Csernus doktor az érzelmi zsarolásról

Egyéb elfoglaltságaim miatt csak lassan készül "Tükör" című írásom folytatása, de addig is szeretnék veletek megosztani egy – számomra mindenképpen, de remélem számotokra is – értékes és érdekes beszélgetést, amiben többek között arról a jelenségről is szó esik, amit én nektek tükörként igyekszem feltárni. Igaz nem szó szerint, de szerintem érzékelhető az összefüggés. :)

Bár nem vagyok nagy rádiórajongó (még kocsiban is inkább cd-t hallgatok). De valamelyik nap egy kedves barátom felhívta rá a figyelmem, hogy Csernus volt a rádióban és eszméletlen jó volt a téma. Kíváncsi lettem, mert a dokinak rengeteg nagyon találó és közérthetően megfogalmazott gondolata van. Nekem mindig is sokat segített, ám felmerült, ha a reggeli műsorban volt és minderről du. értesülök, akkor mégis hogyan? Buta kérdés, a "hogyan" nem az én dolgom, bízzuk azt a törvényre (vagy hívja mindenki, aminek akarja).
Két nappal később ugyanettől a barátomtól kaptam egy elérhetőséget a beszélgetés hanganyagához. Úgy döntöttem, írásos formába pofozom Nektek ezt a beszélgetést, kicsit levagdosva az élőszavas makogásokat, de azért ügyelve arra, hogy a tartalom véletlenül se deformálódjon.
Mindenkinek szeretettel küldöm, akit érdekel!
A legjobbakat!
Ritocska

Forrás: 2011. január 6. Reggeli show (Balázs, Rákóczi, Vadon) Class Fm Rádió, rövid beszélgetés Dr. Csernus Imre, pszichiáterrel (CsI).
A téma: érzelmi zsarolás.

Balázs:
Itt van velünk (telefonon - a szerk*) Csernus Imre pszichiáter, jó reggelt, szia! Köszönjük szépen, hogy itt vagy!
Olyan nőkről beszélgetünk, akik egyszerűen mindent megtesznek annak érdekében, hogy a pasit visszazsarolják magukhoz és nem riadnak el, a legszélsőségesebb esetektől sem. Számos sms-t kapunk, hogy nő le akarja önteni magát benzinnel, hogy belekarcolja magába a pasi nevét, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik. Hogy tényleg mindent megtesz, erőszakot alkalmaz. Imre, szerinted miért csinálják ezt a nők? Vagy egy ilyen hölgy milyen nőtípusba tartozik? (Nem csak a nők csinálják! *szerk)

CsI:
Bizonytalanba.
Ez azt jelenti, hogy valójában az emberek zöme iszonyúan fél és retteg a magánytól és az egyedülléttől. Éppen ezért, annak ellenére, hogy rossz a dolog, mégis elkezdik hitegetni magukat, hogy de majd megjavul. Miközben az intő jelek tömegét kapják már nagyon régóta és nem hallgatnak rájuk. Tehát valójában ez megalkuvás. Nem kompromisszum… Mert a kompromisszumhoz, vagy az alkalmazkodáshoz, két ember kell, miközben mind a két ember enged a maga hibáiból és az folyamatosan csiszolja (őket/egymást). Ez a kompromisszum.
A megalkuvás meg az, amikor az egyik enged miközben meg nagyon sokszor ezzel kontra zsarol is. De zsarolni csak azt lehet, aki hagyja magát. De a pasik sem ártatlanok, mert a pasik jelentős része nem fejlett az érzelmi manipulációk terén és nem veszi észre.

Balász:
Tehát azt mondod, hogy a pasi tulajdonképpen ugyanúgy tehet arról, ha egy nő azt mondja, ha elhagysz, akkor megölöm magam. Akkor ennek nem kell felülni? Vagy azt kell mondani, hogy figyeld, csináld, menjél, én akkor is kilépek ebből a kapcsolatból? Tehát hogy oldod meg, vagy hogy kezelsz?

CsI:
Nem kell igazából azt mondani, hogy csináld. Ez az ő dolga. Azonban az élettel való fenyegetőzés vagy az élet elvételével való fenyegetőzés, ez az érzelmi zsarolás szempontjából a toxin. Megszerzi, de utána a csaj érdeklődése meglehetősen csökkeni fog az ilyen pasi iránt. Mert látja azt, hogy a lógójánál fogva lehet őt manipulálni.

Balázs:
Tehát a csaj öngyilkossággal fenyegetőzik, de ha ezt a pasi elhiszi, akkor a csaj szemében leértékelődik, hogy hát akkor én hatással vagyok rá, tudom manipulálni, tehát már nem kell annyira?

CsI:
Így van.

Balázs:
Kicsit mind a ketten áldozatok egy ilyen kapcsolatban? Tehát hasonló a hasonlót megtalálva, itt két áldozatról van szó? Vagyis aki egy ilyen nővel van együtt, az kicsit tehet is róla?

CsI:
Nem is kicsit, hanem nagyon is tehet erről, valójában ez az emberi játszma alapja! Miközben mind a kettő igyekszik felülkerekedni, és mind a ketten elfelejtik, hogy közben egy nagyon fontos szempont ketyeg, ez pedig az idejük, amit lehetne másra is fordítani…

Balázs:
Hát igen, csak, amikor ott áll az ember egy könyörgő nővel az ablakban, és a nő azt mondja, figyelj, ha én most nem mehetek vissza hozzád, vagy nem hagyod el a szeretődet, akkor kiugrom…

CsI:
100m

Balázs:
Nem biztos, hogy az idejére gondol, Imre!

CsI:
Gondoljon! Gondoljon az idejére! Meg a mentőre!

Balázs:
Vannak jelei egy ilyen nőnek? Tudhatom én ezt, vagy tudhatja bármelyik férfi vagy akár nő? Tehát én inkább személyiségjegyekre kérdezek és nem is a nőkre lebontva, mert legalább annyi kattant pasi van, tehát nem kell kisajátítani ezt a nőknek… Hogyan ismerhetjük fel azt, hogy egy ilyen labilis, érzelmileg befolyásolható, zsaroló emberrel vagyunk együtt? Tehát van valamilyen stádiumban van felismerhetősége ennek?

CsI:
Eleve a szeszélyesség. A bizonytalanság, az önbizalomhiány, a „hol voltál merre voltál, kivel voltál”, „biztos, hogy engem szeretsz”? Ezek az érzelmi zsarolás kezdő fázisai. A pasik nem is tudják ezt, ha egy nő vagy akár egy pasi ezt elkezdi használni ez mindig az önbizalom hiányra enged következtetni.
Ez meg sajnos távolabb visz, mert egy pasinak az első hitelesnek látszó férfi mintája mindig az apja és az első hitelesnek látszó női mintája az anyja. És itt jön egy újabb csavar, aki ezt nem rendezi le önmagában, hogy az ő szülei valójában milyenek és ezt nem teszi a helyére, akkor pasiként az anyjához hasonló személyiségszerkezetű csajt fog választani, miközben úgy fog viselkedni benne, mint az apja.

Balázs:
Hát igen, ez már kicsit messzebbre megy, amiről beszélsz. Hogy mindenki olyan karaktert keres párnak, mint amit ő először megtapasztalt a szülőkben…

CsI:
Annak tetejébe öntudatlanok! Miközben nem is tudok róla, miközben én látom, hogy milyen szép csinos, udvarias, humoros, közben nem veszem észre, hogy az apámhoz hasonló pasit keresek mondjuk nőben!

Balázs:
Jó Imre, nézzünk egy konkrétumot! Ha nem jössz át hozzám, akkor én lelocsolom magam benzinnel! És hallod a hangján, hogy halálosan komolyan gondolja. Oké, humor, persze 104. De mit mondasz? Vállalod, az ódiumát annak, hogy nem mész át vagy azt mondod, hogy?

CsI:
Átmegyek… Közben hívom a mentőt.

Rákóczi:
És ott mit mondasz azzal, hogy megérkeztél? Jönnek a mentők?

CsI:
Ott elkezdek akármiről beszélgetni vele, mert vegyük ezt komolyan, hogy tényleg ott van előkészítve a benzin, stb. és hogy le akarja locsolni magát! Beszélgetek vele, de közben hívom a mentőt. Közben pedig tudom, aki engem érzelmileg zsarol, az nem tisztel férfiként, emberként. Az ki akar sajátítani, és aki ki akar sajátítani, az birtokolni akar, de a szerelem az nem a birtoklásról szól.

Balázs:
Ez érdekes, amit mondasz, ez valójában így van, igen. Tehát, aki önnön életével zsarolja meg a másikat, az sokkal jobban szereti önmagát, mint azt a másik embert, akivel ezt megtette.

CsI:
Hallatlan önzésre utal. De ez perspektivikusan azt jelenti, hogy én pasiként, egy ilyen kapcsolatban katasztrofálisan rá fogok fázni hosszmetszetileg…

Balázs:
Tehát menekülni kell, azt mondod?

CsI:
Nem menekülni, hanem következetesen döntést hozni! Hogyha én azt a szituációt nem tudom megoldani, akkor fordulok egy olyan szakmai segítségért, akik majd ezt a krízist megoldják, én meg közben döntést hozok, hogy nem. De elmegyek, mert tartozom az elmúlt időkért ennyivel a másiknak vagy akár önmagamnak. Hogy önmagam felé le tudjam tisztázni, hogy én megtettem mindent, de közben várom a mentőket.

Balázs:
Tehát felmérni, mentőt hívni, de közben tisztában lenni azzal, hogy egy önző emberrel vagyok együtt az ember és meg kell tenni a megfelelő lépéseket.

CsI:
De én azért vagyok önző emberrel, mert a zsák a foltját mindig megtalálja! Mert az önzés az bennem is ott van jelentősen!

Balázs:
Nézd meg a partneredet és, amit hibának találsz benne, azt vedd tudomásul, hogy benned is hiba?

CsI:
Így van, mert zsák a foltját mindig megtalálja!

Hozzászólások



Emlékező

megint csak tőled idézek

"Ezért írtam már sok helyen is, hogy a sztorizgatás, azaz a feltételezgetés, hogy ki mire gondolt, hasztalan dolog"

Csak tegyük azt hozzá, annak a feltételezése, hogy éppen most mit csinál - és mit nem a másik ember, az is hasztalan, hát fogadd meg magadnak a saját bölcsességedet!

Sok sikert!



Datatrop és Emlékező!

Lécci ne vonjátok már le 2 hozzászólásból, hogy jaj, de boldogtalan vagyok, ez nem így van. :-))) Sajnálom, ha ez jött le. Mostanában csodás változásokon megyek keresztül és egyre jobban érzem magam a bőrömben.

Emlékező jöhet a könyv, elküldöm priviben az e-mailem.

Üdv, szép estét és jóéjt!

Kriszti



Nagyon jókat szólsz bele Te

Nagyon jókat szólsz bele Te is Data!

Az egó túl akar élni, az egó fél a haláltól.

Mi miért félünk a haláltól? Miért a túlélés a legfontosabb célunk? Mert egóvezérelt életet élünk.

Az egót ahogy mondod, szeretni kell és feloldódik.

Szeretettel!



Zizilány

had szóljak közbe. nagyon érdekes amit irkáltok! én kiragadnék egy nagyon jelentéktelen dolgot, mégpedig az egó vezérelte életet! Csak figyelj! - "Az egóm irányit!" .... "Cél" .... "A szeretet minősége elfogadja a történéseket!" ... "ellenállás csökken" ... "pozitivan változik"

Mért válk egó vezérelté az élete valakinek!? Mit üzen az egóm nekem? szerezd meg, birtokold, ő nem elég jó neked .... egyszerüen az egó értünk van, felhivja dolgokra figyelmet amit nem teszel pedig kellene, és mivel nem teszed az egód átveszi a kezdeményezést, és természetesen az ö módszereivel viszi véghez ami nem teljesen jó általában. fogadd el hogy az egód érted van az egód a te barátod, csak jót akar neked. szeliditsd meg,fogadd el barátodnak aki tanácsokkal lát el, szeresd meg, hogy megszerethesd önmagad és ezáltal mások is szeressenek akiket viszont szeretsz. amég ezt nem teszed meg nem fog megváltozni életed. csak kezdj el beszélgetni egóddal ...



Zizilány! Ajánlok neked egy

Zizilány!

Ajánlok neked egy könyvet. A/4-es formátumban 27 oldal.
Ha érdekel elküldöm. Ebben minden benne van amit valaha is tudnod kell ahhoz, hogy mit tégy.
Egyszerű. Mindig kezd onnan, ahol vagy.
A boldogság megtalálásához nem kell elzarándokolni sehova, nem kell elköltözni, még csak tenned sem kell érte semmit. Még csak fel sem kell emelni ezekről a sorokról a szemed.
Egy ZEN mondás: Ha nem találod meg ott ahol vagy, ugyan hol keresnéd?

Éld az életed és hidd azt, hogy mindent jól csinálsz. :)



Ezt próbálom tenni, amit

Ezt próbálom tenni, amit írsz. Folyamatosan elfogadom, hogy nem tudom elfogadni hogy ....
Szerintem kezd működni ...

:-)))



"Amit irtál az nem kevés

"Amit irtál az nem kevés iróniával rendelkezik :D -"A probléma megoldása egyben megteremti magát a problémát."- és a legviccesebb talán az egészben az, h "A probléma megoldása egyben megteremti magát a problémát, és a problémamegoldási állapotban vagyunk, ami egyben lényege, értelme a problémának. A problémamegoldás állapotából szabadulni nem tudó, nem akaró ember tehát önmagának teremt problémákat, hogy ebben az áldásos állapotban létezzen." :D"

És ha mindehhez hozzátesszük azt, hogy mindezt csak fegyverként használja fel, persze mondanom sem kell, hogy tudatlanul, hogy elfogadják, szeressék, biztonságban érezhesse magát, akkor az élete maga lesz a pokol.
Olyan eszmék kergetésére és megszerzésére vállalkozik, amit soha nem tud elérni a külvilágban, mert a probléma megoldása nem Önmagán kívül található, hanem ahogy Te is leírtad, ott van Önmagában.

És hányszor olvasom, hogy igen egyet értek a vonzás törvényével és elfogadom, hogy magamnak köszönhetem, meg hogy én idézem meg a jelenségeket, de... és folytatja a külvilággal és csak sopánkodik, hogy miért ilyen kegyetlen minden? A sok miért?????

Ebben nincs semmi rossz. Annyi csak, hogy kényelmetlenebb úton halad. Ami pedig megerősíti.
Ebben én azért látok kellemeset, mert a sok miért kérdésre megkapja a választ és él mint marci hevesen. Ja és boldogan.



Zizilány! Ha csak annyit

Zizilány!

Ha csak annyit értesz meg, hogy az ellenállásod valamivel szemben megteremti azt, aminek ellenállsz, már hatalmasat léptél előre.
Szeresd magad mindenért feltételek nélkül.
Ha ezt nem tudod megtenni, akkor szeresd magad azért, mert nem tudod szeretni magad feltételek nélkül.
És a szeretet szót jobban szeretem elfogadásként használni.
Tehát akkor ez úgy hangzik, fogadd el magad olyannak amilyen vagy feltételek nélkül.
Ha ezt nem tudod megtenni, akkor fogadd el magad olyannak, hogy nem tudod elfogadni magad feltételek nélkül.

Ennyit vagyok most képes erről írni.
Nem kérte még senki tőlem így röviden, hogy írjam le a gyakorlatban hogyan lehet megcsinálni.
Nincs ennek konkrét gyakorlata. Egyszerűen fogalmazva és közhelyesen már, hogy meg kell emelni az energiaszintedet, azaz a rezgésedet.
Ha így egy szélesebb tudatosságba kerülsz, akkor szélesedik a korlátozottságod is és sokkal szélesebb spektrumban vagy képes információhoz jutni.

Hát röviden komolyan nem könnyű erről írni. Pedig baromi egyszerű az egész. Semmi hokusz pókusz meg ilyenek.
Csak eszembe jut majd egy értelmesebb válasz.
Mára már lemerültem :)



Emlékező

Amit irtál az nem kevés iróniával rendelkezik :D -"A probléma megoldása egyben megteremti magát a problémát."- és a leg viccesebb talán az egészben az, h "A probléma megoldása egyben megteremti magát a problémát, és a problémamegoldási állapotban vagyunk, ami egyben lényege, értelme a problémának. A problémamegoldás állapotából szabadulni nem tudó, nem akaró ember tehát önmagának teremt problémákat, hogy ebben az áldásos állapotban létezzen/létezhessen." :D



Kedves Emlékező! Írod: "Még

Kedves Emlékező!

Írod:
"Még is azt fogjuk észre venni, hogy kénytelenek vagyunk megélni a rosszat is. Szükség van rá addig, amíg rá nem jövünk arra, hogy az egó vezérelte életben mindennek van egy célja. A szeretet minősége az más. Itt már nem kérsz semmit. Itt inkább fogadod el a történéseket.
Az ellenállásod olyan szinten lecsökken, aminek hatására az életed drasztikusan megváltozik. Pozitív irányban.
Észreveszed, azok, amikre oly régen vártál, hirtelen mind a nyakadba szakad. "

Na, ezt szeretném én tudni, hogy hogyan kell csinálni ezt a gyakorlatban? Elmondanád?



Igen Datatrop! Beugrott egy

Igen Datatrop!

Beugrott egy gondolat: "A probléma megoldása egyben megteremti magát a problémát.
A segítségnyújtáshoz meg kell teremteni a segélykérőt, egyébként hasztalan a próbálkozás.

Kati!

A gyerekkorra visszavezethető elszenvedett traumák és sérelmek, feldolgozatlan események feloldásával.

Elnézésed kérem ha félreértettem. Csak minden bejegyzésben ott van. Ezért gondoltam erre.



Ez valami célzás akar lenni?

" Sokat foglalkoztam azzal, amivel most éppen Te Kati. "

Mivel?



Nagyok vagytok!!

én úgy gondolom sokszor az önkéntes "Mesterek" bármiben is legyenek azok, jelen esetben legyen talán a spirituális út. A másokon való segitség módjának a megtalálása okoz gondot. ok örülök neki h van élettapasztalata amit át akar adni, csak ahogyan domoszlaikati irja mindenkinek más az útja és lehet ami a "Mesternek" bevált a tanulónak - pont az egyediség miatt - nem fog, és ezzel csak a csalódásainak számát növeljük. Egy mester nem "oktat" igazából, hanem példát statuál!!! Mennyivel más látni valakit ahogyan véghezvisz dolgokat az életében és megint más mikor szájbarágósdi meg. nem is emlitve a két dolog hihetőségi fokát.

egy gyerekkori emlék: anyukám mindég mondta h legyek türelmesebb, ne vágjak más szavába, de nem igazán ért elv ele semmit azon kivül h felidegesitett :DDD . Változást az hozta meg mikor közös ebéden voltunk egy ismerősnél. egy történetet akart elmesélni a férj de a felesége minden szavára két monndattal szakitotta félbe. majd a férj mikor már megelégelte, megvárta h kedvese befelyezze és azt mondta neki h: -Angéla! légyszives engedd hogy befelyezzem mondandóm, állanóan félbeszakitasz, igy nem tudom elmondani amit szeretnék, kérlek! és ez azóta megmaradt bennem. nem szavakban kérte valaki h ilyen vagy olyan legyél hanem bemutatott egy példát igy is lehet, példát statuált :D és ezekután még mindég ott volt a válaszási lehetőség előttem hogy ezt elfogadom vagy sem.



Kati! Teljesen igazad van.

Kati!

Teljesen igazad van. Nálam ugyan ez a helyzet.
Hasonlóan értékelem én is a helyzeteket. Persze vannak különbségek.

Sokkal több mindenről van itt szó pusztán szerepvállalásról. A szerep csak eszköze az indítékainknak.
Ha az indítékok tudatlanok nagyrészt. És mi ezekért harcolunk.
Mikor rájöttem indítékaim nagy részére, megvilágosodott, hogy miért küzdöttem. Milyen hamis soha el nem érhető dolgokért.

Az indíték, vagy nevezhetjük szándéknak is, tehát a szándék nélküli cselekvés a legszebb amit tenni lehet.
Valaki csinált már valamit a semmiért? Mint a gyerekek. És sokszor a szülők kinevelik belőlük, mert a saját értékrendjükhöz mérten értelmetlennek értékelik a kisgyermek tetteit.
Nem hasznos minden pillanatban azt lesni, hogy minek mi az értelme. Főleg nem az emberi cselekedet. És ha valaki értelmet is ad neki, az nem feltétlenül fedi a cselekvő elképzeléseit.
Ezért írtam már sok helyen is, hogy a sztorizgatás, azaz a feltételezgetés, hogy ki mire gondolt, hasztalan dolog. Csak is a saját értékrendem alapján látom a világot. És mindenki. Ezért egyedi. De mindenki egyenlő.
És ebből kiindulva minőségében változik meg a világszemlélet. Az életről egyénileg már nem is beszélve.

Sokat foglalkoztam azzal, amivel most éppen Te Kati.
Eljutottam oda, hogy ezek is megnehezítik az életem.
Nagyon hasznos volt, míg rá nem jöttem a saját lényegemre. Arra, hogy az élet történései soha nem hasztalanok. Arról nem is beszélve, hogy az ellentétek világában, ahol mindennek két oldala van, jó/rossz, fent/lent stb, nem lehet csak az egyik oldalra lengeni. Tehát nem lehet csak a jó oldalon állni. Előbb utóbb rá fogjuk magunkat kényszeríteni a másik oldalra.
MIért?
Mert a "jó" oldalára is kényszer hatására kerültünk.
Kikényszeríthetjük az életből, hogy egy negatív eseményben történjen meg a megvilágosodás. Ám ez csak bepillantás oda, ahova jutni szeretnénk. Még is azt fogjuk észre venni, hogy kénytelenek vagyunk megélni a rosszat is. Szükség van rá addig, amíg rá nem jövünk arra, hogy az egó vezérelte életben mindennek van egy célja. A szeretet minősége az más. Itt már nem kérsz semmit. Itt inkább fogadod el a történéseket.
Az ellenállásod olyan szinten lecsökken, aminek hatására az életed drasztikusan megváltozik. Pozitív irányban.
Észreveszed, azok, amikre oly régen vártál, hirtelen mind a nyakadba szakad. Nem kell elhinni nekem. Nem is azért írom, bárkinek is bizonyítékul. Egyszerűen csak példát adok az élethez, amit vagy kipróbál valaki, vagy nem. Nekem nyilván ettől se rosszabb, se jobb. És nem is ez a lényeg.
Az tény, persze részemről, hogy minden sikeresen zárul.

Na jól eltértem a témától. Mindegy.

Legyen szép estétek!



Bár minden ember útja

teljesen egyedi, mégis vannak szakaszok amikor együtt haladhatnak.

Nem érzékeltem, hogy Ritocska felvállalt volna egy "mester" szerepet. Tényszerűen - ítélkezés mentesen - meg lehet állapítani, hogy a tudatossági szintek nagyot szórnak. És nagy különbségek vannak életterületek szerint is, az egyik jobban ért a munkához, pénzhez, a másiké a gyerekkori traumák oldása, a harmadik jól oldogatta a leckéit párkapcsolataiban stb.

Ha belemegyünk ebbe a nagy egyenlősdibe, ami már sokszor megbukott, az emberiség történetében, mert Egyek vagyunk az Egyben de nem egyenlőek a személyiség szintjén, akkor minden embernek újra fel kellene találnia például a kereket vagy felfedezni Amerikát?

Aki előrébb van bármiben, többet tud, jobban csinálja, legyen az palacsinta sütés vagy spirituális út, szívesen megmutatja a másiknak ez hogyan könnyebb. Technikákat, tippeket, gyakorlatokat, tapasztalatokat a hétköznapi életben.

Még valami. Ha az ember felvállal egy szerepet, ami lehet először még meghaladja a képességeit, tudását, a kihívás akkorát emel rajta, hogy még ő is dob egy hátast tőle :-) Menet közben nő bele és tanulja meg. Működik :-)

Ma a Földön több mint hatmilliárd ember él. Kicsit húzós lenne, annak a 12 megvilágosodottnak személy szerint foglalkozni velük, nem???



Valójában Zizilány én a

Valójában Zizilány én a Datatrop és Ritocska szócsatáit olvasva fogalmaztam meg az idézett bölcsességet.
Mert azt látom, hogy a Ritocska felvette a szerepet, midőn segít a kapcsolatok terén azoknak, akiknek nincs rendben.
Ám a vak vezet világtalant látom csak.
Felelősségteljesen belement ebbe a szerepbe és sokan elfogadják Őt "Mesterüknek" (Elnézést a kifejezésért de nem jutott eszembe jobb)

Van egy nagyon fontos kérdés akkor, amikor valaki megengedi másoknak, hogy "Mesterükké, vezetőjükké" fogadják Őt és kövessék.
A világban számomra elérhető összes észlelés közül miért hangsúlyozom én a többiek tudatlanságát? Mit keresek én egy olyan szerepben, ahol ez a valóság? Milyen mércéhez ragaszkodom és miért látom én azt, amely szerint sok ember szenvedni látszik, miközben én vagyok a tudatos?

Általános megfogalmazásban szól a kérdés.

Ne értsen félre senki, még Te Sem Ritocska! Nagyszerű dolgokat írsz. Nem ítélkezésként írom a fentieket.
Mindenki úgy tapasztalja a világot, ahogyan vélekedik és gondolkodik felőle.
Mindenki úgy tapasztalja a világot, amilyen mértékben elfogadja önmagát mindenestől.
Mindenki úgy tapasztalja a világot, amilyen mértékben ellenáll annak amitől fél.

Sok sok Szeretettel!



érzelmi zsarolás, amihez magunknak is közünk van

Had világítsam meg még 1 szemszögből ezt a dolgot. Jó is, hogy jöttek újabb hozzászólások, mert így ébresztett, hogy dolgom van ezzel.
Egészen friss élmény, ma reggeli, talán ezért is kívánkoztam annyira hozzászólni.
A következőket szűrtem le. Akivel ily módon játszmáznak (már pedig velem szoktak), annak nem árt megvizsgálni, hogy miről is szól az aznapi történés. Mert szerintem nincsenek véletlenek. Korábbi hozzászólásomban írtam, hogy nekem a nagyobbik lányom "szeret" velem játszmázni. És lehet, hogy egyik oldalról ott van az ő akarata, az önérvényesítő személyisége. De ez valójában csak megadja a motivációt részéről.
Az történt ugyanis ma reggel pl., hogy nyűgösen kelt a lányom, hogy ő nem akar oviba menni. Én persze el kezdtem győzködni, hogy de, hát kell menni oviba, meg a szokásos szövegek ilyenkor. De csak nem hagyta abba, erre én mondtam neki, hogy ha elmegy ma oviba, akkor mire hazajön, sütök neki palacsintát. Szóval picit visszazsaroltam és rögtön ráállt. Szerintem sok szülő ezt csinálja! De! Én tudtam, hogy ezzel csak időt nyertem, hogy átgondoljam, miről is szól ez az egész? Mi közöm nekem ehhez? Mostanra összeállt a kép. Szerintem az volt, hogy én reggel viszonylag jókedvűen ébredtem, hogy de jó, megint lesz egy jó napom, medizek, gyerekek oviban, stb-stb. Csak sajnos jelentkezett tudatom egy hátsó kis sarkából a bűntudatom, aki azt gondolta: Milyen anya az, aki örül, hogy a gyereke nem lesz itthon? Mert be kell valljam, az anyaság szeretetével hadilábon állok. És ezek szerint ez még mindig nincs feloldva bennem. 6 éve vagyok itthon, állást egyelőre nem találtam, de hamarosan vállalkozása szeretnék kezdeni. S egyik részem örült, hogy végre magam leszek. A gyerekem szegény nem tehet semmiről. Ő csak elémtette, hogy dolgoznom kell a bűntudatomon. Már megint! Pedig már hányszor mediztem rá! Megoldás: majd megkérem a tudatomat, hogy hetente csak 1x állítson ilyen megmérettetés elé. :-)))
Szóval fontos, hogy megvizsgáljuk magát az eseteket is. Mert ott bujkál valahol a megoldás, az biztos! Ilyenkor szoktam én gondolni viccesen, a fenébe, miért kell nekem activityzni a jóistennel/univerzummal? (mindenki hívja úgy, ahogy neki tesztik).



toportyán

Igen! tetszik a véleményed, valahogy én is igy gondolom...



Zizilány! Tudod, mindenkinek

Zizilány!

Tudod, mindenkinek megvan a szabad elidegeníthetetlen joga a véleményalkotáshoz. Tehát mindenki azt mond amit csak akar. Akár szívből, akár egóból.

És mindenkinek meg van a szabad elidegeníthetetlen joga ahhoz, hogy hogyan reagál ezekre.
Úgy értékeli, ahogyan akarja, úgy értelmezi, ahogyan akarja.

És ahhoz is meg van a szabad jogod, hogy ezeket az embereket hogyan értékeled. Ahogyan tetszik. Úgy reagálsz rá ahogyan tetszik. Senkinek nem áll jogában megítélni téged és a tetteid, csakis magadnak. Mindenki a saját értékrendje szerint tud csak ítélkezni.

Mint ahogyan egy másik helyen is írtam, hogy hagyd meg a jogot a hülyeséghez másoknak és az életed csodaként alakul.

Szeretettel!



Persze, hogy minden rendben! :-)

Nahát, Te ugyanaz az Emlékező vagy, aki még az előbb "hülyeséggel" vagdalkozott? Csak ámulok és bámulok. Egyébként én is ide akartam kilyukadni, amit az utolsó mondatodban mondtál. :-)
Utólag mindig rájövünk, hogy amint világossá válik egy dologban az "egész", azok a látszólag helytelen, nemszeretem dolgok is szükségesek. Része az egésznek, egy apró puzzle-darabka.



Kedves Zizilány! Minden

Kedves Zizilány!

Minden rendben van!
Én is azt feltételezem, hogy a Monicas csak félreértette.

Nem gond ha egy kicsit az egó is előtérbe kerül, csak nem kell hinni neki mindig. Ha nem ő irányít, akkor Te, azaz a tudatosságod a főnök.

Így szép az élet.

Az életed gond nélkülivé válik ha rájössz, Nincs is gond.



még egy vélemény

Nagyon tetszik ez a bejegyzés, és a hozzászólások hemzsegnek a hasznos gondolatoktól. Szeretem az ilyet. Olvasni. Közben az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem.
Habár mindannyian többször hangsúlyozzátok, hogy ez a rádióbeszélgetés nemcsak a nőkre, hanem nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozik, mégiscsak feltűnik, hogy a beszélgetésben elsősorban a nők "vannak terítéken", és azt, hogy a szóban forgó helyzet fordítva is előfordulhat, lényegében csak zárójelben említik. Olybá tűnik, mintha arra utalnának, hogy elsősorban a nők ilyen borzalmasak és őrültek, s habár férfiakkal is megeshet az ilyen, sokkal kisebb számban fordul elő. Úgy érzem, annak bizonygatásával, hogy mindkét nemmel egyaránt megeshet az ilyen, és hogy ez nem a genetikán, hanem a szocializáción múlik, még nem változik a lényeg, miszerint a rádióműsorban egy ilyen témát két férfi beszélt meg, nőkkel példálózva, és csak zárójelesen említve, hogy fordítva is előfordul… ami érzékelteti társadalmunk – már egyre kevésbé, de azért még továbbra is – férfisoviniszta mivoltát.
Holott az érzelmi zsarolás, lelki terror nem női vagy férfi játszma, ez az emberi természet egyik sajátja, és minden ember „szekrénykéjében” van legalább egy ilyen „csontváz”, vagy ha még nincs, majd lesz.

Ritocska, írtad:
" "szerintem a nők hajlamosabbak belemenni érdekből érzelmek nélkül egy kapcsolatba, még a férfiakról ezt nem igazán tudnám elképzelni. de lehet h ezt csak én látom igy. bocs csajok"
Én meg nagyon is el tudom képzelni ezt a férfiakról is. A nők a biztonságért, a férfiak meg a kefélésért. (már elnézést a szóhasználatért) Érdeke mindenkinek van/lehet.
A férfiak nagy része, akikkel életemben megismerkedtem nem akartak olyan jellegű kapcsolatot, amilyent én. Érzelmekkel telítettet... ;) "

Ebben az esetben megint nem jelenteném ki kategorikusan, hogy a nők a biztonságért, a férfiak a „kefélésért”. Amennyiben alkalmazhatom az általad korábban említett „tükör” definíciót, erre ugyancsak rá lehet húzni. Hiába akarsz érzelmekkel telített kapcsolatot, ha valójában nem akarod… hogyan is akarhatnád, hiszen olyan érzelmekkel viseltetsz a másik nem iránt, hogy csak „kefélés” miatt akar veled kapcsolatot. És még ha nem is amiatt akarna, a tükör miatt megkapod. Készpassz. Valójában Te akartad a korábbi kapcsolataidat olyannak, amilyenek voltak. S ha ezen kapcsolatok egy sémára épültek, akkor nem a férfi-nő relációban kell keresni a probléma okát, hanem vajon hol?;-)
Nem észt szeretnék osztani, remélem nem érted félre, miközben ezeket írom, magamnak is írom, s úgy tűnik ezzel itt mindenki így van. Csak bizonyos tapasztalataimból levont következtetéseket próbálok megosztani. Már voltam mindkét oldalon. Voltam mártír, akit kihasználtak és érzelmileg zsaroltak, volt hogy félelemből ugyanígy visszazsaroltam, de valljuk be, félelemből visszazsarolni gyöngécske próba. Voltam zsarnok, aki elnyomta és terrorizálta a másikat, és próbáltak félelemből visszazsarolni… gyöngécske próbálkozás volt. Voltam biztonság miatt a kapcsolatban és voltam „kefélés” miatt a kapcsolatban. Nos. Akkor én melyik nemhez tartozom? Szerintem csak ember vagyok. Persze nem akarom tagadni a nők és férfiak közötti alapvető különbségeket, de szerintem játszmák tekintetében így a 21. században nem az a fő szempont, hogy ki melyik nemhez tartozik, inkább az, hogy ki mit hozott otthonról, s hogyan tud úrrá lenni ezeket a rögzült mintákon.
Hogy van-e valóban játszmák nélküli kapcsolat…. ez egy másik érdekes kérdés. Talán nincsen, és ez nem is baj, a probléma ott kezdődik, ha nem ismerjük fel, hogy játszmát játszunk, és nem kezeljük időben.



Kedves Monicas! Húúú, most

Kedves Monicas!

Húúú, most nem kéne beleszólnom és megvédenem Emlékezőt, de szerintem félreértettél valamit. Bocs, ha tévedek. Emlékező szerintem nem minket hülyéz, hanem azokat, akik az érzelmi zsarolást használják. Legalább is én így értelmeztem. Más kérdés, hogy valóban nem szép másokat lehülyézni, meg nehezebb magunk felett ítélkezni, vagy magunkba nézni. Én a magam részéről kezdem elfogadni, hogy a látszólag, általunk "hülyének" titulált ember viselkedése is helyén való, mert ha ez zavar minket, akkor az csak jelez valamit számunkra. Méghozzá azt - ahogy az előző hozzászólásomban is utalni próbáltam rá -, hogy azon a területen valami rendezni való van önmagunkban. Ha én gyenge vagyok, akkor a másik zsarolással próbálkozó fél ezt csak érzi és szerintem tudattalanul elénk rakja, mert velünk meg lehet csinálni. Abban a pillanatban, hogy valamennyire megtanuljuk kezelni, már képessé válunk arra, hogy esetleg leállítsuk a folyamatot. De ebben a fázisban még szerintem nincs megoldva, mert lehet, hogy belül még forrongunk, hogy hogy nem érti a másik, hogy ő most zsarol engem?
Persze az is egy jó kérdés, hogy kell-e maximalistának lennünk ebben a kérdésben? Fejlődni születtünk ide, ezért szerintem újra és újra el kell fogadnunk, hogy épp hol tartunk. Talán már ennek a ténynek elismerése, vagyis saját tökéletlenségünk elfogadása is enyhíti a külső világunkban megjelenő hasonló eseményeket.



Kedves Emlékező...

Hogy te milyen bölcsnek tartod magad...szép kis bölcsesség és szép kis jelző.

Ha valóban bölcsebb akarsz lenni-csak felvilágosítalak,hogy az alább leírt sorok csupán vélemények,eszmecsere,
fejlődni vágyó,gondolkodó emberek megjegyzései,nem pedig az általad megítélt -hülyék- véleménye.

Nekem meg eszembe jutott egy idézet:

Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

Szép napot mindenkinek...



Eszembe jutott egy

Eszembe jutott egy bölcsesség. És hogy mekkora igazság van benne :)

"Hülyékkel úgysem érdekes vitatkozni, hiszen - tudod - a hülyék lehúznak a szintjükre, aztán legyőznek a rutinjukkal."

A hülye szót esetleg le lehet cserélni egoistára.

Szép napot mindenkinek!



A megoldás...

hogy ne öröklődjön tovább, az asszertív kommunikáció. Ami ráadásul tiszteletre is tanítja az embert.



érzelmi zsarolás

Hát, lehet hogy rosszul látom kedves Unique! De én még a mai napig beleesek időnként ezekbe az érzelmi zsarolós dolgokba, nem állandóan, de azért előfordul. Manapság a nagyobb lányom alkalmazza előszeretettel. Nem haragszom érte, sőt elfogadtam, mert nyilván valahonnan vette a mintát (mondjuk Tőlem). :-) Egy gondom van csak és most biztos az egóm vitatkozik, hogy eszünkbe jutnak-e ezek a mondatok akkor, amikor helyzet van? Amíg bennünk azok a tudattartalmak vannak, amik kiváltják ezt a játszmát, addig szerintem automatice a bennünk lévő minták lépnek előtérbe. Én pl. azt tapasztalom, hogy amikor ilyen vita van a lányommal vagy bárki mással, nyilván nem azonnal mérgesedik el a helyzet és én is próbálom normális mederben tartani a kommunikációt. De a lányom pontosan érzi, hogy van még rajtam fogáspont, pedig csak 5 éves (talán épp ezért), tehát a fentiekhez hasonló mondatok mit sem érnek, mert addig-addig csűri csavarja, hogy a végén bepipulok és jön a dorgálás. Nyilván velem is így bántak annak idején és nincs még más eszközöm.
De ezt felismertem és szerintem fontos, hogy magunkban rakjunk rendet, hogy mi az igazi oka, hogy megjelenik ez a helyzet az életünkben. Mert éppen azért jelenik meg, mert nem tettünk még helyre önmagunkban valamit. Tehát az érzelmi zsaroló csak egy tudattalan eszköz arra, hogy rávilágítson önnön tökéletlenségünkre. De jó hír - vagy inkább rossz? :-), döntse el mindenki maga - hogy amint rendberaktuk, megoldottuk, többé nem teszi elénk az élet.



Bárki lehet érzelmi zsaroló

Bárki lehet érzelmi zsaroló vagy "áldozat". Egy időben nagyon érdekelt ez a téma (nem véletlenül, hisz bogár vagy szélvédő, ki is tudja épp mik vagyunk egy kapcsolatban...), gyűjtöttem is hozzá anno, ha megengeditek befűzöm, idekapcsolódik, ehhez a témához. Csernus sokat segített, nekem. Sokaknak. Sokaknak meg nem. Nem épp mézes-mázos a stílusa. Épp ezért visz előrébb. Őszinte. Gondolkozásra késztet. Nem simogat és béleli ki a gödröcskédet, felébreszt. Nem, nem aláz meg. De az egót, a hiúságot megbirizgálja. És sosem változol enélkül. Csak, ha a hiúságodat sértik meg. És egész addig, amig tényleg bánt, addig még van mit magadon IS dolgozgatni.

Akit szeretünk, uraljuk, birtokoljuk. Akit szeretünk, ural. A szeretet nagy csapda lehet. Érdemes a Zurhorst könyveket is idekapcsolni: Szeresd önmagad és várd a következő vitát. Nehéz megtalálni a féltékenység helyes kezelését, az asszertív viselkedést, ami az önérvényesítés más bántása nélkül. (Na, ez is megérne egy bejegyzést...). A viselkedésünk nagy része érzelmeink elrejtéséből táplálkozik. Van, aki nem hogy kezelni nem tudja magát és helyén kezelni az érzelmeit, de fel sem fedezi őket!

No ennyit gyűjtöttem:

Az érzelmi zsarolás leggyakrabban családon belül történik és nemzedékről nemzedékre "öröklődik".

Zsaroló bárki lehet!

A leggyakoribb zsarolási mondatok:

Szülő:
"Azok után, amit érted tettem."
"Kitagadlak az örökségemből."
"Miért csinálod ezt? Az én vérem vagy!"

Férj/feleség:
"Nem hiszem el, hogy ilyen önző vagy."
"Te nem is szeretsz engem igazán."
"Ha szeretnél, megtennéd." - ez a kedvencem. :-)))

Volt partner:
"Pert zúdítok a nyakadba. Soha többé nem fogod látni a gyerekeket."
"Az utolsó filléredből is kiforgatlak."
"Mindig is utáltam veled a szexet." - a másik kedvenc. :-)

Szerető:
"Mindenki ezt csinálja. Neked mi bajod?"
"Ennyit az ember elvárhat a szeretőjétől."
"Világos, hogy nem szeretsz. Talán jobb lenne szakítani."

Gyermek:
"Más szülők ennyit meg tudnak tenni. De ők jobban szeretik a gyereküket, mint ti."
"Világgá fogok menni - majd valaki örökbe fogad."
"A nővéremet jobban szeretitek, mint engem."

Anyós/após:
"Mindenemet a kutyamenhelyre hagyom."
"Ha nem gondoskodtok rólam, a kórházban fogok kikötni."
"Miattam ne aggódjatok - öreg vagyok már, nemsokára meghalok."

Barát:
"Én biztos megtenném érted."
"Állítólag én vagyok a legjobb barátod. Talán keress másikat."
"Én mindig melletted álltam. És tessék, mikor nekem van rád szükségem, így bánsz velem."

Munkaadó:
"Ezzel csak megnehezíti a munkatársai dolgát. Nekik lesz nehezebb."
"Gondoskodom róla, hogy a neve szóba se kerüljön előléptetéskor."
"Nem gondolja, hogy lojalitással tartozik nekem és a cégnek?"

Munkavállaló:
"Ha engem kirúg, nagyon jó ügyvédre lesz szüksége."
"Lefogadom, hogy erre a média is kíváncsi lesz."
"Nem hallott még zaklatásról?"

A lényeg, hogy a zsaroló mondanivalója:
"Ha nem úgy viselkedsz, ahogy én akarom, megbánod."

Az érzelmi zsaroló általában erősnek és magabiztosnak tűnik, legalábbis ezt a képet próbálja kialakítani magáról, holott épp az ellenkezője igaz!

"A zsarolók rendszerint szájhősök. Bizonytalan az énképük és nehezen viselik a visszautasítást. Nincs annyi önbizalmuk, hogy megvitassák a helyzetüket és fontolóra vegyék a lehetőségeket, és kétségbeesetten rettegnek, hogy elveszítik, amijük van."

Ami érdekes: rendszerint a "zsarolt" személyt tartják önzőnek, nemtörődömnek, énközpontúnak, holott épp ők azok... Sok tekintetben olyanok, mint a rossz kisgyerekek: előállnak követeléseikkel és ha nem teljesítjük őket, hisztizni és toporzékolni kezdenek.

Fontos, hogy szem előtt tartsd:
"Mások mindig úgy bánnak veled, ahogy engeded. Ha áldozat vagy, engeded, hogy azzá tegyenek."

Néhány jó tanács:
1. Fel kell ismerned, hogy a zsarolónak szüksége van a te beleegyezésedre, különben nem kérné tőled.
2. Így a te kezedben van az irányítás!
3. Hozzájárulásod nélkül a zsaroló tehetetlennek érzi magát.
4. Tehát nem szabad gyengének mutatkoznod!
5. Soha ne feledd: nem az a fontos, amit a zsaroló érez, hanem az amit te amiatt, hogy érzelmekkel zsarolnak!
6. Soha ne próbálkozz viszont zsarolással.
7. Fontosak a kész válaszok a zsaroló számára!

Mit mondjunk a zsarolónak?

"Nos, ez a te döntésed."
"Sajnálom, hogy ezt kell érezned."
"Most szemmel láthatóan dühös vagy, majd akkor beszéljük meg, ha lehiggadtál."
"Nos, nem vagyunk egy véleményen."
"Látom, boldogtalan vagy, de nem tehetek róla."
"Azt hiszem, ezt alaposan át kell gondolnom. Beszéljük meg később."
"Másképp látjuk a dolgokat."
"Lehet, hogy igazad van. Gondolkozzunk el rajta, mielőtt döntenénk."
"Látom, csalódott vagy, de ez akkor sem járható út."

Nagyon fontos, hogy ne gyengülj el. Általában a zsaroló, ha nem érte el a célját, duzzogni kezd. Ekkor kell megállnod, hogy ne mutass gyengeséget, ne szólalj meg, ne vígasztalj, mert ha megszólalsz, a zsaroló tudni fogja, hogy tépelődsz és ebből erőt merít. Ilyenkor csak mondd azt, hogy "Majd ha te is hajlandó vagy beszélni, akkor én is hajlandó leszek."

A zsarolónak muszáj megőriznie a méltóság látszatát, ezért jót cselekszel, ha dícséred egyéb jó tulajdonságait és nem mész bele mondjuk a viszontzsarolásba.

"Ha a zsaroló kényelmetlen helyzetbe hoz, ne érts vele egyet, bármint mond is."

Mire jó ez?
"A zsarolók tisztelik azt, aki legény a gáton." Szóval ezzel a viselkedéssel nevelheted zsarolódat!

**********************

Én talán azt mondanám, pár mondattal: légy hű önmagadhoz (állj ki magadért). Soha ne add fel önmagad. És úgy légy önmagad, úgy valósítsd meg önmagad, hogy ne bánts mást.

Nagyon jó cikk! Itt volt az ideje a témának!

Köszi Ritocska!



érdekesség

Az első házasságomban egy kissé én is ilyen érzelmi zsarolós nő voltam. Na azért öngyilkossággal nem fenyegettem, de azért elértem, hogy elvegyen szerelmem tárgya és jó kis pokoli házasság lett belőle. De közben azért kb. 5 év alatt megerősödtem annyira, hogy végül én mondjam ki többször is, hogy váljunk el, mert rájöttem, nem megy. Na és hogyan reagált az én "szegény, ártatlan" párom? Ő kezdett könyörögni, hogy ne és jöttek az ígérgetések, hogy majd megjavul. Szóval fordult a kocka, éppen azért, mert valahol egyformák voltunk, csak felcserélődtek a játszmában a szerepek. Szép lassan megértettem vele, hogy nem vagyunk egymáshoz valók és engedjük el egymást. Talán csalódásokkal tele, de nem haraggal váltunk el. Utólagosan nincs bennem semmilyen harag, vagy bármiféle ítélet bennem iránta, hiszen mindketten azt tettük, amit akkor éppen tenni voltunk képesek.



..akkor oké:)))

.........