Bárkiből lehet igazi!

A herceg belovagol a királyi palota udvarára. A királylány már az erkélyen várja, majd gyorsan leszalad a görbe lépcsősoron, hogy elébe siessen szerelmének. Odaszalad hozzá, a herceg közben leugrik hófehér lováról, pont a lány előtt landol. Összeölelkeznek, ajkuk csókban forr össze. A lemenő nap fénye aranyba burkolja mindkettőjük arcát, mintegy megpecsételve a szerelmüket, mely holtomiglan holtodiglan tart... A mesében.

Az életben azonban mi szeretjük ezt sokkal jobban túlbonyolítani és egyébként is, amióta nem a szülők választanak a gyermekeiknek párt, a nagy szabadságban, egyre inkább azt a tendenciát vélem felfedezni, hogy valahogy egyáltalán nem találnak az emberek párt. Eddig azért ment a harc, hogy mindenki maga választhasson: hát tessék, kérem! Itt van! Íme! Most mi baj? Valahogy ez is működésképtelen. Rengeteg a szingli. Ami nem rossz dolog, ha valóban ez a szándékuk, de sokan egyáltalán nem ezt akarják (pl. pont ezzel vonzzák), csak kényszerűségből azok.

Mert a szeretetre (még azok is, akik amúgy nem ismerik be) vágynak. Szeretnék, futnának utána, mindent/bármit megtennének érte. Persze. De… És akkor itt jön egy hangsúlyos és nagyon nagy de. Mostanra sokan olyan elképesztő módszereket alakítottak ki a kapcsolatokban, hogy egész egyszerűen nem érik el.

Van, aki meg akar felelni. Azért tesz meg dolgokat, hogy szeressék.
Van a másik véglet, aki viszont semmit sem tesz meg (vagy csak keveset) a szeretetért. Leginkább feltételekhez köti, annak adja, akinek logikus elméletei alapján úgy gondolja adhatja.
Ezekkel a stratégiákkal azonban egyetlen aprócska gond van csak: hogy közük nincs a szeretet lényegéhez. Ezek csak ego játékok. Játszmák. A szeretet félreértelmezése, ami eleve egy nonszensz, hiszen a szeretetre logikus elven gondolni elég visszás...
Ezek az elméletek sorra megdőlnek, hiszen a szeretet egy természetes valami, amit vagy hagyunk áramolni magunkban és mások felé is vagy nem. Vagy felvállaljuk, mint részünket vagy nem. Más nincs.

Rengeteg levelet kapok, ahol ez a gond. „Nem lépek, mert…”, „Nem teszek semmit, mert…”, „Nem szeret, mert…”, „Meg sem próbálom, mert…”, „Csak…”, Igen, de…”, „Ha…”, „Mert…”, „Volna…”, „Lett volna…”
Gyerekek hagyjuk abba ezeket a kifogásokat! Nem akarásnak nyögés a vége. Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.
A mögöttes ok pedig: Gyáva vagyok! Félek! Nem vállalom sem önmagam, sem az érzéseimet! Mert sérülhetek! Mert mi lesz, ha nem viszonozzák az érzéseimet?
Mi lesz? Semmi! Eleve abból indul ki mindenki, hogy az érzéseket viszonozni kell! Nem kell! Ha nem tudom, nem megy: NEM KELL. Van ilyen. (Kitérő: Csak ezt nem árt a másik felé kommunikálni, hogy esetleg az ő dolgát megkönnyítsem, ha már nem tudom szeretni, legalább tiszteljem azért, mert ő viszont szeret engem. Becsüljem ennyire... )

A lényeg valahol ott bújna, hogy azt kellene elismerni, felismerni és beismerni elsősorban önmagunknak, ha szerethetőek vagyunk, azért, amilyenek vagyunk. Épp itt, épp most. Nem holnap, nem holnapután, nem, ha lefogytam, meghíztam, megizmosodtam, a tökéleteshez közelebb kerültem, stb.

Nem tudom láttátok-e, ha igen emlékeztek-e arra, hogy Bridget Jones naplójában a főszereplő azon ütközik meg a legjobban (és az esik neki a legjobban), amikor egy férfi közli, úgy szereti, ahogy van.
Mert ez lenne a lényeg. Ahogy vagy, jó és rossz, egyben az ördög és az angyal, az előnyös oldal és a hibák. Ezek együtt adnak egy embert. Kivétel nincs. Engedjünk hát a tökéletlenségünknek!

A jelenkor torzítja ezt a képet. Sugározza a tökéletességre való törekvést, ami szinte fertőz. De kérem, hát ezt diktálja a piaci érdek! Légy mindenben makulátlan, amiben pedig nem vagy azt leplezd… (Vedd meg, amivel leplezheted, keress hozzá elég pénzt és gyorsan költsd is el! Hazudj!!!)
A divatlapok nem szólnak másról, csak arról, hogy hogyan játszhatod el a tökéletességet, hogyan viheted magad egy áltökéletesség felé. Aki belemegy ebbe a játékba, az már vesztett. Például önmagát. Az örökös megfeleléskényszerben annyira el lehet tévedni, hogy a vége az önértékelési problémák és az örökös harc önmagunkkal, amiben szemben áll a valóság és a vágyott, de elérhetetlen lét. Hiszen az ember tökéletlen és így jó. Csak így tud ellentétet tapasztalni. És rossz hír, ezért van itt. Ellentétet tapasztalni.

Sajnos a párkapcsolatokban is megjelent a tökéletességre való törekvés. A legtöbben társuk előtt színjátékot játszanak, titkolóznak és lesik, hogy miben jobb vagy épp miben rosszabb, hogy nehogy ezáltal rosszabb pozícióba kerülhessenek a kapcsolatban.
Mit értek ezalatt? Például az örök félelmet. Mi lesz, ha átvernek… (Amitől ugyebár hülyének érzem magam.)
Ahogy szinglikkel beszélek és korábbi saját gondolataim is hasonlóak voltak. Mindig ez bukik ki a végén… Mi lesz, ha megint hazudnak, ha megint nem sikerül, ha nem kelek el, ha mindig egyedül kell maradnom, ha elbukok, ha kudarc ér, ha, ha, ha. Mi lesz? Semmi! Tapasztalat. Átmeneti fájdalom! Igen, lehetséges az is, de az elmúlik. De jöhet nagy öröm és szeretet és szerelem is! Mivel a lehetőségek kétélűek, lehet, hogy éppen másként sülne el alapvetően. Csak azok a fránya gondolati berögzülések. Az általánosítások! (Pl. Minden nő/férfi hülye. Minden férfi kurvapecér, minden nő kurva. És Igen! Ezért vágynak egymásra! XD)

Lehet, hogy pont ezek miatt a félelmek miatt alakul mindig minden úgy, ahogy. Lehet, hogy ezek a körök pont emiatt a szemlélet miatt formálódnak újra és újra. Lehet az is, hogy mivel ezek nem vezettek sehova, meg kellene őket változtatni tán...

Az a tendencia, hogy emberek már nem mernek párkapcsolatot kialakítani, a sérülés veszélye miatt. Egy újabb kudarc lehetőségét nem vállalják be, hiszen nem akarják újra elveszíteni önbecsülésüket és azt, amit egy-egy sérülés és reménykedés után újra elveszítettek. Pedig ez aztán igazi hülyeség. A félelem nagy úr, de gond csak az, hogy nem vezet sehova. Az elzárkózás, amihez vezet csakis a negatív érzéseket táplálja. Azt az érzetet, hogy jobb vagy jó már nem lehet, csak rosszabb. De ez nincs így! Ez megint csapda, hazugság!
Az élet alapvetően kétesélyes. Valóban lehet rosszabb, de ugyanakkor sokkal jobb is. A biztos langyosat nehezen hagyjuk el a bizonytalan forróért, ami magában hordozza a hatalmas jó érzés lehetőségét, de egyben a nagy csalódásét is.

Én azt gondolom a bizonytalant mégis megér egy misét. Hiszen, ha esélyt sem adok, jó vagy jobb sem lehet. Azt a közhelyet pedig sokan ismeritek, hogy, aki mer az nyer.
Ha jól esik szinglinek lenni, maradj szingli, lehet, hogy ez az utad.
Ha viszont nem esik jól, mert valami mindig hiányzik, akkor az azt jelzi, hogy ideje lenne végre megtapasztalnod önmagad más: egy társ tükrében. Hiszen ez a lényege a kapcsolatoknak. A tapasztalat.
Merj! Nyiss arra, amerre érzed, hogy jó lenne! Csak bátran! Ne holnap, ne holnapután és ne ekkor vagy akkor! (Pl. Ha lefogytál, ha van pénzed, ha, ha, ha.) Csak egyetlen idősík a Tiéd az itt és most! És hidd el, hogy baj nem ér, a baj csak a gyávákat sújtja, a bátraké a szerencse. :)

A legjobbakat kívánom Mindenkinek!

Hozzászólások



Kedves Ritocska!

Jó írás,tetszik!



Elnézést a késői

Elnézést a késői válaszért....:(

Köszönöm az ajánlást!

Ma pont olvastam is Tőle egy nagyon jó cikket:)



jót nevettünk rajtad Sija...

jót nevettünk rajtad Sija... szép volt Ritocska, mármint jó írás! nem lapos, hanem címlapos :-))



:D

Hogy mik vannak itt...:D
Amióta megtanultam a bírálatokon félelem nélkül tovább röhögni...
:D
Jó ez a cikk!
Félnek az emberek megsérülni...pedig nem nagy kunszt az egész, csak fel kell dolgozni az érzéseket, és értékelni mindazt ami velünk történik.



:-) :-) :-)

:-)
:-) :-)



Szia Alexa!

Köszönöm szépen. Remélem jól vagy/vagytok.
A legjobbakat Neked/Nektek! :)



Kedves Sija!

Köszönöm a hozzászólásod, nagyon építő a kritika és logikusan alátámasztott. Nem kezdek el védekezni, de semmi sem talált nagy örömömre. :)
Azért kívánom, hogy jobb életed legyen mint most van és, hogy sikerüljön megszabadulnod a fájdalmaidtól, félelmeidtől és attól, hogy jobban érzed magad, ha valakit bánthatsz! Nagyon kétségbeesettnek tűnsz.
Tehát a legjobbakat Neked! :)
Tisztelettel,
Ritocska

Ui: Ami nem tetszik, azt nem kell olvasni. Puszi! ;))



Nekem is tetszik:)

Nekem is tetszik:)



Ritocska

Ritocska kicsim, hány éves vagy, hogy ekkora marhaságokat írdogálsz? 18? 20? Gondolom komoly egzisztenciával rendelkezel és minimum 2 diplomával, amiért nincs félnivalód a "bárkitől". Túl a negyvenen és az ötvenen egyáltalán nem arról fogsz elmélkedni és hülyeségeket írni, hogy a bizonytalan megér egy misét. Csak annak nincs veszítenivalója, aki egyébként is egy nagy nulla. Ezért hemzsegnek a diszkók a szingli lányoktól. Mégyhogy "bárki"! Meg "vonzás törvénye". Hülye!



Én köszönöm.

Köszönöm szépen Mindenkinek az olvasást és a hozzászólást is.

@Anett94! Olvashatnál Biftől, nagyon okos srác! ;)

A legjobbakat kívánom Nektek!



Köszönöm!

Nagyon jó lett.

Mondjuk a párkapcsolat témába egyáltalán nem vagyok (még:)) jártas.

De nekem jó önbizalom növelő volt.

Köszönöm



Drága Ritusom! Nagyon

Drága Ritusom!

Nagyon tanulságos írást alkottál! Fantasztikusan jól sikerült! :)) Sokat tanultam belőle. Gratulálok, amiért termékenyen ontod magadból a hasznos, értékes és magas szinvonalú bejegyzéseket.

Nagyon ügyi vagy! Szupi!! ;))

Sok szeretettel puszillak,
Kálmi



Ez nagyon jó írás

Annyira egyet értek veled! És nap mint nap látom ugyanezt a környezetemben. A kapcsolatok nem szeretetre alapulnak, egyfajta stratégiajáték vette át a helyét, persze, tisztelet a kivételnek. Én is elkövettem a hibát, szerepet játszottam éveken keresztül, magamnak is hazudtam. Többé nem fogok. Jobb átélni néhány hétig a fájdalmat, kockáztatni a csalódást, mint zárkózottan, saját önmagunkat megtagadva élni egy látszat-boldog életet. Az igazi boldogságot csak saját magunkat bevállalva lehet elérni, ha nem mutatjuk meg igazi énünket hogyan várhatnánk el, hogy önmagunkért szeressenek? Ismernünk kell saját hibáinkat is és el kell fogadni a másikét is, nem kell mindig a tökéletességre törekedni, bár ezt próbálják belénk súlykolni mindenhonnan.