Újra itthon, utinapló vége

Újra itthon.
Nagy élmény volt a tanfolyam, mérhetetlenül többet kaptam annál, amire vártam.
Igaz, a "végső" élmény nekem még elmaradt, de ami késik nem múlik. Volt néhány ember, aki megélte azt is.
Például az egyik kedvencem, akit magamban csak Tamás bátyának szólítottam. Ghánai származású, iskoláit Angliában végezte, és az élete nagy részét Los Angelesben élte le. Az is csodák közé tartozott, hogy ott volt a tanfolyamon. Néhány nappal a kurzus előtt elhagyta a jogosítványát, és az útlevelét. Felhívta a légitársaságot, akik szerint elég lesz a bankkártyája, de a légitársaság nem a biztonsági szolgálat. Szóval fényképes igazolvány híján nem engedték volna fel a gépre, amikor eszébe jutott, hogy aki kihozta a reptérre 55 éve tanárnő. Behívta, hogy ő majd kezeskedik érte, ha netán terrorista lenne. Aztán kiderült, hogy a biztonsági vezetőt tanította a csaj, és Samuel felkerülhetett a gépre. Aztán a tanfolyamon meglátta a tudatának természetét, és felébredt az illúziókból. Most megy vissza Ghánába tanítani az Elengedést. :-)
Többen is bepillantást nyertek a jelenségeken túli valóságba, ami mindig is jelen van.
Hale néhány kijelentése eléggé sokkoló volt, bár ő maga a legszelídebb, legédesebb tanító, akivel összehozott a jósors.
A secretben azt látja, hogy sokan kiléptek az áldozati szerepből. Viszont azt is látja, hogy mivel nincs meg a teljes kép, sőt, amit sugároz félrevezető lehet, ezért sokaknak még nagyobb fájdalmat képes okozni. Egyrészt, az oktatók nagy százaléka az Elengedést használja, akár bevallják (Canfield, Doyle, kicsit Vitale), akár nem. Másrészt, a "felpumpálom magam, és nem akarom látni a helyzetet, és pozitívan hallucinálok valami valóságot" megközelítés biztos út a katasztrófához. Ezt látom én is. Ezért kezdem az összes Pozitív Gondolkodók Napi előadásomat azzal, hogy nem vagyok pozitív gondolkodó. Évek óta figyelem a hú, de pozitív embereket, ahogy egyre kétségbeesettebben próbálják erőltetni a kontrollt. Telenyomják a világot a vágyaikkal, és egyre messzebb kerülnek az egyetlen kielégítő valóságtól, a tudatuk természetétől.
A vonzás törvénye pedig néhány erősen megkérdőjelezhető alapgondolaton nyugszik. Például azon, hogy van elkülönült én és van hozzá képest külvilág, amit vonzzhat. És hogy ezzel a hamis ego-azonosulással törődik az univerzum, mert annyira értékesnek látja. Persze egy nézőpontból létező, és élhető ez a magyarázat is, de egy ponton túl nem árt meghaladni.
Felmerülhet, hogy akkor mi működik valójában? Az ÉLET. Magától. A feladat inkább az, hogy félreállunk az útjából. Minden vágy, minden kontroll akarása csak megerősíti a hiányérzetet. Minden elengedett dolog által egyszerűen hagyjuk működni azt, ami nélkülünk tudja igazán a dolgát.
Ami elengedünk úgy sem valóságos. Nem a kontroll engedjük el, hanem az illúzióját. Soha nem volt kontroll. A legújabb kutatások szerint előbb cselekszünk, aztán az agy felfogja, majd magának tulajdonítja az irányítói szerepet. Igazából nincs is senki, aki cselekszik. Erre jött rá Buddha, amikor azt mondta: Anátman (nincs felsőbbrendű én) Teremtés zajlik, de nincs teremtő.
Amit magadról gondolsz: kamu. És ezt a kamut masszáljuk önismereti tanfolyamokon. Kicseréled a hiteidet rosszról jóra. Mintha az segítene valamit is.

Ha minden, amit gondolsz, olyan mint az égen a felhők: jönnek-mennek, nincs bennük maci, pillangó, házikó, csak belelátod őket, akkor kell-e formálni a macit sárkánnyá, kell-e vitatkozni, hogy melyik az igazabb? Ha elmennek, csak az ég marad! Szóval állj meg egy percre, és nézd meg, hogy mi van itt? Mi van a felhők, a gondolatok mögött?

Hozzászólások



fura hogy kinek mi a sok.

fura hogy kinek mi a sok. 1290 dollár van akinek aprópénz, van aki meg azt írja rá hogy ha annyit össze tud hozni, akkor már nem kell neki tanfolyam. szerintem ha annyit össze tudsz hozni, akkor azért fog érdekelni, mert akkor már 100000 dollár lesz az új cél. mindig van előre, és épp ezért van mindig értelme a vonzás törvényének is. szerintem a határokat minden állapotban lehet feszegetni, épp ez adja az élet értelmét :-)



:-)

Kösz a dicséretet, de az érdem Hale-é, ő pedig azt mondja, nem csinál semmit, minden magától történik. :-)

Akinek nem elég ez a magyarázat, annak van néhány lehetőség, hogy tovább mélyedjen a dologban. Egyrészt, annak aki beszél angolul, ott a http://lettinggo.tv, ahol meg is lehet nézni a filmet online, ha megosztod néhány ismerőssel. Illetve angolul értőknek még fogok szervezni filmvetítést az Angyalszívben. Akit érdekel, hogy mikor, dobjon egy emailt a kunzag@gmail.com-ra! Hale valószínűleg jön kicsit közelebb is, Hollandiába, a jövő év során.
Angolul nem értőknek pedig türelem, egyrészt igyekszem mihamarabb feliratot ácsolni a filmhez, és vetítjük az Angyalszívben. Másrészt, lehet, hogy jön a magyar kiadása a dvdnek. Hale a Secret forgalmazójával tárgyal.

Van még egy lehetőség ezzel találkozni. Aki eljön az Elengedés tanfolyamra az én szűrőmön keresztül találkozhat a dologgal. Én azért látok egy olyan verziót, ahol a vonzás törvénye még használható koncepció, de mégis Elengedés. :-)

Illetve, ha van száz ember, akkor eljön Hale Magyarországra is!



Csatlakozom én is az előttem

Csatlakozom én is az előttem szólókhoz, tetszik ez az írás is... :)



üdv újra itthon:)

Köszönjük a beszámolót, érdekes olvasni amit írsz.
Sem elfogadni, sem megcáfolni nem lehetséges, egyszerűen csak próbálom érteni...

Ha az élet az ami működik, akkor vajon egy mélyebb szinten mi az, amit mi életnek hívunk? Vagy a fátyol túloldalán létezők minek látják azt, amit mi életnek hívunk? Ők vajon minek írnák le?

Amiket a végén írsz, az engem a buddhista tanítók által leírt tudat üres természetére emlékeztet.
....Hmmm! ... és mi van, ha a felhőt is csak a tudatom varázsolja oda az égre, (s a közmegegyezés alapján látjuk azt mindannyian?)

Mindegy is mi van, én örülök, hogy megtapasztalhatom azt, amit most életnek hívunk, örülök, hogy láthatom azt, amit felhőnek hívunk és nem bánom, hogy esik az eső, bármennyire is borus az ég és lehangoló tőle a táj.
Ja és szeretem az őszt, az esővel együtt is:)



Tök jó ez az írásod András!

Tök jó ez az írásod András!



Ez az

amire kezdek mostanában rájönni.
Kedves András.
Örülök, hogy valaki ezen az oldalon végre elkezdi kinyitni a szemeket. Érzem mostanában én is, hogy ez a pozitív dolog nem igazán működik, hiszen kényszerítés, még ha magunkat kényszerítjük is. S mint tudjuk a kényszer soha nem vezet jóra. Örülnék, ha a tapasztalataidat bővebben megosztanád velünk a témát illetően.

Ja és üdv újra itthon :)