Ki akar változást az életében??? Lehet jelentkezni…

Most a fényben tartásnak egy különleges változata következik:
Készíts egy fénygömböt a kezeid között tartva (elég a szívből elképzelni). Kérd az angyali energiákat, hogy töltsék fel pontosan azzal a fénnyel, energiával, amire szükségünk lesz a meditáció alatt.
Ha akarsz, gyújthatsz egy gyertyát, és szívd magadba a fényét, míg teljesen tisztának és felfrissültnek nem érzed magad.

Ajánlom a következő zenét a meditációhoz:

http://www.youtube.com/watch?v=2yDxmHqBeVE

Ez Mantovani Greensleeves című darabja. Szinte érzi az ember közben a természeti világot – erdőket, vízeséseket, ahogy a zene hullámain ellazulunk. Engedjük el magunkat közben, és ereszkedjünk magunkba – a legmélyebbre, ahogy csak energiánk engedi a beágyazódásunkat lényünkbe.

A Fénygömböt, amelyet készítettünk, engedjük, és kérjük, hogy oda menjen most, ahova szükséges ez a fény – járja be belső világunkat, tartsa fényben kapcsolatainkat, és különösen járja át azokat, amelyeket életünk problémás területeinek érzünk. Fokozatosan engedjük el a felszabaduló energiákat ezekről a területekről! Különösen az anyagi területet, a kommunikációs területet (üzleti, politikai, baráti és más érdek-kapcsolatok), ami szilárd benne, engedjük áttörni, ami leválik, engedjük leválni, és ami oldódik, engedjük oldódni. Csak a fénygömb energiáját szívjuk magunkba, és kapcsolódjunk össze vele folyamatosan, ahogy tisztulnak az energiák körülöttünk.

Ahogy válnak le a rétegek a szívünkről – folyamatosan szívjunk magunkba egyre nagyobb boldogságot, örömet, és ellazultságot. A rétegek nyílnak rajta, mint egy rózsa szirmai.

Érzékelhetjük ezeket a bezáró hiteket, megrögzött gondolkodásmódokat, és történeteket – minden hitnek van egy története, vagy több is akár; most mondjunk igent ezeknek a történeteknek az elengedésére és meggyógyítására. Használjuk hozzá a megerősítést:

„Nem vagyok azonos a történettel (történetemmel).” Addig mondjuk, amíg érezzük, hogy hat. (Ezzel felhatalmazzuk lényünket, hogy megszabaduljon ezektől az öndefinícióktól, amik ezekből a történetekből származnak.)

Észre fogjuk venni, hogy a mi személyes történéseink mögött, sorban tisztulnak egész generációs és nemzeti történetek – nem egyedüli személyes történetünk alkotta ezeket a szálakat, melyekből éntudatunk származott, hanem egész generációk és a nemzet kudarcaiból is akár. Engedjük mindet feloldódni a fénybe – csak figyeljük a fénygömbünk színe-változásait, és folyamatosan felragyogó valóságát. És egyre mélyebben érkezzünk meg szívünkbe.

És mikor megtaláljuk a legfényesebb helyet szívünk közepében – látni fogjuk, hogy egy gyémánt ragyog benne, olyan fehér, lágy fénnyel, amely szinte elrejti a gyémántot magát, álljunk meg, és pihenjünk meg ennek a fényében.

Fényénél továbbra is burkok törnek meg rajtunk, válnak le rólunk – kijelentések rólunk, hogy milyenek vagyunk, és milyenek nem vagyunk, hogy hibáztunk, vagy jól csináltunk valamit – részei énképünknek, külső énképünknek, melyet nem magunktól kaptunk, hanem „bélyegek”, melyek beépültek önkifejezésünkbe. Nem részei lényünknek, nyugodtan engedjük, hogy leváljanak rólunk.

Engedjük be a belső fény világának lényeit, entitásait erre a helyre, és adjunk engedélyt számukra minden átalakításra – megtisztítják a feloldódó energiákat ezen a helyen, a sérüléseket, emlékeket, és fogadalmakat - kötéseket, és élettel fogják megtölteni ezt a tájat, amelyben szívünk gyémántja lebeg; csak hallgassuk tovább a zenét, amely ellazít bennünket. (A hegedű zene kifejezetten a szívnek szól, ha lehet, ilyet válasszunk.)

Amikor elcsendesedtek a tájban az emlékek, lehet még sötét van, de kisimultabb minden, és megérezzük a szív mozdulatlan, teremtő csendjét – érezzük, hogy lassan felemelnek bennünket. Kövessük az emelkedést, bízva abban, hogy a legmegfelelőbb helyre emelkedünk most – ahova mindig is vágytunk, csak még megfogalmazni sem tudtuk igazán. Kerestük rá a szavakat, de valahogy egyiket sem töltötte meg az a tartalom, amit távolról éreztünk.

Lassan kibontakozik előttünk egy új táj – hegyek, völgyek, lehet, még mindent sötétnek látunk, mintha alkonyat lenne, és előttünk egy ösvény. Ha elindulunk rajta, odaérünk egy helyre – nincs más szó, csak a Hely – ahol hely van számunkra. Itt a helyünk.

Sokan vannak jelen – körben ülnek, egy fényláng körül. Megpillantjuk egyszerre minden szintjét ennek a helynek – a meditálók egy virágot alkotnak a fényláng körül, és lebegnek egy képzeletbeli tó felett; a tó csendes, tápláló, életteli, és meditatív energiát sugároz magából…

Megérezzük ennek a helynek az auráját, és elfogadjuk a meghívást. Erősítsük meg hajlandóságunkat a szolgálatra – az élet szolgálatára. Nem véletlenül van, hogy minden reggel felkelt minket az élet, újra felébreszt, energiát tölt belénk, hogy felkeljünk, újra és újra, és lehet, hogy néha úgy tűnik, hiábavaló mindez – hova tartunk, kérdezhetnénk? Hogy lesz egyből kettő? Hogy lesz haladás, növekedés? Hogyan változok, és az életem hogyan változik?

Mondjunk csendesen igent, ennek a helynek az aurájára, energiájára, és a benne elfoglalt helyünkre. Igen, szeretnék csatlakozni hozzátok, hogy értelmet nyerjen minden bennem, és az életemben. Része szeretnék lenni az élet virágának, és ennek a társaságnak.

Hozzátok tartozom.

Hozzátok tartozom.

Én is Lélek vagyok. Én is, Lélek vagyok.

Lassan megérkezünk – odavisznek minket, ahova tartozunk, ahol az élet helyet ad nekünk ebben a vi(l)rágban. 
Érezzük a virág közepének aranylóan sárga fényét. Tiszta tudás, fény árad belőle, a forrás energiája és szeretete.

Engedjük, hogy megérintse szívünket ez az energia, és mondjuk – én is része akarok lenni a tudásnak, és az energiának – a fény világának. És elfogadom a benne elfoglalt helyem, fénnyel és szeretettel.
Érezzük, hogy leülünk – helyet foglalunk a körben. És érezzük, hogy az egész virág megváltozik – végighalad rajta csatlakozásunk energiája – újrarendeződik a kör, amelybe ültünk, és lassan az egész lótuszvirágon végighalad a hullám, amelyet behoztunk – és átrendeződik a világ. Innen nem látjuk, mekkora fényt hoztunk be, hiszen a virág közepén beérkező forrás energia a legmagasabb rezgésű, és legerősebb mind közül – de nélkülünk nem lenne itt, és erőssége is a befogadó erősségén múlik – ezt ne felejtsük el. Fénye azért erős, mert ennyire erős a virág, amely befogadja, és tovább sugározza fényét a földi világba. Engedjük el maradék árnyékainkat, sötétségünket, amely körbevesz, és fokozatosan váljunk eggyé a beérkező fénnyel, mint a nap sugaraival.

Mikor megnyugodtunk, idézzük meg az általunk hordozott Föld képét a lótuszvirág szívében: kinek sötétebb, rétegekkel terhelt, kinek fényesebb és könnyedebb – mindenkinek az, ami benne tárolódott róla. Adjuk át a virág szívének, gyengéden engedjük át neki az irányítást a Földünk átalakításán. Engedjünk el minden ragaszkodást az általunk őrzött koncepcióról, hogy milyen a föld, az élet a földön, és milyen érzés emberi testben élni. Hogy kicsoda Isten, és mi a terve velünk, és hogy ez az igazság a Földön megismerhető. Engedjük el magunkat, a Földön. 

Hatalmas energiamunka kezdődik, hiszen mindenki által kivetített Földet egybedolgozva tisztítják, oldják a sugarak, a Forrás, és a fény-segítők. Együtt oldják fel az összegyűltek „problémáit”, amelyet ebben a közös imában kértek meggyógyítani.

Csak legyünk ráhangolódva ezen eseményekre; tartsuk képességünk szerint a fényt, és minél tovább próbáljunk meg ezen a helyen maradni, fényben tartva Földünket.

Amikor befejeződött a munka számunkra, lassan fogadjuk vissza a fényt, érezzük a Földünket teljesen fénytelinek, és fogadjuk vissza a lényünkbe, és sugározzuk a Földanyának a megtisztult föld képét, energiáját.

Érezhetjük a gyökércsakra – szívcsakra tengelyen a változásokat – sok réteg törik fel most is még, engedjük meg ezeket, és a fény belégzés segítségével maradjunk a változásban, és lazítsuk el magunkat. Erősítsük meg magunkban:

„A Föld elfogad engem – és én is elfogadom a Földet.”

Ez a meditáció hidat épít számunkra a belső világ, a lélekszint, és az anyagi világ között.

Annyiszor gyakorolhatjuk ezt, ameddig nem érezzük az átmenetet természetesnek, és folyamatosnak.

Fokozatosan jöjjünk vissza, kérjük, hogy pecsételjék le a csakráinkat, ahogy az nekünk megfelelő, kérjünk auránkra védelmet, és fényt a változáshoz.

Érkezzünk meg a testünkbe. Egészségünkre.

Ámen.

Hozzászólások



:-)

Tessék többet felrakni...:)



Köszönöm!

Fürdőkádban végeztem a meditációt. Hát.. csak annyit tudok írni, hogy duplán tiszta lettem. :) Gyönyörű, csodálatos dolgokban lehetett részem ez idő alatt. :)
Köszönöm!



köszönöm

köszönöm, egészségedre :)



Szia,

ma este elvégzem a meditációt, holnap pedig beszámolok a tapasztalataimról. Szeretek meditálni és "azt hiszem" a belső hangom is jelzett már, meg az angyalok... :) Valójában nem is tudom mikor tettem utoljára.. Itt az ideje! :D

Szép álmokat, rózsás csókokat!

http://www.youtube.com/watch?v=J7tEq_8aqsA