Társat találni???

Jó kérdés.

Most már én is egyedül vagyok több, mint 1 éve. Hallottam ez idő alatt már annyi jó tanácsot, hogy nemcsak a Dunát, de az Amazonast is el lehetne rekeszteni. És nem értik. Nem is hiszik el. Jól megvagyok most magamban. Legalább van időm magamra. Fejlődni, tanulni, megtapasztalni milyen az az út amin elindultam. Mert érdekes, legalábbis számomra. Minden nap megvilágosodom kicsit. Nagyon sokat jelentett ez az elmúlt 1 év. Többek között megláttam én magamon azt, amit mások már ezelőtt is, de nem akartam elhinni. Mindenre képes vagyok, nem kell, hogy "mankónak" ott legyen egy férfi.

És már nem is olyan férfi kellene, amilyenek ezelőtt voltak. Az ember változik, és az igényei is változnak, nemcsak körülötte a világ. És most úgy éreztem megpróbálom. Hol máshol ma, mint itt az interneten. És jönnek a tapasztalatok. Viccesek.

Sosem hittem igazán abban, hogy valaki megtalálhatja itt a társát. Valószínűleg ez a legnagyobb probléma. Mint mindig, ha valami nem megy. A HIT.

Meg az igények. Most már egy TÁRS kellene. Nem egy olyan pasi aki uralkodni akar mindenáron, vagy akin uralkodni kell, mert papucsom már van. :-)))) Olyan aki-ahogy az egyik tanítom fogalmazta meg egykor: a dísze tud lenni annak a tökéletesen kerek egésznek, aminek egy nőnek önmagában kell lennie. Aki segít a további utamon, és nem akar mindenáron visszarángatni a posványba. Aki hajlandó elfogadni, hogy egymás mellett kell fejlődnünk, egymást támogatva, és nem egymást kiszipolyozva.

Magam is meglepődöm magamon, mert az aki 1 évvel ezelőtt voltam már olyan szinten görcsölt volna, hogy találjon valakit, hogy nem is aludt volna már éjszakákon át. Most meg úgy érzem, csak filozofálgatok, és semmi, de semmi hiányérzet nincs bennem. Én most úgy érzem teljes egész lettem, és olyat akarok, aki teljes egész szintén, akit nem kell "kiegészítgetni". Mert, ha két egészet összeadunk, abból valami csoda születhet...:-))))

Köszönöm Nektek, hogy elolvastátok ezt, akikkel megoszthattam a gondolataim.

Címkék:

Hozzászólások



Igazad van, talán majd

Igazad van, talán majd egyszer felkeresem, és újra megkérdezem.Lehet hogy még nem érett meg rá? Várok egy kicsit,és majd megteszem, ha addig ő nem teszi. Egyenlőre úgy látom, hiába tenném.



Hát én az egyiknek mondtam

Hát én az egyiknek mondtam miért,a másiknak nem,bosszúból,had szenvedjen,mert tudtam,hogy azzal tehetem tönkre a legjobban,ha úgy hagyom el,hogy csak úgy lelépek.Jó,ez így utólag tök primitív,már régen volt amúgy.
A te eseted biztos nem ez,nem értem miért lép le valaki,ha ilyeneket mond,hogy örökre tervezi.Valahogy szerintem fel kéne keresned,nem?Én tuti felkeresném,hogy oké,vége,de valami indok azért jöhetne.



Szióka Jaymi!

Igen megkérdeztem, amikor bejelentette. Felkelt a székről amin kb 1 percet ült,míg elmondta hogy vége, és kiment az ajtón. Úgy tűnik örökre. Utána írtam neki egy emailt, amikor némileg észhez tértem, hogy mire véljem ezt? A válasz( tényleg ezt leírtam ez előző hozzászólás próbálkozásban)de most elfelejtettem- az volt hogy: imádtalak, szerettelek, örökre terveztem. Nagyon jó volt veled.
Ennyi és semmi több, tehát nem kaptam értékelhető választ a kérdésemre. Nem lettem okosabb, hogy akkor most mi is van? Ha kaptam volna, nem agyalnék ennyit.Mindennek megvan a folyamata, de itt kiesnek láncszemek, amiket nem tudok egyedül pótolni. Csakis emiatt kérdeztem hogy van e valakinek hasonló tapasztalata.
Jaymi, te sem osztottad meg a partnerereiddel az okot, amikor leléptél:-) ?

És tényleg nem mantráztam erre napi szinten, de néha eszembe jutott , hogy nem mehet ennyire simán semmi...
Hát... mindegy, ha a választ nem is találjuk meg, jólesett leírni nektek.Egyébként az egész családom, és baráti köröm le van döbbenve, és nem érti,ugyanúgy mint én sem. Senki nem számított erre. De, nem is ez a fontos.
A fontos a lenne hogy én megértsem.De még nem megy.



Szerintem az tök

Szerintem az tök normális,hogy ha vele annyira boldog voltál,mint előtte senkivel,akkor ezt gondolod néha,hogy túl szép,hogy igaz legyen,nem hiszem,hogy ez hiba,ha párszor eszedbe jutott,gondolom azért nem erre mantráztál napi szinten.Bár ha erre mantráztál volna akkor kételkedtél volna benne és nem a boldogságról írnál.Én is úgy értettem a megfelelést,hogy magának,végül is ha valaki a másiknak akar megfelelni,tul.képp. magának nem tud. Akkor ez most úgy néz ki,hogy vagy te,aki nem játszmázott és önmagad voltál és volt a másik akinek ebben az esetben szintén önmagának kellett lennie,különben feltűnt volna neked,hogy nem önmaga,azért ezeket a játszmákat nem valami nehéz észrevenni és akkor gondolom lenne emléked róla,hogy rászóltál mondjuk,hogy most játszmázik,mert nem vette mondjuk észre.Ha viszont nem tűnt fel,akkor önmaga volt.És csak úgy lelépett,semmit se mondott?Mondjuk ilyet még nem is hallottam,komolyan.Nem tudod tőle megkérdezni,miért?



Kedves Jayme!

Hát akkor harmadik nekifutásra talán átmegy….de most nem hagyok magammal kitolni, wordben írom -hogy meglegyen,bár ez már nem olyan lesz mint az első.

Tíz napja ezen agyalok Jayme, és én is csak erre tudok gondolni amit te írsz . Hogy meg akart felelni, és már nem ment. Ámbár akkor is felmerül a kérdés, hogy miért? Előző házasságomból okulva, ahol a problémák sosem lettek megbeszélve, emiatt úgy elmérgesedett a kapcsolatunk, hogy a végén gyógyíthatatlanná vált, a mostanitól már a kezdetek kezdetén kértem, hogy nálunk ne így legyen. Bármi gond adódik-beszéljük meg. Rólam annyit kell tudni hogy nyugodt, toleráns természetem van, nem vagdalózom, nem hisztériázok, tehát nyugodtan megtehette volna ha ilyesmi felmerül, nem kellett attól félnie hogy szétverek valamit a fején.
Ugyanakkor megtanultam , tapasztaltam azt is hogy milyen az amikor meg kell felelnem valakinek egy életen át, és mégsem vagyok jó…tehát ezt soha nem vártam tőle, el is mondtam neki hogy csak legyen önmaga,semmi többre nincs szükség. Úgy tűnt megértette. Ha valaminek meg akart felelni, akkor az önmaga felállított mércéjének önmagával szemben, nem nekem.
Ami biztos, hogy eddigi életem folyamán (45 éves vagyok) soha senkitől ennyi szeretet, szerelmet, és törődést nem kaptam,mint tőle az elmúlt másfél évben, és ezt viszonoztam is. Nem játszottam szerepet, és nem játszmáztam. Sokat olvastam Eric Berne könyveit, felismertem volna magamban. Ő meg boldoggá tett amíg velem volt, nem tagadhatom.
A probléma az hogy indoklás nélkül nehéz feldolgozni, hisz nem tudom mit és hol hibáztam. Elvarratlan szálak maradtak.
Talán ott hibáztam, hogy egyszer-kétszer arra gondoltam, te lány ez túl szép hogy igaz legyen?



Nekem gyakran nem sikerül

Nekem gyakran nem sikerül írnom.Csak jelzem.Lehet,hogy most épp sikerül.



Nekem elsőre sikerül írni.

Nekem elsőre sikerül írni. Nem tudom, mi lehet.



Köszönöm Zsuzska,

már így is rengeteget segítettél, bár most csak egy egy félmondat, szó, érzés, ami elér hozzám.
Majd megnyugszom lassan és akkor eljön minden, amire csak vágyom.
Köszönöm!



?

Már kétszer megírtam a választ, de amikor menteném, kiírja hogy fatal error és egy üres oldalra dob.Most csak ezzel próbálkozom, nézzük megy-e?



Giácska A csoda mindig

Giácska

A csoda mindig bennünk van, és mi teremtjük a saját valóságunkat is. Gondolkozz el ezen, és állj ki magadért, ezért a kapcsolatért Te is dolgoztál, mindenért amitek van (gondolom), ne hagyd, hogy zsaroljon. Gondold át, mire menne ő is a bírósággal, szerintem csak ezzel akar elhallgattatni. Tudom, hogy fáj, éltem már át ilyet, és tudom, hogy most könnyebb helyzetben vagyok, hiszen Te szenvedsz. De az erőnk mindig belőlünk, belülről fakad, és önmagadon kívül igazán senki sem tud segíteni akármilyen nehéz is ez. De ha már kiürült belőled minden akkor csak rajtad múlik, hogy milyen élményekkel töltöd meg a helyét. Csodás, szép, szeretetteli élményekkel. Remélem hamarosan jobban leszel, és megírod azt is. Annyira szívesen segítenék, de nem tudom most mit tudnék még. Ha segítség kell szólj, és nagyon szívesen.

Szeretettel.Zsuzska :-)))



Giácska A csoda mindig

Giácska

A csoda mindig bennünk van, és mi teremtjük a saját valóságunkat is. Gondolkozz el ezen, és állj ki magadért, ezért a kapcsolatért Te is dolgoztál, mindenért amitek van (gondolom), ne hagyd, hogy zsaroljon. Gondold át, mire menne ő is a bírósággal, szerintem csak ezzel akar elhallgattatni. Tudom, hogy fáj, éltem már át ilyet, és tudom, hogy most könnyebb helyzetben vagyok, hiszen Te szenvedsz. De az erőnk mindig belőlünk, belülről fakad, és önmagadon kívül igazán senki sem tud segíteni akármilyen nehéz is ez. De ha már kiürült belőled minden akkor csak rajtad múlik, hogy milyen élményekkel töltöd meg a helyét. Csodás, szép, szeretetteli élményekkel. Remélem hamarosan jobban leszel, és megírod azt is. Annyira szívesen segítenék, de nem tudom most mit tudnék még. Ha segítség kell szólj, és nagyon szívesen.

Szeretettel.Zsuzska :-)))



Giácska A csoda mindig

Giácska

A csoda mindig bennünk van, és mi teremtjük a saját valóságunkat is. Gondolkozz el ezen, és állj ki magadért, ezért a kapcsolatért Te is dolgoztál, mindenért amitek van (gondolom), ne hagyd, hogy zsaroljon. Gondold át, mire menne ő is a bírósággal, szerintem csak ezzel akar elhallgattatni. Tudom, hogy fáj, éltem már át ilyet, és tudom, hogy most könnyebb helyzetben vagyok, hiszen Te szenvedsz. De az erőnk mindig belőlünk, belülről fakad, és önmagadon kívül igazán senki sem tud segíteni akármilyen nehéz is ez. De ha már kiürült belőled minden akkor csak rajtad múlik, hogy milyen élményekkel töltöd meg a helyét. Csodás, szép, szeretetteli élményekkel. Remélem hamarosan jobban leszel, és megírod azt is. Annyira szívesen segítenék, de nem tudom most mit tudnék még. Ha segítség kell szólj, és nagyon szívesen.

Szeretettel.Zsuzska :-)))



Zsuzska

Szavaid nagyon átjöttek, köszönöm szépen. Igen, ezen a 2012-es dolgon már rengeteget gondolkodtam, tudom, hogy a változás ilyen jellegű lesz. Azt is tudom, hogy meg kell éljem most ezt a fájdalmat, hogy ennek a tapasztalatával menjek tovább...DE, ezt csak az eszem tudja, a szívem, a bensőm sajog, mintha egy hatalmas kő nyomná...
Arra gondoltam, talán beteg vagyok, társfüggő...ezért nem tudom elképzelni nélküle...
Nem ő ment el, hanem nekem kell mennem, a két lányommal. Most még együtt lakunk. Külön ágyban alszunk, alig beszélünk. Közben engem megőrjít, ha csak arra gondolok, hogy mással jól érzi majd magát. Tudom, hogy ez akkora önzés. Azt is mondja, hogy szeret, de már nem úgy, hogy majd azért együtt maradunk, de nem lakunk együtt...hát én ezt nem tudom érteni. Pontosan egy hete megy ez így. Költözni talán csak október közepén tudunk.
Közös hitelek, de az osztozkodásról hallani sem akar, mert akkor azonnal menjünk a bíróságra és váljunk el, osszon a bíróság.
De én ezt nem akarom. Nem akarok elválni. Nem akarom elengedni. Pedig az eszemmel tudom, hogy muszáj. Vannak jobb pillanataim is, de most kész vagyok. Csak sírok és üres vagyok. Valami csoda, az kellene.



Kedves Banikó! Elég durva

Kedves Banikó!

Elég durva amit most átélhetsz.Hogy lehetséges az,hogy valakivel nincsenek veszekedések,idillikus az egész,aztán se szó se beszéd egyik napról a másikra úgy elhagy "ok nélkül"?Ezt pont el tudom magyarázni neked,én már csináltam ilyet,hogy minden előjel nélkül megpattantam egyszer,na jó,kétszer.Szóval először is ha minden idilli és soha egyetlen rossz szó sem esik,az már alapból gyanús,hiszen még ha két ember nagyon összeillik,akkor is vannak véleménykülönbségek,nézeteltérések,félreértések.Tehát ez azt jelenti,hogy ha nem voltak,akkor a pasid elnyomta magát és mindenben egyet értett veled,mert úgy érezte meg kell felelnie neked,abból lesz a szeretet.Aztán egyik pillanatról a másikra rájött,hogy elege van abból,hogy megfelel neked,vagyis rájött arra,hogy szerepet játszik előtted.És akkor mondta azt,hirtelen,hogy vége,mert akkor szembesült azzal,hogy nem volt önmaga.Legalábbis szerintem.Mert ha valaki nem játszik szerepet akkor szerintem egyik pillanatról a másikra nincs vége egy kapcsnak pláne ok nélkül.Érdemes lenne végiggondolnod szerintem,hogy te hogyan viselkedtél a kapcsolatban és hogy Te szerepet játszottál-e.És akkor már nem a kapcsolat előtti állapotba kell visszatérned,hanem a kapcsolat utáni állapotot megtalálnod.



Szia Giácska! Ha ő így

Szia Giácska!

Ha ő így elment, akkor az érzések szerintem csak benned voltak meg. És igen. Az élet erről szól. Feladatokat kapunk, amiket meg kell oldanunk, még akkor is, ha az néha értelmetlennek tűnik, és nehéznek. De fel a fejjel. Ha egyszer már sikerült akkor másodszor már kirázod a kisujjadból, csak ülj le, nyugodj meg, és kezd el újra HINNI! Mert ez a kulcsszó mindenhez! És akkor majd olyan társad is lesz, aki igazán megérdemel. Erről szól ez az időszak 2012-ig, hogy minden olyan lemorzsolódik az életünkből, ami nem odavaló, hogy megkaphassuk a lehetőséget arra, hogy bevonzzuk azt, ami igazán jó nekünk!!!!:-)))



Hát igen

Kedves Zsuzsi!

Egy nehéz válás után(24 év házasság) kb egy évre rá én is ilyan jó állapotban voltam mint te.Élveztem hogy egyedül vagyok, magamra fordítottam az időm. Míg meg nem jelent valaki aki aki egyszerűen nem hagyta magát lerázni, hiába volt bennem ellenállás. Lassan megszerettem, családtaggá vállt nálunk. Elmúlt másfél év nagy egyetértésben, minden jól működött, soha egyetlen rossz szó nem esett közöttünk, idillikus volt az egész. Kezdtem igazán biztonságban érezni magam. A múlt hétig. Akkor bejelentette, minden előjele nélkül annak hogy erre készül, hogy VÉGE.Magyarázat nincs,azóta nem jelentkezik, nem ír, nem hív.Érthetetlenül állok itt azóta is.Úgy érzem mintha meghalt volna valakim aki közel állt hozzám, hisz élő ember így nem mehet el.Nem tudom hogyan történhet ilyesmi, hisz két hete még tavaszi házalakítást terveztük összebújva.Nem történt semmi közöttünk ami ide vezethet,és indoklást sem kaptam tőle.
Közületek járt már valaki így? És most újra a hosszadalmas belső munka következik hogy visszatérjek a kapcsolatunkat megelőző állapotomba. És utána mi következhet? Újra minden elölről? Most igazán elveszítettem a hitemet abban hogy lesz még társam,és ha lenne is, ez a tapasztalat biztosan befolyással lesz rá.Talán semmi sem az aminek látszik? Hogyan tűnhet el egyik napról a másikra minden szép érzés?



Szia Giácska! Örülök, hogy az

Szia Giácska!

Örülök, hogy az eszmefuttatásom segített neked. Az emberek nagy része - ilyen voltam én is, ma már látom - egyszerűen csak azért ragaszkodik idejétmúlt kapcsolatokhoz, mert félnek a magánytól. Pedig magányosnak lenni és egyedül lenni nagyon nem ugyan az. Magányos egy ember egy kapcsolatban is nagyon-nagyon lehet. SŐT! Gondoljunk csak bele, hogy hányszor éreztük magunkat magányosnak, miközben a másik ott feküdt mellettünk az ágyban? Ugye? Egyedül is érdekes, és szép az élet. Meg lehet tanulni és tapasztalni olyan dolgokat, amiket egy társ mellett nem biztos. Szerintem aki el akar menni, azt el kell engedni, még akkor is, aha az fáj. Mert mindig fáj, ezt én is tudom. 20 éves már én sem vagyok, tapasztaltam már nem keveset, de az a lényeg, hogy az ember tanuljon is a tapasztalásaiból. Figyelj magadra, és meglátod, hogy mennyi mindent megtanulhatsz így. És el fogsz jutni oda, ahol én vagyok ez biztos.

Sok sikert az utadon. Szeretettel: Zsuzska



Kedves Zsuzska! Persze,

Kedves Zsuzska!
Persze, nincsenek véletlenek, az sem véletlen, hogy hosszú idő óta beléptem ide és pont Téged és az írásodat sikerült "elkapnom". Én, a Te 1 évvel ezelőtti állapotodban vagyok, épp most lett/lesz vége egy 8 éves kapcsolatomnak...egyelőre végtelen görcs van bennem, hogy nem akarom elengedni, pedig mindazt látom, amiket leírtál...nem a TÁRSAM, mégis úgy ragaszkodom hozzá, mintha pillanatragasztóval ragasztottak volna mellé.
Miért van ez? A magánytól félek? Őt szeretem tényleg? Önpusztító életben éltünk, másfél éve csupa veszekedéssel...talán minden azért volt, hogy észrevegyem rossz úton járok?? Nem értem, teljes az érzelmi káosz bennem. Ő azt mondja, elege lett a veszekedésekből, kiszeretett belőlem....
Nem vagyok már 20 éves, ez már a második házasságom.

Remélem és hiszem, hogy megtalálod az EGÉSZ társadat, mert Te már látod, hogy mit is akarsz.
Szeretnék ott tartani, ahol most Te.



"Én most úgy érzem teljes

"Én most úgy érzem teljes egész lettem, és olyat akarok, aki teljes egész szintén, akit nem kell "kiegészítgetni". Mert, ha két egészet összeadunk, abból valami csoda születhet..."

IGEN! IGEN! IGEN!

Erről beszéltem már nem egyszer. Hogy nem két fél talál egymásra. Hanem két teljesen egész. Miért lennénk férfiak vagy nők felek? Ez egy igen csak begyöpösödött elképzelés.

De hál istennek, ebből éppen kifele mászunk.
A világ innentől már csak jobb lesz.