Pszichogirl blogja

Álomesküvő, mert BEVONZOTTUK.... Első rész

Most már hivatalosan is kijelenthetem, itt a reggel. Felkelhetek.
Hivatalosan, mert egész éjjel nem aludtam... hivatalosan mert egész éjjel a telefonom vakító fényű kijelzőjét néztem a sötétben, hátha eltelt már újabb egy óra.... Tovább »

Képes vagyok rá..... képes vagyok rá?

Az életben a felismerések, a gondolatok, a fellángolások hullámokban törnek ránk. A fellángolások azok, amiket AHA élményként szoktunk megélni. Annyira magával ragad, annyira gyönyörű, hogy muszáj most rögtön foglalkozni vele...
Aztán a tűzcsóva, kellemes finom kandalló meleg lesz, után parázs, de már érzed azt, hogy csak közvetlen közelében van forróság... majd táplálás híján elalszik.... Tovább »

Szindbád életre kell...

"- Egy nap hajó futott be a kikötőbe, rajta Proteus jövője. Soha nem láttam még olyan szépet.
- Mi volt a hajón?
- Te."

Valahol, valamikor a nem is olyan távoli múltban egy hasonló párbeszéd zajlott le egy fiatal nő és egy férfi között:
"- Most úgy érzem magam, mint Szindbád...
- Miért?
- Megismertelek, és most legszívesebben elhajóznék távoli vizekre..." Tovább »

Engedd el...

A felismerés most földbe döngölt.

Annyira próbáltam mindig követni azt, hogy bevonzzak dolgokat. Hogy bevonzzak egy randevút, egy csókot, egy szeretkezést, egy új munkát, a mentoromat, pénzt.
Végig dolgozott bennem a Titok, hogy befolyásoljuk az eseményeket. Tovább »

A rossz az JÓ - adj hálát érte!

a „Őrizd meg az emlékezetedben az életed hátralévő részére azokat a jó dolgokat, melyek a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják képességeidet, és önbizalmat adnak bármilyen nehézséggel szemben.”

Az elmúlt 1-2 évemben tett felfedezéseim önmagammal kapcsolatban eddig megértették azt velem, hogy a sebeimtől, a fájdalmaktól lettem az, aki vagyok. Hogy szeretnem kell őket… Tovább »

Címkék:

Az utolsó tánc...

Kitikkadtam. Átverekedtem magam a tömegen, hogy odajussak a pulthoz. Szükségem volt egy ásványvízre, a nyelvem már szinte a szájpadlásomhoz ragadt. Mintha szivacsot nyeltem volna. A hajam csapzottan tapadt a hátamhoz, de nem volt nálam hajgumi, hogy össze tudjam fogni. Megpróbálkoztam azzal, hogy egy laza kontyba csavarom, de sajnos ahhoz már túl rövid. Tovább »

Van aki egyszer temeti el a szülőjét... avagy lesz ez még így se? Második rész

Az első rész a budapesten történtek, na de jó szokásunkhoz híven ismét költöztünk...
Na de miért is?

Röviden tömören: vidékre mentünk, mert apám a szerencsejátékból olyan adósságot csinált, ami miatt el kellett adnunk a lakást. Mindezt azután, hogy eladtuk a másik telkünket, autót, értékes étkészletet stb stb... Tovább »

Van aki egyszer temeti el a szülőjét... én mindennap azt teszem... Első rész

A hétvégén ismét felkavarodott bennem egy régi emlék, egy soha nem múló fájdalmam...

Az apámról szeretnék most beszélni... Tovább »

A régi szerelmed, aki mégis ÚJ... avagy Micsoda nő a valóságban :) NEGYEDIK RÉSZ

Miután a Nagy Ő-m, nem tudott eljönni a megbeszélt újra-első találkozónkra, lebetegedett. Így sajnos egész héten nem tudtuk azt bepótolni.
Én eljutottam arra a szintre, hogy imádom az e-mailjeit, sms-eit... de már nem emlékszem a hangjára, az érintésére, a csókjára, az ölelésére és, ami a számomra a legfontosabb... az illatára... Tovább »

A szerelembe vagyunk szerelmesek?

szerelmesekElgondolkodva olvastam egy pár bejegyzést másoktól... Mindannyian a nagy Ő-t keressük, vagy épp szeretnénk visszakapni... És ezt igyekezzük bevonzani...

A szerelem lassan olyan számunkra mint a drog... Képtelenek vagyunk nélküle élni... Olyan, mint a levegő, ha nem részese az életünknek, akkor csak holdkórosként éljük az "azt", és minden gondolatunk Körülötte forog. Tovább »

Címkék:

A régi szerelmed, aki mégis ÚJ... avagy az udvarlás időszaka :) HARMADIK RÉSZ...

Folytassuk a történetet...
De most azt az időszakot fogom leírni, amikor is a nagy Ő-m :) újra megjelent az életemben, mégis nehéz volt ráismernem...

E-mailben jelentkezett, melyben kellő tartással, de mégis esélyt kért arra, hogy legalább egy beszélgetés erejéig találkozzam vele, és szeretné, ha a külföldi útja után kerülhetne erre sor... Tovább »

A régi szerelmed, de mégis új... (a jelek ereje!) - második rész

a jelek erejeVan egy régi hibám, igyekszem kiküszöbölni, már jó úton haladok, de mégis elég nehéz a számomra. Vagyis a problémáimról beszélni. Ezért leírom :)
A párom a szakításom előtti hétvégén rám nézve nagyon megalázóan viselkedett, és nem tartom mentségnek azt, hogy valaki ivott...
Eltelt több nap és nem kommunikáltunk. Külön rosszul esett, lévén azon a hétvégén Tovább »

újra együtt... azaz a régi szerelmed, de mégis új... ELSŐ RÉSZ...

Régóta nem írtam a blogomba...
Az az igazság, hogy annyira felgyorsultak körülöttem az események, hogy eszembe se jutott ez az oldal... a blogom...
El voltam keseredve, ugyanakkor mégsem... Tovább »

Régi sebek kontra a pillanat...

Furcsa volt visszaolvasnom az öngyógyításról írt bejegyzésemet...

Meg kell mondjam, hogy kereshetem a mentségeket, az okokat, hogy mi miért történik... De tényleg fontos ez? Lettem, aki lettem, vagyok aki vagyok... de a kérdés az... hová tartok, ki leszek? És megint csak... fontos ez? Tovább »

Te is szerepelhetsz a legszebb romantikus filmben... csak álmodd meg!

rózsaszirmok, mécses, ágyKedves Mindenki! A minap töltöttem be a 27. életévemet. Soha nem szerettem a születésnapomat. Két okból: egyrészt vége van a nyárnak, másrészt eltelt egy újabb év... De most a párom a lehető legszebb ajándékot adta nekem. Nem tárgyat, nem ékszert, nem ruhát, semmi kézzelfogható dolgot.

Kedves Hölgytársaim! Nem tudom Ti hogy vagytok ezzel, de pláne Tovább »