Életfilozófia, mely az enyém

Ki em találnám magam se, ha nem én volnék az, amin agyalok:
kérdéshegyeim vannak napok óta, és egyre azon filózok, gondolkozok, morfondírozva, honnan jöhettünk mi emberek és miért, a Földre?

És ki vagyok én? És mért most, a XXI. századra születtem le?
Merre, hová tartok? És miért arra? És mi a dolgom?

Ezekre a kérdésekre keresem a választ világomban.
Arra jöttem rá, hogy nem mindegy mit csinálok, hogy van dolgom, és, ha nem azt teszem, akkor nem érzem jól a magam.

Ne csak egy hús-vér torony akarjak lenni életemben már, éljem végre azt az életet, ami megillet.
Ösvényt kell válasszak végre, és ezen a választott utamon, céltudatosan menjek, és így segítőim és követőim is akadnak. Igen.

Én vagyok a gondolat a fejemben. Azt gondolom, amit élni szeretnék, és erről beszélek, ezt élem. Így tapasztalom meg az életemet, és e tapasztalás adja gondolatiságomat, a Mag-ot, aki én vagyok. Azért vagyok itt, hogy éljem is az álmaimat, ne csak álmodjam az életet. Megvalósítom álmaimat, ehhez célt, útirányt kellett keresnem.

És, azért is vagyok, hogy segítsek. Hogy más, hozzám hasonló, keresőnek megmutassam, hogy tudja ő is kibontakoztatni magából a képességeit. Hogy megtapasztalhassa: ő is képes rá.

Mindenki valamiért születik. Keresnünk kell, kerüljön bármibe, hogy megtudjuk mi az. Csak így lehetek én pl. boldog. Megtalálni, mi az amit szeretek pl. csinálni?
Szeretek verseket írni, filozofálgatni, viccelődni, és egyben magasröptűen társalogni, az élet nagy kérdéseivel, misztériumokkal foglalkozni….

És, szeretnék végre saját hitem szerint élni.

Igazságérzetemet növesztve, hogy soha többé nem alkudjak meg.
Viszont, minden élő és élettelent vegyek figyelembe utam során.
Hogy egyedüli társ utamon csak a természet, az örök Úr, és a változás, e másik Úr lehet, mert az egyetlen állandó létezők ők a Földön.

És, hogy tudnom kell, nincsen biztonság, csak lehetőségek vannak, és ezeket mindig meg kell ragadnunk.
Ma már tudom, hogy semmi nincs véletlenül. Minden történésnek oka van. Egy biztos, hogy egyszer mindenki elmegy innen, ugyanúgy, ahogyan jött. Semmit nem visz magával, csak szellemi értékeit, amit ez útja során magába építhetett. Csak e szellemi érték lesznek az Örökkévalóság számára egyszer maradandó értékűek.

És, hogy az élet az Úr, a minden: és az Út maga az utazás, a legfőbb benne, és nem az úti cél.

Akivé Én ezen az úton válok, az lesz érték majd.
Rájöttem, hogy mindig akkor születünk le, amikor tenni tudunk a világért valamit.

Széppé tenni az életet, ha azt látom, hogy valami nem úgy működik a világban, ahogy kéne. És egyedül csak én tudok az életemen változtatni. Senki más helyettem nem dönthet.

Eldöntöttem, hogy más akarok lenni, mint a tömeg és ezért sokáig azt hittem, hogy egyedül vagyok. Gyakran voltam életem eddigi megtapasztalása során magányos. Ma már tudom, nagyon sok másképp gondolkodó ember él, hozzám hasonlóan. Ezért, felvállalva magamat végre, vagyok inkább kulturális kreatív.

Imádok alkotni, alkotásaimban magam megmutatva, újat adni a világnak.

Nincsen jó és rossz, csak választási lehetőség van.
Melyiket akarod? Teremtesz vagy pusztítasz?
Hiszek a teremtésben, hogy mindig valami újat, valami mást alkothassak, ha már a régi nem lehet az, ami.
Nem működik, mert nem jó. Elavult. Bizonyítja pl., hogy azért nem haladok, ha e régi gondolkodás szerint élek...
És nehéz vajúdások, kemény csaták során jöttem arra rá, hogy sokan nem azok amiknek látszani akarnak. Nem lehetnek önmaguk, ezért. Én sem lehettem sokáig önmagam.

Feláldoztam magam a családom oltárán, aztán meg játszottam a szenvedő mártírt! Férjem nem diktálta ugyan sosem itthon az ütemet, hisz ő „csak” dolgozott, én maradhattam otthon sokáig a gyerekekkel. Aztán, amikor már az Agykontroll elvégzése után aktív Útkeresővé váltam, hiszen mást akartam, na az már nem tetszett senkinek a családban és nem csak a férjemnek. Azt akarja a családom, hogy változzak meg.

Nem mondják ki nyíltan, csak azzal, hogy nem állnak mellém, ezzel a nekik nem tetsző, fejlődés/em/ ellen vannak, kimondatlanul. Én ennek ellenére csak járom a fejlődési utam, tanulok.

Elkezdtem tanulni a változást, és az önmagam keresését.

Ki vagyok én? Eddig Ő voltam, amit mások gondoltak rólam. Ma már az vagyok, Aki, és az is akarok lenni. Életcélomat megkeresve, rátalálni utamra, amiért leszülettem itt és most a Földre.

Mindig akkor történik valami sorsfordító esemény, amikor valamin változtatni kell. Ha akarom ezt a változást, márpedig eltökéltem, hogy igen, akkor elsőnek nekem kell változnom.

Magamat tudom egyedül megváltoztatni, csak így fogadhatok bármiféle külső változást világomban. És amikor velem minden Oké, akkor tudok majd másoknak segíteni. Az adás-kapás törvénye alapján, először kapok, és építek, hogy adni tudjak.
Saját önállóvá válásom egyáltalán nem volt könnyű, hiszen először saját bőrömön kellett tapasztalatokat gyűjtenem. Hogy akiket szeretek és a jót akarom nekik, azok nem szerethetik velem együtt ugyanazt. Kell ugyan nekik szeretetem, hisz, magukra maradnának, egyedül éreznék magukat, ha nem állnék mellettük… Bizony, gyengék nagyon még, elesnének…Például párom, mi lenne vele, ha nem állnék mellette, és még így is, hogy mellette állok, gyakran boldogtalan. Iszik. Ő nem keres semmit sehol, magában se, minek?

Egyszerűbbnek találja a sörösüvegek emelgetését.
Ne gondolkozzak már annyit, mondja gyakran! Meg, hogy neki megfájdul a feje, ha sokat agyal.Megtanultam ma már, hogy a szeretetet elvárni nem lehet, csak adni, mint a nap ahogyan adja a fényét mindenkinek. Egyformán.
És, hogy a saját szívemből adni, hogy rájöjjön, és megérthesse ő is, hogy mindenkiben ott van a szeretet. Rájöttem hosszú eddigi utam során, hogy nincsen csak „emberi szeretet”, mivel a világon minden csak a "cserekereskedelem üzletről” szól.
Férfiember, pl. mivel ő dolgozik, elvárja, hogy az asszonya otthon legyen, hogy ő dolgozni tudjon. Elvárja, hogy kiszolgálja őt és csak a családjukért éljen. Amikor rájöttem, hogy nem azért születtem, hogy neki, vagy bárki másnak megfeleljek és tudattam vele, hogy ő sem azért született, hogy nekem megfeleljen, akkor már baj lett a családban. Hol van a szeretet ilyenkor? Én csak verselve, szavakban tudtam kifejezni magamat sokáig. Így adtam ezt az Önmagamat, mivel ekkor még, meg nem értettnek éreztem magam.
Mára megtanultam, és tudom, hogy sokféle szeretet van.

Szeretet.
Ez létezik szerte az egész világon, és az Isteni szeretet az egyedüli, ami mindent túlél, mert az egyedüli ez, ami feltétel nélküli.

Például sokáig nem szerettem magam. Hagytam ugyan engemet szeretni, csak az igazi, az önmagam iránti szeretet nem élt bennem, mert nem tudtam róla, hogy ilyen is létezik, nem tanították meg serdülő gyerekkoromban, és hogy ettől nincsenek rendben dolgaim, hisz nem lehet rendben a világom körülöttem, meg, hogy szeressenek mások úgy engem, ha magam nem szeretem magam?
Azt gondoltam, hogy elég az, ha én szeretek másokat. Nekem elég is volt sokáig, hisz saját örömömre szerethetem választottaimat.

A legrosszabb azonban az lehet, ha hiába szeretünk. Vagy amikor uralkodni akarnak feletted és te nem hagyod. Ez volt első házasságom hibája, és szerencsésen túl tudtam lépni rajta. Viszont, az új házasságomban akkor kezdtem el elhízni, amikor már védekeznem kellett tudat alatt. Egyszerűen nem tudtam magamat érvényesíteni, mert senki sem hallgat, és hallgatott sose rám. Élik életüket én csak azt vettem észre, kifelejtenek pl. beszélgetésekből. Vagy nem figyelnek arra amit mondanék nekik....Amikor mindenki más szabadon beszélhet, meghallgatják, én meg azt érzem rám nem is kíváncsiak. Arra, amit mondani akarok, mert eltérőek nézeteink, legyintenek, tudom miért: én MÁS vagyok, mint ők. Nem vagyok beskatulyázható. Nos, ezeket éreztem, amikor otthon egyedül voltam mivel nincsen munkám. Sokáig hallgattam azt tőlük, hogy munkakerülő vagyok, és miért nem megyek el dolgozni? Amikor ezt mondta nekem Kata gyermekem, nagyon szíven ütött. Amikor akartam neki az életem értelméről beszélni, közbe szólt, hogy nincs ideje. Nos, ez teljesen felébresztett.

Az áldozati szerepemből elegem lett. Elengedem, mint minden sérelmet, szeretem és megbocsátok neki, és mivel szeretem, elfogadom őt, hisz ilyennek szeretem. Ezért most gyakran vagyok itthon egyedül magamban, erősítem magam, mert erős akarok lenni, és bátor. És leszámolok gyengeségemmel is, elég az uralkodásából! Senki nem uralkodhat rajtam, ha én nem engedem! Senki. Egyet tudok már biztosan, hogy azért születtem, hogy a magam ura legyek, és ne mások mondják meg nekem mit csináljak. És, ha már nem tudunk mit tanulni egymástól, akkor váljanak szét inkább útjaink. Ha nekem csak azért kell dolgoznom, mert nagy a rezsi, sok a kifizetni való, és nem azért mert szívesen dolgozom….. akkor inkább induljak el megvalósítani önmagam és abból éljek, amit már tudok. Mennyire méltatlan az emberhez, hogy azért dolgozzon,hogy a rezsijét fizethesse! Saját álmaimnak éljek inkább, ne akarjam tovább mások álomgyárát építeni. Más szekerét tolni. És, hogy miért nem? Kérdezed, hogy miért olyan nagy baj ez? Megírom életem történetét, és tudom, rájössz magad is, mivel azt is tudom, nem vagyok egyedüli helyzetben. Az Úr is mellettem áll, mert van az a Magyar mondás: „Segíts magadon, és Isten is megsegít!” Tudom, hogy Utam során megtalálom majd azokat az embereket, akik segítenek ebben nekem. Mert őszintén, mit ér úgy már az életem, ha nem azt csinálhatom, amit szeretek? És mit ér az életem, ha nem azzal élhetek, akit szeretek, és aki viszont szeret? És mit ér az élet, ha nem ott, abban a lakásban élhetek, ahol jól érzem magam, ahol szeretek élni? Amely sajátunk. A kocka fel lett immár dobva! Nekem most már csak meg kell valósítanom magamat. Álmaimat élni, nem csak az életet álmodni. Megakarom végre találni saját életem célját! Ezért eldöntöttem ma végre, hogy megkeresem, megtalálom helyemet a világ nagy rendjében, így a családoméban is, és ez a legfontosabb, mert így majd mindenki boldog lehet. Meg kell tanulnunk teljesen másképp gondolkodva élni, ha tetszik, ha nem, mert az eddigi életünk, a nem normális élet volt számomra. Az egy szenvedés volt, életünkön át és nem volt értelme. Mivel rossz példát láttunk előtt, és azt most nekünk kell helyre hoznunk, mivel gyerekeink, remélhetőleg már nem akarnak úgy élni, ahogyan eddig. Eddig, és most itt tartok írásomban, életemben. Hogy, hogyan lehet majd ezt az elrontott életünket helyre hozni? Mi a megoldás? Ki tudja ma még?

Egyet biztosan tudok: Az legyek, aki vagyok, itt és most érezzem magam jól, és ha elhajózok hosszú vizeken is, maradjak aki: jó és bátorszívű, mindhalálig! Most megyek.
Ps. Folytatom, amikorra újra lesz mit írnom magamról, csak most más dolgom van. Az Élet hív, vár.

Hit, a Vonzás, a Siker, mert ezekért dolgozni maga a derű.
Még írok.
-- Anikó a Ragyogás