Miért olyan sikeres a Szürke ötven árnyalata?

Mást sem olvasok róla, mint fanyalgást és lehúzó kritikát.

Ennek ellenére sikeres, ez vitathatatlan.

Miért?

Lehet akármennyire jó a reklám, kell legyen valami lélektani alapja is ennek. Van is, de mielőtt elmondom, hadd osszam meg a személyes élményemet ezzel kapcsolatban. Amikor a könyvet elolvastam az volt a véleményem – és most is az – hogy a téma jó, de bűn rosszul van megírva. Se pszichológiai, se szexológiai tudás nincs mögötte. A valóságban egy ilyen történet nem így zajlana.

Van viszont benne valami, amitől a sztori sikeres, főleg a nőknél, és ugyanez egyébként a Twilight sikerének is a titka.

Ez pedig a benne ábrázolt férfi és női karakter. Ha lecsupaszítjuk a külsőségeket, nézzük meg mit találunk:

Egy férfit, aki erős és VESZÉLYES. Ösztönből az. Van egy sötét oldala, amit a nő hamar felismer.

És a nő mindkét történetben mit csinál? Odaadóan elkezdi szeretni a férfit a veszélyessége ELLENÉRE. És a férfi viszontszereti, MERT MEGTANULJA URALNI AZ ÖSZTÖNEIT, MERT MEGTANULJA URALNI A SAJÁT SÖTÉT OLDALÁT!!

ÉS MINDEZT A NŐÉRT, A SZERELEMÉRT TESZI!!!

És ez nem vezet oda, hogy a férfi elgyengül. Továbbra is erős marad, nem lesz papucs, de a szerelméért legyőzi önmagát.

Mert mit látunk manapság?

Előre szólok, a kép sötét és sarkított lesz! Akinek nem inge, ne vegye magára.

(Bár, ha valakit nagyon felháborít és dühít ami írok, annak az árnyék törvénye miatt egészen biztosan inge, csak még tagadásban van…)

Tehát, mi nők…

…Megismerünk egy férfit. A legtöbbje önbizalomhiányos és gyenge, de ezt leplezni akarja. Az igazság az, hogy mi nők elég hamar átlátunk a szitán, és a gyengesége, a sötét oldala ellenére elkezdjük szeretni.

Úgy csinálunk, mintha elhinnénk, hogy erős. Hagyjuk, hadd legyen lovag, vagy szuperhős. De ezt nem csak szívjóságból tesszük ám!! Titkon abban reménykedünk, hogy egyszer majd azzá válik, akit látni szeretnénk. Hogy a kedvünkért majd megváltozik.

…Aztán telnek az évek…

…És azt látjuk, hogy a királyfink még mindig béka…

Az indulatait, érzelmeit képtelen kezelni. Egy férfinak jóformán a harag az egyetlen társadalmilag jóváhagyott érzelem- és ez sokszor otthon csapódik le. Konfliktus esetén a párunk vagy visszahúzódik és magába zárkózik elfojtja ami benne van, vagy üvölt.

Mivel nem tudja kezelni a szorongásait, piálni kezd, bódulatba menekül.

Mivel saját sikerélménye nincsen, ezért a kedvenc focicsapata győzelmétől mámorosodik meg.

Férfiassága romokban ezért, stikában pornót néz. Egy valódi nőnek már nem tud örömet okozni.

Ahhoz odaadás kellene, odafigyelés, és bizony vállalni kell a „most nem jött össze” kockázatát is. Ez pedig egyre többször előfordul, mert ha a férfiasság fejben nincs a helyén, akkor mitől működne odalent!? Egyre több a kudarc, egyre több a félelem, tehát marad a menekülés a műbe, a mesterségesbe…

Mi nők persze észrevesszük, hogy a párunk titokban mit művel. És szíven üt és rettenetesen fáj. Ugyanis mi nők ezt úgy értelmezzük, hogy nem vagyunk elég vonzóak a párunknak. Kevesek vagyunk neki, ezért másra vágyik, más nőket néz, más nőkről fantáziál. Megcsalva, leforrázva és mélységesen megalázva érezzük magunkat.

Nem tudjuk, hogy ennek nem az az oka, hogy mi nem vagyunk elég vonzóak, hanem az, hogy a férfi menekül a sebezhetősége elől. Fél a visszautasítástól.

Ha anyagilag megteheti, még fizet is a szexért. Ebben nincs veszély, nincs sebezhetőség, nincs kitárulkozás…igaz, az öröm is szánalmas, de azt be lehet gyömöszölni a tudat alá, és úgy lehet tenni, mintha ez valami férfias dolog volna…Legalábbis a többi férfi előtt…

Aztán ha már semmi nem megy, akkor a férfi otthagyja azt a nőt, aki átlátott rajta és keres egy olyat, aki még királyfinak látja. Azonban a baj az, hogy a.) az új nő is hamarosan át fog látni rajta; b.) ha olyan buta, hogy mégsem, akkor a férfinak „szerencséje” van, mert kapott egy kezesbárány barbit – és egy látszatkapcsolatot...Van, akinek ez megéri…

És közben mit teszünk mi nők?

Nagyon sokszor összehúzzuk magunkat. Nem mutatjuk ki a valódi erőnket, nem tárulkozunk ki, két okból sem: Az egyik az az, hogy amikor kitártuk a szívünket, a férfiak visszaéltek vele, és összetörték. Durván belegyalogoltak oda, ahová nem lett volna szabad. Kevés fájdalmasabb dolog van, mint amikor az embert elárulják.

A másik ok pedig az, hogy nagyon is tisztában vagyunk a párunk gyengeségével. Tudjuk, ha megmutatnánk valódi önmagunkat frászt kapna. Ezért sebezhetőbbnek,elesetebbnek, butácskábbnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Mindezt azért, mert még mindig rendületlenül hiszünk benne, hogy a mellettünk élő békából egyszer csak királyfi lesz…

De csalódunk, folyamatosan…Az üresség és az elégedetlenség lassan eluralja az életünket. Ebben a folyamatban pedig vagy elsárkányosodunk, és szekálni kezdjük a férfit, vagy belefásulunk és más örömök után nézünk. Előfordulhat, hogy bepasizunk, mert hisszük, hogy mással másmilyen lesz, de ez ritkán jön be…Ezért a végén legtöbbször csak kajálunk, pletyizünk, sorozatokat nézünk, meg rajongunk olyan könyvekért, mint a Szürke ötven árnyalata.

Mert ott a férfi képes arra, hogy felvállalja a saját gyengeségét, sebezhetőségét…

ÉS LEGYŐZI AZT….

ÉRTÜNK….

MERT CSAK MI KELLÜNK NEKI….

NEM CSORGATJA A NYÁLÁT MÁS NŐK UTÁN…

SZERET BENNÜNKET ÉS EZT FEL IS MERI VÁLLALNI…

FELVÁLLALJA A SAJÁT SEBEZHETŐSÉGÉT ÉS URRÁ LESZ RAJTA, NEM PEDIG PÓTSZEREKHEZ – ITALHOZ, PORNÓHOZ, FOCIMECCSHEZ – NYÚL

És ezért:

AMIT MOND AZ HITELES, NEM TAKARGAT, NEM REJTŐZKÖDIK, NEM MENEKÜL FOLYTON, HANEM VÁLLALJA ÖNMAGÁT

ÉS EMIATT A NŐ ÉRZELMILEG BIZTONSÁGBAN ÉRZI MAGÁT MELLETTE…

….SZERETVE..

EZ AZ, AMIT MINDEN NŐ AKAR!!!

Most nézzük az egészet egy pillanatra férfioldalról is. A filmben szereplő nőalak, kedves, szerető szívű, odaadó, és a sötét oldala ellenére vállalja a férfit, kitart mellette és szereti.

Amikor a férfi küzd a démonaival, nem hagyja el, nem nézi le, nem él vissza a gyengeségével, hanem mellette áll, és TISZTELI…

ÉS EZ AZ, AMIT MINDEN FÉRFI AKAR…

És minden nő szeretne olyan érzelmi biztonságban lenni, hogy ezt megadhassa.

Szóval, mindent összevetve ez a lényeg: a Szürke ötven árnyalata azért ilyen sikeres, mert a karakterek olyanok, hogy a legmélyebb vágyainkat testesítik meg.

Persze főleg a nőket szólítja meg, ezért a férfikarakter a siker kulcsa.

Egy saját démonaival szembenéző és azokat értünk legyőző férfi…

Szeretettel:Réka
www.van-megoldas.com

Hozzászólások



Létezik ilyen szerelem...

léteznek ilyen szerelmek, mert az elkövető valahogyan még a fájdalmat is képes megédesíteni. Ha nem is abban a pillanatban, amikor elcsattan, de később igen! Mások természetesen egészen mással magyarázzák a mechanizmusát, de én tudom, hogy "varázslók". https://www.youtube.com/watch?v=2WUGAyaL76M



A szürke ötven árnyalatáról szakszerűen :)



Olvasgattam itt

és mosolyogtam. Lehet, hogy Ádám otthon egy nagyon szelíd, tutyimutyi papucsférj, aki vigyázzba áll, amikor a felesége rászól, de ennek kábé annyi esélyt adok, mint dobbal verebet fogni.
Tutira Ő volt az előképe annak Valakinek, aki tényleg nem sokat teketóriázik, nem sokat gondolkodik akkor, amikor eszébe jut, hogy az asszony verve jó.

Az asszony én volnék, de Őt megnevezni nem tudom… mert más síkokon szokása nekem lenyomni egy-két sallert.
Hm, nem is értem, hiszen máskor meg Ő a világ legszelídebb, leggyöngédebb angyalpasija.

Úgy döntöttem, hogy vele tűrök, vele szenvedek, :) mert szeretem!



A varázsereje nem a hajában rejtőzik, mint Sámsonnak

Bánja (bánná) a fene, ha megver (megverne), de lenne ott, amikor másból kifolyólag vigasztalásra, vigasztaló szavakra van szükségem.

Ó, ezt csak azért írtam, hogy érzékeltessem a fenti szituáció mozgatóenergiáit. Ugyanis azt gondolom, hogy a pasi varázsereje nem a hajában rejtőzik, mint Sámsonnak, hanem a keménységének- lágyságának kettősségében.



Én simán leírok mindent

amit gondolok, amit érzek, amit hiszek, mégis mindig megtorpanok ezen az oldalon, mert ugyan ki a fene hiszi (hinné) el nekem, hogy ilyesmi nemcsak a filmekben létezik, hanem (...).

Áh, a fenti mondatot mindenki a "valóságban is" szavakkal egészítené ki, fejezné be, ami tök logikus, de amiről én is hallgatok, ... hosszan és mélyen, ... bizony, bizony nem ilyen egyszerű!



A filmet nem láttam

A könyvet nem olvastam, de logikusnak érzem, amiket kifejtettél!
Továbbá olyan ügyesen érveltél, ami mindenképpen figyelemreméltó!



Elolvastam ezt a szövegrészt és tutira megvilágosodtam

„Egy férfit, aki erős és VESZÉLYES. Ösztönből az. Van egy sötét oldala, amit a nő hamar felismer.
És a nő mindkét történetben mit csinál? Odaadóan elkezdi szeretni a férfit a veszélyessége ELLENÉRE”.

Hajdanában talán éppen a VESZÉLYESSÉGE imponált nekem a legjobban.
Persze Ádám – akit annyiszor emlegettem már itt, hogy nincsen annyi hajam szála – másképpen és máshogyan volt veszélyes, mint a film (illetve a könyv) főhőse, de azért veszélyes volt a javából. :) Nekem pedig felettébb hízelgett annak a ténye, hogy egy sárkány szelíd báránnyá változott a közelemben.

Megmondták előre: tönkre fog tenni, de én nem hittem el. Pontosabban csak egy valaki mondta ezt, a barátnőm, aki a "kedvesem" veszélyességétől mindig halálra rémült. :)

MEGMONDTÁK ELŐRE - ZALATNAY SAROLTA: https://www.youtube.com/watch?v=Z8enxcHs-xw

Ezer bocsánat, hogy már megint máshol – a régi történetemnél - lyukadtam ki!
Magam sem értem, miért „olvasom” még mindig!