Rejtélyes őszi vers

Mottó: Nem minden az, aminek látszik.

A világháló egyaránt használható tanulásra, művelődésre, szórakozásra, kapcsolatépítésre és 1000 más dologra. Megspórolhatunk általa rengeteg időt, hiszen nem kell valóságos könyvtárakban, levéltárakban, bankokban ücsörögnünk, hanem egy laza mozdulattal ablakot nyithatunk az egész világra. Percek alatt juthatunk értékes és hiteles információkhoz, és online módon rendezhetjük ügyes-bajos dolgainkat.

A 21. század ajándéka ez, mégis igaza volt annak, aki így fogalmazott: Soha ne feltételezzük azt, hogy az interneten található összes információ hiteles és megbízható! Ne legyünk olyan naivak, mint amilyen Éva volt, a sokat emlegetett Édenkertben, ugyanis nem mind arany, ami fénylik! Lépten-nyomon szakíthatunk hamis „almákat” is, ezért legyünk kritikusak és gyanakvóak az információkkal kapcsolatban.

Ó, nekem százszor ütöttek a kezemre, persze csak jelképesen, amikor nem körültekintően vizsgáltam meg egy-egy szöveg forrását, hanem simán és lazán elfogadtam, amit X.Y valahol állított! Miért mesélem mindezt?

Tegnap rábukkantam egy versre, ami elvarázsolt.
- Hm, ezt mindenképpen közreadom!

A gyors elhatározásomat követően, megnéztem, hogy ki a vers szerzője, de Ady Endre nevének láttán, megcsóváltam a fejemet.
- Ejnye, ezzel a dologgal nem stimmel valami, mert a verssorok között egyáltalán nem rajzolódik ki a jó ismert poéta „portréja”! Mielőtt továbbmesélném a sztorit, megmutatom a verset.

Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.

Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.

Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.

A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.

Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.

Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.

Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.

(Ady Endre*: Az Ősz dicsérete)

Tény, hogy Ady verseskötetében található egy ilyen című költemény, de az a vers egyáltalán nem hasonlít a fentire. Sík Sándor kötetének verscímei között szintén felbukkan „Az ősz dicsérete”, de neki sincs semmi köze a közreadott strófákhoz. A Google nem személyválogató, mert a versre rákeresve, első találatként a hamisítványt dobja és lényegesen kevesebbszer említi az eredeti Ady-verset.

A szerző körüli rejtéllyel más portálokon is foglalkoztak, miközben az általam értékesnek ítélt verset lehúzták. A pofonok és ízlések klasszikus példájából kiindulva, ez engemet különösképpen nem zavar, hiszen egy vers igazi értékét: az olvasók száma tükrözi. Ha az olvasóközönség nem vevő egy versre, akkor hiába írnak róla dicshimnuszokat az irodalomtörténészek és a neves tanulmányírók, mert úgyis a „fiókban” porosodik és csakis szakmai körökben lesz ötcsillagos.

Az én tetszésemet elnyerte, de teszek mellé egy ellenvéleményt is.

„Nagyjából 2 éve figyeltem fel egy interneten megosztott Ady Endrének tulajdonított versre, mégpedig azért, mert a megosztott költemény véleményem szerint nem származhat Ady Endrétől, sőt merem állítani, hogy bűn-rossz versről van szó. Ady sosem használt olyan ritmikát, mint amiben ez a vers íródott, legalábbis tudomásom szerint nem használt. Nem is szólva arról, hogy még a korhűség sincs meg, ami az alábbi sorokból következik:

Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.

Ady korában még nem gyönyörködött senki otthon szebbnél-szebb zenékben, mert még nem volt gramofon. Amerikában épphogy csak elkészítették az első darabokat, rádióról úgyszintén nem beszélhetünk”.

A portál szerkesztője óvatosan reagált a fentiekre.

„Egészen furcsa, hogy olyanok, akik magukat annyira versrajongóknak érzik, hogy késztetést éreznek verses weboldalakat létrehozni, nem veszik észre, hogy az egyik legismertebb magyar költőnek olyan verset tulajdonítanak, melynek stílusa egyáltalán nem jellemző rá. (Ez ráadásul független a vers minőségétől.)”

Ej, de elszégyelltem magam, amikor a szerkesztő úr véleményét elolvastam, ugyanis magam is belesétáltam az ál- adys csapdába. Nem mostanában, hanem néhány esztendővel ezelőtt, holott rengeteg Ady-verset ismerek és az összes verseskötete ott sorakozik a könyvespolcomon. Igen, megfeledkeztem arról, hogy körültekintően vizsgáljam a forrást, és arról is, hogy az Internet nem vállal felelősséget minden közreadott információért.

Hogy a fenti költeménynek: ki a szerzője, sajnos nem sikerült kiderítenem, de bízok abban, hogy közösen – a secretes társaimmal – megoldjuk ezt a rejtélyt és innen adjuk hírül országnak- világnak!

-----------------
Források: Internet – Használd bölcsen a világhálót- Az Őrtorony (2011)
http://www.nyest.hu/hirek/al-ady-vers-terjed-a-neten

Hozzászólások



"Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán"!

TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

(József Attila )



Gárdonyi Géza: Gyöngyvirág

Új fű a földön; a fán is új lomb: patyolatosan gyönge halványzöld levelek. A napsugár úgy száll által a lombokon, mint az öntöző-kannából a kertész vize. Isteni csöndesség. Mintha nappali alvásba merült volna az erdő.

És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt, amely a bokrok árnyékába rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.

Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével. A gyöngyvirág, a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.

Minden más virág a föld gyermeke. Ez az egy mintha finomabb volna. Mintha egy nekünk ismeretlen világ virága volna, tán valami szellemvilágé, amelynek papja nincsen s amelyről eddig tudomány nem beszélt.

Minden más virág kitárja a szépségét és az égbe néz. Egyik a napot imádja, a másik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok csöndes árnyékába rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol, mint az imádkozó menyasszony. (...)

Ha rózsát látok, kisasszony jut az eszembe, az öltözetében és gazdagságában pompázó kisasszony. Ha tulipánt látok, a piros-szoknyás, mezítlábas, erős-szépségü parasztleányra gondolok. A kakukfü látása a holt leány képét költi föl bennem. Csak a gyöngyvirág az, amelynek látásakor földi nő képe nem jelenik meg sem az elmémben, sem a szívemben.

Más világból való virág ez!

Talán abból a világból, amelyet a délibáb lenget felénk, éjjel a szentjános bogárka fénye világit meg. Talán abból, amelyről a boldog mesék szólnak: arany, ezüst a föld mélyében, fönn meg holdfény, harmat, gyöngyvirág.

A villámos viharban a haragvó Isten képe jelent meg az emberiségnek. Az angyalok a csillagos keleti ég alatt a zsidóság mezőin születtek.

A tündérleányok anyja a gyöngyvirág."

http://orig15.deviantart.net/4d6e/f/2010/172/c/2/lily_of_the_valley_2_by...

Csodaszép álmokat!



Áprily Lajos – Tavaszodik

Bár ennek a jelei még alig érzékelhetők, egyértelműen bízhatunk abban, hogy a természet tudja a dolgát.
Áprily Lajos - Tavaszodik – Osztováta: https://www.youtube.com/watch?v=CxtyovuRLeI
+ még egy feldolgozás: https://www.youtube.com/watch?v=03GNWzqQDAM

Csodaszép álmokat, friss reggeli ébredést kívánok mindenkinek!
http://www.anawalls.com/images/flowers/snowdrops-flowers-leaves-snow-spr...
http://meteoinfo.sk/userfiles/jarny%20kvet.jpg



Már csak 2 hét...

és március! https://kisklau22.files.wordpress.com/2015/02/kisklau_2015_mc3a1rcius_in...

Ezzel a verssel megelőzőm a naptárt.

"Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen,
pirosan, mint egy korai virág.

Összezörögtek a fekete fák:
megannyi sok titok tudója,
rejtelmesen és titkolódzva súgtak…
Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,
rózsaszínné mosolyodott egy felhő,
valahol egy cinke
hangolni kezdett egy új zenét:

„Tavasz! Tavasz! Tavasz!”
Este volt, és olyan volt az erdő,
mint egy iskolából szabadult kamasz.

Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva, és bomlott-merészen.
Szebb lett a vén föld? Nem tudom. Hiszen:
én csak a te két szemedet néztem!"

Szép álmokat kívánok mindenkinek!



A kora tavaszt váró heteket tapossuk

http://www.erdokertvad.hu/sites/default/files/cikk-kepek/205440.jpg

"Hol az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltődet tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Otthon az a hely, ahová kora tavasszal elteszed a télikabátod. Ahol a januári árleszállításokkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol jó az illat. Ahol a postaládán ott a neved. Ahol ha eltévedt embert látsz, útba tudod igazítani. Ahol tudod a párhuzamos utca nevét." -- Durica Katarina

Az otthon az, ahol automatikusan csatlakozik a net?
Ahol a szomszéd visszaköszön?
Az a hely, ahová kora tavasszal elteszem a télikabátom?

EZ EGY NAGY MARHASÁG! Mert az otthon az, ahová lelkileg is hazaérkezem.



Február közepén…

csodaszép képekkel és egy idézettel kívánok mindenkinek szép álmokat!

http://4.bp.blogspot.com/-xbMifvJxv_o/UvGVX-OvmmI/AAAAAAAAMpo/GG1Q_ET6vT...
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/b6/4b/0f/b64b0f7afbb4e9bb48bf5...
https://pbs.twimg.com/media/C4FOJNEWEAAnryB.jpg
https://4.bp.blogspot.com/-JGc_ENru43g/VQRRwxlELhI/AAAAAAABe1w/1NXfSHNkO...

„Azt kell hát megtalálnod először is, a hóvirág gyökerét. Föl kell ébresztened, hogy előbújjon a föld alól, s a hóvirág tündérkéje csilingelhessen aranycsengettyűjével, és fölébreszthesse a tavaszt.” (Wass Albert)



Hóvirág (egy csodaszép kép és vers)

https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/16387935_612242472306838_5... (Leire képgyűjteményéből)

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…

Hóvirág, hóvirág, tavaszt hozó szépség,
engedd, üzeneted az emberek értsék!
Mindegyik zord télre, tavasz hoz lezárást,
kikelet virága, könnyítsd meg a várást!
Hogy a nehézséghez legyen kis türelmünk,
hogy a világunkba színeket keverjünk,
gazdagítsa szívünk madarak trillája,
emelje fel lelkünk szeretet és hála!
Hóvirág, hóvirág, üdvözöllek téged!
Tanuljon példádból a reményt vesztett lélek!
Higgyen a jövőben, higgyen a holnapban,
örüljön a létnek, minden pillanatban!

Nem küszködök tovább a webes kapcsolatommal, amely oly gyenge, mint a harmat, mégis olyan csökönyös, mint egy szamár, ezért hiába rugdosom, nem mozdul.

Szép álmokat mindenkinek!



Helló, február!

http://s3.images.www.tvn.hu/2016/02/01/08/22/www.tvn.hu_4631d6fca122e546...

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jót eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés de nehéz!

"A nép hite szerint a medve február 2-án felébred nehéz téli álmából és kimegy a szabadba. Az időt vizsgálja. Ha azt látja, hogy erősen télies hideg, havas idő van, akkor vissza se tér többé odújába, mert tudja, hogy a tél már nem tart sokáig, mert most adja ki a mérgét és ezzel véget ér.

Ha azonban langyos, tavaszias nap Gyertyaszentelő napja, akkor a medve szomorúan visszacammog téli szállására. A csalóka tavaszias enyheséggel nem hagyja becsapni magát: tudja jól, hogy nemsokára erős hidegek jönnek s az igazi tavasz ilyenkor sokat várat magára. Népünk szentül hiszi, hogy a medve prognózisa mindig beválik".



Fehér ruhás hóvirág, ó, de régen várlak!

https://scontent-frt3-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/16387413_611762132354872_2... ((Leire képgyűjteményéből)

Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág

Csingiling, csingiling,
enyém most a szó,
lehet körülöttem
akármennyi hó.

Én vagyok az első
tavaszi virág,
játszik a szél, játszik,
köszönt a világ.



Viszlát január!

Itt az ideje érzékeny búcsút vennünk tőle!
https://scontent-frt3-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-0/p526x296/16406673_11348169... (Leire képgyűjteményéből)

Radnóti Miklós: Február

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.



Téli reggel

Mivel Alakszandr Szergejevics Puskin a szerzője a versek, ezeket a képeket csatolom.

https://www.artleo.com/large/201511/251732.jpg
http://moykon.ru/wp-content/uploads/2015/02/zima-troika%201.jpg
http://100secrets.ru/wp-content/uploads/2014/11/%D1%81%D0%B2%D0%B0%D0%B4...

Csodás idő: fagy - napsütésben,
s te szenderegsz még, drága szépem?
Kelj fel, elmúlt az éjszaka.
Még álom rezg szemed tavában,
ébredj észak szép hajnalában,
s kelj föl, mint Észak csillaga.

Az este még, tudod, vihar dúlt,
a szél felhőt kergetve zajdult...
A hold, a sápadt és sovány,
sárgán bujkált felhők nyomában...
Te búsan ültél kis szobádban,
de mindez elmúlt mára, lám.

Ma kéklőn domborul a mennybolt,
a hó leplén nincs csöppnyi szennyfolt,
szűzen fehérlik rajt a fény;
csak távol erdők barna fátyla,
sötétlik a zöld fenyők sudárja,
s a nap sétál a tó jegén.

Borostyánszínű fényben fürdő
szobánkban izzik már a kürtő,
a kályhatűz vígan recseg,
be jó is itt a langymelegben!
De még jobb lesz a friss hidegben
szánkázni, kedvesem, veled.

Tüzes csikó röpíti szánunk,
hajrá, vidáman messze szállunk,
a tarlót is bejárjuk ott,
hol nyáron zöldelt, és az erdőt,
a nemrég lombosan merengőt,
s minden szívünkhöz nőtt zugot.

(Lányi Sarolta fordítása)



Jégvirág

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/16114435_1720544904926527_... ... (Leire képgyűjteményéből)

Lupsánné Kovács Eta: Jégvirág

Jégvirág az üvegen,
a tél jeges csokra,
hűvös éjjel a zord szél
idevarázsolta.
Ráragyog a napsugár,
könnyezik a bokra,
a Nap nézi: miattam
rövidül a hossza?

Zord, vacogó, téli éj
az üvegablakra
könnyedén, úgy hajnalig,
újra felrajzolta.
Dúsabb lett, mint valaha,
virágszálak bojtja,
ezüstösen pompázik
a tél jeges csokra.



Kint még jégvirág volt

Kint még jégvirág volt,bent rózsa nyílt szívemben !
A tavasz állt előttem, sosem láttam szebben !
Hívtalak s Te jöttél, lágyan karodba vettél
Nem szóltál, csak csókoltál. Így lett a fagyos télből nyár!
Ajkad könnyedén haladt nyakamtól a vállamig,
s én füledbe súgtam, ki nem mondott,apró, titkos, vágyaid
A díványhoz értünk, szelíden le tettél.
Szemedbe néztem, s Te az enyém rabja lettél !
Kedvesen becéztél és fölém hajoltál.
Eltörpült a világ és már csak Te voltál!

Illatod járta be lelkem minden részét
Levetvén ruháink, kóstoltam bőröd izét
Ily lehetett tán, az Isteni ambrózia
és így zuhant mámorba, kit megsebzett Ámor nyila.
Tenyered érintése forró keblemen...,
nyelved édes íze, kívántam szüntelen!
Lágyan jártad végig heves csókkal testemet...
Késztetett az ajkam ,hogy én is így tegyek.
Bárhogy érintettél, csak fokozta vágyam,
combommal kerestem Te hogy érzel irántam.
Majd, válladtól haladtam, lefelé, lassan és kedvesen,
elvarázsoltalak lágyan szenvedélyesen.

Ismét arcod láttam, s mi ketten, egyé váltunk,
összeforrt a testünk, egyesült a vágyunk.
Éreztelek s éreztél ,
megszűnt az idő és tér
Minden apró mozdulatod vihart kavart bennem
"Tüzes ölelésed"... felhőkig emelkedtem!
Te sem voltál másként, elcsuklott a hangod,
üstökösként szálltunk, mely világot robbantott.
Szóródtak darabjai mintha sosem lenne vége...,
lassan értünk földet, boldogan nézve az égre.
megpihentem végül gyöngyöző válladon
csak négy szó jut eszembe: szeretlek, s mily nagyon!

(forrás: http://irodalom.budapesti.info/irodalom/kint_meg_jegvirag.htm)



"... mi lesz így velem s teveled?"

NAGY LÁSZLÓ: Ó, CSODÁLATOS JÉGVIRÁG

Ó, csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos, csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.

Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.

Ó, csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rád lehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.

**
Mi lesz így velem s teveled? Ó, én ezt a kérdést sokszor felteszem, de egészen másféle szituációhoz kapcsolva.



Hulldogál, fújdogál

http://bakifail.hu/wp-content/uploads/2015/12/tLItHSm.jpg

Hulldogál, hulldogál, hull a hó,
lesz belőle vastag takaró.

Egy arasz, két arasz. Növöget.
Tart a búzának jó meleget.

Fújdogál, fújdogál, fúj a szél.
Szimatol, kotorász, keresgél.

De vajon talál-e egyebet,
három-négy megfagyott levelet.

(Kányádi Sándor)



"Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák"

Hú, de szép a fenti hasonlat!

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszín égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.



Fekete István: Régi karácsony

"Arra gondoltam felolvasok 1-1 novellát az általam igen nagyra becsült írótól azok számára, akik felnőttként is szeretnek mesét hallgatni..." https://www.youtube.com/watch?v=hCqMmtGjIrA

Fekete István (1900-1970) egyike volt azon íróknak, akik átélték és hitelesen ábrázolták a lélek ünnepi érzéseit. Csendes, nyugodt, szemlélődő, gyakran humorral, derűvel átszőtt elbeszéléseiben egyszerű, a természet közelségében élő emberek szívében lobbannak fel a legnemesebb, legtisztább érzések.Karácsonyi történeteinek esendő, mégis romlatlan hősei nem kételkednek, hanem a jászolhoz sietnek, és alázatosan borulnak térdre, mert tévedhetetlen biztonsággal tudják: megszületett, akire vártak, akit megígértek a próféták, s hiszik, hogy a törékeny gyermek megigazulásuk nagy esélyének bizonyossága. (https://www.libri.hu/konyv/fekete_istvan.regi-karacsony.html )



Decemberi hajnal

Fekete István: Decemberi hajnal

Ilyenkor megcsendesednek a hajnalok. Nem kóborol a szél, nem vándorol az ördögszekér, és nem repkednek száraz falevelek határról határra. A csillagok reszketve nézik a Földet, ez az alsó világ pedig némán figyel, és észre sem veszi, hogy a dombok puha hátát ádventi hangulattal hinti be a dér.
És szokatlanul korán nyílnak ki a házak álmos ablakszemei, hunyorogva nézik a sötétséget, az elhervadt őszirózsák fonnyadt bokrát s a foghíjas kerítést, amely csak addig kerítés, ameddig a világosság ér.
Néhol kinyílik egy-egy istállóajtó, tej- és szénaszagú felhőt küld az eresz alá, ahol verébék laknak tollpárnás fészekben, ugyanakkor alul besurran a dermedt éjszakai levegő, amitől a kisborjú egészségeset prüsszent.
– Ne hozzak zsebkendőt? – kérdi kajánul Bobori Mátyás, ámbár szeretettel néz a borjúra, mert a borjú szép, üsző és erős, szóval: ilyen nincs is a faluban. Ezek után előhúzza óráját, melynek számlapján egy vonat is halad, bodor füstöt köhögvén a levegőbe, megnézi a mutatókat, és meg is hallgatja, mondván:
– Hüh! – és sarokba lökve a villát, siet befelé. Az asszony már ott ül a konyhában. Ül és nem szól semmit, bár inkább szólna…
– Egy perc – siet Mátyás, ez okból leveri a poharat az asztalról, de a pohár nem törik össze. Vera nézi a poharat, amint egyet ugorva a padlón egészségesen gurul tovább, és dühös a pohárra, mert nem törött össze. Nehézkesen felkel, és felveszi a poharat.
– Ne hajuldozz!
– Még rá is lépsz, amilyen vagy… már úgyis elkésünk.
– Mehetünk.
Odakünt sötét a világ, de nem hideg. Mátyás karonfogja feleségét, mert nyálkás az út, s rövidesen trónörökös érkezik a Bobori trónra.
– Csak dűlj rám nyugodtan, síkos az út. Mennek. Itt-ott lámpa jár előttük, s az asszonynak jólesik a biztonságos férfikar.
– De hogy nem tört össze az a pohár, pedig még ugrott is! Hát igazán nem akarod Miklóst? Mátyás karja megkeményül.
– Nem!
Később a kar enged.
– Téged bántott meg, nem engem, hát azért.
– Bátyád mégis.
– Akkor is! Na, itt vigyázz, öreg lépcsők ezek nagyon.
Vera nehézkesen totyog fel a lépcsőkön, aztán elengedi az ura karját, és lassan a helyére megy. Mátyás állva marad hátul, az oszlop homályában.
A gyertyák már égnek, és a tömjénillat lassan felmelegedik. Az öreg zászlók puhán állnak, a lépések koppanása ott marad a kopott köveken, valami suttogás hullámzik a padok között, mintha érő búzamezők suttognának a hajnali szürkület széljárásában.
Mátyás nekidűl egy oszlopnak, és a gyerekre gondol, aki lesz. Apjára gondol, aki volt, s a keresztelőre. – Fene ezt a Miklóst – Uram, bocsáss meg! – Lám, miért kiabált rá Verára? Pedig milyen jól hangzik: Miklós. Bobori Miklós.
De pendül a csengő, s az orgona búgása elkapta a gondolatokat, mint a folyó a falevelet. A zászlók is, mintha megbillentek volna, a gyertyák dárdája felágaskodott, mintha ki akarták volna szúrni a Magasságok baldachinját, hogy jobban utat találjon az ének:
“Harmatozzatok, égi magasok!…”
Az öreg pap ide-oda járt az oltár előtt, s Mátyás arra gondolt, amikor még ő ministrált. Nem is olyan régen. Hát, múlik az idő…
Az orgona most csak úgy magának beszélgetett, mintha az imádságokat szedte volna össze a templomban, és Mátyás megrezzent, mert valaki megbökte.
– Szerbusz… És mivel Mátyás mérgesen nézett hátra, hozzátette:
– …te hörcsög!
De újra csendültek a csengők, a két testvér letérdelt, s amikor felkeltek, Mátyás hosszan porolta a térdét.
– Hát mi lesz a gyerek neve? – suttogta bátyja kajánul és mosolyogva.
– Mint a többi lókötőé: Miklós, de tisztességes keresztény katolikus ember nem a templomban beszéli ezt meg… majd gyere velünk.
A templom aztán lassan kiürült; utoljára lépegetett Vera óvatosan és komolyan, de arca szinte kifényesedett, mikor a két testvért egymás mellett meglátta. Megfordult, nehézkesen térdet hajtott, és belekarolt Miklósba, ahogy kimentek a templomból.
– Te merre mégy, Matyi?
És nevettek, és az asszony szeme tele lett könnyel, ami talán abból a harmatból volt, amit az égi magasok küldtek a sóvárgó, ősi imádságra.



Fekete István: Tél

Még csak a cinkék voltak ébren.

Halk perregéssel repültek egyik bokorról a másikra, és úgy látszott, mintha reggeli testgyakorlatokat végeztek volna, forogtak az ágakon, és néha tótágast álltak. De ez a kúszás-mászás, csüngés-forgás nem volt torna, hanem élelemkeresés, mert a kis kékkabátosok néha azt mondták:
- Nincs - nincs. Nincs - nincs...
Halkan mondták a kis cinkék, de nem panaszképpen. És ide-oda rebbenésük is olyan puha volt, olyan szerény, mintha nem akarták volna megzavarni a reggelt, s azoknak az álmát, akik netán még aludtak, vagy már aludtak.
Csendes reggel volt, párás, majdnem enyhe, pedig már decembert írt a kalendárium. Ha kiáltott volna valaki, messze hangzott volna, de nem kiáltott senki, hiszen a roráték ideje volt már, amikor nagyobbakat pihennek a gépek és emberek, s a vonat is olyan nyugodt dohogással futott a ködös völgyben, mintha tudta volna, hogy nemsokára úgyis feljön a Csillag, és békességet hirdet az embereknek.
Csend volt hát a vetések, rétek és még az örökké zsongó fenyvesekben is, és ebben a csendben egyszercsak megszólalt az erdő ősi pirossapkás távírásza - a harkály.
A szél elállt, a hó már csak szállingózott, hamvas felhők mögött volt a nap, de a táj fehér volt világos és tiszta, és most már mindenki tudta, hogy a világot birtokába vette az Idő negyedes fejedelme, a Tél.



Kissé megkésve ... de érdemes elolvasni

Ősz végén

Rázza az erdők színes rokolyáját a szél, dúdol is hozzá az öreg legény öreges nótákat. No, még egyszer, szűzies nyírfák, nyárfák, maradi tölgyek. Sose halunk meg!
Áll a búcsúbál az erdőn. Napok óta. Az őszi, hányaveti szél síposai újra megfújják a jajgató instrumentumokat. A fészekrejtő lombok táncra perdülnek, és suhogva vetkőznek. Nem kell az ékesség, nem kell a kaláris, a dércsípte sárgapíros levél.
Némelyik már meztelenül mered a szürke ég felé, és ujjával megsüli a felhőket, melyek. a tengerről jöttek a szél parancsára. Hajnalra aztán kifárad a szél is. Kivel táncolna a kopasz erdőn? A tölgy meg a cser zörgő barna rokolyáját csak szokásból tartja fenn, de álomra készülnek azok is, mint a többiek. Ezután már a szél egyedül járhatja, ha éppen kedve szottyan. Megmozdulnak ugyan az alvó fák, de már nem törődnek vele.
Almos, csendes reggeleken aztán felkúszik a köd a völgyekből, és üzenetet hoz a vén, csonka fejű füzektől, égerfáktól és más völgyi népektől.
- Alusztok-e már, testvérek, elkészültetek-e már? Mert hideg hírt hozott a patak messze északi tájakról, és a vadlibák is beszélték a nádas szélen, hogy vijjogó, fehér madarát útra eresztette már a fehér talárú Tél. Aludjatok!

(Fekete István)



Goodbye November! Hello December!



Jó éjszakát!

Ritkán adok közre kisbabás képeket, de ez megtetszett! http://www.kicsisziv.hu/sites/default/files/styles/social/public/images/...



A webes kapcsolatom órák óta vacakol

belépni is alig tudtam, ezért innen üzenem a barátaimnak, hogy ma ne várjanak tőlem üzenetet, mert gmail sem működik. Ezt írja: "valami baj van".

Szép estét kívánok mindenkinek!



Induljunk neki vidáman a napnak!

https://kisklau22.files.wordpress.com/2014/10/kisklau_november_indafoto_...
Mifelénk havas az eső, de még pillanatok alatt cseppfolyóssá változik.

Szépet napot!



Már november dereka körül járunk

A 20. körüli testrészét már nem nevezem meg, hiszen pasi, ezért nem illik. :) Szép napot mindenkinek!



Ez már az ősz

Ez már az ősz, és te úgy érzed, fáradsz már
szívedben még valahol egy régi dallam jár
Szép volt a nyár, mikor minden nap álmodtál
szívedben őrzöd még, hogy honnan indultál
És néha arra gondolsz
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál
És néha úgy érzed
hogy nem tehettél semmi mást és nem bánod már
Ez már az ősz, te is álmokat kergettél
mégiscsak volt valahol egy illúzió
Oly szép volt a nyár, te is őszintén szerettél
és volt egy régi dal, lelkünket meghatározó
És néha arra gondolsz
tiszta szívvel mennyi mindent elrontottál

Ez már az ősz - Koncz Zsuzsa: https://www.youtube.com/watch?v=O_kMu5ZJUrk



Ez már a másik ősz... a fáradt

Őszi levél...
https://scontent.fbud1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/15056243_623450857861461...

Ez már a másik ősz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?

Elmúltak... mint az idő,
lásd, együtt süllyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezőt,
mint szívem a bánat...
Fázós köd fekszik a tájon...
Vágyom utánad...

/Kamarás Klára/

**
Forrás: Leirétől kaptam



Őszutó

Kis István Mihály: Őszutó

Dér lepi a megtépett füvet,
láncfűrész dalol új éneket.
Varjú károg, őzike figyel,
búzaföldön a remény kikel.

Felhőkön ül a vicsorgó szél,
a termés padlásokon henyél;
egy jobb életet vár és virraszt,
izmait feszíti a paraszt.

November. Ragyognak a színek,
szemet gyönyörködtet a rozsda;
– szénért kiáltanak a szívek!

Fagyot szállít a légi posta,
napsugárból sapkát sző a gond;
– téli szállást készít a vakond.

*
http://keptar.oszk.hu/041900/041957/1333867034.jpg



Szép napot!



Csodaszép őszi éjszakát!