Csoda

Rácz Viktor: Csoda

Jöjj karomba édes, jöjj!
Töltsd meg szívem mézzel,
Töltsd meg újra derűvel,
Félre a kétségbeeséssel!

Mosoly arcomon, nagy mosoly,
Mikor csókunk összeforr,
Nem gondolunk akkor semmi másra,
Csak a lelkünkben élő csodára.

Ujjaid ujjaim köré fonódnak,
Képzeletből valóságot hoznak,
Mi élhetjük meg ezt a csodát,
Egymásban találtuk meg lelkünk otthonát!

Oroszlány, 2014.07.04.

Címkék:

Hozzászólások



Címzett

Végre van címzettje a versnek, nem csak hóbortból lököm a rímeket. Remélem ezúttal meg is marad az érzés, nem szakítják ki szívemet a helyéből mint legutóbb. A gratulációt köszönöm :)