Gyengéd állítások

Az önfejlesztés és a Tudatos Teremtés gyakorlatában gyakran kapjuk azt a tanácsot, hogy vágyainkat fogalmazzuk meg jelen idejű kijelentő mondat formájában és ezeket mondogassuk. Ezek az un. pozitív megerősítések vagy affirmációk.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek hatásfoka sok esetben meglehetősen alacsony, sőt az is előfordulhat, hogy pontosan az ellenkezőjét eredményezik annak, amit el szeretnénk érni.

Ennek oka, hogy a tudatunk ellenáll, hisz tudja, hogy amit állítunk nem igaz. Hiába mondogatjuk, hogy „Gazdag vagyok”, amikor hegyekben állnak a kifizetetlen számlák, és hiába állítjuk,hogy „Karcsú vagyok” ha szemmel láthatóan lóg a pocakunk. Ráadásul mivel olyan nagy az elérni kívánt állapot és a jelenlegi helyzetünk közötti szakadék, figyelmünk sokszor akaratlanul is jobban odafordul a megszüntetni akart állapot felé.

Sikertelenség esetén sokszor azzal vádoljuk magunkat, hogy csekély a hitünk és úgy gondoljuk „ jobban kell akarni”, hogy sikereket érjünk el. Elnyomjuk negatív érzéseinket, görcsösen akarunk „pozitívak” lenni. Az elnyomott érzések rengeteg energiát kötnek le, és ugye életünkben az jelenik meg, amire nagy energiát áldozunk....

 
Annak érdekében, hogy elménk ne álljon ellen az affirmációknak, és a tudatalattink is befogadja őket, javaslom próbáld ki az állítások új típusát, melyeket „gyengéd állításoknak” neveztem el:
 
Ezeket a formákat ajánlom:

Megengedem magamnak, hogy.....
Mostantól megengedem magamnak, hogy...........
Most az választom, hogy....

Felismertem, hogy.....
Belátom, hogy megérdemlem......
Szeretem elképzelni, hogy.....és jó érzés arra gondolni, hogy ezt beengedem valóságomba.
Megnyílok a ......... előtt és szeretettel befogadom / beengedem életembe.

Akár egy kis feloldó szöveget is alkothatsz magadnak. Pl:

Pl: Nagyon zavart ez a konfliktus xy-al... Szeretném ha az életem békés lenne, ha jó viszonyban lennék az emberekkel. Szeretném, ha meg tudnám védeni az érdekeimet és ki tudnám mondani saját igazamat a számomra fontos emberek előtt. Nem legyőzni akarom őket, hisz tudom, hogy a folyamatos versengés a gyengeségtől való félelem jele. Tudom, hogy mindenki egyformán fontos, nincs alá - és fölérendeltség. Én is csak azért éreztem így, mert nem voltam meggyőződve szerethetőségemről. Titokban attól féltem, hogy nem vagyok elég jó, és engem nem lehet szeretni. Most már tudom, hogy ez illúzió volt, és mostantól megengedem magamnak, hogy szerethető legyek. Felismerem, hogy a szerethetőségtől nem választ el semmi. Belátom, hogy szeretetre méltó vagyok. Szeretek arra gondolni, hogy a szerethetőség érzése napi tapasztalatom része. Jól esik elképzelni, hogy szeretnek, hogy elfogadnak.

Szeretettel: Réka
http://www.van-megoldas.com/