Csend

- Mi a szerelem, Maya? Mi az, amit érzel? Mi az, amit érzek?
- Hallgass! Szeress! (...) A szavak nem jelentenek semmit, nem tudom általuk neked átadni magam, a beszéd oly esetleges és suta, képtelen kifejezni, amit érzek.

/Gaál Viktor/

Minden reggel látom őket. Csendben mennek, együtt. Eleinte csodálkoztam, hogy nem beszélgetnek egymással. Nem is igazán gondoltam, hogy szerelmes pár, inkább barátok, kollégák.. De van valami közöttük. Ott, ahol a két kar leereszkedik egymás mellett, nem csupán levegő van. Finom, ezüst szálak, amelyek csak cirógatják a másikat, s nem kötődnek.
A barátnőm szokta mondogatni, hogy milyen az a pár, akik egymáshoz sem szólnak, csak ballagnak, egymás mellett? Mellett... Vannak, akik csak egymás mellett élnek, és nem a másikkal együtt. Mint egy Család. Élhetek, sőt, élek több ezer ember mellett, de a Családdal, Anyámmal, Apámmal, Testvéreimmel, Barátaimmal és Szerelmemmel együtt élek. Ahogy Magammal is. Aztán Ők is élnek valakikkel, rajtam kívül.. így kapcsolódunk egymáshoz. (?) Így lesz a parányi homokszemekből sivatag.
Szóval, egyik reggel kézen fogva mentek a dolgozóba. Nem is tudom miért, örömmel töltött el ez a kép. Most is csendben, de kéz a kézben sétáltak. Mert egyébként sosem sietnek.
Csendben. Mert ezek olyan szavak, amiket csak a szív hall, ez a Lelkek társalgása.
Ez is kell, hisz többet ér, mint ezer üres szerelmi vallomás.
Jó látni, vagy csak nézni, az ébredő természetet, a többi embert, akik sietnek.. és ő ott van vele. Ha az ember szerelemes, onnan belülről, akkor szerelmes szemmel tekint a világra, azzal a szívvel ölel és azzal a szavakkal beszél másokkal, amelyeket a szerelmének is ajándékoz. A szerelmes ember szerelmes. Összhangban van önmagával, az Univerzummal. Idejét értékes dolgokkal tölti, nem azzal, hogy ennyi kilóval több van rajta, nincs egy ruhája sem, amit felvehetne. Mert a szerelemnek tökéletes alakja van, és azt nem szabad elrejteni. Érezni és megélni kell, nem félni, hogy mi lesz. A félelem eltávolít magadtól. Pedig magadat is szeretned kell, szerelemmel is. Akkor a Teremtés kapuja tárul föl szemeid előtt. A szerelem nem egoizmus, vagy rajongás.
Egy napra hagyd az elvárásokat, a vitákat, a hibáztatást, a másikra mutogatást. Légy vele. Vagy magaddal. És szeress. Csendben.
Mint két hattyú a tóban.. ne dobj közéjük kavicsot!
http://www.youtube.com/watch?v=3kbbccJPcvQ

Néha félre kell tenni a saját egódat, és nem szabad elfelejteni, hogy a szerelmetek sokkal fontosabb annál, mint hogy igazatok legyen.
/Így jártam anyátokkal c. film/

Jól esik látnom: csendesen pihen
Minden bútor és békén feketül,
S az iszonyú és néma semmiben
Föllélegzem: nem vagyok egyedül...

/Tóth Árpád/