Itt van az ősz, itt van újra...

Itt van az õsz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya.

És valóban õsszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szemébõl is látszik, hogy csak
Álmos õ, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te ûlj le mellém,
Ûlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergõ természetet.

(Erdõd, 1848. november 17–30.)

Címkék:

Hozzászólások



Kop-kop... Itt van az ősz..

Kedves Pipacska!
Olyan csodaszépre sikerült ez a szobád, hogy alig merek bekopogni.
Elhoztam ide ezt a gyönyörű verset... itt méltó helye van :)

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra
https://scontent-frt3-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/13886439_1764238590532532_...

Itt van az õsz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetõre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szeretõ anya.

És valóban õsszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szemébõl is látszik, hogy csak
Álmos õ, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te ûlj le mellém,
Ûlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergõ természetet.

(Erdõd, 1848. november 17–30.)

Kép: Ligeti Antal magyar festő (1823-1890)
Tájkép 1854
Magyar Nemzeti Galéria

Legyen szép estéd! :)



Vers, ősz, romantika



.

Secret Papinak gyűjtöttem ezeket a képeket, de nem valószínű, hogy észreveszi.

https://www.colourbox.com/preview/2619510-wine-and-cheese-romantic-dinne...
http://vicov.de/tt/Poster/klein/F-223_ebay.jpg
http://klickitatcanyonwinery.com/wp/wp-content/uploads/2016/08/Autumn-Wi...

Persze Ő is tud magának gyűjtögetni, nem szorul az én segítségemre, de valahogy kedveskedni akartam neki.

 

himnusz egy látomásról

és akkor megjelentek
az évszakok Neked

havat szitált
havat szitált
az ég a jégre
hogy megdermesszen
a táj fehérsége
de te már olyan voltál
mint hús-vér szobor
s hallgattad a felhők sírását

és akkor madarak raja
ujjongta be az egeket
zöldbe serkent a táj
s e zöld mint csodaforrás
áradt szét
terjedt egyre

de te csak álltál
elbűvölten álltál
az időzuhanyban

és akkor aranysugarak
gyúltak ki rendre
langy lehelet vegyült
lassan a csendbe
s ezernyi látomás
pergett szét előtted
mint éjjelente
álmok vásznain

de te csak álltál
mozdulatlan álltál

és akkor a szelek istene
megpendítette lombciteráját
s pompázó avarszőnyeg
fonódott köréd

de te csak álltál
álltál mozdulatlan

és akkor sötétre
világos jött
és világosra
sötét

bezárult az idő köre
hogy megnyíljék
ismét

forrás: http://epa.oszk.hu/00100/00181/00029/indexd66a.html



Ez viszont egy hiteles forrás



Tévedésem bizonyítéka :)

2014. november 9. vasárnap - 12:28
Versajándék: http://www.thesecret.hu/blogok/unique/toelton-vagyok