Búcsúzom

Búcsúzom, mert a rájöttem, hogy a párhuzamosan futó sínek, sohasem találkoznak a Földi világ szürke valóságában, csakis a végtelenben, ami a csillagok között van.

„Nem szabad félnünk elmenni, mert mindaz, ami számít, mindig velünk marad, még ha nem is akarjuk”.

„Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk”.

„Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér.
Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka”. Megvallom őszintén, nem szeretném, hogy így legyen!

„Búcsúzni annyi, mint egy kicsit meghalni”.

Írhattam volna saját gondolatokat, de így könnyebb volt.

Címkék:

Hozzászólások



üdv

I**I



:)

Nincs halál. Az csak ilúzió. A test (fizikai "ruhád") leveted, és felveszel majd helyette egy újat :)))
Így minden vég-halál egy új kezdet-újjászületés.

Éld át a fájdalmad, gyászold meg amit kell, de utána emeld fel a fejed, és menj tovább.
Ez "csak" egy tapasztalás volt. :)
Kitartás Harmi-Pipacska. :*
Ölellek.