Nagy karácsonyi sor happy enddel

Minden évemben más és más karácsony talált meg eddig is. A mostani viszont egészen más, mint a tavalyi, vagy az eddigiek.

Tavaly épp lejtmenetben ért az ünnep és nem mondanám, hogy a szánkóm útjára céloztam ezzel.
Az, hogy mennyire volt áldott, csak most látom, utólag. Akkor épp nem az áldomást láttam benne...

Emlékszem behavazódott problémahegyem csúcsára az a dísz került, hogy alig egy-két karácsonyi üdvözletet kaptam. Annyira egyedül éreztem magam, hogy igyekeztem a címlistám minden egyes nevének boldog karácsonyt kívánni. Igaz, még ezzel is csődöt mondtam, hiszen alig-alig viszonozták ezt a kedves gesztust. Talán mert nem arról szólt, amiről amúgy szólna?

Idén szinte percenként érkeznek az e-mailek a jó kívánságokkal és bennem ugyanúgy olvadozik és tűnni látszik a karácsonnyal szemben őrzött antipátia, ahogy a kinti hólé csorog épp az ereszekről.
Évek óta sújtott a „karácsonyi kórság” is. Minden karácsony előtt megbetegedtem. Idén ez is másként van. Influenzának, náthának, szipákolásnak nyoma sincs. A fáradtságon kívül, amit a rengeteg rohangálás váltott ki, kutya bajom, sőt kifejezetten jól vagyok.

Persze kiderült, a sok pozitív esemény és történés mellett, van még miben fejlődnöm. A cérna idén is elszakadt egy kicsit. Ma a sokadik köröm után, sorbaállás közben kiakadtam egy könyvesboltban. Lévén áldott ünnep, szentségeltem a telefonba, hogy már sokadszorra kell állnom egy vánszorgó sorban és mennyire elegem van nekem ebből a hercehurcából. Ahogy szakadtak fel belőlem a negatív szavak, bekapcsolt a vészjelző és azon gondolkodtam, hogy vajon mi ez a harag bennem, mi ez az elkeseredett düh. Rájöttem, haragudtam magamra, hogy nem intéztem el mindent jó előre, haragudtam magamra, hogy mindent utoljára hagytam és igen, féltem is, hogy valamit elfelejtek, féltem, elég lesz-e a nálam lévő pénz.

Egy kedves hölgy sietett a segítségemre ebben a zaklatott pillanatban. Mesekönyvekkel a kezében állt sorban előttem és közben nézegette a többi könyvet is. Hallotta, ahogy nyomdafestéket nem tűrő módon emlegettem a karácsonyt. (Ezért különben utólag is szégyellem kicsit magam és azt hiszem, többet nem is teszem. )
A hölgy, bár akarva, akaratlanul is fültanúja volt a kirohanásomnak, mégis kedvesen rám mosolygott. Megszólított és ragaszkodott hozzá, hogy elé lépjek a sorban. A haragom lecsitult, majd el is illant. Elengedtem a dühöm. Mondtam neki, hogy egy helyet előrébb lépni már igazán nem számít és nyugodtan maradjon csak, kivárom nyugodtan. Ő viszont kérte, lépjek elé. Ez a gesztus és a dühvel kapcsolatos felismerésem eljuttattak oda, hogy „Jószagú ég! Mit művelek?”. Karácsonykor állok neki visszafelé sétálni, amikor életem leghosszabb távját tettem meg ebben az évben? Komolyan most töröm meg a lendületet, komolyan most hagyom abba? Most adom fel?
Visszatért a belső mosoly. Nyugi, én már nem az vagyok, aki a korábbi karácsonyokkor. Ebben az énben már nyugodtan bízhatok, ahogy minden erőben, ami segít és támogat. A nyugalom visszaköltözött a szívembe, és utána csodával határos módon, egy szerencsés „véletlen” következtében, 5 emberrel jutottam előrébb a két kasszánál, hiszen pont abba a sorba léptem be, ami a haladt, a másik egy időre leállt.

Őszinte hálával tekintettem a hölgyre, aki kedélyesen állt tovább a sorban és kitartóan nézegette a polcokon a könyveket. Néhány perccel korábban még azt mondta: „Örüljünk, hogy egy könyvesboltban ekkora sor áll, azt jelenti, az emberek olvasnak”. Milyen igaza van! Hiszen az én pályám is az olvasóknak köszönhető!

Nem tudom, hogy ezek a sorok megtalálják-e azt a kedves hölgyet, de függetlenül attól, hogy olvassa vagy sem, köszönöm neki. Őszintén hálás vagyok, amiért egy gesztussal és néhány mondattal segítségemre volt, hogy visszataláljak az utamra, ahhoz, aki már vagyok, és ne kanyarodjak vissza ledobott bőreimhez. Még, ha ez az én néha még picit szokatlan is, de valójában ez vagyok és jó nekem így. Nincs okom hátrafelé nézegetni és ez a kis karácsonyi közjáték segített abban, hogy ezt észrevegyem. Köszönöm a leckét!

Minden kedves TheSecret.hu olvasónak ezúton kívánok nyugodt, boldog, békés ünnepeket! Kívánom, hogy teremtéseitek elhozzák számotokra mindazt, ami előbbre juttat utatokon!
A legjobbakat kívánom Mindenkinek! :)
Ritocska

Hozzászólások



Hahaha, mintha magamat olvastam volna Ritocskám, más szituban :)

Köszönöm, hogy "tükröt" tartasz!

Anikó



Szia Ritocska :)

mosolyogva olvastam bejegyzésedet, mert emlékeztettél arra, hogy én is e héten átéltem valami hasonlót. :)

Neked is áldott, békés ünnepet kívánok és kitartást a türelempróbás percekben!