Szerelem a fronton…

Részlet egy levélből, az író beleegyezésével. A keret sztori teljesen lényegtelen. Tanulságos olvasást mindenkinek!

„Szóval most ott tartok, hogy elfogadjam és elengedjem, hogy hazudok önmagamnak. Mert én csak önmagamnak akarok megfelelni és ezen kívül szeretni akarom önmagam és mást/másokat is, de egyelőre még valójában nem éltem ezt.
És talán ezért van, hogy mindig megtorpanok a lehetőségek kapujában. Mindig ott állok lefagyva és nem értem miért is nem lépek, miért nem szólok, miért nem teszek valamit, bármit. Csak állok és tobzódok. Lépjek vagy ne? Semmi önbizalom. Mire lépnék, már el is múlik a lehetőség.

Álmodozok a jóról, miközben azt hiszem, valami nem engedi nekem. Egy sötét erő gátol vagy valami ilyesmi. Észre sem veszem, hogy a nagy sötét erő én vagyok.

Hiába tudom ésszel, hogy mindent megérdemlek, a szívem a küzdést ismeri csak. És hát, amíg a szívem azt ismeri, küzdeni is fog. Amikor pedig olyannal találkozik, akit nagyon értékesnek talál, azt gondolja majd, hogy ezért bizony küzdenie kell, hogy megérdemelhesse, hogy megkaphassa. És küzdeni fog.
De a vonzás törvénye szerint, a hasonló a hasonlót vonzza. Vagyis én küzdök valakiért, akit értékesnek látok a szeretetemmel. Akkor az az illető ugyanúgy fog küzdeni értem, hiszen ő is ugyanolyan értékesnek lát majd engem az ő szeretetével. De a küzdelem csak bennünk zajlik, legbelül. És a nagy küzdelemben egymásért, ami igazából csak harc önmagunkkal, elvész a lényeg. Az, amiért tulajdonképpen csatába indultunk: hogy szeretetet adjunk és kapjunk. A küzdő embernek mindig küzdenie kell, hiszen ezt teremti önmagának...
Vagyis Ő és én nem jutunk el egymáshoz, mert mindketten csak harcolunk önmagunkban. Ahelyett, hogy feladnánk a harcot és békét kötnénk önmagunkkal. Ezzel zárhatnánk le a háborút és nem azzal, hogy folyton küzdünk. De a küzdelmet nem merjük feladni, mert azt gondoljuk, akkor veszítünk. Pedig lehet, hogy ez baromság. Látszólag talán nyerünk, mert leküzdjük önmagunkat. De igazából veszítünk. Időt és egymást is.
Ha lenne erőnk megtagadni a harcot, talán akkor eszünkbe jutna, hogy érünk annyit, mint a másik és, hogy ez nem verseny, nem a ki az értékesebb vetélkedő. Hanem egy kapcsolat, amit azért választunk, hogy együtt legyünk és a szeretet a lényege. Talán akkor megmutathatnánk egymásnak, önmagunkat, csak úgy elvárások nélkül. És nem félnénk mit szól hozzánk így a másik. És pillanatok alatt kiderülhetne, hogy mi összeillünk.”

Hozzászólások



:D

:D



Te egy angyal vagy az

Te egy angyal vagy az életemben és a legjobb teazós pajtásom :)

köszönöm a legjobbkor jött megint:)



az őszinteség hiányzik az

az őszinteség hiányzik az emberekből, pontosabban a bátorság h önmagunk legyünk .... gondolom



:S

"De a küzdelmet nem merjük feladni, mert azt gondoljuk, akkor veszítünk."

ismerős...