Csernus doktor az érzelmi zsarolásról

Egyéb elfoglaltságaim miatt csak lassan készül "Tükör" című írásom folytatása, de addig is szeretnék veletek megosztani egy – számomra mindenképpen, de remélem számotokra is – értékes és érdekes beszélgetést, amiben többek között arról a jelenségről is szó esik, amit én nektek tükörként igyekszem feltárni. Igaz nem szó szerint, de szerintem érzékelhető az összefüggés. :)

Bár nem vagyok nagy rádiórajongó (még kocsiban is inkább cd-t hallgatok). De valamelyik nap egy kedves barátom felhívta rá a figyelmem, hogy Csernus volt a rádióban és eszméletlen jó volt a téma. Kíváncsi lettem, mert a dokinak rengeteg nagyon találó és közérthetően megfogalmazott gondolata van. Nekem mindig is sokat segített, ám felmerült, ha a reggeli műsorban volt és minderről du. értesülök, akkor mégis hogyan? Buta kérdés, a "hogyan" nem az én dolgom, bízzuk azt a törvényre (vagy hívja mindenki, aminek akarja).
Két nappal később ugyanettől a barátomtól kaptam egy elérhetőséget a beszélgetés hanganyagához. Úgy döntöttem, írásos formába pofozom Nektek ezt a beszélgetést, kicsit levagdosva az élőszavas makogásokat, de azért ügyelve arra, hogy a tartalom véletlenül se deformálódjon.
Mindenkinek szeretettel küldöm, akit érdekel!
A legjobbakat!
Ritocska

Forrás: 2011. január 6. Reggeli show (Balázs, Rákóczi, Vadon) Class Fm Rádió, rövid beszélgetés Dr. Csernus Imre, pszichiáterrel (CsI).
A téma: érzelmi zsarolás.

Balázs:
Itt van velünk (telefonon - a szerk*) Csernus Imre pszichiáter, jó reggelt, szia! Köszönjük szépen, hogy itt vagy!
Olyan nőkről beszélgetünk, akik egyszerűen mindent megtesznek annak érdekében, hogy a pasit visszazsarolják magukhoz és nem riadnak el, a legszélsőségesebb esetektől sem. Számos sms-t kapunk, hogy nő le akarja önteni magát benzinnel, hogy belekarcolja magába a pasi nevét, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik. Hogy tényleg mindent megtesz, erőszakot alkalmaz. Imre, szerinted miért csinálják ezt a nők? Vagy egy ilyen hölgy milyen nőtípusba tartozik? (Nem csak a nők csinálják! *szerk)

CsI:
Bizonytalanba.
Ez azt jelenti, hogy valójában az emberek zöme iszonyúan fél és retteg a magánytól és az egyedülléttől. Éppen ezért, annak ellenére, hogy rossz a dolog, mégis elkezdik hitegetni magukat, hogy de majd megjavul. Miközben az intő jelek tömegét kapják már nagyon régóta és nem hallgatnak rájuk. Tehát valójában ez megalkuvás. Nem kompromisszum… Mert a kompromisszumhoz, vagy az alkalmazkodáshoz, két ember kell, miközben mind a két ember enged a maga hibáiból és az folyamatosan csiszolja (őket/egymást). Ez a kompromisszum.
A megalkuvás meg az, amikor az egyik enged miközben meg nagyon sokszor ezzel kontra zsarol is. De zsarolni csak azt lehet, aki hagyja magát. De a pasik sem ártatlanok, mert a pasik jelentős része nem fejlett az érzelmi manipulációk terén és nem veszi észre.

Balász:
Tehát azt mondod, hogy a pasi tulajdonképpen ugyanúgy tehet arról, ha egy nő azt mondja, ha elhagysz, akkor megölöm magam. Akkor ennek nem kell felülni? Vagy azt kell mondani, hogy figyeld, csináld, menjél, én akkor is kilépek ebből a kapcsolatból? Tehát hogy oldod meg, vagy hogy kezelsz?

CsI:
Nem kell igazából azt mondani, hogy csináld. Ez az ő dolga. Azonban az élettel való fenyegetőzés vagy az élet elvételével való fenyegetőzés, ez az érzelmi zsarolás szempontjából a toxin. Megszerzi, de utána a csaj érdeklődése meglehetősen csökkeni fog az ilyen pasi iránt. Mert látja azt, hogy a lógójánál fogva lehet őt manipulálni.

Balázs:
Tehát a csaj öngyilkossággal fenyegetőzik, de ha ezt a pasi elhiszi, akkor a csaj szemében leértékelődik, hogy hát akkor én hatással vagyok rá, tudom manipulálni, tehát már nem kell annyira?

CsI:
Így van.

Balázs:
Kicsit mind a ketten áldozatok egy ilyen kapcsolatban? Tehát hasonló a hasonlót megtalálva, itt két áldozatról van szó? Vagyis aki egy ilyen nővel van együtt, az kicsit tehet is róla?

CsI:
Nem is kicsit, hanem nagyon is tehet erről, valójában ez az emberi játszma alapja! Miközben mind a kettő igyekszik felülkerekedni, és mind a ketten elfelejtik, hogy közben egy nagyon fontos szempont ketyeg, ez pedig az idejük, amit lehetne másra is fordítani…

Balázs:
Hát igen, csak, amikor ott áll az ember egy könyörgő nővel az ablakban, és a nő azt mondja, figyelj, ha én most nem mehetek vissza hozzád, vagy nem hagyod el a szeretődet, akkor kiugrom…

CsI:
100m

Balázs:
Nem biztos, hogy az idejére gondol, Imre!

CsI:
Gondoljon! Gondoljon az idejére! Meg a mentőre!

Balázs:
Vannak jelei egy ilyen nőnek? Tudhatom én ezt, vagy tudhatja bármelyik férfi vagy akár nő? Tehát én inkább személyiségjegyekre kérdezek és nem is a nőkre lebontva, mert legalább annyi kattant pasi van, tehát nem kell kisajátítani ezt a nőknek… Hogyan ismerhetjük fel azt, hogy egy ilyen labilis, érzelmileg befolyásolható, zsaroló emberrel vagyunk együtt? Tehát van valamilyen stádiumban van felismerhetősége ennek?

CsI:
Eleve a szeszélyesség. A bizonytalanság, az önbizalomhiány, a „hol voltál merre voltál, kivel voltál”, „biztos, hogy engem szeretsz”? Ezek az érzelmi zsarolás kezdő fázisai. A pasik nem is tudják ezt, ha egy nő vagy akár egy pasi ezt elkezdi használni ez mindig az önbizalom hiányra enged következtetni.
Ez meg sajnos távolabb visz, mert egy pasinak az első hitelesnek látszó férfi mintája mindig az apja és az első hitelesnek látszó női mintája az anyja. És itt jön egy újabb csavar, aki ezt nem rendezi le önmagában, hogy az ő szülei valójában milyenek és ezt nem teszi a helyére, akkor pasiként az anyjához hasonló személyiségszerkezetű csajt fog választani, miközben úgy fog viselkedni benne, mint az apja.

Balázs:
Hát igen, ez már kicsit messzebbre megy, amiről beszélsz. Hogy mindenki olyan karaktert keres párnak, mint amit ő először megtapasztalt a szülőkben…

CsI:
Annak tetejébe öntudatlanok! Miközben nem is tudok róla, miközben én látom, hogy milyen szép csinos, udvarias, humoros, közben nem veszem észre, hogy az apámhoz hasonló pasit keresek mondjuk nőben!

Balázs:
Jó Imre, nézzünk egy konkrétumot! Ha nem jössz át hozzám, akkor én lelocsolom magam benzinnel! És hallod a hangján, hogy halálosan komolyan gondolja. Oké, humor, persze 104. De mit mondasz? Vállalod, az ódiumát annak, hogy nem mész át vagy azt mondod, hogy?

CsI:
Átmegyek… Közben hívom a mentőt.

Rákóczi:
És ott mit mondasz azzal, hogy megérkeztél? Jönnek a mentők?

CsI:
Ott elkezdek akármiről beszélgetni vele, mert vegyük ezt komolyan, hogy tényleg ott van előkészítve a benzin, stb. és hogy le akarja locsolni magát! Beszélgetek vele, de közben hívom a mentőt. Közben pedig tudom, aki engem érzelmileg zsarol, az nem tisztel férfiként, emberként. Az ki akar sajátítani, és aki ki akar sajátítani, az birtokolni akar, de a szerelem az nem a birtoklásról szól.

Balázs:
Ez érdekes, amit mondasz, ez valójában így van, igen. Tehát, aki önnön életével zsarolja meg a másikat, az sokkal jobban szereti önmagát, mint azt a másik embert, akivel ezt megtette.

CsI:
Hallatlan önzésre utal. De ez perspektivikusan azt jelenti, hogy én pasiként, egy ilyen kapcsolatban katasztrofálisan rá fogok fázni hosszmetszetileg…

Balázs:
Tehát menekülni kell, azt mondod?

CsI:
Nem menekülni, hanem következetesen döntést hozni! Hogyha én azt a szituációt nem tudom megoldani, akkor fordulok egy olyan szakmai segítségért, akik majd ezt a krízist megoldják, én meg közben döntést hozok, hogy nem. De elmegyek, mert tartozom az elmúlt időkért ennyivel a másiknak vagy akár önmagamnak. Hogy önmagam felé le tudjam tisztázni, hogy én megtettem mindent, de közben várom a mentőket.

Balázs:
Tehát felmérni, mentőt hívni, de közben tisztában lenni azzal, hogy egy önző emberrel vagyok együtt az ember és meg kell tenni a megfelelő lépéseket.

CsI:
De én azért vagyok önző emberrel, mert a zsák a foltját mindig megtalálja! Mert az önzés az bennem is ott van jelentősen!

Balázs:
Nézd meg a partneredet és, amit hibának találsz benne, azt vedd tudomásul, hogy benned is hiba?

CsI:
Így van, mert zsák a foltját mindig megtalálja!

Hozzászólások



Szia! Azzal kapcsolatban,

Szia!

Azzal kapcsolatban, ahogyan napvilágra hozza a másikban azt, ami megakadályozza a kapcsolataiban.
Tehát igen, a helyrerakással kapcsolatban.

Hozzászólni már nem akarok mélyebben ehhez a témához mert elég velősen ki lett vesézve a téma.
Aztán egyeseknél itt a fórumon elhatalmasodott a kötekedhetnék így az egyes bejegyzéseket olvasva hevesen reagál. Nincs ezzel gond, mert ezt is lehet. Csak néha elég lehangoló.

Aki egy véleményre hevesen reagál, az igaznak tartja magára nézve, ezért lendül támadásba, kötekedésbe.

Mint ahogyan tartja is a mondás, Kinek nem inge, nem veszi magára.

Ezért írtam lentebb is hogy vak vezet világtalant sok helyen. Nem kifejezetten egy személyre értem.

Szóval téma túltárgyalva. De ha van kérdésed Data akkor kérdezz!



Emlékező :)

A dolgok helyrerakásával kapcsolatban gondolod?
Látom, nem szólsz a témához! Elhatárolod magad? Pedig sok okos dolgot olvastam már tőled!
De azért kösz! :)



Véleményem szerint

Véleményem szerint tökéletesen igaza van.
Köszi Data!



txt

http://www.youtube.com/watch?v=6UaYX38Z2O0&feature=related - elnézést azoktól, akik már látták.
Doktorúr megmondja a tutit, mint oly sokszor.



Majdnem.

Épp befejeződött. :)



Beindult a TheSecret oldal

Beindult a TheSecret oldal önéletrajzi oldala. :)



Ritocska

Ritocska.
"Nem haragszom Rád, nem félek Tőled." Jó ennek örülök, remélem őszinte volt.
"Azzal indítanám, hogy... ... igazából azok a dolgok sem érdekelnek, amit más ember bennem látni vél." Ez érződik is a viselkedéseden. Még akkor is, ha ez sem érdekel.

Te miért akarsz engem megváltoztatni? Mi a célod ezzel? Én nem akarlak megváltoztatni, pont ezért nem óhajtottam vitatkozni. - ez talán magyarázatot érdemelne részemről, h mért érzel így irántam. Érdekelt egy dolog, megértetem, kivontam a tapasztalatot. Ennyi. Engem érdekelt a dolog nem neked akartam okoskodni. <- pont!

És igenis kapcsolódik a témához az, ami itt lezajlott. Bevállalja? Igen vagy nem?

Minden jót Neked.



Zizilány

Látom te érted. Neked át jött a szűrőn. Köszönöm, hogy átadtad tapasztalatodat.



Kedves Datarop!

Azzal indítanám, hogy nem szeretném újra kezdeni és igazából azok a dolgok sem érdekelnek, amit más ember bennem látni vél. De leírom az én nézőpontom, csak azért, hogy lásd mindenki mást lát bizonyos dolgokban.

Nem szokásom magyarázkodni és most is nehezemre esik, hogy megtenni kényszerülök. Nem óhajtok se Neked megfelelni, se másnak. Egyedül önmagamnak. Most úgy vagyok önmagamhoz hű, hogy igyekszem rendezni egy konfliktust, ami szerintem nagyrészt félreértésből alakult. Nem kenyerem senkit bántani és szeretném tisztázni, hogy nem is szoktam szándékosan. De van, hogy a másikban egész egyszerűen rossz gombot nyomok. És elnézést a rossz gombért, amit például Benned nyomtam, de arról én nem tehetek, hogy Te mit látsz bennem.

Tükör az, amit magadban annak tartasz, amiben felismerted önmagad. És én is látom a magam tükreit az emberekben, a helyzetekben, sokszor a hozzászólásokban. DE! mivel saját magam én ismerem a legjobban, csak én tudom, hogy nekem mit mond a tükör. És nem más mondja meg, hogy "ez az, ez az, nézd, nézd már, ez a tükröd!".
Nem vagy azonos velem (bármit jelents Te és bármit jelentsek én), nem tudhatod min gondolkodom el, hogy mit érzek, mi hogy érint, mi fáj, vagy mi nem és, ha fáj miért... Nem ismered korábbi tapasztalataimat, értékrendem, mintáimat, meggyőződéseimet, tanulási metódusomat, sőt igazából rólam sem tudsz semmit. Csak, amit itt látni vélsz a saját szűrődön keresztül. (A látszat csal.) És én innentől azt láttam, nekiálltál vagdalkozni, mert tudni vélted a frankót és tanítani akartál.

Köszönöm, hogy fel akarod hívni a figyelmem arra, ami szerinted gond. De hidd el, nagyon pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mikkel van dolgom. Ad1 ez rám tartozik, ad2 ha megengeded van kihez fordulnom ez ügyben. Köszönöm, nem kérem a segítséged. Segíteni annak lehet, aki kéri, aki szeretné.
Nem tartom magam sem tökéletesnek, sem egotlannak. Nem vagyok megvilágosult. Tanulok. Mindabból, amit eddig megjártam tanultam és ez folyamatos. Most is tanulok, minden nap. Azért vagyok itt. A fent lévő írásból is tanultam, azért tettem fel. Minden írásom tanulás eredménye.

Úgy látom más emberek vagyunk, más nézőpontból. Nem éreztem, hogy dolgom lenne Veled, bármi is. Én tök jó kedvűen és játékosan beszélgettem itt, aztán Te hirtelen támadni kezdtél.
Én az ég világon semmit sem akartam és most sem akarok Tőled. Amikor nem értek egyet, jogom van hangot adni kulturált keretek között, és jogom van bármikor azt mondani, h elég.
Ha én bármivel megbántottalak nem azért volt, mert meg akartalak, senkit nem szeretnék megbántani. Hanem mert Te érezted bántónak! Minden esetre a saját részem, vállalom és elnézést érte!

Az önvizsgálat életem része. De engedd meg, hogy eldöntsem én és a sors (Isten, Univerzum, stb), hogy nekem mit és mikor kell tanulnom. Ha Neked nem tetszik, amit bennem látsz, az nem az én gondom és nem az én felelősségem.
És azt hiszem abban is félreértés történt, hogy tanítani akarok. SENKIT sem akarok tanítani semmire. Írok, ez a szakmám, a hobbim, a vágyam. Megosztom, ami érdekesnek találok, amit tapasztaltam, de ez minden esetben pusztán a saját véleményem. Hogy innentől ki mit kezd vele, döntse el maga! Amikor hozzám fordulnak, segíteni szeretnék, ha tudok és nem bármiért cserébe (jó fejnek tűnni vagy "tudomisén"), csak magáért a cselekedetért teszem.

Nem haragszom Rád, nem félek Tőled. Nincs miért félnem se Tőled, se mástól. Az pedig, hogy az én alapelvem, hogy, ha valaki vitázni akar hátra arcot nyomok, az az én dolgom. Nem félelemből teszem, csak nem szeretem a játszmákat. Te miért akarsz engem megváltoztatni? Mi a célod ezzel? Én nem akarlak megváltoztatni, pont ezért nem óhajtottam vitatkozni. Rád hagytam. Lehet, hogy javaslatot teszek bárkinek, hogy valamit változtatni kéne, de sohasem erőszakoskodom vele ez ügyben és szerintem Veled sem tettem. Mindenki döntse el maga, hogy mit akar...

Továbbra is tisztelettel, hátsó szándék és negatív felhang nélkül, minden jót Neked és Mindenkinek!



Vesébe látás

Kati, már megint világosságot gyújtottál az agyamban. Ugye szerdán a klub, vagyis Zoli előrángatta a bűntudatot, amiért bűntetem magam. Most meg leírod, hogy a múltban valami.... hááááát kb. 30 évet töltöttem azzal, hogy másokat bántottam. Volt egy valaki, akit kifejezetten üldöztem a rosszindulatommal. Nahát, csak nem emiatt büntetem magam a párommal, az apámmal, a főnökömmel? De ha nem tévedek, ez nem lesz ilyen egyszerű.



Kiegészítésként annyi: "Ezek

Kiegészítésként annyi:

"Ezek után viszont mindig megtalálom a helyes eszközt, hogy az eredeti cél valóra váljon."

Sőt, ha jobban belegondolok, miután elfogadtam azt a valamit, amit kell, tennem sem kell azért, hogy a cél valóra váljon. Magától úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném.



Szia

Szia Datatrop!

Írod:
"Rombolás/egyensúlyból való kibillentés - Ez már érdekesebb! Ha egy várat, amit az ember maga köré épít, és azon egyensúlyozik, ilyen könnyű lerombolni, és kibillenteni az egyensúlyból! Azt a várat le kel rombolni, és azt az embert ki kel billenteni! Mert az a vár nem fekszik biztos alapokon. Újra kel építeni, mindaddig, még lerombolhatatlan várat nem épít. Önérzet! Önérzet! Önérzet! Önérzet! Ön-érzet, érzékelem önmagam, saját értékeim tudata s az ebből fakadó határozottság."

Az a tapasztalatom, hogy aki rombol és támad, hiába tükröt tart, a tükröt tartónak is dolga van az adott dologgal. 37 éves vagyok és volt már módom megtapasztalni, hogy ha valamiben igazam volt, hiábavaló volt minden igyekezetem, támadásom, a megértetésre vonatkozó bármilyen cselekedetem. A másik fél, akit támadtam emiatt az istennek sem akarta észrevenni magát. Mindaddig, amíg el nem vonultam és nem kérdeztetem meg, hogy mi doglom nekem ezzel? Miért nem ért? S rájöttem, mert nem fogadtam el valamit önmagamban. Ezek után viszont mindig megtalálom a helyes eszközt, hogy az eredeti cél valóra váljon. Én azt tapasztalom, hogy mindig minden visszavezethető ehhez önszeretet-önelfogadás. Alapjában véve ezért nem értek egyet Csernus módszerével sem, mert épp a lényeg vész el, a szeretet és a másik motivációinak megértése. Persze mindig úgy érezzük, hogy a másik kezdeményezi a játszmát, de mégis belelépünk, beleesünk valahogy. Csernus vádol, hogy játszmáznak az emberek és eközben nem veszi észre, hogy ő maga is egy játszma részese? Egyik mesterkurzusos könyvében említi, hogy ő pontosan tudja, hogy az emberek eljönnek, hogy meghallgassák az előadást és utána hazamennek és a 90% (vagy legalább is nagyon sokan, lehet, hogy nem pontos a szám) nem tesz semmit, hogy változtasson. Lehet, hogy nincs igazam, de ez őróla is szól. A segítők szeretik azt hinni, hogy az emberek azért nem változnak, mert Csernus dokit idézve: "lúzerek", mert tudják, hogy változtatniuk kéne, de nem teszik. De közben nem teszi fel magának a kérdést, nem csak ő, hanem sok más segítő: Van-e nekem ehhez közöm? Miért futok rendszeresen lúzerekbe? S miért érzem úgy, hogy nekem erre rá is kell világítani?
Természetesen akit támadnak és ha azt a valakit, akit támadnak ez a dolog megbánt, akkor nyilvánvaló, hogy a megtámadottnak dolga van vele. Csakhogy szerintem a támadó félnek is. Ugyanis ha ő is mögé néz, akkor kiderül, hogy benne is van valamilyen tudattartalom, amit észre kéne vennie magában, mert éppen az motiválja a támadást. Ha el van fogadva, akkor viszont nem akar támadni és megkockáztatom, hogy ezt a szerepet sem érzi szükségesnek eljátszani.
Én így látom, ez az én tapasztalatom.

De persze szívesen várom az ellenvéleményeket. Abból ugyanis csak tanulhatok.



Kezdhetném úgy is, hogy bocsánat! :)

Tükör - Én csak tükröt tartottam!

Értékrend/színvonal - Minőség, és a hely ebből a szempontból teljesen lényegtelen.(hacsak nem menekülök, akkor a ne itt)

Szabályok - Egy ember szabálynak nevezi azt, amit elvár másoktól, például azt, hogy hogyan viselkedjenek vele, de ő maga nem tartja tiszteletben. (?)

Rombolás/egyensúlyból való kibillentés - Ez már érdekesebb! Ha egy várat, amit az ember maga köré épít, és azon egyensúlyozik, ilyen könnyű lerombolni, és kibillenteni az egyensúlyból! Azt a várat le kel rombolni, és azt az embert ki kel billenteni! Mert az a vár nem fekszik biztos alapokon. Újra kel építeni, mindaddig, még lerombolhatatlan várat nem épít. Önérzet! Önérzet! Önérzet! Önérzet! Ön-érzet, érzékelem önmagam, saját értékeim tudata s az ebből fakadó határozottság.

Ezek a szituk végig fognak kísérni életedben, mindaddig még át nem mész rajta. Megfutamodás, nem megoldás, ugye nem, egyenesen képtelen voltál rá. "Kesztyűt felvenni", nem megoldás! Elgondolkodni azon, vajon hogyan képes valaki önérzetemben megsérteni, igen megoldás.
De valahogy ez nem akart átjönni a szűrőn.

Szerintem több köze van a dolognak a témához, mint ez ember hinné.

Egyelőre ennyi. Kívánok további szép napot. :*



Drága Kriszti!

Azt gondolom nem az ilyen építő jellegű eltérésekkel van gond és nem akartam szigorúnak tűnni sem, jó kedvem van, vigyorgok, amióta felébredtem. :))
Ha a téma eltér és olyan irányba teszi, ahol nem a különbségeket élezzük, hanem megmutatjuk egymás nézőpontját, akár a különbségeken keresztül, de tisztelettel és akár még szeretettel is, az éppen, hogy mindenkit többé tesz. Aki olvassa, aki részt vesz benne.
Azt gondolom nem a rombolás a lényeg, hanem éppen az építés.
Kati hozzászólásaiban például az tetszik - elnézést, hogy példaként hozom- , hogy elmondja, amit gondol nem finomkodik és nem nyájas, benne van a lényeg, de érdekes módon sohasem érezni belőle támadást, még akkor sem, ha amúgy olyan dologra reagál, ami esetleg olyan célzattal született. Van mit tanulni tőle. :)



Szia Ritocska! Neked is a

Szia Ritocska!

Neked is a legjobbakat! Nagyon örülök, hogy idesodort a jósorsom! Ja és bocs, hogy mégis eltértem az eredeti témától.

Kriszti



Drága Kati!

Én is köszönöm, ezt is. Néha komolyan a vesémbe látsz. :)



Igazad van Kati! Az előző

Igazad van Kati! Az előző hozzászólásomból az talán kimaradt, hogy a megállapítottak ellenére továbbra is fürdöm napi kétszer és nem vétek szándékos helyesírási hibákat. :-))
Az érdekes az lett, hogy jobban el tudom fogadni, ha valaki viszont nem teszi meg, vagy nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. Nem tudom, hogy van-e dolgom a büdös emberekkel. Az utóbbi időben nem teszi elém az élet ezt. De azért nem állítom, hogy nincs dolgom, már csak azért sem, mert nem akarok büdös emberrel találkozni. :-)))

Kriszti



Kedves Kriszti!

Nagyon szépen köszönöm, hogy leírtad ezt a tapasztalatod és egy pillanatra nem éreztem támadónak, sőt éppen ellenkezőleg. Pontosan tudom miért írtad.

Azért azt hagy írjam le, nálam ez kettősség. A külcsín már nem fontos alapvetően, igyekszem a felszín alá nézni minden esetben. Épp ezért a helyesírást se tettem régóta szóvá másoknak. Itt is pusztán azért, hogy ha engem valaki fejlődésre akar késztetni - akár úgy is, hogy én nem kértem -, akkor én is megtehetem.
Tény a helyesírás is része a külcsínnek, részben. (Azért írom, hogy részben, mert van, akiben van arra törekvés, hogy jól tudjon. Ez egy megtanulható történet.) De azért annyit hagy mondjak el, hogy nekem ez a szakmám. Az írás és ezzel együtt a helyesírás, tehát nekem fontos. És ebben maximalista vagyok. Nekem ezért alap és ezért igyekszem ebben is folyamatosan fejlődni.
De teljesen igazad van abban, hogy hiba valakit kizárólag a helyesírása (külseje, öltözéke, beszédstílusa, bármilyen külcsín) alapján megítélni és teljesen egyetértek és kezdetben nem is tettem.

Egy szó, mint száz, észben tartom ezt a perspektívát is. Köszönöm még egyszer!
A legjobbakat Neked! :)

Ui: Csak mókából a kulturáltat teljesen jól írod. :)



Kedves Kati!

Ez teljesen találó volt.. Mindkét értelmezés..Mégis csak valamelyest nyitott könyvek lennénk az arra érzékeny és fogékony embereknek? Én hiszem , h ebben is működik vonzás törvénye.. hasonló a hasonlót vonzza. Valamiért az írott szónak is mérhetetlen ereje van,ahogy átjön belőle a szeretet vagy épp a gyűlölet.Ezt már annyiszor megtapasztaltam,mégis, még most is sokszor rácsodálkozok..
Köszönöm Kati,hogy emlékeztettél.. A múlt és a jövő. És természetesen a legfontosabb, a JELEN.
Szeretettel: Gyöngyi



Amióta a helyesírás ellenőrző

programok megoldják helyettünk a nehéz részét, onnantól kezdve egész másról szól maga a helyesírás.

Nekem az a véleményem arra tükör, hogy az illető, aki nem ad magára, nem igényes a kommunikációjának a minőségére az más minőségeket sem tisztel.

A helyesírás a megjelenésről szól.

Mi emberek, rengeteg dologban hozunk egyezséget. Maga a pénz is csak egy papírdarab, de megegyeztünk arról, hogy értéke van.

A helyesírás is egy egyezség, így kell, rend kell hogy legyen. Nem bűn, ha eltérsz tőle, nagyon durva példával viszont, elvárható, mint az izzadságszagra is húzzuk az orrunkat, légy szíves légy tiszta és ápolt.

Ha nincs erre igénye valakinek, az ő baja, de ne csodálkozzon ha az őszinteséget felvállaló emberek megmondják neki, bocsi, igénytelen vagy! Szerintem jó dolog, ha újra átolvasva a helyesírás ellenőrző programmal kijavítjuk a hibákat. Sok esetben fedeztem fel, abszolút nem vevő-képes ahogy leírtam először a mondanivalómat. Átfogalmaztam ezért érthetőre :-)



saját tapasztalat

Szia Ritocska!

Szeretném megosztani veled egy tapasztalatomat.
Régebben számomra is nagyon fontos volt pl. a helyesírás, a legalább valamennyire kulturált (ennél a szónál pl. sosem tudom, hogy valamelyik "ú" nem hosszú-e) megjelenés, ha úgy vesszük, a kirakat. Amikor Huszti Sanyi előadásait hallgattam a cd-in, sokszor zavart a hangfelvétel minősége, főleg a vezetett meditációknál. Rossz érzésem volt attól, hogy ahol nem hallom jól, hogy mit mond és ott magamra kell hagyatkoznom. (Ez is mutatja az akkori önértékelésem szintjét, vagy hiányát, hiszen azt gondoltam, nem vagyok képes megcsinálni a meditációt emiatt.) S egyszer szóvá is tettem ezt az egyik tanfolyam alkalmával, hogy csináljon már ezzel valamit, mert ez így használhatatlan. :-)))
Aztán ahogy egyre többet használtam ezeket az előadásokat, meditációkat és láttam, hogy milyen szinten fejleszt engem, egyszer csak mellékessé vált a külcsín, a minőség. Világossá vált, hogy egy látszólag értéktelen dologban is ott lehet az érték, s talán jó is, hogy az nem nyilvánul meg számunkra azonnal, hanem csak ha picit dolgozunk vele, vagy figyelmet szentelünk neki.
Korábban nagyon nagy belső harcaim voltak és most úgy érzem, hogy ezek jó részét sikerült letennem. Azóta azt érzem, hogy minden úgy jó, ahogy van, az én dolgom annyi, hogy megtaláljam, miért is van ez így, mi a rosszban a jó, legalább is, ha valamit rossznak érzek.
S sokszor nem tudjuk az okát a dolgoknak, ma már nem vizsgálódom annyit. A nagyobbik bátyámnak pl. iszonyat rossz a helyesírása, a nyelvérzéke sem valami jó, mégis diplomata. Ez látszólag ellentmondás volt a számomra, de nem tudhatjuk, hogy neki miért ezzel van dolga.
Meg azt hisszük sokszor, hogy okosat, értékeset csak azok mondhatnak nekünk, akik már letettek valamit az asztalra, s nemrég vált világossá számomra, hogy ez nem így van. Attól lett világos, hogy a 3 és fél éves kislányom időnként hihetetlen bölcsességeket áraszt magából, pedig nyilvánvaló, hogy lexikális tudása és élettapasztalata sem igazán van még (ha azt vesszük alapul, hogy csak a jelenlegi életünk van, bár én az ellenkezőjét hiszem). S a múltkor, amikor valahová készültünk és öltöztettem, ment a szobában a "Szépség és a szörnyeteg" című film és meglátta azt az oroszlán fejű férfit a tévében, megszólalt, hogy "Fúj de csúnya bácsi!" És akkor mondtam neki, hogy arról szól a film, hogy a bácsi ugyan külsőleg csúnya, de nagyon jólelkű, szeretetre méltó ember." És erre azt válaszolta, hogy: "Akkor szép." Rögtön dobtam egy hátast és padlót fogtam, hogy atya isten, 2 szóban megfogalmazta a lényeget. Hogy mennyire bölcs. S itt nyernek értelmet a közhelyek: "A látszat sokszor csal."
Ne haragudj Ritocska, hogy hivatkozok arra a részre a hozzászólásodban, amikor "alap"ként említetted a helyesírást, meg mondom őszintén nem is olvastam végig a hozzászólást teljesen. És teljességgel megértelek, mert számomra is fontos volt. Nem bántásként hivatkozok most erre, vagy támadásként, kérlek ne úgy vedd, csak a saját tapasztalatomat szerettem volna megosztani Veled/Veletek. Hogy az utóbbi időben azt vettem észre, hogy már nem olyan fontos számomra a külcsín, ha úgy vesszük, a minőség. Sőt inkább vált számomra egy érdekes kihívássá, hogy egy első látásra silány, rossz, vagy alacsonyrendű dologban megtaláljam a számomra értékeset.

Szeretettel: Kriszti



Elnézést!

Azoktól, akik ide tényleg azért jönnek, mert az érzelmi zsarolásról szeretnének eszmét cserélni - kiemelten Katitól és Zizilánytól - és természetesen mindazoktól, akiket az itteni hangulat riasztott el, a hozzászólástól, elnézést kérek azért, hogy ennyire személyes irányba indult a téma!
Valamelyest engem terhel a felelősség érte, hiszen részemről azért, hogy elkerüljem a vitát, nem adtam értelmes magyarázatot. És szeretnélek kérni Titeket és másokat is, hogy térjünk vissza az eredeti témához!

Drága Kati és Zizilány!
Köszönöm, hogy eddig is megosztottátok tapasztalataitokat és véleményeteket és azt is, ha még mindig itt vagytok! Nekem nagyon tetszett mindaz, amiket írtatok, köszönöm a gondolatokat. :)

Újra a legjobbakat Mindenkinek!



Széljegyzet

Oké, értelmezési gondok merültek fel...

"Most mi itt a lányokkal tudatosan bántottuk meg egymást"

Én ebből kihúznám magam. Ahhoz, h valaki megbántson, érdekelnie kell a személy véleményének... Ha most jön a kérdés, hogy miért olvasom: kénytelen vagyok ezt is elolvasni ahhoz, hogy teljes képet kapjak az én nevem alatt álló blogbejegyzésre érkező hozzászólásokról. Az írásért (ahogy saját életemért is) a felelősség az enyém, az én nevem áll ott és ezt én mindig fel is vállalom.

Az egyetlen, amit valóban beszóltam a helyesírás volt, ami nekem fontos, úgymond egy alap. Hozzátenném ezt sem bántó célzattal tettem, inkább építően. Ha valaki publikál és nem csak véleményeket, nem árt, ha jól ismeri a jelrendszert, ami eljuttatja a gondolatokat az olvasóhoz. Elnézést, ha ez bántóan hatott.

Vannak olyanok, akikkel érdemben lehet eszmét cserélni. De vannak olyanok, akiknek komoly értelmezési nehézségei akadnak. (Az általános iskolában végzett PISA felmérés része az olvasott szöveg értése.)
És nem értik a mondatot, amikor azt írom valami nem érdekel... Van, hogy a szavak mögött nincs más értelem csak az, amit kifejeznek. De sebaj mindenki másmilyen, mindenki máshogy értelmez, mindenki más nézőpontból.

Alapvetően nem szeretem a békétlenséget. Én nem azért járok ide, hogy vitatkozzak, és az életembe nem az hozza a pezsgést. Én nem szeretek leállni olyanokkal pufogtatni, akik kisebbségi komplexusaikat úgy igyekeznek elrejteni, hogy többnek próbálják mutatni magukat. Az én szememben az emberek egyenlőek, csak másmilyenek, nem fölé és alá értelemben, hanem mellérendelő értelemben. Ezért soha nem fogom elismerni, hogy bárki is több lenne.

Zárjuk ezt a vitát! Bár tudom, hogy Gyöngyi már kiszállt, ezért ezúttal Datatrophoz fordulok, nyílt levél formájában. Ha tanítani akarsz a "tanításod" itt nem nyert sem értelmet, sem nyitott füleket. A nézőpontok annyira eltérnek, hogy felesleges vitába bocsátkozni.
Ha valóban hiszel mindabban, amiről ezen az oldalon szó van (márpedig valamit csak keresel itt), akkor hiszel a szeretetben is. (Bár a soraidból csak a szeretet hiánya látható, de valószínűleg ez is az eltérő nézőpont miatt van.) Nos, ha hiszel, akkor elfogadod, hogy vannak, akik nem vevők Rád. Akiket nem érdekelsz és akik szeretnének végre megszabadulni mindattól, amit képviselsz. Nem szálka vagy, addig nem jutottunk, egyszerűen csak egy valaki, aki a kommunikációt negatív irányba terelgeti újra és újra és ezzel megakasztja a pozitív irányú eszmecserét, ami viszont tényleg építő lehet mindenki számára.

Szóval nagyon szépen és tisztelettel megkérlek, Te is fejezd be a minden áron való önigazolást! Keress magadnak más elfoglaltságot, minthogy mutogatod elméd milyenségét! Már tudjuk milyen, köszönjük, hogy megmutattad! Kérlek szépen, továbbra is tisztelettel, hogy légy másokra tekintettel és vagy válts itt hangnemet vagy mutasd meg, hogy hogyan kell ezt csinálni, máshol! Köszönöm!

Esztibóka-Gyöngyike!
Tudom, hogy miért tetted és én is szeretlek tényleg, köszönöm. De van, hogy tényleg nem érdemes leállni vitatkozni, ezért is nem tettem. Egyszerűen felesleges. Vannak építő, kulturált viták és vannak, hogy a vitaalanyok nem képesek erre. Emlékező lejjebb idézett egy közhelyet. Én abban hiszek, hogy, amikor ezt felismerem, nem vitatkozok. Ennyi az egész. Hozzátenném már induláskor sem vitatkoztam, hanem igyekeztem eszmét cserélni, ami arról szól, hogy a tapasztalatainkról BESZÉLGETÜNK. Én ezt tapasztaltam, Te ezt és ezt mindenki képes elfogadni. Amire vevő vagyok, azt elfogadom, amire nem azt elutasítom, de olyan formában teszem, hogy az ne sértse a másikat. Ha ebben hibáztam ezért is elnézést kérek minden féltől! Az írásos forma néha nagyon félreérthető és sajnos nem közvetíti a hangsúlyt, amin sok múlhat. És mint látható, ez néha komoly akadály. Van hova fejlődnünk ebben.

Innentől én részemről befejeztem az ilyen jellegű kommunikációt. Felőlem bárki írhat bármit, ami negatív vitaalapot képez, nem vagyok hajlandó felvenni a kesztyűt. Ezt a bejegyzést is nyugodtan szét lehet cincálni, nem érdekel. A szavakat újból ki lehet forgatni, félre lehet érteni, lehet bármit látni belém, amit majd ÉN eldöntök magamban (önvizsgálat során), hogy valóban részem-e. De felhívom a figyelmet arra, hogy általános igazság nem létezik. Csak saját igazságok....

"...a láthatatlan nem egyenértékű a képzeletbelivel." (Dan Millman)

Mindenkinek a legjobbakat!



Ha nem bánod Datatrop

akkor ez az én variációm a szimbólumra:

"kisminkelt viaszbábúról készült a kép. aminek ha jobban megnézem, csukva van a szeme, vagy nincs"

Szeretnéd ha őszintén figyelnének rád, ha a társad valódi lenne, a szó legszorosabb értelmében :-)

A csukott szem szimbolizálja a fel nem dolgozott veszteséget ( halált esetleg )



.. Datatropnak..

A kesztyű immáron a pöcegödörbe került...Hajolj le érte Mikrobi,hisz a tiéd volt elejétől fogva.. Vagy huppsz, most látom csak , már ott is vagy.. szóval részemről ennyi.. A szemnek nem kell nyitva lennie ahhoz, hogy megérezzem a bűzt és messziről elkerüljem.. Úgyhogy elkerüllek Datatrop.:)



Kedves Esztibó-Gyöngyi!

Bocs a gyöngyszemért, most látom a neved miatt ez nem volt jó húzás. :D

Az már csak természetes, hogy nem nekem akarsz megfelelni. Ha nem a kesztyűt választottad volna meghazudtoltad volna önmagad. Ugye? :D

Te valóban azt hiszed magadról, hogy olyan értékeket képviselsz, amilyen nőt egy férfi "be szeretne vonzani"? Na, ne nevettess. Upsz, ez övön aluli volt. Bocsánat, hogy nem tartom be a szabályokat, amiket elvársz a férfiaktól, csak azért mert te nőnek születtél. Ne gondold magad kiváltságosnak, azért mert nő vagy.

És még egy nagyon fontos dolog, kérlek a magad nevéban beszélj. Mert gondolom nem te vagy a nők hivatalos képviselőjje.

Látom neked fontosabb a profilképem és a "nevem" mint nekem, én eddig nem tulajdonítottam jelentőséget neki.

Írok én is pár szép gondolatot a fotódról így kéretlenül, de csak azért, hogy viszonozzam kedvességedet. Szerintem egy kisminkelt viaszbábúról készült a kép. aminek ha jobban megnézem, csukva van a szeme, vagy nincs. Vajon mit is szimbolizálhat?

Aha, te csak kedvből csinálsz valamit? De remélem, ugye tudod miben segítettél? Vagy mondjam meg, úgy könnyebb, mert gondolom képtelen lennél rájönni.



Köszönöm a választ kedves Datatrop!

És köszönöm, h gyöngyszemnek tartasz. ;) Igen teljesen igazad van, tetszelgek magamnak, hisz ez a cél... nemdebár? önmagunknak csakis, magunknak megfelelni... Nem neked,aki csak egy névtelenség és arctalanság mögé bújsz..
Tudod, az jutott eszembe, h 2 választásom lehet.. Hogy válaszra sem méltatlak vagy felveszem a kesztyűt.. De most épp van kedvem felvenni a kesztyűt és ebben a szerepben tetszelegni.. :)) vagy van ez ellen bármi kifogásod? Ha van, az sem nagyon zargat.. mert látok(vagy nem látok) egy hímneműt,akinek fogalma sincs a női szótárhoz, ezáltal konfliktusokat vonz az ellenkező nemmel. Pont azokkal,akik olyan értékrendet képviselnek,amik szerinted nincsenek vagy kevés van..De biztos neked így jó...
Hisztérikus roham? Egyem meg a szíved,láttál te már egyáltalán nőt hisztizni? Ez oly távol áll tőle.. Annál is inkább, mert a nő ,akkor hisztizik, ha érzelmileg érintve van.. Ugyan már királylány!! Párdon királyfi öööööö Datatrop vagy mi a csuda .. :))
ja apropó verekedés.. Nőkkel verekedni.. Hát nem tudom.. Férfi az a talpán.. Mit szólsz a szócsatához??
De tudod mit? Nem biztos, ha írsz is valamit lesz kedvem válaszolni.. Mert változom.. És tetszelgek.. :) mikor milyen szerepben.. :))
Örülök , h segíthettem Datatrop..;)



Van olyan eset is

amikor az igazi ok a bűntudat. A múltban elkövettem valamit, ami vagy hiba volt vagy nem, de bűntudat érzésemet elfojtottam. Ilyenkor aki nekem támad, igazából azt a személyiség részemet képviseli, aki bántana engem - ha nem fojtanám el.

És fordítva is előfordul, az agresszor ahelyett hogy önvizsgálatot tartana, kivetíti rám a saját hibáját és engem támad, ahelyett hogy tükörbe nézne.



A hibáknak vélt tetteink

A hibáknak vélt tetteink mutatják meg a helyes utat! Gondolom én. Amit írsz Zizi jó. Valóban nehéz sokszor megőrizni hidegvérünket miközben sértegetnek. És van, ami még ettől is nehezebb, meglátni azt miközben sértegetnek, hogy valójában a sértegető nyilvánul meg előttem, aki valamilyen okból kivetíti problémáját rám. Ilyenkor, ha feldühödöm, hibát követek el. És tudom tetézni is azzal, hogy kihagyom azt, amit írtál első adandó alkalommal önvizsgálatot tartok. És ez, az ami most foglalkoztat. Hogyan tudnék segíteni magamon, és azon, aki sérteget. Ha ez egyáltalán lehetséges az adott pillanatban, bizonyos szitu közben.



:-)

Na Kati, közben leírtad azt nagyjából, amit én. :-.)