Életed színdarabjának a vége

"Lehetséges-e, hogy az elfogadás és lelki béke állapotában - még ha te azt nem is neveznéd rossznak - a közönséges tudatosság szemszögéből „rossznak” mondható valami lépjen az életedbe?

A legtöbb úgynevezett rossz dolog, ami az emberek életében történik, tudattalanságból fakad. Ezeket az én, pontosabban az ego hozza létre. Én sokszor „színdarabnak” vagy „drámának” nevezem őket. Ha már teljesen tudatos vagy, akkor a „színjátszás” elmarad az életedből. Hadd emlékeztesselek röviden, hogyan is működik az ego, és miként is rendez színdarabokat!

Az ego a megfigyeletlen elme, ami irányítja az életedet, ha nem vagy jelen megfigyelő őrként, tanúskodó tudatosságként. Az ego önmagát elkülönült, apró fragmentumnak - töredéknek – érzékeli egy ellenséges világegyetemben. Úgy érzi, hogy egyetlen más lényhez sem fűzi valódi, belső kapcsolat. A körülötte levő egókat vagy potenciális veszélyforrásnak tekinti, vagy olyan valakiknek, akiket megkísérel saját igényei kielégítésére használni. Az ego alapvető működési mintázatai úgy terveztettek meg, hogy az ego leküzdhesse saját, mélyen meghúzódó félelmét és hiányérzetét. Ezek a működési sémák: az ellenállás, az irányítás, a hatalom, a kapzsiság, a védekezés és a támadás. Némelyik stratégia rendkívül agyafúrt, jóllehet a probléma megoldása sohasem sikerülhet, hiszen a probléma maga az ego!
Amikor egók jönnek össze, akár személyes kapcsolatokban, akár szervezetekben vagy intézményekben, akkor ott előbb-utóbb „rossz” dolgok történnek. Ilyen vagy olyan „színdarab” veszi kezdetét. Bizton számíthatunk pl. konfliktusra, problémákra, hatalmi harcra, érzelmi vagy testi erőszakra. Beletartoznak ebbe a kollektív gonoszságok, a háború, a fajirtás, a kizsákmányolás, ami mind a tömeges tudattalanságnak tulajdonítható. Továbbá számos betegségfajta is az ego folyamatos ellenállásának a következménye, mert az energiaáramlás csökken vagy elakad a testben. Amikor újra összekapcsolódsz a Léttel, és már nem az elme irányít, akkor abbahagyod az ilyen dolgok létre-hozását. Többé már nem rendezel „színdarabot”, és egyben sem szerepelsz.
Ha két vagy több ego találkozik, valamilyen dráma mindenképpen kibontakozik. De még teljesen egyedül élve is megkreálod a saját színművedet! Amikor önsajnálatba merülsz, az már dráma. Amikor bűntudatot vagy szorongást érzel, az is színdarab. Amikor hagyod, hogy a múlt vagy a jövő elhomályosítsa a jelent, akkor időt hozol létre - pszichológiai időt -, amiből a színdarab készül. Valahányszor nem tiszteled a jelen pillanatot azzal, hogy lenni hagyod, drámát hozol létre.
A legtöbb ember szerelmes a saját színdarabjába. A történetük az identitásuk. Az ego működteti életüket. Egész éntudatukat abba invesztálták. Még az az - általában sikertelen - igyekezetük is, hogy választ, megoldást vagy gyógyulást találjanak, része lesz a darabnak. Amitől a legjobban félnek és aminek a legerősebben ellenállnak, az: véget vetni a színdarabnak. Amíg ugyanis önmagukat az elméjükkel azonosítják, addig fölébredésük - az ő szemszögükből - a végüket jelentené!
Amikor teljesen elfogadod azt, ami van, életed minden színdarabja véget ért. Még vitatkozni sem tud veled senki, akármennyire is erőlködik. A teljesen tudatos emberrel ugyanis nem lehet vitatkozni. A vitatkozáshoz az kell, hogy azonosulj elméddel és mentális - gondolati - álláspontoddal, s hogy ellenállj a másik személynek, és reagálj ténykedésére. Ennek eredményeként az ellentétes pólusok kölcsönösen energiával töltődnek föl. Így működik a tudattalanság. Ha teljesen tudatos vagy, akkor is kifejted az álláspontodat, világosan és határozottan, de már nem lesz mögötte reaktív erő, nem lesz sem védekezés, sem támadás. Így viszont eszmecserétek nem torkollhat drámába! Konfliktusba sem fogsz keveredni többé. „Aki egységben van önmagával, az az összeütközésbe keveredést még csak elképzelni sem tudja magáról” - állítja a Csodák útja. Ez nemcsak a más emberekkel való összetűzésre utal, hanem még alapvetőbben az önmagaddal való, belső konfliktusra, ami véget ér, amint nincs már semmilyen ütközés az elméd igényei és elvárásai, illetve aközött, ami van."

(Eckhart Tolle: A most hatalma)

Hozzászólások



(*) Kedvesem ...

megyek az erdőbe ...



Kedves Origami!

Elfogadom :-)



Jó, nem vájkálok a múltban. :-)

Milyen álláspontomat is fejtsem ki? :D



Kedves Origami!

"Nem előítélet, hanem az előzőek alapján írtam,Enti."

Ne a múlt temetőjében vájkálj! Maradj a jelenben és fejts ki az álláspontodat.



Nem előítélet, hanem az előzőek alapján írtam,Enti.

Lelkiismeretesen segítettelek, kishaver, a szövegértésben. Írtam az egóról magam is.
Nem volt elég.
Csak ennyi volt a válaszod:
"Szerintem is jobb ha megmaradsz a főzőkanálnál :-)"

Szóval a vak is látja, hogy csak szórakozol, azért, hogy Neked legyen igazad.
Mert számodra mindig csak ez a legfontosabb a kisebbrendűségi érzésed miatt.
Nem az első eset, és nem is az utolsó. :-)
Keislával is eljátszottad a napokban.
Építő vitát nem ismersz, nem bírsz másoktól tanulni.
Nem vagyok bunkó, csak már ismerlek. :-)
Hímsoviniszta megjegyzésekkel akarsz másokat lenyomni.
Azt, hogy mindenkinek igaza lehet, sohasem értenéd meg.
Ilyen vagy. :-)
Bunkó vagyok, mert leírom?
Rendben.
Ez a Te véleményed.
Az enyém más. :-)



(*)

Nem várok tovább. Holnap reggel megyek az erdőbe.



Kedves Origami!

"Te úgy gondolod, én meg máshogy.
Hiába fejtegetném, mert nem fogadsz el más véleményeket a sajátodon kívül.
(Na, ez az egó.)
Pedig sokfélék vagyunk. :-)"

Szerintem az előítéleted bizonyítja, hogy bunkó vagy.



Lelked rajta, kishaver. :-)

Te úgy gondolod, én meg máshogy.
Hiába fejtegetném, mert nem fogadsz el más véleményeket a sajátodon kívül.
(Na, ez az egó.)
Pedig sokfélék vagyunk. :-)



Kedves Origami!

"Ha teljesen tudatos vagy, akkor is kifejted az álláspontodat, világosan és határozottan, de már nem lesz mögötte reaktív erő, nem lesz sem védekezés, sem támadás. Így viszont eszmecserétek nem torkollhat drámába! "
/Eckhart Tolle/

Kérlek fejts ki az álláspontodat, hogy szerinted mit jelent a megvilágosodás. Bizonyítva
Kérlek fejts ki az álláspontodat, hogy szerinted mit jelent az ego. Bizonyítva

Szerintem csak emberi kitaláció a megvilágosodás.
Szerintem csak emberi kitaláció az ego.

Szép estét :)



Szerintem meg elég sokat kellett segítenem titeket...

a szövegértésben. :-)
De nincs mit. :D

"Amikor teljesen elfogadod azt, ami van, életed minden színdarabja véget ért. Még vitatkozni sem tud veled senki, akármennyire is erőlködik. A teljesen tudatos emberrel ugyanis nem lehet vitatkozni. A vitatkozáshoz az kell, hogy azonosulj elméddel és mentális - gondolati - álláspontoddal, s hogy ellenállj a másik személynek, és reagálj ténykedésére. Ennek eredményeként az ellentétes pólusok kölcsönösen energiával töltődnek föl. Így működik a tudattalanság. Ha teljesen tudatos vagy, akkor is kifejted az álláspontodat, világosan és határozottan, de már nem lesz mögötte reaktív erő, nem lesz sem védekezés, sem támadás. Így viszont eszmecserétek nem torkollhat drámába! "



Kedves Origami!

Szerintem is jobb ha megmaradsz a főzőkanálnál :-)



Na, megyek főzni, most már olvassátok tovább ...

önállóan a szöveget, gyerekek. :-)



Szövegértés 3:

"(...)szükség esetén(...)"



Kedves Origami!

"Megvilágosodott állapotban szükség esetén továbbra is használod gondolkodó elmédet, de sokkal összeszedettebben és hatékonyabban, mint addig."

Emelkedjek a gondolatok fölé, ne gondolkodjak, de az elmémet használjam.
Jól értem?



Az egónak mi köze van a hely fogalmához?

:-)



Szövegértés:

Na, jó, újra belinkelem az ide vonatkozó részt, bár már megtettem egyszer az előbb:

"A megvilágosodás a gondolat fölé való emelkedést jelenti, nem pedig az alá, az állat- vagy a növényvilág szintjére történő lesüllyedést. Megvilágosodott állapotban szükség esetén továbbra is használod gondolkodó elmédet, de sokkal összeszedettebben és hatékonyabban, mint addig."



Kedves Origami!

A mindenségnek mi köze van az egóhoz?



Kedves Origami!

Tolle soha nem gondolkodik?



Hol található a mindenség? :-)

:-)



Kedves Origami!

Hol található az ego?



Azokban a pillanatokban igen. Mindenki van így néha...

természetesen. Tartósan azonban kevesen.



Kedves Origami!

Többször van, hogy nem gondolkodom. Akkor én is megvilágosodott vagyok?



Ha a jelenben élsz, és életed célja a létezés maga, akkor...

nem gondolkodsz. A jelenvalólétben magvilágosodott vagy.
De csak kevesen élnek így.
Talán csak Tolle és a Dalai Láma. :D



Kedves Origami!

beküldő: Enti | 2012. december 26. szerda - 20:16
¤

ego ~ ego ~ által kitalált ~ nem létező

Kedves Ori, bizonyítsd be hogy létezik.

******************

Várom a bizonyítékot ~ kedvesen



Kedves Origami!

Ha nem gondolkodom akkor megvilágosodott állapotban vagyok?

Köszönöm a választ.

Szép estét :)



Sehová sem tűnik az egód. Az csak akkor tűnik el, ha ...

már meghaltál. Csak ha nem a múltban vagy a jövőben vagy, hanem megéled a jelen pillanatot, akkor nem az egóddal foglalkozol, hanem csak élsz.
Így:
http://www.youtube.com/watch?v=CyYvlvqAgAw



Kedves Origami!

Ha nem gondolkodom akkor megvilágosodott állapotban vagyok? Ilyenkor hova tűnik az egóm?

Köszönöm szépen a választ.

Szép estét :)



Tolle szavait használtam, Enti, amikor róla írtam.

A feltűnő az, hogy sohasem használ egyes szám első személyt, nem úgy, mint én. :D

"MEGVILÁGOSODÁS: A GONDOLAT FÖLÉ VALÓ EMELKEDÉS
Nem kulcsfontosságú a gondolkodás ahhoz, hogy életben maradjak ebben a világban?
Az elméd egy műszer, egy szerszám. Arra való, hogy bizonyos feladatokhoz használd, és amikor az adott feladatot elvégezted, letedd. Véleményem szerint a legtöbb ember gondolkodásának 80-90%-a nemcsak ismétlődő és haszontalan, hanem - diszfunkcionális és gyakran negatív természete miatt - többnyire még káros is. Figyeld meg az elmédet, és egyet fogsz velem érteni! Ez azonban sajnos jelentős mértékű életenergia-veszteséget is okoz. Valójában ez a fajta kényszeres gondolkozás nem más, mint szenvedélybetegség. Mi a jellegzetessége ennek a szenvedélybetegségnek avagy függőségnek? Egyszerűen: már nem érzed, hogy van lehetőséged kilépni belőle. Nálad erősebbnek tűnik. Az öröm hamis érzetét is megadja. Olyan örömét, ami minden esetben fájdalomba fordul át.
Már miért lennék a gondolkodás rabja?
Mert azonosulsz vele, ami azt jelenti, hogy éntudatodat az elme tevékenységéből és tartalmából eredezteted. Mert abban a hitben élsz, hogy megszűnnél, ha abbahagynád a gondolkodást. Születésedtől kezdve, ahogy növekszel, személyes és kulturális kondicionálásodtól függő, mentális képet formálsz magadnak arról, hogy ki vagy. Ez a fantoméned az egód. Az ego valójában elmetevékenység, és kizárólag a folyamatos gondolkodás tartja életben. Az ego fogalmát többféleképpen értelmezik. Könyvemben a „hamis én” értelemben használom, amelyet az elmével való öntudatlan azonosulás hozott létre.
Az ego számára a jelen pillanat gyakorlatilag nem létezik. Csak a múltat és a jövőt tartja fontosnak. Az igazságnak ez a teljes fejreállítása a felelős azért, hogy „egoüzemmódban” az elme működése annyira zavart. Állandóan a múlt életben tartásával foglalkozik, hiszen anélkül ki is volnál? Minduntalan kivetíti magát a jövőbe, hogy biztosítsa folyamatos fennmaradását, és hogy valamiféle megkönnyebbülést vagy kielégülést találjon ott. Azt mondja: „egy napon, amikor ez, az vagy amaz megtörténik, akkor majd jól fogom magam érezni, akkor majd boldog és kiegyensúlyozott leszek.” De még olyankor is, amikor az ego látszólag a jelennel foglalkozik, akkor sem a jelent látja. Teljesen tévesen érzékeli azt, mert a múlt szemüvegén keresztül nézi, vagy egy cél elérésének eszközévé redukálja. Olyan cél eszközévé, ami minden esetben az el-me által kivetített jövőben található. Figyeld csak meg az elmédet, és meglátod majd, hogy az valóban így működik!
16
Eckhart Tolle: A most hatalma.
17
A fölszabadulás kulcsa a jelen pillanat. Képtelenség azonban megtalálni a jelen pillanatot, amíg te az elméd vagy.
Nem akarom elveszíteni az elemző- és megkülönböztetőképességemet! Szívesen megtanulnék világosabban gondolkozni, jobban összpontosítva, de nem óhajtom elveszíteni az elmémet. Hitem szerint a gondolkodás képessége a legnagyobb kincsünk. Nélküle csak egy különleges állatfaj lennénk!
Az elme uralma csupán egy lépcsőfok az evolúcióban. Itt az ideje, hogy sürgősen továbblépjünk a következő lépcsőfokra, különben az elme, ez a szörnyeteggé nőtt fenevad, elpusztít minket. Később ezt bővebben is kifejtem. A gondolkodás és a tudat nem rokon értelmű szavak. A gondolkodás a tudatnak csak egy kis része. Gondolat nem jöhet létre tudat nélkül, de a tudatnak nincs szüksége gondolatra.
A megvilágosodás a gondolat fölé való emelkedést jelenti, nem pedig az alá, az állat- vagy a növényvilág szintjére történő lesüllyedést. Megvilágosodott állapotban szükség esetén továbbra is használod gondolkodó elmédet, de sokkal összeszedettebben és hatékonyabban, mint addig. Többnyire gyakorlati célokra alkalmazod, ám az önkéntelen, belső párbeszédek helyét a belső csönd és nyugalom veszi át. Amikor viszont használod az elmédet - különösképp, ha valamilyen kreatív megoldásra van szükséged -, akkor néhány perces intervallumokban váltakozol a gondolat és a csönd, az elme be- és kikapcsolt állapota között. Utóbbi a gondolatmentes tudatosság állapota. Csak ekkor lehet kreatívan gondolkozni, mert csak ebben az állapotban van a gondolatnak valódi ereje. A gondolat önmagában, amikor már nem kapcsolódik össze a tudat sokkal hatalmasabb birodalmával, gyorsan meddővé, beteggé és rombolóvá válik.
Az elme lényegében túlélési gépezet. Alkalmas támadásra és önvédelemre más elmékkel szemben, információ gyűjtésére, annak tárolására és elemzésére, viszont egyáltalán nem kreatív. Minden igazi művész - akár tudatában van, akár nem - az elmenélküliségből, a belső csöndből alkot. Ezt követően az elme csak formába önti a kreatív sugallatot vagy fölismerést. Még a nagy tudósok is arról számolnak be, hogy alkotó áttörésük pillanatai a mentális nyugalom idejére estek. Amerika legkiemelkedőbb matematikusai körében - beleértve Einsteint is - fölmérést végeztek, amelyben munkamódszerükre kívántak fényt deríteni. Meglepő módon az derült ki, hogy „magának a kreatív folyamatnak a meghatározó, rövid szakaszában a gondolkodás csupán alárendelt szerepet játszik”. Ezért azt mondhatom, hogy a tudósok többsége nem azért nem kreatív, mert nem tudja, hogyan kell gondolkozni, hanem, mert nem tudja, hogyan hagyja abba a gondolkodást!
Nem az elme, nem a gondolkodás eredménye, hogy a Földön az élet csodája vagy a tested megteremtődött és fennmaradt. Nyilvánvaló, hogy egy olyan intelligencia műve, amely sokkal hatalmasabb, mint az elme. Hogy tud az egyszerű emberi sejt, amelynek mindössze 0,02-0,03 milliméter az átmérője, annyi instrukciót tartalmazni egyetlen DNS-molekulában, amely írott formában 1000 darab, egyenként 600 oldalas könyvet töltene meg? Minél többet tudunk meg a test működéséről, annál inkább rájövünk, milyen hatalmas is az az intelligencia, amely működésben tartja, s valójában mily keveset is tudunk róla. Amikor az elme újra összekapcsolódik ezzel az intelligenciával, akkor fantasztikus szerszámmá válik! Akkor már valami önmagánál nagyobbat szolgál."



Kedves Origami!

"Szerintem egy megvilágosodott ember, aki egyszerűen egójáról megfeledkezve hajléktalanként élt évekig, miután tudósként dolgozott." /Origami/

Mit jelent az, hogy megvilágosodott ember?
Mit jelent az, hogy egója?

Köszönöm szépen a választ.

Üdvözlettel: Enti



Ja, Jamy, erről szól a Harcosok klubja is. Jó film.

http://www.youtube.com/watch?v=L-yw4DTjohE&playnext=1&list=PL2E4CEC8EF0B...

A dráma szórakoztató egy darabig.
De aztán minden történet unalmassá válik egyszer...:-)