India-Nepál

Jó régen jelentkeztem, tán még Amerikából? Mivel az életem az Elengedés módszerének köszönhetően egyre inkább olyan, amilyennek szeretném, karácsony óta talán ha 3 hetet voltam Magyarországon: utaztam ide-oda. Például Indiában és Nepálban töltöttem az elmúlt másfél hónapot.

Sokan vágynak Indiába, hogy megtalálják önmagukat, de én inkább hajlok arra, hogy India az a hely, ahol elveszíted magad-ahogy valaki szellemesen megfogalmazta egy internetes fórumon.

Persze bizonyos szempontból a két dolog ugyanaz. Ahogy ezeket a sorokat írom, nem egész egy hete érkeztem haza egy másfél hónapos körutazásról, mely mély nyomokat hagyott bennem. Ennek az útnak a fele egyéni kaland volt Dél-Indiában, a másik részében pedig egy csapatot vezettem Buddha nyomában Észak-Indiában és Nepálban. Bizonyos dolgokban felszabadultam, bizonyos dolgok pedig (remélem átmenetileg) még begyöpösödötté tettek. De India nem múlik el nyomtalanul senki élménytárából.
Kalandjaim felszínének leírását úgy olvasd, hogy mértéktelenül elfogult látásmóddal írom őket. Próbáltam nem ilyen lenni, és politikailag korrekt módon szemlélni a dolgokat, ahogy sokszor az ezotériában és pláne Indiában szokás, de nem megy! India azt hozza ki belőled, hogy vagy beleolvadsz egy bájos, mindenki ugyanazt mondja, minden egy és csodálatos szellemiségbe, vagy döntesz, hogy mi az, aminek értelme van és visz is valamire a felszínes vibráláson túl!
Szóval a kalandok Keralában kezdődtek, Amma ashramjában. Ammát sokan ismerik, rendszeresen jár Európában, és Budapesten is van csoportja. Aki nem tudná ki ő, annak hadd írjak pár szót: Káli anya, Isten női erejének megtestesülése. Darshanjain (áldás osztás) megöleli az elé járulókat, és a fülükbe súgja saját nyelvükön: Édes fiam/lányom! Rengeteg spontán gyógyulás spirituális megnyílás és még halottak feltámasztása is kapcsolódik a nevéhez. Sok-sok jótékonysággal járul hozzá a szegények és elesettek helyzetének javításához. Tanításai több szinten szólnak. Ő maga úgy tartja, mindannyian az isteni teljesség megtestesülései vagyunk, csak fel kéne ismernünk. Ehhez az önzetlen szolgálat és az odaadás útját javasolja legfőképp.
Az ashram egy önálló is település, ahol a hívek gyakorlatilag mindent megtalálnak. Nem is igazán javasolják, hogy elhagyjuk a területét. A szállás és indiai koszt napi kb. ezer forint + az "önkéntes" munka. Rengeteg nyugati tanítvány van ott, sokszor évekig. Akinek nem teszik az indiai csípős koszt, kis pénzért a nyugati kantinban is ehet. Azon kevés helyek egyike, ahol biztonsággal ehetsz fagyit is Indiában. Rengeteg dolgot a nyugatiak szerveztek meg és ez egyrészt áldás, mert olajozottabb. Másrészt valami rejtélyes módon ez néha bonyolítja a dolgokat. Amikor a mosatásnál több dolgot nem vállaltak be és utána a ruhámba filctollal jeleket akart írni, nem igazán értettem, hogy miért is? Kicsivel később egy másik ashramban, ahol ezt indiaiak végzik, egyszerűbb volt! Ott ült a nő az épület előtt, egy halom ruhával és amikor odaadtam az enyémet, hozzátette, jelek nélkül a kupachoz, de azt kaptam vissza másnap, amit vittem! A kényelmi dolgokhoz hozzátartozott még az ayurvédikus központ, ahol a hosszabban ott tartózkodók komoly méregtelenítésbe is foghattak.
Amma darshanjai néha fél napot is tartottak. Rengeteg indiai jött kívülről, egy-egy alkalomra, illetve a bentlakók is vágytak egy ölelésre. Amma folyamatosan, evés és wc szünet nélkül ölelte az eléjárulókat, míg egy csapat bhajanokat énekelt. Tradicionális hindu mantrákat, vagy a gyerek kórus A B C,1 2 3, Amma in India kezdetű nem túl hagyományos dallamait hallgattuk. Az egyik oldal a totális, extatikus odaadás volt, a másik néhány fura dolog. Például turnusokban fel lehet ülni a színpadra Amma mellé, elmélyülni. Itt láttuk, míg sorban álltunk az ölelésünkért, hogy enyhe takarásban egy indiai hölgy Iphoneon gmailt néz az elmélyülés közben. Az ashram hozzáállása szigorúan aszexuális, amit a hölgyek egyik oldalról nagyon értékeltek: Végre nem kell résen lenni, hogy ki üt rajtunk! De a másik oldalról ugyanannak a véleménye: a felszín alatt minden izzik a szextől és soha nem láttam ennyi hipokritát egy helyen. Egy biztos: minden véglet ott volt, de nem túl bántóan, egy minimális szemellenzőt feltéve paradicsom lehet annak, aki szeretne egy kicsit elvonulni, netán a naplementén meditálni az óceán partján.
Innen taxival bejártuk Dél-India híresebb templomainak zömét. Kanyakumarinál, India legdélebbi pontján megnéztük Szvámi Vivékananda hatalmas szobrát, megnéztük az Ádám hídját, mely India és Sri Lanka között, mint fura pontonhíd maradvány terül el. Itt vonult át Ráma a seregével, hogy kiszabadítsa a démonoktól a feleségét. Láttunk rengeteg hatalmas templomot festettet, és kőszínűt. Ez utóbbiak tetszettek jobban, mivel nem osztozok az általános indiai lelkesedéssel a giccs iránt. Több helyen zarándokokat láttunk, akik piknikeztek, kártyáztak a templom hűvösében, és nem nagyon értették, hogy mi a fenére próbálunk mi lehunyt szemmel ráhangolódni. Miért nem az nézzük, hihi, hogy az ajtófaragványon dugnak! A templomi elefántok ormányukkal áldást osztottak, miután összeszedték a pénzt érte. Nem volt kedvem egy ilyen szomorú, ide-oda billegő, rab állattól áldást kérni, így ez kimaradt.
Végül hosszas kalandok után eljutottunk A következő ashramba Sai Babához, aki szintén isteni megtestesülés, bár ő nem egy a sok isteni megtestesülés közül, hanem az Isten megtestesülése, így tartják a hívek.. Szintén hatalmas komplexum, rengeteg nyugati tanítvány, csodás, indiára nem tipikusan jellemző kényelmi szolgáltatásokkal, mint pl. filléres, tiszta pékség. Baba, minthogy jó ideje tolókocsiban van, csak ritkán jön ki megmutatni magát a Darshanokra, de sokak szerint az ereje így is érezhető. Többen folyamatosan kommunikálnak vele a fejükben. Én is tudtam, hogy melyik darshanra fog kijönni, és melyikre nem. Több magyarral is összefutottunk, elsőként egy celebbel.
Sai Baba és Amma, mint világítótornyok állnak a szenvedés tengerében. Elképesztő munkát végeztek, hogy egy csöppet is enyhítsenek a nyomoron, tudatlanságon, betegségen, ami Indiában körülveszi őket. Kórházak, ivóvíz, oktatás. Viszont itt az ideje, hogy megfogalmazzak némi erő kritikát a látottak alapján a hinduizmus felé: Két végletet láttam. Az egyik egy a sorsát fatalizmussal viselő, fejlődésre képtelen tömeg, tele babonákkal. A másik oldalon Bráhminok, akik jó pénzért elvégzik a rítusokat, és megtömik a hasukat. Hivatalosan nincs már kasztrendszer, de valójában nagyon is él. A koldusok reménytelen helyzetben vannak, mert nem is tehetnek más, mint koldulnak. Gyakorlatilag a hiduk nagy részét úgy lehetett felismerni, hogy más vallások (szikh, muszlim, keresztény, buddhista) szent helyei közelében kuncsorognak valami segítségért. Ammára és Sai Babára is úgy tekintenek, mint valakire, aki majd elrendez mindent helyettük. Amikor megjelent Sai Baba, még verekedtek is a jobb helyért. Nagyon kontrasztos volt a többi vallás jelenléte. A keralai keresztény templom és mise mindenesetre nagyon erőteljes volt. A pap nagyjából ugyanazt mondta, mint itthon, de mégis valahogy ott mélyebb tartalommal telt meg az indiai lélek szemszögéből nézve.
Eljött az idő, hogy találkozzunk a csapattal, akiknek ezen az úton egy kicsit a vezetője lettem. Erre a találkozásra Varanasziban, a legszentebb hindu városban került sor. Akit itt égetnek el a Gangesz partján, az hitük szerint kiszáll a reinkarnáció körforgásából. Csónakáztunk a Gangeszen, megtekintettük a halottégetést, és borzongtunk a durván szennyezett vízben fürdők látványától. Van, akinek maga az őskáosz ez a hely, van aki egyszerűen ráhangolódott a két világ határára és jól érezte magát. Halottak égnek, a Síva templomban kolompolnak, és hátulról jön a kemény tuc-tuc zene. Arrébb Lali Baba énekel fülsértően, de kierősítve. Ha egy kicsit behunyod a szemed és csak hallgatsz, kész a transz.
Kicsit arrébb Szarnasznál a nyugalom oázisa fogad. Itt tanított először Buddha. Igyekeztem a tanítást megosztani a társasággal, de eléggé ki volt még mindenki ütve. Sebaj, van még idő. Innen Budhha megvilágosodásának helyére igyekszünk, ami hatalmas energiákkal várt. Kicsit felkavarta a társaságot is, de hamar lenyugodtunk. Számomra itt jött el a pillanat, hogy végre otthon voltam. Nem istenek közt, nem babonákkal spékelve, hanem egyszerűen a tudatunk természete felé fordulva. A hely tiszta volt, barátságos, és gyakorlókat találtunk, nem piknikezőket. Ahogy leültünk tanításhoz többen lefotóztak bennünket. Meglepetés vagyunk még mindig. Fehér ember buddhizmusról beszél más fehéreknek?
Az egyik kirándulásunk alatt beinvitáltak egy iskolába, ahol a legszegényebb gyerekeket oktatják. Az iskolai egyenruhájukat állítólag egy magyar ember finanszírozta. Mi is hagytunk némi pénzt, és énekeltünk nekik Pál,Kata, Pétert. A tanárok havi kb 4500 forintért dolgoznak ezekkel a gyerekekkel, pedig hatalmas dolgot tesznek. Az ebben az iskolában tanulók már nem 7-8 gyereket, csak hármat nevelnek, nem rablók lesznek, hanem kezdenek valamit az életükkel. Bihar állam a legszegényebb, legtúlnépesedettebb Indiában. Jó lenne nekik egy autót is összehozni, monszun idejére.
Innen irány Buddha halálának helye, ahol többen egymástól függetlenül jelezték, hogy a sztúpa mellett megédesedett az egyébként pocsék palackos víz. Aztán át Nepálba, ahol Buddha született, majd irány Kathmandu. Három kemény buszos nap, de a társaság röhög és bírja a gyűrődést. Kicsit kivan az immunrendszerünk, mert akkora a szmog, hogy lassan eldugul már orrunk, torkunk és a baktérium kultúra is más. Sorra dőlünk ki, de szerencsére csak rövid időre. Így jutunk be egy tibeti közösség éves szeretetmeditációs elvonulására, nézzük meg a s nagy sztúpákat, látogatunk meg olyan barlangokat, ahol a legnagyobb jógik meditáltak, egy kedves láma szakértő vezetése mellett.
Innen Delhibe repültünk, majd Amritsarban megnéztük az Aranytemplomot, a Pakisztáni határon az őrségváltást, majd Dharamsalában a tibeti menekült közösséget. Beültünk a Dalai Láma tanítására, felmásztunk a hóhatár fölé a Himalájában. Az utolsó nap, még egy Tadzsmahalos kitérő is belefért, bár a késő vonat miatt marhavagonban álltunk millió indiai között majdnem 4 órát, hogy elérjük a repülőt.
Mit mutatott ez az út?
Legyek nagyon-nagyon elengedett! 4 előre szervezett szállásból 4 nem volt úgy, ahogy vártuk. A többi csak azért nem alakult így, mert nem volt előre szervezve. A közlekedés sem pont úgy formálódott, ahogy terveztük, de végül jó lett. Majd valahogy lesz. Még akkor is, ha 24 ember van rám bízva.
Használjam a megkülönböztetés bölcsességét. Persze, hogy létezik az a szint, ahol minden egy és szép és tökéletes, de ez nem az átlag duma szintjén van. A másik guru is engem dicsér jól hangzó elmélet, de ne keverjünk össze dolgokat. Amma Káli megtestesülése, együttérző és vega. A nepáli hinduk bivalyok és kecskék elvágott torkából spriccelik körbe a vért a hívekre és a templomra Kálinak. Valaha még emberáldozatok is voltak. Nem kell áldást kérni mindenhol, csak mert egzotikusnak látszik. És ha valahol leellenőrizted az alapokat, eszközöket, utat és a célt, akkor járd is végig, ne tarts babonák szintjén, mert tehetetlenséghez vezet.
Becsüljem meg azt, ahol élek! Nem tudjuk mi magyarok, hogy mennyire jó helyen és körülmények között élünk! Nem a nacionalista vadromantikára gondolok, hanem egyszerűen a hétköznapokra, melyek tiszták és rendezettek és elképesztő gazdagsággal teltek, még ha nem is úgy látjuk. India üstökösként tör fel, többek között azért is, mert nem elégedetlen, és optimistán tekint a jövőbe. Nem egyéni szinten, hanem az ország szintjén. Tudják, hogy övék a jövő.
Végül magadat viszed mindenhová. Lehet, hogy kényelmetlen és embert próbáló ezen a szinten az út, de csak önmagaddal szembesülsz általa. Például akár a szavaid eredményével. Miután kicsit besokalltam a végére (csak néhány nap nyugi kellet volna) elejtettem egy megjegyzést, hogy mim van tele ezzel az utazással éppen. Két nap múlva kisterpeszben közlekedtem, hatalmas volt duzzadt és fájt. Hála az égnek hamar elmúlt!
Minden utazás kihozza, felerősíti azt, ami ott van amúgy is. Szembesülsz vele, és megvan a lehetőség, hogy elengedd, elveszítsd és megtaláld önmagad!

Ha valakit érdekel egy ilyen kaland, jövőre ismét megyünk, és lehet csatlakozni! (india@angyalsziv.hu) Sőt, valaki piszkál, hogy október körül menjünk, ha van elég ember, akkor még ez is lehetséges.

Címkék:

Hozzászólások



szori,

.. ong



:)

(M)Amma mia... tartalmas és érdekes élménybeszámoló, köszönöm, hogy olvashattam. Ez egy teljesen más világ. Egyszer még lehet, hogy csatlakozom effajta exkurzióhoz. :)



mi az az OMG? Oh My God? :))

mi az az OMG? Oh My God? :))



Hello Andras!

en altalaban nem szeretem az utleirasokat, es igazabol ez is eleg tomeny volt nekem, de legalabb realista, es ez tetszett. Amugy nem vagyok nagy realfej, de epp ezert igyekszem tanulni ezt az oldalat is az eletnek.
Az osszefoglalo resz viszont tetszett. Van, amiben egyetertek en is.

Ez a kettosseg, amit leirtal, es ami ugyan ugy jellemzo a gazdasagukra, mint a szellemi eletukre, ami nekem nem vonzo indiaban.
Most csak irasban gondolkozom kicsit, lehet, h elterek majd a tematol.

A szegeny orszagokon nem lehet adomanyokkal segiteni, es ez vonatkozik szerintem a spiritualis segitesre is.
Ugyan az anyagi dolgok masodlagosak sokak szerint, szerintem akkor van harmoniaban valami, es akkor a leghatekonyabb a spiritualis fejlodesunk is, ha a test es lelek egyensulyban van. Nem kell kögazdagnak lenni, de konnyebb keresni magunkban az istent, ha kozben nem fekelyes a labunk es nem a hid alatt alszunk es furdunk is egyben.
A nagy OMG-k, alapitvanyok, akik milliokat olnek adomanyokra, szerintem csak kezelik a tuneteket, de a betegseget nem gyogyitjak. Es talan tobb kart okoznak, mint jot, hisz beleszolnak egy orszag "eletebe" anelkul, hogy a problemat meg tudnak szuntetni, viszont kihatassal vannak az ottani mentalitasra.
Az a gyermek, aki bodeban szuletik, hiaba kap elelmiszer vagy ruhasegelyt, ha tulelve a gyerekkorat nem kap munkat, es o is bodeban fogja szulni majd az o gyermeket, szinten segelybeli takarokon.
Mikozben az ONG kulfoldrol erkezett vezetoi dupla fizetest kapnak "kihelyezett szerzodes" cimen, es szuper terepjarokat a kezuk ala pl.
..Hosszu tema.

Engem a szep dolgok, pl egy taj tolt fel energiaval amugy. Vagy, ha mondjuk szegeny orszagban elek, ergo aktivan reszt tudok venni a mindennapokban, es valamilyen szinten tudok segiteni. Pl, munkaado leszek, vagy elbeszelgetek emberekkel es megismerem oket. Megismerem pl a kornyek koldusainak a problemait, megosztom veluk a mindennapokat, ilyesmi.
Ezt ugye egy turistauttal nem lehet megjatszani.. Ezert vagyok inkabb annak a hive, hogy inkabb kulfoldon eljunk, mint sokfele utazzunk.

Mult heten elbeszelgettem egy pesti csovessel a Batthyany teren. Eszembe jutott nehany ember, akikkel eddig az eletemben talalkoztam, kulfoldon, es ismet racsodalkoztam, h a problemak hasonloak vagy ugyan azok, csak a diszlet mas. Voltak gyerekek, akiket anno megszerettem, es hianyoznak neha, aztan raneztem arra a csovesre, es rajottem, hogy segiteni vegul is mindenhol lehet, tehat spiritualisan fejlodni is mindenhol lehet.
Van, aki a vilag bizonyos pontjara utazik ahhoz, hogy erezze az energiat, de az az energia vegul is mindenhol ott van, ergo tenyleg bennunk van.
es igen, kell segiteni az indiai szegenyeknek is, de a pesti szegenyeknek is kell, ha nem is mindig penzzel, de mosollyal, jo szoval, azzal, hogy ot percig eldumalunk veluk, embernek vesszuk oket
ezt nagyon szoktak szeretni<)

par gondolat volt ez reszemrol, az utleirasod hatasara ,)
koszi h megosztottad velunk, szuper lehetett



érdekes és kalandos út

érdekes és kalandos út lehetett :) tettem hozzá egy képet ami picit tükrözi a kettősséget amiről írtál (mobilon telefonáló nő) ha esetleg van saját az úton készült akkor szerintem cseréld le mert azzal hitelesebb lenne. kösz a beszámolót, András, ritkán olvasok végig ilyen hosszú írásokat, de ezt nagyon élveztem :)