Ha egy pszichopata kiveti rád a hálóját, nem menekülhetsz! Velem is ez történt!

Nem célom senkit rémisztgetni, így téged sem, de abban 100 százalékig biztos lehetsz, hogyha egy pszichopata kiveti rád a hálóját, akkor nem menekülhetsz! Velem is pontosan ez történt!

Egy olyan romantikus rémálom igaz történetének részleteibe avatlak be, amik felidézése, megfogalmazása még ma is felkavart.

A jó ég se tudja, hogy miért, de „Pszichopata a szerelmem” című, romantikus-horror műfajú thriller főszerepét a VALÓSÁG szeszélyes természetű „filmrendezője” valamiért éppen rám osztotta, így aztán egészen pontos személyiségprofilt tudok rajzolni egy pszichopatáról!

A „szerelmes filmek” forgatókönyve egy pszichopata szemszögéből roppantul egyszerű sémájú.

 Az áldozat céltudatos kiválasztása, kelepcébe csalása.
 A tündérmesés időszak idilli látszatdíszleteinek „megfestése”.
 A kötődés bilincseinek felrakása, az érzelmi börtöncella gondos „megépítése”.
 A szerelmes leányzó „torkának” átharapása, lelke „ütőereinek” átvágása (… ez a kegyetlen érzelmi és hatalmi játékok időszaka).
 A totális megsemmisítés időszaka. Egy pszichopata áldozata a „film” végén vagy belepusztul a történtekbe (vagy ezer sebből vérezve egy zombiként bolyong a világban)

A fenti „filmjelenetek” (a különböző epizódok, fázisok) világos értelmet nyernek, ha megérted egy pszichopata pszichológiai profilját, azét az érzéketlen szörnyetegét, akit egy másik személy lelke fölötti totális uralom beteges „öröme” éltet. A pszichopata a „szerelmét” csupáncsak egy olyan játékbabának tekinti, akivel kénye kedve szerint játszadozhat. Néha egészen mézédes, romantikus látszatpillanatokkal ajándékozza meg a szexuális, illetve egyéb vágyai „tárgyát”, míg máskor kegyetlenül megkínozza, megalázza. A „játékbaba” érzelmi energiáiból táplálkozik, abból nyer erőt, abból töltődik fel.

A valóságos filmstúdiók mesterséges közegében, a pszichopatás típusú filmek forgatása közben, a maszkmesterek néha hosszú órákig igazítják, finomítják az áldozatok sminkjét, hogy a kamerák szeme (lencséje) minél hitelesebben és élethűbben tükrözzék vissza a nézőközönség számára a „játékbabák” arcára kirajzolódó szenvedés jeleit, de a VALÓSÁG mesterfokozatú „maszkmestere” egyszerűen túlszárnyalhatatlan!

A pszichopaták igazi arcát senki nem ismeri, csak azok, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy milyen egy vérbeli RAGADOZÓ „szerelmi” hálójában vergődni!

Ó, a kezdetek kezdetén 3 méterrel jártam magam is a föld fölött, szinte lebegtem! Úgy képzeltem, úgy valószínűsítettem, hogy talán már a születésem éjszakáján is hírül adta, egy óriási, fényes ragyogású szerencsecsillag, hogy a legromantikusabb szerelmek egyike az enyém lesz a Földön. Akkor még nem sejtettem, hogy a hercegem valójában egy olyan rideg, hideg, nyirkos bőrű „varangyos béka”, akinek a szívét még a csókok tüze sem melegítette át soha.

A köztudatban egészen téves elképzelések élnek arról, hogy milyenek valójában a pszichopaták. Sokan úgy képzelik, hogy a szörnyetegeket már a külső megjelenésük is lebuktatja, például gonosz a pillantásuk, dühöt sugárzó az arcjátékuk, vagy olyan jéghideg a mosolyuk, hogy szinte megfagy körülöttük a levegő, pedig ez óriási tévedés.

Kristóf, az én szörnyetegem, egy olyan rendkívül vonzó, sármos megjelenésű, lehengerlő stílusú, minden tekintetben kellemes benyomást keltő, igazi vezéregyéniség volt, akin simán megakadtak a legszebb női szemek.

Mivel évfolyamtársak voltunk az egyetemen, gyakran tartózkodtunk egy társaságban, ugyanabban a helyiségben.

Ó, sok csaj igyekezett ám kivetni rá a sűrűre szőtt legényfogó hálóját, a combközéptől is rövidebb, fenékre feszülő, falatnyi szoknyácskákban, illetve a mély dekoltázsú, ciciket is merészen kivillantó topokban. Egyik – másik a kacér pillantású mosolyával szinte provokálta: „na, mi lesz már, mondj már végre valamit, hiszen csakis miattad sminkeltem másfél óráig!”

Mivel Kristóf a jegyzeteiből igencsak ritkán pillantott fel egy-egy kurta szoknyás hölgyike látványa miatt, és ha mégis, akkor szinte megvetés tükröződött a szemében, egészen hihetetlennek tűnt, hogy abban a plazacicás, modelljelöltek társaságában - engem és csakis engem - tüntetett ki a megkülönböztetett figyelmével. Mindezt akkoriban azzal magyaráztam, hogy a könnyű prédáktól valószínűleg éppen úgy irtózik, ahogyan a vérbeli vadászok viszolyognak a puskájuk elé hajtott, könnyen elejthető vadaktól.

HOGYAN LETTEM CÉLPONT? (Az áldozat céltudatos kiválasztásának fázisa)

Kristóf évfolyamelső volt, színtiszta jelessel, ezért a vizsgák előtt általában népes csoportosulás kerekedett körülötte. Mindig, mindenre tudta a választ. Fölényes intelligenciájával, bámulatos kommunikációs stílusával lehengerelte a körülötte ácsorgó egyszerű, „földi halandókat”. Amikor egy- egy témába belemelegedett, azokat olyan érdekes sztorikkal fűszerezte, hogy a száraz tananyag új megvilágítású változatát mindenki szájtátva hallgatta.

Én soha nem furakodtam a közvetlen közelébe, nem álltam bele a szájába, ahogyan mások, mégis észrevettem, hogy a „kiselőadásai” közben, minden egyes alkalommal megkeres a szemével. S mindaddig, amíg 100 százalékosan meg nem győződött arról, hogy én is fültanúja vagyok az eszmefuttatásainak, újra és újra küldte felém a figyelemfelkeltő pillantása jeleit.

Gyakran iparkodott mellém ülni (vagy a közvetlen közelemben helyet foglalni) az előadótermekben és a szeme sarkából szinte állandóan figyelt. Mivel a szakirányunk különbözött, nem volt teljesen azonos a tantárgycsoportunk, de vizsgáink többsége azonos időben, azonos helyszíneken zajlott.

Egyik karácsony előtt, talán szenteste előtt 5 nappal, egy olyan ZH-t írtunk, amire bár sok-sok hétig készültem, mégis a tök esélytelenek között támasztottam a vizsgaterem ajtaja melletti falat. Már a könyvet, a jegyzeteimet sem volt kedvem kinyitni, csak bámultam a semmibe, miközben „nagybetűkkel” talán még az is az arcomra volt írva, hogy „végem”. Ő magabiztos, ruganyos léptekkel érkezett, szaladt fel a lépcsőn, aztán körülnézett közöttünk.

- Hűha, úgy álltok itt, mint akik a sortüzet várják a kivégzésük előtt!

A vérengzős professzor, akire vártunk, királyi méltósággal vonult végig a folyosón, a feladatlapokkal a hóna alatt. Szélesre nyitotta előttünk az ajtót és gúnyosan így szólt:

- Hölgyeim és uraim, íme, elérkezett várva várt nap! Remélem, hogy minél többen ajándékoznak meg a briliáns dolgozatukkal!

Áh, egy olyan tök bonyolult, hatalmas információanyagot felölelő témakörből vizsgáztunk, amik között talán a valószínűség számításos feladatsor tűnt a legkönnyebbnek, de az is csak azoknak, akik értették. Néhány csoporttársam kétségbeesetten pislogott körül a teremben, míg mások, hol az egyik, hol a másik oldalára fordították át a lapot, abban reménykedve, hogy valamiféle csoda folytán mégis a horgukra akad egy megoldható feladat. Csak Kristóf írt oly sebesen, mintha csak a személyi adatait kellett volna ráfirkantania arra a kétoldalas kódhalmazos papírosra. A percek vészjóslóan, egyre csak fogytak. A nevem egészen gondosan feljegyeznem a lap tetejére, aztán a tollamat babráltam, miközben egy füstölgő elégtelen zord látomása rajzolódott ki a lelki szemeim előtt.

Amikor a professzor az ablakhoz lépett, Kristóf egy villámgyors mozdulattal kicserélte a kettőnk feladatlapját, majd a tekintetével intett, hogy tegyek úgy, mintha írnék. Láttam, ahogy gondosan úgy rajzolgatja a számokat, akár egy kisiskolás, hogy a saját feladatlapjára odafirkált számok alakjához még véletlenül se hasonlítson!

- Hölgyeim és uraim, mivel az idő soha, soha meg nem áll, kérem, adják be a dolgozataikat! – mondta gúnyos nyájassággal a professzor, aki miatt általában úgy hullottak ki az egyetemről a hallgatók, mint ősszel a legyek.

Kristóf felpattant, aztán abban a sorban, ahol ültünk, udvariasan összekapkodta a dolgozatokat.
Amikor kimentünk, egyszerűen csak annyit tudtam neki mondani, hogy „köszönöm”. Ő kedvesen rám mosolyodott, aztán megfogta a kezem, akkor legelőször.

- Ne köszönd, hiszen szóra sem érdemes! A matematika pasis tantárgy, ezért ne szegje kedved ez a vizsga! Hidd el, hogy Te egy olyan elbűvölő, különleges csaj vagy, akire már a legelső hetekben felfigyeltem, csak féltem, hogy tolakodásnak veszed a közeledésem. Próbáltam feléd egyértelmű jeleket küldeni, de te mindig olyan tartózkodó, távolságtartó voltál. A dolgozatod tutira jeles lesz, úgyhogy ünnepeljük meg!

- Ünnepeljük meg? Igyunk előre a medve bőrére? – kérdeztem tőle mosolyogva, aztán bólintottam.

Beültünk egy pizzázóba, ahol egészen kellemesen elbeszélgettünk. Szinte repültek a percek, az órák, hiszen olyan újabb és újabb sztorikkal hozakodott elő, amikbe ügyesen mindig belecsempészett egy-egy kedves bókot is. Amikor elbúcsúztunk és magához ölelt, valóban egy olyan különleges lánynak éreztem magam, mint korábban még soha!

- Ó, de kedves, elbűvölő és jóképű! – ábrándoztam róla a paplanom alatt, aztán mosolyogva aludtam el.

„Szép reggelt! Ma te voltál az első gondolatom!” – olvastam az ébredésem utáni SMS- ét. Talán még tízszer is átfutottam azt a néhány betűt, aztán a szívem fölé szorítottam a telefonom és keringőzni kezdtem vele a szőnyegen, mint akinek teljesen elment a józan esze. Tökéletesnek és meseszerűnek tűnt minden, ezért még véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy hamarosan egy rideg ragadozó karmai közé kerülök.

Az e-mailjeim között már az övé is ott volt. Egy táncoló, vicces, karácsonyi gif és egy mondat.

- Várlak a karácsonyi forgatagban, a főtéren, délután 5- kor!
- Istenem, Kristóf randevúra hívott!

Szerettem volna ezt világgá kiabálni, de csak önmagamnak ismételgettem, miközben másfél óráig bíbelődtem a hajammal, aztán igyekeztem csinosan felöltözni.

Sült gesztenyét ettünk, boros, meleg teát ittunk, rengeteget kacagtunk, és amikor a villamosmegállóig elkísért egy lágy puszit nyomott az ajkaimra.

- Ugye nem érezted ezt korainak? – suttogta kissé félszegen, szégyellősen. Ezzel az udvarias kérdésével annyira meglepett, hogy átöleltem a nyakát, aztán viszonoztam a csókját.

Amikor felugrottam a villamosra, utánam kiáltott: „Imádni való vagy”!

Ugye milyen romantikus? Áh, aznap én is a világ legszerencsésebb nőjének éreztem magam, hiszen Kristóf, a csajok álma, engem választott.

(Szakirodalmi adalék: A pszichopaták teljesen tudatosan választják ki a célpontjukat. A kiszemelt áldozatot először szemmel tartják, igyekeznek róluk egy alapos személyiséganalízist készíteni, aztán annak megfelelően viselkednek. Minden eszközt latba vetnek, hogy elérjék, amit akarnak. Mesteri fortélyossággal teremtik meg azokat a szituációkat, melyek során az áldozatok – önként és dalolva - úgy repülnek bele a bűvkörükbe, ahogyan az éjjeli molylepkék a lámpafénybe. Aztán felrakják azt az álarcot, amiket azokból az áhított tulajdonságokból ragasztanak össze, amiket az áldozatok értékesnek tartanak).

Amikor megemlítettem Kristófnak, hogy imádom a verseket, azonnal lelkesen mesélni kezdett arról, hogy milyen nevezetes irodalmi helyszíneken fordult meg.

- Képzeld, tavaly hosszú órákat töltöttem el azzal, hogy az irodalmi múzeumban különböző kéziratok szövegvariánsait vizsgáltam – mondta.
- Ó, Kristóf tutira a lélektársam vagy ikerlángom! – fogalmazódott meg ekkor bennem, hiszen szinte 100 százalékosnak tűnt az érdeklődési körünk.

Tényleg úgy gondoltam, hogy megfogtam az Isten lábát, hiszen a tökéletesség állapotának élményétől megrészegültem.

Persze a bimbódzó kapcsolatok elején mindenki igyekszik a legjobb, legszebb, legideálisabb arcát (oldalát) mutatni a partnerének, ezért a tökéletesség állapotának élménye egyáltalán nem jelenti törvényszerűen azt, hogy egy pszichopatával találkoztál, de néha azért benne lehet abban a bizonyos pakliban! A kezdetek kezdetén lehetetlenség a pszichopatákat felismerni, illetve másoktól megkülönböztetni, hiszen nem létezik olyan módszer, ami láthatóvá tenné a tökéletes álarcaikat!

Még azt se volt számomra gyanús, hogy minden olyan tulajdonságot, ami számomra érték, igencsak hamar „felfedezhettem” őbenne.

A TÜNDÉRMESÉS IDŐSZAK ESEMÉNYEI

Szánkózás. Hosszú séták. Vidám hógolyózás. Hempergés a frissen hullott hóban. Mókás korcsolyaleckék. Mindegyik nap olyan volt, amilyenről mindig is álmodoztam. Karácsonykor egy szerelmes verseskötettel lepett meg, aminek legelső, üres oldalára maga is írt egy néhány soros költeményt.

Boldogan áradoztam róla a barátnőimnek… Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egy pszichopata a tündérmesés időszakban szinte elvarázsolja az áldozatát, miközben állandóan tudatosítja vele: „különb vagy Te mindenkinél”.

A mézédes bókjai, csókjai azért nem tűnnek gyanúsnak, hiszen legtöbben, ahogyan én is, hiszünk egy tiszta, lángoló, idilli szerelem létezésében. Amikor már izzott, vibrált a levegő a közelében, megéreztem, hogy halálosan beleszerettem. Soha, egyetlen pillanatra sem billent ki a romantikus szerepköréből. Kirándultunk. Moziba jártunk. Rengeteget nevettünk.

Bár néhányan meséltek nekem arról, hogy Kristóf egy igazi hangulatember, aki néha eléggé furcsán és kiszámítatlanul viselkedik, például durván reagál bizonyos szituációkra, üzenetekre, illetve agresszív megnyilvánulásoktól sem riad vissza, de ezeket rosszindulatú pletykáknak minősítettem, hiszen a saját tapasztalataimnak ellentmondtak.

(Szakirodalmi adalék: Szakértők tanulmányaikban kifejtik, hogy egy pszichopata mindaddig, amíg 100 százalékosan nem birtokolja az áldozata fölötti hatalmat, oly meggyőzően játssza el a nagy Ő romantikus szerepét, hogy még az Oszkár- díjas színészek is simán elbújhatnak mellette. Ez mindaddig így van, amíg az általa festett idilli díszleteket az áldozata nem érzékeli teljesen valóságosnak. Miután kifürkészi a „szerelme” legtitkosabb vágyait, elhiteti vele, hogy azok általa (vagy az ő segítségével) majd beteljesülnek).

A szerelmét életem legnagyobb, legértékesebb ajándékának tekintettem a tündérmesés időszakban.

A BILINCSEK KATTANTAK A CSUKLÓMON! (Az áldozat érzelmi börtöncellájának gondos „megépítése”)

Tudnod kell, hogy egy pszichopata részéről az érzelmi kötődés kialakítása nem korlátozódik csakis a számodra szimpatikus tulajdonságok megjátszására, hanem gyakran egy másik vonalon is erőteljes hatást gyakorol rád: ez pedig az együttérzés.

Amikor az egyik csoporttársunk – persze csakis a háta mögött – egy undorító görénynek nevezte Kristófot, mert valamiféle komoly konfliktusba keveredett vele valahol, mélységesen felháborodtam.

- Hiába véded – mondta éles hangon - olyasmiket enged meg magának, amiket egy normális lelkületű ember soha!

Amikor mindezt elmeséltem Kristófnak, Ő egy egészen más szemszögből világította meg a sztorit.

- Hiába vagyok toleráns, ahogyan mindezt már milliószor megtapasztaltad – mondta bánatos szemekkel – egyesek irigységből tudatosan provokálnak, aztán mindenféle negatív jelzőkkel illetnek! Te vagy az egyetlen, aki tudja, hogy nekem hatalmas lelkem van! Az igazságtalan és rosszindulatú támadások mindig rettenetesen megviselnek!

E szavak hallatán, szívem minden szeretetével magamhoz öleltem Őt, miközben szerettem volna annak a vádaskodó, ármánykodó Arnoldnak kikaparni a szemét, aki az imádott Kristófomat egy undorító görénynek nevezte.

- Nagyon szeretlek! – suttogtam a fülébe – és tudom, hogy neked tényleg hatalmas lelked van!
- A jogos önvédelmet senki nem vetheti a szememre – folytatta egészen csöndesen-hiszen nem lapulhatok meg egy gyáva nyúlként, amikor egyesek durván provokálnak.

(Szakirodalmi adalék: A szakértők szerint a második bilincs akkor kattan az áldozat „csuklóján”, amikor a hős megmentő éne is bekapcsol, aktivizálódik. Szerelem, szeretet és együttérzés. Ezek egy olyan erős kötődést képesek kialakítani, amik szinte eltéphetetlenek).

A HŐS MEGMENTŐ énem bennem is felébredt, életre kelt, hiszen egy nagyon csúnya üzenetet küldtem Arnoldnak, másnap pedig még a fejemet is elfordítottam, amikor megpillantottam az egyetemi folyosón.
Bárkire, aki Kristófot kritizálni merészelte, héjaként csaptam le, ezért szép, lassan még a legjobb barátnőm is eltávolodott tőlem, kerülni kezdte a társaságom és azokhoz csapódott, akik egy nagyképű különcnek minősítették át Kristófot.

Azt magam is észrevettem, hogy egyetemi berkekben tényleg megváltozott, hiszen semmiféle segítőszándék nem jellemezte, nem tartott kiselőadásokat vizsgák előtt, ahogyan korábban, viszont hozzám végtelenül kedves maradt.

- Az olyan tökfejű diplomásjelöltek, mint te, ne élősködjenek itt, az állam pénzén! – jelentette ki határozottan és durván az egyik csajnak, aki segítséget kért tőle.

Meglepődtem, de még ennek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. A sértett csaj a legjobb barátnőm mellé ült le, aztán duruzsolni kezdett valamit a fülébe. Láttuk, ahogy a volt barátnőm furcsán végigmér bennünket, aztán elhúzza a száját. Kristóf erre azt mondta, hogy kár ezen bánkódnom, hiszen végre kimutatta, hogy soha nem volt őszinte a barátsága.

(Szakirodalmi adalék: Egy ügyes pszichopata úgy vezeti be a „szerelmét” a börtöncellába, hogy azt az áldozata észre sem veszi. Utána kattannak a bilincsek és cella ajtaja bezárul. A korábbi baráti, ismerősi kapcsolatok szálait ügyesen elvágja, hogy a külvilágtól szinte teljesen elszigetelődött „kedvese” figyelme (érzelmi energiája) csakis az övé legyen, senki másé.)

Valóban kényeztettem. Kedvébe jártam. S még az sem tűnt fel, hogy időközben már mindig, minden csak úgy van, ahogyan Ő akarja.

HIDEGVÉRREL ÁTHARAPTA A „TORKOM”! ( A kegyetlen érzelmi és hatalmi játékainak időszaka)

Amikor nem jött meg a menszeszem, bár gyanút fogtam, mégis lehetetlennek tartottam, hogy a fogamzásgátló tabletták rendszeres és folyamatos szedése mellett teherbe estem.

- Talán a vizsga időszakos stressz felborította a hormonrendszerem! – így véltem.

A menszeszem kimaradásáról Kristófnak néhány napig egy árva szót sem szóltam, ugyanis néha még éjszaka is tanult, illetve különböző cégeknek programozott, amivel egészen jól keresett. Bár rengeteg időt töltöttünk együtt, külön albérletben lakott, ugyanis az volt a mániája (a kifogása), hogy csakis a „saját birodalmában” képes önmagából a legtöbbet kihozni, ezért makacsul ragaszkodott az együtt, mégis külön párkapcsolati modellhez.

Egyik estére, miután erős émelygés fogott el, leszaladtam a gyógyszertárba és vettem egy terhességi tesztet. Reggel, a mosdóban a teszt két csíkja egyértelműen jelezte, hogy egy picike emberke akkor is képes megfoganni, amikor arra senki nem számít. Boldog voltam. Egész nap azon töprengtem, miképpen adjam ezt a csodát Kristóf tudtára. Úgy döntöttem, nem hívom fel, nem küldök neki SMS-t, hanem megvárom, amíg eljön hozzám.

Finom vacsorával vártam, a kedvencét, húsos spagettit készítettem. Még egy üveg vörösbort is vettem, hogy a nagy bejelentés után koccintani tudjunk. Fáradtnak tűnt, amikor megérkezett, de vidám volt.

- Tegnap éjszaka hajnali 4-ig programoztam – újságolta – de ma itt alszom!

Jóízűen evett, miközben én már tűkön ültem, várva azt a pillanatot, amikor végre előrukkolhatok neki az örömhírrel.

- Hiányoztál, kicsim, főképpen hajnalban, amikor úgy éreztem, hogy a szextől feltöltődhetnék – mondta huncut mosollyal a szája szélén – de ma este bepótoljuk!

- Kristóf, valami fontosat szeretnék neked most mondani!
- Na, ki vele, mondjad, drága szívem!
- Képzeld, vettem egy terhességi tesztet, mert kimaradt a menzeszem és pozitív lett! Nézd a két csíkot!

Az arca abban a pillanatban elkomorodott, aztán értetlenül nézett rám és semmiféle örömjel nem csillogott a szemében. Szinte megrémültem tőle. A „szedtem folyamatosan a gyógyszert” mentegetőződésem azonnal félbeszakította, majd eléggé ingerült hangon szólalt meg.

- Felesleges felvilágosító előadást tartanod erről, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy létezik ilyesmi, de ennek nincsen még itt az ideje! Egyelőre a jövőbeli életem megalapozásán dolgozom, amibe az apaság abszolút nem fér bele. Majd keresünk egy orvost…

- Keresünk egy orvost? Kristóf, én szeretném ezt a babát megtartani, hiszen halálosan szeretlek! – zokogtam.
- Neked teljesen elment az eszed – üvöltötte, mint egy sakál, aztán leseperte az asztalról az összes tányért – szó sem lehet róla, ezért a lehető leggyorsabban verd ki ezt az őrültséget fejedből! Nincs szükségem egy üvöltő pelenkásra, aki mindenféle nyűgjével, bajával tönkreteheti a karrierem! Nem óhajtom ezt neked még egyszer elmagyarázni! Pont. Azonnal fejezd be a sírást, mert teljesen kihozol vele a sodromból! Nem hallod?

- Kristóf, az Isten szerelmére kérlek, ne ordíts velem! Megtartom! Soha nem egyezek bele az abortuszba!

Felpattant a székéről, aztán a konyha közepére rúgta, mintha a szék bármiről is tehetne. Soha korábban nem láttam még olyan pokolian dühösnek, mint azokban a percekben. Fenyegetően felemelte a kezét, mint aki megütni készül, de aztán leengedte. Hallgatott 1-2 percig, miközben igyekezett a haragot elsimítani az arcán.

- Figyelj rám, mert tényleg nem óhajtom még egyszer elmondani – szólalt meg sokkal halkabban, de szigorú határozottsággal - ennek még nincsen itt az ideje! Vagy Ő, vagy én, de harmadik lehetőség nincs!

Remegni kezdtem, megtántorodtam és éreztem, hogy a lábaim oly gyengék, hogy már alig bírnak megtartani.

- Vagy Ő, vagy én, de harmadik lehetőség nincs! – ezt a lassan tagolt, fenyegető kijelentését, amit újra és újra megismételt, már alig hallottam, mert közben elsötétült előttem a konyha. Tántorogva, „vakon” támolyogva indultam el a szoba felé, aztán remegő lábakkal vergődtem el valahogyan az ágyig, amire rázuhantam. A szemem világa visszajött, de annyira rázott a hideg, hogy remegett minden porcikám.

Éreztem, hogy felemel, aztán a párnámra fektet és betakar. Még a takaróm alatt is úgy remegtem, hogy nem bírtam megszólalni.

- Hozok egy meleg teát- mondta szelídebben, de a szeme kedvességével nem simogatott.
Kis idő múlva behozta a csészét. Segített felülni, megtámasztott, amíg kortyoltam a teát.

- Figyelj, rendet rakok a konyhában, aztán melletted leszek! Próbálj meg aludni! Amíg jövök, addig rád terítem a másik paplant is, hogy alaposan átmelegedj! Tudod, hogy nagyon szeretlek és vigyázok rád! Ne gondolj most semmire, hanem csak aludj! Megpuszilgatott. Betakart.

- Minden rendben lesz - mondta- csak aludj el szépen!

Annak a hitével csuktam be a szemem, hogy mélységesen megbánta, amit csinált és megtartjuk a babát.
Másnap délelőtt már 10 óra is jóval elmúlt, amikor végre felébredtem, oly csöndesen tevékenykedett körülöttem. Rögvest átcikáztak az esti szörnyűség rémisztő gondolatemlékei az agyamon, ezért a sírás fojtogató érzése gombóccá keményedett a hasamban.

- Felébredtél? – kérdezte egészen kedvesen, aztán az ágyam szélére ülve magához ölelt. Rettenetesen fáj, kínoz, szinte szaggatja a lelkem, ami tegnap este történt, ezért nagyon szépen megkérlek, ne beszéljünk ma róla! Vasárnap van, pihenj, maradj egész nap az ágyban! Mindjárt behozom a reggelid, az ebédet pedig házhoz rendeltem. Ha ettél, utána hazaszaladok a gépemért, de rohanva sietek hozzád vissza, aztán itt fejezem be a programozást. Hidd el, hogy csakis kettőnkért vállaltam el a pluszmunkát is, hogy végre bérelni tudjunk egy közös fészket, utána pedig veszek egy olyan lakást, aminek a királynője leszel! Nagyon szeretlek! Imádlak! S kívánlak!

Az utolsó szavai után kigombolta a nadrágját, lehúzta a sliccét, aztán azonnal a lábaim közé furakodott, mint egy olyan kiéhezett szatír, aki képtelen visszatartani a beteges vágyait. Nem mertem visszautasítani, pedig lelkileg végtelenül meggyötört voltam és legbelül valamim sajgott. Az aktus után egészen mosolygós lett, önelégülten pihegett mellettem néhány percig, aztán a félig letolt nadrágját ledobta magáról, a pólójával együtt és meztelenül ismét birtokába vette a testem.
- Na, gyerünk, kicsim – biztatott lihegve – mutasd meg, hogy mennyire szeretsz! Tudod, hogy néhány orgazmus után egészen remekül tudok koncentrálni az unalmas feladataimra! Kényeztess! Járj a kedvembe! Add nekem a tested, lelked! Semmilyen más dolgod nincs ma, csak az, hogy a kedvembe járj, pontosan úgy, ahogyan arra megtanítottalak!
Miután teljesen feltöltődött, feldobódott a szex mámorától, tényleg ágyba hozta a reggelit, de akkor már majdnem dél volt. Kábé egy óra hosszáig volt távol, elhozta a gépét, aztán egész délután programozott. Én közben lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam, aztán néhány kanál levest is ettem. Tétováztam, bátorságot gyűjtöttem, de mindig elbizonytalanodtam, ezért a kisbaba kérdését, ami egész nap a fejemben motoszkált, még megemlíteni sem merészeltem neki.

Estére ismét kérte a szexuális kényeztetését, a „pontosan úgy, ahogyan arra megtanítottalak” kérésutasításával! Nem mertem émelygésemre hivatkozni… és igyekeztem maximálisan a kedvébe járni, két okból is: tényleg őszinte szerelmet éreztem iránta, illetve azt gondoltam, hogyha az extra elvárásait extra szinten teljesítem, akkor a baba kérdésében is meglágyul a szíve.

- Ügyes voltál, drága csillagom és odaadó, ahogyan azt el is várom tőled! – mondta elégedett mosollyal az arcán! Zuhanyozzunk le, mert hulla fáradt vagyok, hiszen tegnap éjszaka hajnalig virrasztottam melletted, annyira féltettelek.
Magához ölelt, úgy aludt el, ezért egészen megnyugodva szenderültem álomba én is.

- Szívem, mosakodj és öltözz! – mondta reggel. Álmosan pislogtam, de Ő már felöltözve érintette meg a vállam.
- Hány óra van? – kérdeztem.
- 7 óra elmúlt, ezért igyekeznünk kell, hiszen az orvos fél 9-re vár bennünket. Tegnap telefonon már mindent megbeszéltem vele, így dél körül már túl is leszünk az egészen! Ne egyél semmit, erre előre figyelmeztetett! Jó kezekben leszel, hiszen szegről-végről rokonom a doki!

Potyogni kezdtek a könnyeim.

- Szívem, kérlek, ne kezd elölről! Egyértelműen elmagyaráztam neked, hogy keresünk egy közös fészket, azután veszek egy lakást és utána jöhet a baba. Ezt kettőnkért most muszáj megtenned, hogyha tényleg szeretsz!

Gépiesen, zsibbadt aggyal, szótlanul, engedelmesen készülődtem és oly fehér voltam, mint a meszelt fal. A tükörből egy végtelenül meggyötört tekintetű, kétségbeesett lány tekintett rám vissza.

A kórházig vezető úton egyetlenegy árva szó se hagyta el a számat.
- Amikor a házam királynője leszel – törte meg a félelmetes csendet- akkor megkapod, visszakapod tőlem ezt a babát!

13 óra után toltak ki a műtőből. Amikor felébredtem így szólt:

- Nagyon bátor voltál, drága kincsem, és ezzel ismét bebizonyítottad, hogy szeretsz! Nem sokára hazaviszlek, aztán még beszaladok a tanszékre.
- Kristóf, kérlek, ne menj be ma az egyetemre, ne hagyj magamra! – kérleltem sírva.
- Szívem, ne csinálj már a bolhából elefántot! Más csajok ilyesmin könnyedén túlteszik magukat, hiszen az élet megy tovább! Nekem a komoly célkitűzéseim nem teszik lehetővé, hogy a négy fal között búslakodni segítsek neked, de utána megkereslek.

Hazavitt. Lerakta a táskám, aztán egy gyors puszit nyomott a homlokomra és elviharzott.

- Vásárol majd egy lakást, ahol királynő leszek – ismételgettem magamnak – és akkor kisbabánk is lesz, ahogyan megígérte. De a mantrázás, az önámító önvigasztalás az egyre inkább elhatalmasodó világvégi hangulatom erejét képtelen volt megtörni. Olyan jó lett volna valakivel beszélgetni arról, hogy a szívem kiszakad a helyéről, annyira fáj, de a régi barátnőimmel akkoriban már nem tartottam a kapcsolatot. A mosdóban a véres betétem látványa hangosan azt kiabálta: „gyilkos”. A tükörbe pillantottam. Már se szépnek, se jónak, se különlegesnek nem láttam magam, csak egy olyan utolsó kapcarongynak, akibe bármikor beletörülheti egy pasi a sáros csizmáját.
( https://bt.bmcdn.dk/media/cache/resolve/image_1240/image/0/3336/10095999... )

Kedvetlenül ténferegtem az üres lakásban, majd az ablak felé néző fotel karjai közé kucorogtam, magamra terítve egy oltalmat nyújtó plédet. Magzatpózba görbültem és azt vizualizáltam, hogy a picike babámmal Isten óvó tenyerében fekszem. Így "aludtunk" el.

Utólag úgy rekonstruáltam a történteket, hogy Kristófot valószínűleg meglepte a lakás utcára néző, sötét ablaka, aztán az üres konyha, szoba és mosdó, illetve az utazótáska látványa, ami még mindig ugyanott volt, ahová délután letette.

A fotel előtt térdepelt, amikor felébredtem.

- Hogy vagy? – kérdezte őszintén aggódó arckifejezéssel - Ettél egyáltalán valamit? (Úgy sejtem, hogy időközben rádöbbent arra, hogy az „energiaforrása” kimerültsége veszélyezteti a saját „táplálkozását” is.)

Azt állította, hogy hosszú percekig zokogott a mosdóban, amíg én a műtőben voltam és Isten bocsánatát kérte.

- Amiatt hagytalak ma délután magadra – magyarázta meggyőzően – mert kénytelen voltam hosszú órákig az utcákon bolyongani, ugyanis az elviselhetetlen lelki fájdalom és a lelkiismeret furdalás annyira fojtogatott, hogy képtelen voltam a szemedbe nézni. Nem az egyetemen voltam. Azért mondtam neked mást, nem azt, amit valójában éreztem, mert erőt akartam beléd önteni! Bocsáss meg nekem, kérlek, bár én vádolni fogom önmagam, amíg csak élek!

Kristóf bűnbánó, önostorozó kijelentései teljesen őszintének tűntek, mégis hosszú hetekre volt szükségem ahhoz, hogy valamennyire ismét talpra álljak. Oly végtelenül kedves, gyöngéd és elbűvölő volt az abortusz utáni hetekben, hogy elhittem neki, hogy tényleg csak megbotlott, ahogyan általában minden ember megbotlik néha- néha az élete folyamán.

(Szakirodalmi adalék: Ez valahogyan úgy működik, mintha egy pszichopata ösztönösen érezné, mikor legyen újra elbűvölő, annak érdekében, hogy ne veszítsen el, aztán mikor feszegetheti ismét tovább határaidat, növelve tűrésküszöböd. Időnként koncot vet eléd: elvisz valahova, romantikus estéket szervez, kedves és szeretetteljes bókokat mond, de csakis annak érdekében, hogy önmagadban elhallgattasd azokat az egészséges intuíciókat, amik azt suttogják: „veled bizony cudarul bánik ez a pasi”! A pszichopaták ösztönösen tehetséges „adagolóművészek”, ezért mindig csak annyi figyelemben részesítenek, ami elégséges (éppen elegendő mértékű) ahhoz, hogy a horgukon tartsanak. Emiatt nem vehető rögtön észre, hogy számára csakis egy energiaforrás vagy, semmi több. Később egyre komiszabb és komiszabb bánásmódot enged meg magának veled szemben, és ez nemcsak amiatt van, mert már egyre kevésbé vagy számára érdekes, hanem azért is, mert tudatosan törekszik arra, hogy leértékeld önmagad, aztán fogadd el az Ő kétes, szeszélyes, uralkodó típusú viselkedését).

„SZÁMODRA ÉN VAGYOK AZ ÉLET, DE TE CSUPÁNCSAK LÁTSZÓLAG VAGY AZ ÉLETEM RÉSZE” - KORSZAK ESEMÉNYEI

Egyik este azzal a hírrel toppant be hozzám, hogy egyetemi ösztöndíj keretében egy 3 hónapos, külföldi tanulmányi út lehetőségét ajánlották fel neki, amire Ő azonnal igent mondott.

- Úgy mondtál igent, hogy meg sem beszélted velem? – szegeztem neki a kérdést.

Láttam, hogy ismét a harag tüze lobban a szemében.
- Aha, úgy veszem észre, hogy az én örömöm számodra nem öröm!
- Nem erről van szó, Kristóf, hanem arról, hogy ilyesmiket szokás egymással megbeszélni! Úgyis támogattalak volna…. bár azt ígérted, hogy végre közös lakást keresünk, összeköltözünk.
- Ne akard nekem megszabni, hogy mikor mit csinálok! Amiatt nem fogom eldobni ezt a páratlan ajándéklehetőséget, hogy veled napokig járkálgassak lakásnézőkbe!

Szelíden, lágyan megérintettem a karját, hiszen láttam rajta, hogy pokolian dühös, de Ő elrántotta, majd kiviharzott az ajtón.

- Talán igaza volt … és illett volna vele örülnöm, hiszen csak keveseknek ajánlanak fel ilyen lehetőséget! – gyötörtem magam, miután elrohant.

A megbánás könnyei szöktek a szemembe, ezért rögtön a telefonom után nyúltam. Hívtam egyszer, kétszer, de nem vette fel. Félóra múlva ismét próbálkoztam, de hiába. Marcangolt az önvád, annak ellenére is, hogy tudtam, hogy egy normális párkapcsolatban ilyesmiket tényleg illik egymással megbeszélni. Ismét hívtam. Nem vette fel. Amikor újra próbálkoztam, a készüléke egy idő után már csak annyit mondott: „ez a szám jelenleg nem elérhető, kérem, ismételje meg a hívását később”.

Álmatlanul forgolódtam az ágyamban, mire végre sikerült hajnalban 1-2 órácskát aludnom. Reggel ismét a telefonom után nyúltam, de üres volt a nem fogadott hívásaim listája és SMS- t sem küldött. Kitántorogtam a fürdőszobába, megmosakodtam, gépiesen, mindenféle életkedv nélkül. A tükörből egy kék karikás szemű, sápadt arc nézett vissza rám. Ismét rácsörögtem, de nem vette fel. Kimentem a konyhába kávét főzni, amikor végre megcsörrent a telefonom.

Felkaptam, de nem Kristóf hívott, hanem az egyik ismerősöm.
- Láttad már, hogy Kristóf milyen fotókat posztolt a facebookon? – kérdezte.
- Nem.
- Mit ünnepelt? S te miért nem voltál ott vele?
- Kapott egy 3 hónapos külföldi tanulmányutat, azt ünnepelte – válaszoltam erőtlenül, majd hadarva hozzátettem – ne haragudj, de muszáj letennem, mert vendégem érkezett.

Remegő kézzel ültem le a netbookom elé, aztán beléptem a facebookra. A frissen megosztott fotókon Kristóf vidám vigyorral az arcán dorbézolt egy bárban. A koccintgató képsorozat egyikén egy ismeretlen, szőke csaj derekát is átkarolta, miközben a fényképezőgép lencséjébe bámult.

„Kristóf, nagyon kérlek, hívj vissza” SMS-re végül reagált. Felhívott.
- Remélem, volt időd alaposan átgondolni a dolgokat! – mondattal nyitott, amiben némi gúnyos önelégültség is érződött.
- Kristóf, alig aludtam az éjszaka… – válaszoltam egészen csöndesen, szinte megtörve és a facebookos fotókról valamiért még említést se mertem neki tenni.
- Akkor pihenj néhány órácskát, aztán elmegyünk együtt egy moziba, hiszen tudod, hogy imádlak, viszont a tegnap esti cirkuszod, hisztid alaposan megviselt!
- Kérlek, bocsáss meg! – suttogtam ösztönösen, amin aztán még önmagam is meglepődtem, hiszen sokkal inkább nekem lett volna okom haragudni.
- Szent a béke, kicsim, nem haragszom, de azt joggal elvárom tőled, hogy máskor azért alaposabban gondold át, amiket mondasz és a hisztiddel ne verd ki nálam a biztosítékot!

Az elutazása előtti napokban ismét idillinek tűnt minden. Biztosított róla, hogy a világon engem szeret a legjobban, és amikor hazajön, megkeressük együtt a közös fészkünket.

- Lehetséges, hogy csakis esténként tudlak majd felhívni, hiszen a szemináriumok egész naposak lesznek! - mondta a repülőtéren, aztán szorosan magához ölelt – Te vagy az én legdrágább kincsem, ezért nagyon vigyázz magadra, amíg távol leszek!

A vállára borulva pityeregtem, amikor meghallottam, hogy közben valakinek hangosan köszön.
Felemeltem a fejem és akkor megpillantottam azt a szőke csajt, akinek facebookos fotón a derekát ölelte.
- Helló! Sziasztok! Elérkezett a nagy nap! Kalandra fel! – mondta a szőke, miközben a hatalmas, gurulós bőröndjét maga után húzta.
- Ki volt ez csaj? – kérdeztem Kristóftól.
- Ő is az ösztöndíjasok egyike!

Úgy éreztem magam, mint egy leforrázott csirke, mégsem mertem Kristóftól semmit kérdezni.
- Na, megyek, hiszen pillanatok múlva indul a gépem – mondta egy csókkal összekötve – vigyázz magadra, drága kincsem!

Valóban felhívott esténként, de hosszasan egyszer sem csevegtünk, ugyanis mindig fáradságra hivatkozott.

„Idegen nyelven jegyzetelni, előadásokat hallgatni azért sokkal kimerítőbb, mint a hazai egyetemen” indokai egészen elfogadhatónak tűntek, miközben féltékenység gyötört, hiszen a szőke csaj „kalandra fel” vidám felszólító mondata gyakran visszhangzott a fülemben. Elég sokszor megnéztem Kristóf facebookos oldalát, de semmi gyanúsat nem találtam. Sőt, egészen megnyugtató volt, hogy néha napokig se jelentkezett be oda.

Közben magam is vizsgákra készültem, jegyzeteltem, tételeket dolgoztam ki. Minden reggel azzal biztattam magam, hogy szépen, lassan az a 3 hónapnyi időszak is csak elkopik. Bár pokolian egyedül éreztem magam, a régi barátságok újraélesztését mégsem tartottam jó ötletnek. Egyik délután viszont már annyira kínzott a 4 fal bezártsága, hogy elmentem a plazába. A kirakatokat bámultam, néztem a hömpölygő embertömeget, amikor megcsörrent a telefonom.

- Kristóf, te vagy az!? – kiáltottam boldogan, hiszen ez volt a legelső olyan alkalom, amikor nem este hívott, hanem délután.
- Hol vagy most? – kérdezte azonnal, hiszen bizonyára hallotta a bevásárlóközpont zsivaját.
- Eljöttem egy picikét otthonról, kirakatokat nézegetek, mert már majdnem megőrültem a 4 fal között.
- Jó, akkor később, este újra hívlak, hiszen így alig hallom a hangod!

A „várj, kimegyek a plaza parkolójába… „- kezdetű mondatom befejezését meg se várta, hanem kinyomta a telefont. Gyomorgörccsel szédelegtem haza, hiszen a kommunikációzárását eléggé furcsának találtam. Vártam az esti hívását, de a telefonom makacsul hallgatott. Végül megpróbáltam én felhívni, de a telefonkészülékét kikapcsolta.

Nem értettem. Sírtam. Aztán ismét önmagam hibáztattam. „Rossz helyen voltam, rossz időben, nem kellett volna abba a francos plazába elmennem”. Ismét hívtam, de elérhetetlen volt.

- Valami nem stimmel – fogalmaztam meg aznap este- egyszerűen kibírhatatlan, amit mostanában velem csinál! Én kérdezni se merek tőle semmit, Ő pedig minden apróságokért megharagszik.

„Komolyan mondom, nem értelek! Miért ígérted meg, hogy felhívsz, ha utána kikapcsoltad a telefonod?” szövegű SMS-t éjfél után még elküldtem neki, aztán megpróbáltam aludni.

Csak délelőtt válaszolt: „Ha neked lehet dolgod, akkor nekem is” Csupáncsak ennyit írt, egyetlenegy betűvel sem többet. Annyira megviselt ez az egész, hogy hányingerem volt, amikor beléptem az egyetem kapuján, de igyekeztem összeszedni magam a vizsgáig. Vettem egy ásványvizet és egy picike szelet csokit, de csak forgattam a számban a leharapott csoki falatkát. Bementem az egyik mosdóba, ahol a hideg víz alá tartottam a csuklóm.

- Istenem, nincs erőm tételt húzni! Ha Kristóf most látna, biztosan küldene egy biztató SMS-t!

Bekopogtam a tanszékre és szóltam a vizsgáztató professzornak, hogy rosszul érzem magam.

- Lényegében kötelességem lenne most magának beírnom az elégtelent, de látom, hogy tényleg rendkívül sápadt, ezért jöjjön vissza holnap, függetlenül attól, hogy mára vette fel a vizsgát!
- Köszönöm! – mondtam hálásan, aztán kitámolyogtam az ajtón.

Ahogy a folyosón haladtam, észrevettem, hogy az egyik hirdetőtáblán a külföldi ösztöndíjasok neve is ott szerepel. Büszkeség fogott el, amikor Kristóf nevét megtaláltam a 14 név között. A telefonommal lefényképeztem, ugyanis valamiért ismét eszembe jutott a szőke csaj és a megérzéseim figyelmeztető hangját már nem hagytam figyelmen kívül.

Otthon gyógyteát főztem, aztán megpróbáltam magamba életet verni. Eldöntöttem, hogy este mindenképpen elmagyarázom Kristófnak, hogy az érthetetlen viselkedése frusztrál. Ettől megnyugodtam. Tanultam, ismét átnéztem az összes tételt, miközben alig vártam, hogy végre este legyen!

„Ma ne várd a hívásom, mert egy csoportos tréning keretében médiaesten leszek” szövegű SMS-e elolvasása után ismét émelyegtem. Még annyit sem írt, hogy „szeretlek”? A vizsgámról pedig egyáltalán érdeklődött… Bámultam a telefon képernyőjét és potyogtak rá a könnyeim. Akkor hirtelen – talán a belső hangom által vezérelve - eszembe jutott a lefényképezett ösztöndíjas lista. Bejelentkeztem a facebookra. Kristóf adatlapján semmilyen gyanús jelet nem találtam, se fotókat, se bejegyzéseket.

A lista alapján azután rákerestem az ösztöndíjas csajokra és bingó, megtaláltam a szőke nőci facebookos lapját! No, Ő aztán nem takarékoskodott a fotókkal, hanem naponta rakott fel 2-3 újat! A fotók többségén ott mosolygott Kristóf is, de nemcsak a csoportképeken, hanem édes kettes-szitus fotókon is Annával, ugyanis így hívták a hölgyikét. Érdekes módon nem voltak egymás ismerősei a közösségi portálon, mégis egészen közeli „ismerősöknek” tűntek.

No, ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban! Öklendeztem. Sietve kirohantam a WC-kagylóig, amely fölött végre kijött belőlem minden, ami kínozott. Nem írtam Kristófnak választ az SMS-re, a vizsgatételeket pedig a kukába dobtam. Helyette felhívtam a repülőteret és rendeltem egy jegyet a másnap reggeli londoni járatra.

(Szakirodalmi adalékok: A pszichopaták ígéretei általában csakis ígéretek maradnak, miközben piócaként szívják el az áldozatok energiáját, de tiszta vizet szinte soha nem öntenek a pohárba. Tudatosan hagyják, hogy az érzelmi börtönbe zárt „szerelmük” kétségek között vergődjön, hiszen pontosan ez a kínzásuk egyik lényege. Mindegyik áldozat sokkal többet ad, mint amennyit kap, ezért a kezdeti tündérmese törvényszerűen rémálommá változik. Aki belekerül egy ilyen érzelmi csapdába, jó eséllyel is csak rengeteg szenvedés, önmarcangolás és testi-lelki leépülés árán, vért izzadva képes kijutni belőle, de sokan még úgy sem. Ami segíthet: Az áldozatoknak muszáj szembenézniük azzal a ténnyel, hogy aki iránt lángoló érzelmeket táplálnak: valójában NEM LÉTEZIK.)

- Ez így tényleg nem mehet tovább, hiszen már csak halovány árnyéka sem vagyok egykori önmagamnak- töprengtem kettőnk kapcsolatán a repülőtéren – ha Ő egy olyan gyáva pöcs, aki fél a kapcsolatunk végére a kirakni a pontot, akkor kiteszem én, de tovább egy percig sem tűröm a szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedését! Így vagy úgy, de ma túl leszek ezen a rémálmon, aztán megpróbálok kikecmeregni abból a gödörből, ami Ő ásott és valahogyan talpra állni! Megkönnyebbülhet Ő is, én is… és felőlem akár boldog is lehet Annával, csak adja vissza a szabadságom, és ne tartson tovább reményekkel átitatott keserű kételyek között! Elfogadtam az elfogadhatatlant, az utóbbi hetek hűvös távolságtartását, a rövid, fagyos üzeneteit, a „büntetéseit”, de tovább nem tolerálhatom, hiszen belepusztulok!

Amikor felszállt velem a londoni gép, még nem sejtettem, hogy nem egy egyszerű, galád szerelmi játék lovagját készülök felkeresni, hanem egy olyan vérbeli pszichopatát, akivel ujjat húzni egyáltalán nem célszerű.

Londonban taxit rendeltem, így aztán dél körül már az egyetem épülete előtt álltam. Megmutattam a biztonsági őrnek a külföldi ösztöndíjasok listáját, aztán útmutatást kértem tőle, hogy merrefelé induljak. Ő számítógépén megnézte az aznapi programot, majd készségesen kinyomtatta. Azon pontosan rajta volt, hogy az ösztöndíjasok előadásai, szemináriumai mikor kezdődnek és hányas teremben.

Alaposan áttanulmányoztam a kinyomtatott „órarendet”, aztán a liftbe szálltam, hiszen Kristóf előadása a 3. emeleten volt. Egészen határozottnak, erősnek és megállíthatatlannak éreztem magam, mint akit különleges képességekkel ruházott fel átmenetileg a sors.

Végre ott álltam a 312-es terem ajtaja előtt. Ránéztem a telefonom időkijelzőjére és megállapítottam, hogy még 7 teljes percem van az óra megkezdéséig. Beléptem. Néhányan ott ültek a padokban, de Kristóf nem volt sehol. Leültem az egyik székre, mintha közéjük tartoznék és vártam. Alig 2 perc múlva belépett az ajtón Kristóf és a szőke csaj, mosolyogva, bájosan csevegve, egy –egy kávéval a kezükben.

Felálltam székről, de szótlanul és vártam a reakcióját. Kristóf egy- két pillanatig értetlenül bámult, szinte sóbálvánnyá változott, aztán széles mosollyal az arcán odasietett hozzám.

- Nahát, ez aztán a kellemes meglepetés! Ma reggel mindenre gondoltam, csak erre nem, hogy meglátogatsz! Miért nem szóltál előre, hogy mit tervezel?

Magához ölelt, megpuszilt, miközben a szőke csaj bizonytalanul ácsorgott a háta mögött.

- Kristóf, szeretnék veled néhány mondatot váltani, de kint a folyosón!

Átfogta a vállamat, úgy sétáltunk ki.

- Na, mondd, mi ez a nagy titokzatosság!?
- Kristóf, amit te az utóbbi hetekben, hónapokban műveltél velem, minősíthetetlen! Annyi vér se volt a pucádban, hogy tudtomra add, hogy remekül elszórakozol itt Annával, miközben rám mindenért megsértődtél. Nem tudom, hogy észrevetted-e, hogy „szeretlek” szóról abszolút megfeledkeztél és arról is, hogy én is egy érző emberi lény vagyok, nem pedig egy olyan játékbaba, aki az ágyadon csendesen üldögélve várja, amíg hazatérsz. Ne mondj semmit, mert úgysem érdekel, ugyanis végérvényesen végeztem veled! Csakis azért jöttem el, hogy én hagyhassalak téged faképnél, nem fordítva! Röviden ennyi. Mehetsz vissza, bájologhatsz tovább Annával! PONT! Igen, jól hallod, drágám, én mondom ki, hogy „pont”, nem Te! Szia!

Még a szeme sem rebbent. Összeszorított ajkakkal, merev tekintettel bámult az arcomba. Sarkon fordultam és gyors léptekkel elindultam. Esze ágában sem volt utánam szaladni, mégis egy igazi győztesnek éreztem magam, hiszen sikerült legyőznöm a saját félelmeim.

„MÉG AZT IS MEGBÁNOD, HOGY MEGSZÜLETTÉL!” ( A totális megsemmisítés időszaka)

Néhány órára egy igazi zombivá változtam. Zsibbadt volt a testem, a lelkem és az a különös üresség, amit legbelül éreztem, leginkább a testidegenség kellemetlen élményéhez hasonlított. Néztem, de valójában nem láttam, hiszen később még arra sem emlékeztem, hogy ki mellett ültem a repülőgépen. Az idő múlását sem érzékeltem, mintha valamiféleképpen kiszakadtam volna a fizikai valóság világából.

A budapesti repülőtéren leültem egy székre, hogy lelket verjek önmagamba, „az élet megy tovább” típusú mantrával, miközben észrevettem, hogy SMS-em érkezett. Az üzenet feladója Kristóf volt. Megdöbbenve, csodálkozva olvastam a dühös, fenyegető sorait.

- Ezt tényleg Kristóf írta– tettem fel önmagamnak a kérdést- Az a végtelenül kedves pasi, akibe én beleszerettem? (Vagy a szőke csaj bosszúból?)

Betűnként, aztán szavanként vizsgáltam át az SMS szövegét, hogy a kapcsolatunk illúziójából legalább egy morzsányi megmaradjon, de kénytelen elkönyvelni annak a szomorú tényét, hogy Ő írta, és nem más, ugyanis fenyegető mondatok stílusa, szóhasználata mindezt egyértelműen beazonosította.

Ringlispílként forgott velem az népes váróterem, hiszen az SMS-ével a szívembe döfte a kést, hatástalanítva vele mindent, ami közöttünk történt!

(Szakirodalmi adalékok: Sajnos csak túlságosan későn látunk egy pszichopata maszkja mögé. Csak akkor, amikor már megsérülünk. A pszichopata számára az áldozata nem egy érző emberi lény, hanem csupáncsak eszköz, amit hatékonyan tud használni saját érdekei érvényesítésére: arra, hogy anyagi, hatalmi szempontból feljebb jusson, vagy egyszerűen csak azért, hogy olyan rajongásig fokozódó, érzelmi figyelemenergiát, vagy szexuális energiát kapjon, melyből piócaként táplálkozhat. Végül dönteni kényszerülsz, hiszen a „húr” közöttetek pattanásig feszül. De hiába szembesíted őt a saját felelősségével, a szeszélyes tettei következményeivel, azok súlyából semmit nem érzékel).

Másnap reggel is úgy éreztem, hogy okosan döntöttem. Áldottam az eszem, hogy még idejében világossá vált számomra, hogy miatta valaminek törvényszerűen pusztulnia kell: vagy a kettőnk kapcsolatának, vagy a lelkemnek. De csakis az egyre erőteljesebben észrevehető lelki és fizikai leépülésem, illetve önmagam elveszítése miatt, tehát önvédelemből, nem azért, mert nem szerettem, tettem ki azt a bizonyos pontot.

Főztem egy kávét, azután törültem a facebookos profilom. Ugyanígy megszüntettem az összes postafiókom, illetve a telefonomon letiltottam Kristóf számát. Ezek óvintézkedések voltak a részemről, bár egyáltalán nem próbálkozott semmilyen kommunikációs csatornán kapcsolatba lépni velem.

Csend volt. Halálos csönd. Félelmetes csönd. Mivel egyik ismerőse sem hívott fel, úgy tűnt, simán, könnyedén túllépett a történteken. Újra elolvastam a fenyegető SMS-ét, aztán kitörültem.

Még aznap elintéztem az átjelentkezésem egy másik egyetemre, aztán összepakoltam az albérletben. Az ajtótól még egyszer visszapillantottam. Ezer és ezer emlékkép idéződött fel bennem, melytől kicsordultak a könnyeim, de azokat konok határozottsággal letörültem. „Megfogtam”, ami még az életemből maradt, a nehéz utazótáskákkal együtt, aztán felszálltam velük egy vonatra.

Az új egyetemen csakis a tanulásra, a feladataimra koncentráltam, hogy a figyelmem elterelődjön. A ragyogó érdemjegyektől picikét szárnyra kapott a végtelenül megtépázott önbizalmam, ezért az új csoporttársaimmal is beültem néha valahová egy kávéra. Az egyik ismerősömtől hallottam, hogy Kristóf bár néhány napra hazautazott, de az itthoni passzív féléve kérelmezése után, vissza is repült a londoni egyetemre, mert valamilyen rendkívül kedvező ajánlatot kapott. Bár igyekeztem Őt kitépni a szívemből, emiatt mégis végtelenül büszke voltam rá.

Néha- néha egészen furcsa SMS-im, e-mailjeim érkeztek, de azok feladói számomra ismeretlen személyek voltak. Egyik este, amikor éppen egy olyan romantikus filmen zokogtam, amik jelenetei felszaggatták a sebeim, ismét érkezett egy rejtélyes SMS-em: „Léteznek olyan szerelmek, amik soha nem múlnak el!”

- Vajon ki szórakozik velem?

Bár a racionális énem azonnal felülkerekedett a képzelgéseimen, az SMS időzítés pontossága kérdésén még napokig agyaltam. Mivel társaságokba egyáltalán nem jártam, a vizsgaidőszak utáni nyáron eléggé sok időt töltöttem a számítógépem előtt. Rábukkantam egy olyan portálra, ahol az enyémhez hasonló sztorik is szép számmal olvashatók voltak. Sőt, egyik-másik bejegyzés cselekménye kísértetiesen hasonlított azokra a történésekre, amiket átéltem.
Mivel olyan konkrét információkat is találtam, amik egyértelműen kizárták a puszta véletlenek lehetőségét, szent meggyőződésemmé vált, hogy Kristóf szánja- bánja a bűneit, ezért annak a portálnak regisztrált tagjaként – online kommunikációs csatornán keresztül – igyekszik ismét a közelembe férkőzni! Bár ennek az egyértelmű jelei ott vibráltak előttem a monitoron, néha az ép beszámíthatóságom is kétségbe vontam.

- Mivel a programozás tudománya a kisujjában van, egészen könnyedén előfordulhat, hogy rám talált a világhálón. Ezt gondoltam… Szinte rabjává váltam annak a portálnak, ugyanis a tündérmesém epizódok elölről kezdődtek. Zenés linkek, szerelmi vallomások, reménykeltő idézetek, miszerint léteznek CSODÁK, és „akit nekem szánt az Isten, azt még az ördög is utánam tolja talicskán”. Ilyen mézesmadzagos csodákkal „etettek” az álneves (nick neves) ismeretlenek.

Hosszú ideig vakon éltetett annak a hite, hogy a rejtélyes szálakat Kristóf mozgatja a portál színfalai mögött, hiszen a saját történeteink köszöntek onnan vissza.

(Szakirodalmi adalékok: Számos pszichopata olyan megszállottsággal üldözi szerelme tárgyát, hogy az tényleg intenzív szenvedélynek tűnik. Amikor akarnak valakit, akkor teljes erőbedobással igyekeznek megszerezni. Az összes energiájukat a célszemélyre összpontosítják és megtalálják annak a módját, hogy hogyan kínozhatják tovább. Egy intelligens, számítógépes zseni pszichopata még a hackeri módszerektől sem riad vissza, aztán totális ellenőrzés alá vonják a célszemélyt.)

Bár Kristófról soha nem feltételeztem, hogy pszichopata, az a SZEMÉLY, aki az online portálon az arcára felrakta Kristóf álarcát, mindenképpen beteg.

Szép, lassan, cseppenként adagolta, ahogyan a mérgeket szokás tálalta a Kristófos tündérmesém olvasatának másik változatát. A virtuális valóság ellenőrizhetetlen, beazonosíthatatlan birodalmában, a valóságban átélt „élményeim” valamennyi emlékképét felvillantotta, mit sem törődve azzal, hogy a feltépett sebeim közben „elfekélyesedtek”. Néha engedett a gyeplőn, apró ajándékkoncokat vetve elém, vagyis tudatosan odafigyelt a tűrés- és fájdalomküszöbömre, hogy minél hosszabb ideig tartson a kínzásom, a megalázásom elnyújtott folyamata.

Olyan pszichés függőséget alakított ki, melynek fogságából szabadulni képtelen voltam. Néha ordítottam a fájdalomtól, mégis vártam a CSODÁT, gyermeki hittel, amit mások egyszerűen csakis ostobaságnak neveznek.
Az online térben – a portál különböző lapjain megpróbáltam - Kristóf (vagy a Kristóf álarcát viselő) személy lelkiismeretére hatni. Persze ez is egy eleve halva született ötlet, elképzelés volt a részemről, ugyanis olyanja, mármint lelkiismerete: NINCS NEKI!

(Szakirodalmi adalékok: A lelkiismeret, a megbánás, a bűntudat és a szégyenérzet teljes hiánya jellemzi a pszichopatákat, ezért ilyesmik a viselkedését abszolút nem korlátozzák, nem befolyásolják. Ha egy áldozat az érzelmeire igyekszik hatni, csúfos kudarcot fog vallani. Még az csak annyit ér, mint halottnak a csók, ha tudatosítja vele, hogy egy olyan mentális betegségben szenved, amely miatt gyógykezelésre szorulna. Segítő kezet nyújtani felé is tök felesleges, meddő vállalkozás, ugyanis ahhoz, hogy megváltozzon bűntudatra és önreflexióra lenne szüksége, amivel nem rendelkezik. Ha bármilyen kritika éri, a következőképpen reagál: 1. Kizárja a külvilágot és azonnal kivonul a történésekből, csakis az áldozatát okolva a mindenért. 2. látszólag megbánja, amit tett, és az érzelmi kötődésedre építve próbálkozik az eredeti ideális állapotba visszaevickélni. 3. azonnal kőkeményen visszatámad, de olyan hideg gyűlölettel, hogy abban nem lesz köszönet. Egy pszichopata egyik pillanatról a másikra képes egy szeretetet adó kedvesből egy jéghideg, vádaskodó szörnyeteggé változni. A reakciók közül aszerint választ, hogy az adott pillanatban melyik szolgálja leginkább az érdekeit. Ha időközben az események nem az elképzelései szerint alakulnak, olyan gyorsan és könnyedén vált hangot, vagy távozik, vagy fordít hátat - legtöbbször szó nélkül, minden előzetes figyelmeztetés nélkül - hogy még azt is megkérdőjelezed, hogy vajon megtörténtek-e azok az események, amelyekre emlékszel).

A pszichopaták MENTHETETLENEK emberek, még akkor is, hogyha valaki lángolva szereti őket!
Miután a rejtélyes pszichopata, Kristóf (vagy Kristóf – álarcát felrakó) személy a forgatókönyv azon részéhez érkezett, amik a megalázás, a kegyetlen megkínzás (és eldobás) jeleneiről szólnak, egy csöppet se fogta vissza magát, hanem az online portálon keresztül kivitelezte annak kegyetlen részleteit.

Annak a személynek a kilétét, aki engem mélységesen megalázott, azóta is sűrű homály fedi. 50 százalék esélye van annak, hogy maga Kristóf volt, mint annak, hogy egy másik olyan személy, aki csupáncsak feltette az álarcát.

Szinte széttépte a lelkem… darabokra szaggatta az önbecsülésem… megölte bennem a nagybetűs nőt… és megmérgezte az egész életem.

Ismét eljutottam arra a pontra, hogy ez már nem mehet így tovább! Egy pszichopata addig marad benne egy „kapcsolatban”, amíg az érdekei azt megkívánják, viszont én csakis addig, amíg bírom. Hála a Jóistennek, a döntés jogát képtelenség elvenni tőlem! Úgy gondolom, hogy ismét csakis két lehetőségem van, hiszen miatta törvényszerűen pusztulnia kell valaminek: vagy a hamis online „szerelmi” kapcsolatnak, vagy a lelkemnek.

Amíg nem zárom „Őt” ki véglegesen az életemből – hasonlóan, ahogy a valóságos világban egyszer már megtettem – addig a „játéknak” csak akkor lesz vége, amikor kinyírom magam, vagy már annyira megun, hogy egy másik szerencsétlen sorsú „játékbabát” keres magának. Sem az eltávolodás, sem a további várakozás nem jelent megoldást, amit egyértelműen bizonyítottak a mögöttem lévő esztendők.

(Szakirodalmi adalékok: Egy pszichopatának lételeme, hogy 100 %-os irányítást gyakoroljon az áldozata élete, lelke fölött. S csupáncsak egyetlen dologtól retteg, attól, ha egyedül marad. Szinte megsemmisül, ha nem talál magának egy olyan táplálék- és energiaforrást, amit a végtelenségig kiszipolyozhat, megkínozhat, emiatt igyekszik a hozzá érzelmileg is erősen kötődő áldozatot - minden eszközzel – pszichésen magához láncolni.)

Sajnálom szegényt, a KÖVETKEZŐT, mármint következő áldozatát, akit talán még miattam is büntetni fog, függetlenül attól, hogy Kristófnak hívják, vagy bárki másnak az én szörnyetegem.

Bár a bilincseket Ő rakta fel, a kulcsok nálam vannak, ezért csak akkor tud tönkretenni, elpusztítani, hogyha hagyom! Végre megértettem, hogy aki csupáncsak eszközként, illetve tápláló energiaforrásként használ engem, attól az égvilágon semmi jót nem várhatok! Egy ilyen típusú kapcsolat nem adhat nekem semmi mást, csak HAMIS SZERELMET, de még azt is csak a lelki bántalmazások toxikus elegyével keverve.

EZ EGY IGAZI ÉLETRE SZÓLÓ LECKE! Mondd meg nekem, hogy a velem történtek után, hogyan tudjak abban hinni, hogy mégiscsak jók az emberek!?

Vigyázz a lelkedre nagyon, mert ha egy pszichopata kiveti rád a hálóját, akkor nem menekülhetsz! "A társadalom legfélelmetesebb ragadozója kifinomult receptoraival letapogatja a gyenge pontjaidat és azt mondja majd, amit hallani akarsz”.

S hidd el, hogy nincsen rá semmiféle garancia, hogy mindez veled nem történhet meg! Könnyedén előfordulhat, hogy szerelmesen ölelsz majd Te is magadhoz egy olyan "Ragadozót", akinek még a mosolya is hamis! ( http://www.empowher.com/sites/default/files/herarticle/significant-other... )

Isten óvja az áldozatjelölteket!

-------------------------------
források: http://hasznaldfel.hu/2017/01/alombol-remalom-egy-pszichopataval-valo-ka...
http://tulaszemelyesen.blog.hu
Teljes szöveg : Claudia Moscovici, psychopathyawareness

A "film" cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.

Hozzászólások



A pszichopaták a római császár "ük-ükunokái"

"A Római Birodalom történetének talán legfurcsább és egyik legőrültebb uralkodója Nero volt."
NEM VAGY TE NÉRÓ - Késmárky Marika: https://www.youtube.com/watch?v=xPYkbgvN784
(A dal első sorának átírása elkerülhetetlen!)



laume la retrouvait dans

laume la retrouvait dans cette passion qu’elle avait, à certains moments, pour le Adidas NMD For Sale mutisme. Il pandora jewelry store pensa qu’il n’aurait jamais Doudoune Moncler Site Officiel de Stone Island Outlet meilleure Air Max Kopen occasion vans shoe store pour lui parler ; et il attendait de Coach Outlet Store Online la Adidas Originals Sale sentir tout à fait tranquille, Nike Shox discount Sale lorsqu’elle se leva Michael Kors Clearance pour Nike Air Sneakers aller s’agenouiller devant le feu, prit une braise, et alluma minutieusement une cigarette. Il Louboutin Wedding Shoes y avait Cheap Toms Outlet Store quelque chose de recueilli dans ce canada goose jacket outlet geste, qui le fit taire. S’il n’avait vu canada goose jackets on sale les Canada Goose Outlet pincettes trembler à Nike Huarache Womens Cheap peine ugg clearance entre Michael Kors Outlet ses mains, chaussure basket homme Guillaume zapatos de futbol nike aurait Scarpe Air Max pu croire qu’elle n’avait aucune raison, cette fitflops sale uk nuit-là, Cheap Real Jordans d’être nerveuse. Subjugué, il ne put qu’imiter adidas outlet son geste. Ugg Pas Cher En France Agenouillé près d’elle, Discount Air Max devant Air Nike la pierre Billige Nike Sko de la cheminée, la braise incandescente fit モンクレール レディース rougir son Nike Air Max Cheap visage christian louboutin outlet après celui d’Irène. Adidas Soccer Cleats Cheap Ils demeurèrent là quelques instants, c?te nike sb stefan janoski à Cheap Louboutin Heels c?te, dans une fascination cheap nike air max égale. Si Christian Louboutin Heels distinctement tout à coup il se revit avec Zapatillas Air Max elle dans cette Nike Air Max Sale cabine ジョーダン スニーカー de coach factory outlet online plage, devant le Nike Air 90 gris botas de futbol de la Moncler Sale mer, Boty Nike Air pensant : ? Que faisons-nous tous Air Max Pas Cher les deux Hogan Outlet assis sur cette banquette de bois TOMS OUTLET à Kobe Shoes Nike regarder ugg factory outlet la nike mercurial soccer cleats mer, alors Moncler Outlet Store qu’elle m’attend là-bas Adidas Superstar Sale Online à un autre Adidas Superstar rendez-vous asics sko ?… TOMS STORE ? Adidas Neo Discount Sale Et nike sportschuhe un instant après Nike Roshe Run Sale : ? Discount Ray Ban Sunglasses Il faut que adidas store notre Negozi Pandora vie Pandora Store change. Il me Canada Goose Online Store faut Cheap True Religion Jeans faire quelque Nike joggesko chose pour Irène, pour huarache sneakers nous. Je Nike Air Pas Cher lui dirai… Air Max Sneakers ? Une idée longchamp bags on sale folle lui Chaussure Air Max traversa newest lebron shoes la Original Ugg Boots tête. Doudoune Moncler Femme Pas Cher Y Pandora Outlet Store a-t-il Nike Polo Sale des choses, se dit-il, Nike Roshe Run qui cessent un jour Air Jordan Retro Sale d’être possibles ?… Air Max 90 Irène Zapatillas Nike Air Max Baratas s’était glissée sur un Canada goose dam coussin, louboutin heels lui en tendait un autre. nfl store Les b?ches jetaient Official Toms Shoes Outlet des étincelles, craquaient womens nike air max de toutes leurs Nike Online Store fibres. Après cette course dans le froid, Pandora Outlet ils n’avaient plus de résistance à Boutique Ugg opposer Nike Air Shoes à Nike Outlet l’engourdissement. Les Moncler Jackets Discount Marketplace flammes montaient tout droit, bleues à la base, Cheap Retro Jordans For Sale rougissant du bout. Guillaume revoyait nike schuhe günstig les tulipes Nike Soccer Cleats Boots devant Cheap Nike Air Huarache lesquelles Pandora Store Sale il Official NHL Jerseys s’était réveillé un Soccer Boots Outlet nike matin, leurs Air Max Femme têtes penchées sur Ugg Pas Cher Femme le Adidas Shoes Discount Marketplace guéridon noir, dans Discount Christian Louboutin Shoes leur vase noir. Il sentit UGG Boots Cheap un nike shoes poids sur son épaule, le poids d’Irène qui nike air avait posé son bras Timberland Outlet sur lui, qui s’appuyait. Cheap True Religion Jeans Il ADIDAS NMD SALE ON LINE ne Air max dam sut Nike Air Women combien de Chaussure Nike Pas Cher temps s’écoulait ainsi.
Peu ou nike jordan shoes beaucoup, je ne Michael Kors puis Jordan Sneakers For Sale le dire, mais pendant ce temps tout fut possible, New Nike Shoes je pouvais attacher Irène Cheap Air Max à zapatillas nike baratas ma cheap uggs vie, recommencer avec Boost Yeezy Sale On Line elle The official UGG ce que j’avais manqué avec elle, dans une nike tn pas cher répétition indéfinie, comme TOMS SHOES OUTLET si Nike Shoes Online elle était toujours disponible, cheap uggs for women comme si sa vie Yeezy Boost Sale Online en dehors New Air Max 2017 de moi retro jordans for cheap avait été une page blanche, n’avait pas compté. Nike Free Run 5.0 Womens Je revivais ces journées où Nike Shoes Discount Marketplace le vent soufflait Nike Outlet Store en air force one pas cher tempête, Ugg Outlet Online StoreCheap Air Max Trainers la toms shoes outlet mer Nike Tn Requin Pas Cher ne cessait de gronder, dans Uggs Pas Cher Soldes une grande clameur UGGS For Women uniforme Adidas Yeezy Boost 350 For Sale qui, Adidas Originals Superstar comme TOMS For Sale les Adidas Yeezy Cheap cuivres Toms Outlet Online de Wagner, nous obligeait à Jordan Shoes For Cheap nous Pandora Store tenir sans cesse l’ame haute. Les Cheap Michael Kors Tote Bag tulipes br?laient scarpe nike silencieusement sur Christian Louboutin Shoes Outlet le c?té Bottes Ugg Femme Pas Cher du new pandora charms guéridon noir (Irène n’avait jamais Descuentos Nike pu supporter Cheap Nike Free Run des fleurs Pandora Official Website au Reebok Outlet Store milieu d’une table). Abercrombie and fitch store Je me revoyais lui Ugg boots Sale disant Pandora Style Beads : Nike Factory Store ? Je souhaite que tu reviennes ugg store ce Uggs For Cheap soir, mais UGG BOOTS FOR WOMEN bien entendu si tu ne peux pas… Je t’attendrai jusqu’à Cheap Michael Kors Handbags dix heures. N’aie Canada Goose Outlet pas froid… Jordan Store ? à peine s’était-elle converse store éloignée chaussures nike pas cher que mes Nike Shoes Sale Store yeux tombant sur Toms Factory Outlet une robe qu’elle avait laissée sur une chaise Cheap Michael Kors j’eus envie Scarpe Nike Scontate de günstige nike schuhe courir après Chaussure Nike Air Max Pas Cher elle pour lui dire new jordan releases le nike air jordan pas cher mot que depuis si longtemps elle attendait prada outlet dans un si parfait, un si Coach Bags On Sale horrible silence. ? Demain Adidas Originals Stan Smith ?, Discount TOMS me pandora beads dis-je. Mais pourquoi pas Vans Black Sneakers ce soir Michael Kors Handbags Discount ? Pourquoi attendre, Doudoune Moncler Pas Cher quand on peut Jordan Shoes Air dire oui ?… Hélas, elle était déjà suivre un envoi trop Nike Shox Cheap loin.
— Guillaume, lui Nike Factory Outlet dit-elle tout à coup Air max levně avec Hugo Boss Sale ce Cheap Nike Huarache sourire presque fané qu’elle avait parfois, que regardez-vous ainsi Nike Kyrie dans Nike Air Damen le feu Canada Goose Womens Coats ?…
Ce qu’il regardait ? Son droit et 23 IS BACK Store ses torts inextricablement mêlés. Son désir qu’Irène Mens Nike Air Max lui expliquat les choses, ou nike sneakers plut?t, Yeezy Black non Yeezy Men pas Irène, mais ? quelqu’un ?, UGGS Outlet quelqu’un Moncler Outlet qui e?t Nike Store été à moncler jacket sale la Cheap Toms Shoes Outlet fois elle Nike Air Max Goedkoop et lui, et qui Nike Air Huarache For Sale e?t compris mieux qu’elle, mieux Moncler Outlet Online q



Kicsit azért lehetett volna szebb...

tudom, hogy Ő is nyugtatókat szed! :) https://www.youtube.com/watch?v=bhmBiWSJ93o
Sajnos ez csakis olyan pasikra igaz, akik nem pszichopaták!



Lelki erőszak

Kedves Rókatündér, a lenti sztori kísértetiesen hasonlít a tiédre, amik részleteit ennek a portálnak a különböző lapjain adtál közre!

Idézem:

„Ahová Te mész oda mennek utánad ők is, mindenhová próbálnak követni, bárhová mész!
(szellemileg fogyatékos csúfolódó pofázó gyagyás bolondok, de legalább annyira gyávák is, ezért MINDIG HÁTBA TÁMADNAK. (…)

NE HAGYD MAGADAT!! ÉREZTESD VELÜK, HOGY NEM FÉLSZ TŐLÜK!! -ez fontos, mert ezek lelketlen szemetek.
Az agyunk hat Ránk , ezért nem árt magunkat jó irányba befolyásolni és lelkileg erősíteni,
Védeni ezek ellen az elmebeteg zaklató bolondokkal szemben, akiknek a zaklatás a kielégülés!

A hangot használják zaklatásra, csonkításra és hosszú távon ölésre, mint egy fegyvert ezek a
parazita életmódot folytató elmebeteg pszichózó pszichopaták.

A hang gyógyításra és pusztításra is használható a második világháború folyamán folytak szónikus kísérletek, melyek során bizonyos hangfrekvenciákkal tárgyakat képesek voltak összezúzni és embereket több külön szobába zárva az egyik szobát állandóan dicsérték ottani emberek munkateljesítménye ennek hatására megnőtt, a másik szobában lévőket állandóan csúfolták, szidták mely hatására munkateljesítményük és egyészségi állapotuk fokozatosan romlásnak indult.

Gondolom érthető, hogy ezek a súlyosan elmebeteg, aljas gyáva módon hátba támadó pszichózó bolondok a hang által mennyire veszélyesek, ha az ember közelében tudnak lenni állandó jelleggel bizonyos láthatatlan távolságon belül.

Csúfolásokkal, fenyegetőzésekkel,követéssel próbálnak állandóan a nyomodban lenni és lerombolni önértékelésedet és emberileg pórig alázni.

Arra ügyelnek, hogy tanúk ne legyenek, ezért úgy támadnak alattomos módon, hogy Te mindenképpen halljad,ugyanakkor ne tudj védekezni és másoknak rámutatni például:"látod azok mocskolódnak velem állandóan"!

Mesterei az emberi manipulálásnak, ezért nehéz őket elkapni ill. lebuktatni, hiszen a "lelki-terror" sokszor megfoghatatlan,éppen ezért veszélyes, talán veszélyesebb, mint a fizikai,mivel alattomos módon történhet, ismeretlenül és gyakran egy életre szóló sebeket ejthetnek."

forrás: http://pszichopata.uw.hu/



?

A provokálást, az egyértelmű támadást - ami ellenük irányul - képesek- e a pszichopaták abban az esetben tolerálni, ha a támadó személy örökre eltűnik az életükből?

Szerinted elegendő- e számukra a célszemély olyan típusú "halála", amely által véglegesen kikerül a látókörükből?
Sajnos ilyen jellegű információk sehol nem olvashatók.



Ma tanultam egy új szót…

és tőled, kedves Rókatündér! Köszönet érte!
A meóz (ige) szinonimái: https://szinonimakereso.hu/me%C3%B3z/ige

Szerinted, ha igaz lenne a fenti történet, ami azonban tényleg csak fikció:
Vajon Kristóf méregfoga kihullásához elegendő volt csupáncsak annyi, hogy utoljára még küldött a csajnak egy olyan fenyegető SMS- t, amivel hatástalanította a kapcsolat érzelmi valódiságát és létezését?

Ha a célpont végleg eltűnik egy pszichopata életéből, utána megnyugszik?

Mi erről a véleményed?



Akkor örülök,Pipacsvirág, h

Akkor örülök,Pipacsvirág, h nem történt meg Veled.Sajnos elég baj, h nekem kijutott egy igen agresszív pszichopata,aki még a gondolataimat is meózza.
Szép napot kívánok!



"Nem akartam hinni a saját szememnek"!

Az egyik ismerősömtől hallottam, hogy amikor elolvasta a pszichopata barátja önjellemzését, akkor így szólt: "nem akartam hinni a saját szememnek, hiszen oly nemes tulajdonságokkal ruházta fel magát, amiket a saját tapasztalataim egyértelműen megcáfoltak."

Állítólag napokig töprengett azon, hogy vajon a pszichopata ismerőse tényleg elhiszi önmagáról ama ömlengős stílusú dicshimnuszt, melyet igencsak magabiztos határozottsággal vetett a papírra?



NÉHÁNY TAKTIKA, amit bevetnek

1. Bemagyarázás

„Ez nem történt meg.”, „Ezt csak Te képzeled.”, ”Megőrültél?”. Ez azért a legalattomosabb technika, mert torzítja és rontja a realitásérzékünket, lassan de biztosan „elsorvasztja” az önbizalmunkat, és elkerülhetetlenül megbénít, holott indokolt lenne fellázadni az erőszak és a rossz bánásmód ellen.

2. Kivetítés

Ismerős az a helyzet, amikor valaki azt állítja, hogy az összes körülötte lévő kellemetlenségről ő semmit sem tehet, csakis kizárólag TE? Ez a kivetítés egyik formája. Többé-kevésbé mindannyian csináljuk, a nárcisztikusok és a pszichopaták azonban szinte mindig. Ez egy védekező mechanizmus, amivel áthárítják a felelősséget egy viselkedésre vagy jellemvonásra, természetesen valaki másnak tulajdonítva azokat.

3. Leértékelés

Légy óvatos, ha egy kolléga feltűnően szeret, miközben agresszíven nyírja, mondjuk a főnökötöket vagy azt a személyt, aki kifejezetten melleted áll. A nárcisztikus bántalmazók rendre ezt csinálják a magánéletükben is – leértékelik az exeiket az új partnerük előtt, ám végül az új partnerük is elkezdi ugyanazt a bánásmódot kapni, mint az ex-partner.

forrás, ahol még több taktika is olvasható: https://www.coach-mediator.hu

Ezt Kleopátra adta közre egy másik lapon, de úgy éreztem, hogy itt a helye!



Minden századik ember?

"Az emberek körülbelül 1 százaléka pszichopata, ami azt jelenti, hogy minden századik ember pszichopata".

Lássuk, mely foglalkozások művelői között található a legtöbb, illetve a legkevesebb pszichopata:
https://www.nyest.hu/hirek/a-tiz-foglalkozas-amelyben-a-legtobb-pszichop...



"Nem szeret, nem szorong, nem tanul. És gyógyíthatatlan"

Egyesek ilyen tök egyszerűen sűrítik össze a lényeget.
"A kóros állapot kialakulásáért elsősorban örökletes tényezők tehetők felelőssé, de a gyerekkori érzelmi traumáknak is szerepe lehet a kialakulásában."?

No, ezt eddig nem tudtam...
(Sajnos erős a gyanúm, hogy a közeljövőben egyre több pszichopata jelenik meg a környezetünkben)



A szerelem mindent legyőz? Még az ilyen betegséget is?

Egy pszichopata képes odaadóan, igazán szeretni? (szerelemből)

Válaszok: https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb-kerdesek__3...



Tánc a repülőtéren :)

Pipacs egyik szövegrészletének táncos feldolgozása. :)
https://www.youtube.com/watch?v=Iq1QmK8nNnw

"Na, megyek, hiszen pillanatok múlva indul a gépem – mondta egy csókkal összekötve – vigyázz magadra, drága kincsem"!



Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem...

de a jókívánságaid - csakis szeretetből és együttérzésből - "visszapostázom" neked, kedves Rókatündér, hiszen Te valószínűleg tényleg találkoztál egy pszichopatával, és nemcsak elképzelted, ahogyan én!

Szép estét!



Fikció! Kitalált történet!

Kedves Rókatündér, én csakis a gondosan megjelölt források alapján írtam meg a kitalált történetet, tehát ilyesmi velem egyáltalán nem történt, hála a Jóistennek!

Még olyan Kristóf nevezetű ismerősöm sincs, akivel évfolyamtársak lehettünk volna!



Sajnálom,Pipacsvirág a

Sajnálom,Pipacsvirág a kalandodat.De gratulálok, h sikerült elszakadnod tőle és új életet kezdeni.Örülök, h felálltál és megerősödtél.Kívánom, h találd meg álmaid hercegét és olvadjanak fel szívedben a szilánkok,amit a pszichopata szórt bele.
Szép estét kívánok!



„Bilincsben él, aki téged így szeret”

A kitalált történetem fő hősnőjének filmbetét dala.

"Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Most kéne összeveszni,
Erőnket összeszedni,
S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!"

Kovács Kati - Most kéne abbahagyni
https://www.youtube.com/watch?v=yk9Jgc6G-DE



Mivel semmiképpen nem szeretnék...

összefutni, összemelegedni egy "Kristóffal" (egy Kristóf-típusú) pasival, rögtön gyanút fogok, amikor egy pasi szent meggyőződéssel azt állítja rólam, hogy én vagyok a fény az éjszakában!

De ha valaki csak immel-ámmal udvarolgat, az már jó (kedvező) jel, :) hiszen nem pszichopata!



Ez mindenképpen ide kívánkozik!

"Mert hinni valakiben nem azt jelenti, feltételezni az a másik mindent jól csinál, hogy az a másik tökéletes, mellette örökké süt a Nap. Hinni valakiben annyit jelent, ha már a szakadék fölé tart is, akkor is hinni, hogy nem fog leejteni.
Ha mégis leejt, hinni azt is miattam tette"

*
A fenti idézet a secretes csajok egyik kedvence: "ha már a szakadék fölé tart is, akkor is hinni, hogy nem fog leejteni"

Viszont bennem megfogalmazódott egy- két kérdés.
Ha valaki szeret valakit, miért tartja a szakadék fölé? Így szokás tesztelni a bizalmat? :)
Eléggé betegesnek tűnő! :)

További szép estét!



A zenei ízlés alapján el lehet dönteni...

"A zenei ízlés alapján el lehet dönteni, hogy valaki rendelkezik-e a pszichopatákra jellemző tulajdonságokkal, vagy nem - derül ki egy friss kutatásból, amit a New York Egyetemen végeztek. A szakemberek 200 alanyt és 260 dalt vizsgáltak meg és megtalálták, melyek azok a számok, amiket csak a személyiségzavar bizonyos jegyeivel rendelkezők hallgatnak, és melyek azok, amiket az „épeszű” emberek választanak."

Aki Eminemet szeret, az rossz ember lehet! :)

A szakemberek arra jutottak, hogy a lehetséges pszichopaták szeretik a Blackstreet nevű együttest, azon belül is a No Diggity című számukat, vagy állandóan Eminem Lose Yourselfje bömböl a fülhallgatójukban.

Blackstreet - No Diggity ft. Dr. Dre, Queen Pen: https://www.youtube.com/watch?v=3KL9mRus19o
Eminem - Lose Yourself: https://www.youtube.com/watch?v=_Yhyp-_hX2s

Forrás: https://www.femcafe.hu/
Nincs hozzáfűznivalóm! :)



Szerencsejáték (... hasonló az orosz ruletthez)

“Egy pszichopatával létesített intim kapcsolat bármely formája olyan szerencsejáték, amelyen azt kockáztatod, hogy mindent elveszítesz , és amiből semmit sem nyerhetsz.” -- Claudia Moscovici



Figyelmeztető mondat

"A külföldi blogger pszichopata szerelmének "hasonmásaitól" a Jóisten mentsen meg minden érzékeny lelkű magyar leányzót, hiszen még az ördögtől is félelmetesebb egy ilyen pasi!

A jelek egyértelműek voltak- írta a külföldi csaj - mégis újra és újra megcáfoltam önmagam, aztán képzeletbeli angyalszárnyakat rajzoltam a vállai mögé. Hófehéreket, patyolat tiszta, viaszragyogású tollpihécskékkel... és figyelmen kívül hagytam azt a figyelmeztető mondatát, ami lényegében szinte mindegyik pszichopata szájából elhangzik." (beküldő: Pipacsvirág)

Konkrétan hogyan hangzott a figyelmeztető mondata? Ez tényleg érdekelne engem, Pipacs!



Báránybőrbe bújt farkasok

"Óvakodjatok a hamis prófétáktól - báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Ilyen a gonosz igazából. Nem valami leplezetlenül machiavellista figura szarvakkal meg farokkal, hanem lopakodó ellenség, aki barátnak álcázza magát, olyan, akiben bízol, talán még szereted is, akit beengedsz az életedbe. És túl későn jössz rá, hogy csak feldúlja."



"... minden ragadozó szép"

"Furcsa játéka a természetnek (...), hogy minden ragadozó szép". Nyikolaj Ivanovics Leonov

S furcsa játéka a természetnek (...), hogy kezdetben minden Ragadozó kedves, még a pszichopaták is! Persze nem mindenkihez, de a célpontok az elején mindig fürödhetnek a kedvességükben!



Mindegyik secretes csajt csakis a szerződése kötelezi arra...

hogy érdekes sztorikat (fikciókat) adjon itt közre!

- Meg ne moccanj, mert ha még egyszer fellázadsz, akkor még az Isten sem szed ki a markaim közül! Te vágyódtál annyira utánam, drágám, vagyis önként adtad nekem a lelked. Azt ígérted, hogy örökre szeretni fogsz, ezért viselkedj annak megfelelően! (… és végre fogd be a szád, ne kérdezgess folyton, ne idegesíts, mert nekem olyan fontos dolgaim is vannak, amikkel csakis nyugodt körülmények között tudok elmélyülten foglalkozni) Remélem, érthető voltam!? (idézet)



Egy pszichopatának „sok neve” van!

Létezik egy igazi, amit a születési anyakönyvi kivonatába gondosan bejegyeztek, amikor meglátta a napvilágot, de a többi csakis az „álarcai” névcímkéi!

https://www.youtube.com/watch?v=CPeqf0gU-tY



Látod, édesanyám, látod, édesanyám…

Bizonyára így szomorkodott a képzeletbeli csaj a szakítás után, mert szegény nem volt azzal tisztában, hogy az Ő „Kristófja” igazából soha NEM LÉTEZETT, illetve NEM IS LÉTEZIK!
https://www.youtube.com/watch?v=Shsp3hp2TdQ



Nem Isten, hanem az Idő istenasszonya bünteti meg őket

Amikor a nárcisz magára marad.
https://www.youtube.com/watch?v=FKzZPiEFhNw



Az áldozat élete nyitott könyv számára...

miközben az ő élete privát és titkos marad. Röviden ennyi a titok nyitja!

Néhány videó:
https://www.youtube.com/watch?v=N57wTqjBy0I
https://www.youtube.com/watch?v=GQVLEEz5VIE
https://www.youtube.com/watch?v=y7ZBb6LaU7k



A szavak hatalma

„A szavak sokszor világbirodalmakat építenek, de vannak szavak, amelyek világbirodalmakat döntenek romba" ... és néha még emberi életeket is!

Bár Pipacs bejegyzése csupáncsak fikció, illetve mások elemzésén alapul, mégis érdemes komolyan venni!