Hol az igazság?

Voltak idők, amikor az ember semmit sem tudott a világról. Elkezdte hát felfedezni ezt a világot. Először kénytelen volt az ösztöneire és intuícióra támaszkodni, ám önmagukban ezek az intuíciók kevésnek bizonyultak, valami többre vágyott. Ez a vágya elvezette ahhoz, hogy elkezdte használni a másik oldalát, a rációt. (Bibliai párhuzam – Evett a tudás almájából) Tapasztalatai egyre gyűltek, tanult belőlük, hasznosította őket, majd elkezdte továbbadni is. A fejlődés innentől kezdve megállíthatatlan volt. Minél többet tudott, annál nagyobb tudásra vágyott, hiszen rájött arra is, hogy a tudás segítségével plusz javakhoz juthat.

Ezekkel a javakkal szert tett mások figyelmére, amit szeretetként értékelt és élvezte az ezzel járó előnyöket. A tudását arra használhatta, hogy több lett másoknál azzal, hogy ő mindenki „szeretetét” birtokolta, hatalma volt. Erre egyre többen jöttek rá. Ezért lassanként mindenki egyre többet akart tudni és az eszközök között elveszett a cél.

Úgy tűnt és tűnik a mai napig kiapaszthatatlan a tudástár. Akinél a tudás, annál a hatalom. Ezért mindenki megszállottan fejleszti a tudását és többet akar tudni másoknál. A tudás egy idő után olyan méreteket öltött, hogy már rendszerezni lehetett. Megszülettek a tudományok és azóta is egyre újak születnek.
De miközben az ember a tudását fejleszti az intuíciója egyre halkabb, az ösztöneit elnyomja a tudás birtokosaként, mert már ehhez is elég okos. Nincs szüksége érzésekre, csak a tudásra. Mégis valami mindig hiányzik. Hiába a sok tudás, hiába a javak, amiket összegyűjt tudása segítségével, felhalmoz, mégsem elég. Valami még kell, valami még hiányzik. Vajon mi lehet az, ami kevés?

Ma törvénybe foglaltan a tudomány napja van. *Ezt egy újságíró cikkéből tudtam meg, aki a tudás egy hírnökévé avanzsálta magát, szorosan elköteleződve a tudományok mellett és „kivont szablyával óvta”** az „ezotéria, asztrológia, minden rendű és rangú áltudomány”*** ellen.

"És mondta Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen neked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában." Mát. 8:13
Ez a Bibliából kiragadott részlet. A Biblia tananyag irodalomból. Az irodalom nem tudomány talán? És a vallások? Mi a helyzet a vallásokkal? (vallástudomány) Vagy azok tabuk? Az emberek hite? (hittudomány) Mi a helyzet azzal?A filozófia? (Bölcsészettudományi karon oktatják…) Csak a tudományban hihetnek? Egy jobb élet reményében, nem? Csak azért, mert gazdasági válság (gazdaságtudomány) van és a statisztika (matematika) az, hogy romlik az életszínvonal (szociológia), csak ez az oldal létezik? A tudomány kimutatta, hogy szegénynek kell lenni, ezért mindenki szegény is?

Említhetném a pszichológiát, ami szintén tudomány. Hány hozzá nem értő pszichológus, akár tudományos fokozattal szaladgál úgy az utcán, hogy a saját tudományával sem tud segíteni önmagán?! Nemhogy másokon!
Én személy szerint két pszichiátert is ismerek, akik önnön gödreikből nem találnak kiutat. Pedig a pszichiátria már nem is bölcsészettudomány, hanem orvostudomány.
Így kissé elgondolkodtam azon, hogy az irány tényleg jó-e. Akik hozzám fordulnak segítségért, intelligens emberek. Olyanok, akiknek vannak tudományos ismereteik. A választ a rációjuk és a tudományok eredményei mégsem adták meg.
Imádott barátnőm orvos, ő aztán tisztában van a tudomány jelentőségével, de ő maga is bizony képes átlépni ezt a határt, ezt a korlátot, mert a tudomány nem ad meg számára minden választ. A tudománytól nem érzi jobban magát. És itt leírtam egy szót, ami a tudományból teljesen hiányzik: érzelem.

Épp tegnap kaptam egy hozzászólást, amiben arra hívta fel a figyelmem valaki, hogy az ember az érzelmek nélkül robot lenne. Ez evidens nekem, de mi a helyzet azokkal, akik a tudomány oltáráról kiabálnak olyan dolgokra, amit a tudomány képtelen igazolni (még). Ha pedig megpróbálja, alig kap nyilvánosságot. (Pl. Emoto kísérletei)

Nem elvetendő az sem, hogy a tudomány sem tudott mindig mindent igazolni. Már lassan közhellyé válik itt az oldalon, hogy az ember nem tudott mindig repülni, nem volt mindig autó, komputer, PDA, notebook, laptop, e-reader, mp3-4 lejátszó, stb. De nyilvánosságot általában mégis csak azok a dolgok kaptak, amik a hatalmat szolgálták vagy épp a piacgazdaságot.

Az én oklevelemet bölcsészettudományi kar állította ki, szerintük „bölcsész” vagyok. Vagyis valami közöm nekem is van a tudományhoz, mégis azt vallom, a tudomány nagyon szép dolog, de önmagában csak válaszokat ad és nem adja meg az összes választ. Azt vallom, vannak olyan kérdések, amire nincs tudományos válasz, csak saját válasz van. Azt vallom, vannak olyan dolgok, amihez a tudományra van szükség és van, amihez érzelemre. Mert ugye a tudományt a robot is magáévá tudja tenni, ha beprogramozzák neki, de tud érezni is? Azt is be lehet neki programozni?

És, hogy mi szükség az érzelemre? Talán azok tudnának választ adni erre, akik ezt az oldalt kutatják, mert nem tudnak életük bizonyos területein boldogulni. Vagy azok, akik az „ezotéria, asztrológia, minden rendű és rangú áltudomány” felé fordulnak, amikor nem kapnak a tudománytól választ arra, hogy hogyan szeressenek és hogyan hagyják, hogy szeressék őket. Vagy, amikor a félelmeiket a tudomány nem tudja megoldani... És hogy ez pusztán divat lenne és a kiadók marketingje? Erre szintén csak az emberek tudnának válaszolni. Jobban érzik-e magukat, ha van miben hinniük legyen az áltudomány, vallás vagy asztrológia.****

Ez a cikk is csak azt mutatja, hogy nincs tisztán fekete vagy fehér. Félreértés ne essék, nem helyezkedtem szembe a tudománnyal. Nagyon is tisztelem. Hasznosnak gondolom. De mellette igenis el kell ismerni, hogy az életnek bizonyos területei feltérképezetlenek. Vannak, amik nem bizonyíthatóak, de léteznek. Például a szerelem :), a szeretet, a félelem és úgy összességében az érzelem. Az intuíció. A lélek. A tudomány jó és hasznos, de talán vannak olyan dolgok, amik még kívül állnak a tudományon, de igenis segítenek életeket jobbá tenni. Ezért nem hiszem, hogy elítélendőek lennének. Egy gyermeket sem ítélnek el tudatlanságáért. Inkább megtanítják neki mit, hogyan lehet.

Ezért óvok mindenkit attól, hogy a tudományt és az ész hatalmát kezdje dicsőíteni mindent kizáróan, hiszen sokan épp az ész túlzott hatalma miatt tévelyegnek. (pl. szerelmi zűrök) Talán inkább egyensúlyra lenne érdemes törekedni tudomány és áltudomány. Ész és szív között… Békére és nem háborúra. Egyetértésre jutni és nem fellázadni és viszályt szítani. De mindez szintén csak egy vélemény volt. ;)

A legjobbakat Nektek racionális és érzelmi alapon is! ;)

*2003. évi XCIII. törvény a Magyar Tudomány Ünnepéről 1.§ Az országgyűlés november 3-át – azt a napot, amelyen 1825-ben Széchenyi István birtokainak 1 évi jövedelmét Magyar Tudós Társaság alapításának céljára felajánlotta, és ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását – a Magyar Tudomány Ünnepévé nyilvánítja. (jogtudomány)
**József Attila: Születésnapomra (1937. ápr. 11.)
***Barát József: Térjünk már észhez végre (Metropol, november 3.)
****Az asztrológia vagy csillagjóslás a görögöktől ered. Az ókori görögökről már Kr.e. 3000-től a krétai minoszi kultúrától beszélhetünk, de, ha a városállamok fénykorát nézzük az is Kr. e. 750 -tól számítható. Vagyis közel 3000 éves ismeretek, amiből aztán később kifejlődött a csillagászat, ami egyértelműen tudomány.

Hozzászólások



Kedves Ritocska!

"És itt leírtam egy szót, ami a tudományból teljesen hiányzik: érzelem." - Igen, meg ebből fakadóan a tudomány csak megmér, analizál, de nem szeret. Valakinek, valaki egy csodálatos nő, a tudomány szerint pedig csak valahány kiló és valahány centi hús, biomassza. S amíg nincs EGYség az emberben, addig a világnézetek is folyton harcolni fognak, mert aki inkább csak a lélek részét nézi, az mondja, hogy "de te egy szabad lény vagy, és azért döntöd, amit döntesz, mert TE DÖNTESZ úgy." Ezzel szemben a tudományok hívei azt mondják "Azért cselekszel, döntessz így-úgy, mert:
a csillagok azt mondták."/"A génedben van"/"A hormonháztartásod"/ Holott valójában ezek mind együtt hatnak, s azok, akik már elmerültek a saját belső világuk édes - néha kevésbé édes - rejtelmeibe, tudják: az a feladat, hogy minél inkább kijuss saját csillagászati-genetikus-hormánális-pszihológiai-EGO-s-karmás "házadból", és szabad légy. Nem, nem vetkőzöd le/ki teljesen önmagad, nem "bújsz ki a bőrödből", csak már a folyamatok fölé tudsz helyezkedni, és szabadon meg tudod teremteni Önmagad, mely aztán megteremti azt az életet, amelyre vágytál. (Persze ezen vágyak is a lelki éréstől függően változhatnak.). A nagy kérdés pesze, hogy ki az az "én", aki mindezt megteszi.