Az elfogadásig vezető út

Ha össze kéne foglalnom egy szóban, röpke 37 évem legnagyobb lelki küzdelmének tartalmát, akkor az "Elfogadás", ami ezt legjobban kifejezné.

Most még a tegnapi naplóbejegyzésem témájának az elfogadási folyamatában vagyok. Ez a szó ebben az értelemben, a fájdalmakon túl, a velem történt, visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan dolgok elfogadását jelenti.

Ebben az életkorban a legproduktívabb és legaktívabb az átlagember, hisz most teremti, teremtheti meg önmaga és családja jövőbeli alapjait. Én is ilyen szerettem volna lenni, és a főiskolán még hiperaktív is voltam, de ma, heti 20 órát vagyok képes dolgozni, a maradék időt pedig pihenésre és erőgyűjtésre kell töltenem, hogy ezt a 20 órát is képes legyek, mérnökként, felelősségteljesen ledolgozni.

15 évvel ezelőtt jó indulatú agydaganatot diagnosztizáltak nálam, amit abban az évben meg is műtöttek. Most csak egy aspektusát fejteném ki a következményeknek, a többit, későbbi bejegyzéseimre hagyom, mert egyszerre nagyon hosszú és talán lelkileg is túlterhelő lenne.

A műtét után pár hónappal, iszonyú erős elektromos ütésszerű, hasogató fájdalmak jelentkeztek a bal fülem belsejébe sugárzóan. Pár másodperc, és elmúlt, majd két-három hónap múlva ismét jelentkezett. Egyre csökkent a fájdalmak közötti időtartam, és kb 9 éve – ahogy azt már írtam - hogy ez a nyilalló hasogató égető fájdalom, életem minden napján velem van, naponta 50-150 alkalommal.

Az átlagos fájdalomcsillapítókra semmit nem reagál ez típusú fájdalom, ezért, az epilepszia és a depresszió ellenes szereket alkalmazzák. Ezeknek a szereknek csak a mellékhatása, ezen neurophátiás fájdalom típus csillapítása, így olyan dózisokban kellett szednem őket, hogy mire fájdalommentessé tettek, addigra már csak az alap életfunkciókat tudtam produkálni. Evés, ivás, alvás...

Újra és újra másik Orvoshoz mentem, hogy találjanak ki valamit, ami mellett élni, dolgozni, és egyáltalán ép elméjű emberként létezni lehet, de Senki nem tudott jobbat.

Kb. egy évvel ezelőtt kértem, hogy idegsebészeti beavatkozással is próbáljanak meg tenni valamit. Az első műtét után 4 napig nem voltak a korábbihoz hasonló fájdalmaim. Sírtam a kórházban a boldogságtól, hogy vége lesz a szenvedésnek. Kisebb területen, de apránként visszakúsztak a fájdalmak, és mikor kiengedtek, egy-két nap múlva újra ugyanazzal az intenzitással, alvászavarral és kínokkal minden fájdalom visszatért. A korábbi gyógyszerektől iszonyodtam már, és egy opiát tartalmú szert kezdtem el szedni, amivel el lehet érni csillapodást, de mellette nem kerülök életképtelen állapotba.

Három további műtét volt még és mindig egy kicsivel csökkent a fájdalmas terület, amivel az egy napon belüli fájdalom időtartama is zsugorodott. Ennél több lehetőségem azonban nincs.

Az a típusú ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, de el kell jutnom arra a bizonyosságra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és akkor a belátással is képes vagyok szóba állni, mert ha folyamatosan lázadok lelkileg, és nem vagyok képes az elfogadásra, akkor azzal ronthatok is a helyzetemen.
Ebben is ahogy mindenben természetesen fontosnak tartom az egyensúlyt. Amíg tudok teszek ellene, ha azonban már nem tudok, akkor meg kell állnom.

Éppen ezért jártam Magyarország minden nevesebb fájdalom ambulanciáján.

Elértem, hogy az országban egyedül Debrecenben lévő, Gamma késsel, egy nagy dózisú sugárral próbálják a fájdalmas ideget „kiiktatni”.

Láttam egy Hollywoodi produkciót, aminek a címe „Áldott kezek”. Egy valós történeten alapul, egy ténylegesen praktizáló kiváló Idegsebész életéről szól. Ezt az embert megkerestem, összeállítottam számára egy angol nyelvű diagnózist, a leleteim becsatolásával és elküldtem Neki egy nagy borítékban a levelemet Amerikába. 2 héttel később kaptam Tőle, egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megkapta a levelemet, érti a problémámat, de az eddig alkalmazott gyógyszercsaládok kipróbálásánál Ő sem tudna jobbat, és mivel a világ minden részéről érkeznek Hozzá a nagyon súlyos problémákkal küzdő emberek megkeresései, plusz rendszeresen publikációkat ír és oktat, ezért teljes körűen nem tud foglalkozni az esetemmel.

Tovább kerestem és Washingtonban találtam a Neurológiai kutató intézetben egy Fájdalom Specialistát, Akivel fölvettem a kapcsolatot és skype-on többször is sikerült Vele konzultálnom. Ő is olyan gyógyszer kombinációkat javasolt, amelyek kipróbálásán már régen túl voltam.

Magyarországon egy Prima Primisszima jelölt Európai hírű, Idegsebész és Neurológus professzorral állítottuk fel a 4 beavatkozásból álló stratégiát, és ennek végeztével közölte, hogy nem lát további olyan beavatkozási lehetőséget, amivel ne lenne biztos a nagyobb károkozás, mint az eredményesség.

A keleti orvoslásból az akupunktúrából csináltam végig egy intenzív kezelést, amely megoldást nem hozott. Van még ezerféle csodaszer, ami elvileg mindenre jó, de legalább fél évig kell használni, hogy az eredményt értékelni lehessen. Ezek közül csak azt lettem volna hajlandó kipróbálni, amiről bizonyító erejű referenciát mutatnak, hogy erre a konkrét fájdalomra bevált. Több 10 ezer forintért havonta nem kívántam kísérletezésekbe bocsátkozni. Egytől-egyig azt mondták, hogy ki kell próbálni, mert ilyen tapasztalatuk nincs…

Ezen a ponton indultam hát el az elfogadás irányába
Opiát és nyugtató, amivel jelenleg élek, és minden nap van kisebb-nagyobb, hol több, hol kevesebb fájdalom rohamom. Beláttam, hogy most már el kell fogadnom, hogy az életem ebben a mederben zajlik. Az elmúlt 9 évben, folyamatosan dolgoztam, mert mindennél rosszabb hatással van rám a tétlenség, ami értéktelenséget, értelmetlenséget hív életre a gondolataimban. Amióta az elfogadás irányába engedtem a gondolataimat, azóta könnyebben élem meg a fájdalmakat. El kezdtem kondi terembe járni, próbálgatom magam a via ferrata típusú hegymászásban és vannak sikerélményeim. Lehet, hogy holnap egy rosszabb napom lesz, mint a mai, de ma tudok hálás lenni, azért ami már van és az apró sikerélmények felértékelődtek a szememben. Az a döntés hogy elfogadtam ezt az élethelyzetet, úgy érzem, hogy segít egyre jobban és könnyebben átvészelni a fájdalmaimat.

Hozzászólások



Nem

csak írtam a hosszabb bejegyzést :))



Szerinted létezik a 100 %-os boldogság?

Én beérném 99 % - kal is!



Mindenképpen

szeretnék itt lenni :)) Remélhetőleg már korábban mint ma.:)
Jó pihenést, és Szép álmokat Pipacsvirág :)))



Közben máshol is vagy?

Hahó, Roberto!



Pedig

nem tudom olvastál-e, már erről a szakaszról, de vidéken nőttem fel, egyszerűen ha megkérdezték ált iskolában hogy mit szeretek a legjobban csinálni, akkor azt válaszoltam: kapálni :))) 15 éves koromtól, teljesen önellátóan a saját döntéseim szerint próbálok élni. Soha senki nem segített, hogy mit, hogyan tegyek, és hibáztam is elég sokat, de a józan paraszti észt követve jártam az utamat és azzal a céllal, hogy akármilyen vagyok, akármi történik még velem, de értelmes életem legyen. Azon pedig nagyon sokat elmélkedtem, hogy minek örül egy Nő, mitől lesz Férfi a Férfi, és próbáltam ebben olvasni kutatni, mert igazi minta nem volt előttem. Illetve ami volt, az, hogy részegen állandóan stresszelem a Páromat, nem igazán tudtam azonosulni.
De mégis Nagy %-ban reménytelenül voltam szerelmes és 100 %-ig boldog talán még sosem...........



Holnap számíthatok arra, hogy itt leszel?

Szeretném…

Most, ha nem haragszol, akkor elbúcsúzom, mert 11 –re jár az idő, holnap meg munka, de ha igent mondasz, akkor a munka hadával is vidámabban masírozok. Na?



Nahát, ismét a lényegre tapintottál

és magabiztos kézzel emelted ki a dalszövegből az általam már milliószor idézett dalsorokat!



.

.
Világosan megmondtam, hogy "csak egy legényt neveltek a kedvemre" és annak nem "R" betűvel kezdődik a neve!



"kiböjtöltem"

amíg megszeretsz, míg önmagadtól jössz majd lázba és egész nap majd engem emlegetsz" :)))
Valahogy én is így képzelem, és eddig erre a szövegrészre nem is figyeltem föl ebben a számban :)))



Vajon miért érzem úgy, hogy...

Te nem vagy egy egyszerű, naiv vidéki fiúcska? Ilyesmikben én csak nagyon ritkán szoktam ám tévedni!



Tudtam

hogy megkeresed :) Nem keringő, de az a testtartás. Finoman megfogom a Hölgy derekát, a jobb kezemmel, Ő a jobb kezét a vállamra teszi, a bal kezemben határozottam de mégis gyengéden, emelve megtartom a tenyerembe simuló, kecses ujjait, és lassú, mozdulatokkal finoman felvéve a zene ritmusát, a csípő balra - jobbra mozgatásával és pihe könnyed forgással végigtáncoljuk ezt a pár kellemes percet.... Van egy olyan földgömböm, amin a csillagot vannak rajta, és ha az van bekapcsolva a sötétben és csupán a lakás meleg fényei világítanak, akkor szokott tetőzni a romantikus pillanat a lelkemben....azt hiszem ez a Páromra is így szokott hatni :)



"egymás kezét sem fogtuk meg"

Áh, én is az ilyen lassú udvarlási tempó híve vagyok, :) aminek azért lehet hatalmas csúcspontja: https://www.youtube.com/watch?v=gbf_l2J-_GE



Pedig

ezek csak egy egyszerű, naív vidéki fiúcska gondolatiból fakadó dolgok, hogy "Mi Kell Nőnek?" vajon, mi okoz örömet számára?? Mert ha Ő örül mellettem, akkor én is nagyon örülök:))



Hogyan kell erre táncolni?

Frank Sinatra - Polka: https://www.youtube.com/watch?v=xGV3MGGIYyo
Egyszerűen nem bírtam kitalálni... Lassú, összebújóst? A polkát eddig én másképpen "jártam". :)



Csillogó szemekkel és mosolyogva olvastalak

és csak ittam, ittam a szavaidat!



Ilyen

Vendégfogadásokat én sem tartottam túl sokszor, mert ezekből általában komoly kapcsolatok lettek.
Utána is vártam Őket, meglepetésekkel, mert a virágot sem egyszer kell meglocsolni, hanem rendszeresen és akkor gyönyörű marad :)



A

legutóbbi ilyen alkalommal, gondos előkészületeket tettem.

Megtudtam milyen ételt szeret, és tudtam, hogy vegetáriánus.
Csináltam császármorzsát, és az gyermekkori kedvencét: paradicsomlevest betű tésztával :)))
Szépen megterítettem, majd kimentem elé a vasútállomásra.
Tudtam hogy nem eszik fehér lisztet, ezét barna liszttel próbáltam a rántást csinálni a paradicsom levesbe, ezért roppant szokatlan íze lett és nagyon kellemetlenül éreztem magam. Nem akartam engedni, hogy megkóstolja, mert nem volt időm már újat készíteni.
Egész napunk volt együtt estig, és még nagyon nem tudtuk mi is lesz ebből:)
Kedves volt a levessel kapcsolatban és megértő, nem fintorgott:)
A császármorzsám viszont lenyűgözte :). Majd terveztem egy kellemes délutáni Dunaparti sétát, sok beszélgetéssel.
Este megmutattam pár kedvenc zenémet és Frank Sinatra Polka dots and moonbens (ha jól írom) című számára szerettem volna táncolni, de nem mert, így nem erőltettem. A masszázst nagyon szereti, ezért megmaszíroztam a hátát és hazakísértem. Minden ruhán keresztül és ekkor még egymás kezét sem fogtuk meg, tehát semmi "extra" nem volt. Számára nagyon emlékezetesnek bizonyult, ahogy bemutattam Neki az én kis világomat :) Legalább is ezt mondta :)



Mindent vagy semmit

Áh, a mindent vagy semmit elvét követtem én is szívügyekben ... ezért egy kézen megszámolható, hogy hányszor nyitottam nagyra a szívem.



**

Megkértem Istent...
Kértem Istentől, hogy ... (...)
De Ő azt felelte: Nem.

Uram, mélyről hozzád szól szavam: NEM!
Te nekem ne dirigálj!



Visszatérve

ezért van most egy lakat a szívemen, és talán ezért kezdek megint visszahúzódni az emberek közül.
Túl nagyra tudom nyitni, egészen oda tudom adni, ezért majdnem végzetes sebet is lehet rajta okozni..



Tényleg a Te gondolatod volt

a mai napom vezérlőfonala! Erőt és hitet adott.



Elmeséled, hogyan szokásod hölgyvendéget fogadni?

Teríték és ilyesmik érdekelnek, úgyhogy ne ijedj meg! :) Csak a romantikát tesztelem...



Tudod

milyen jól eső és megtisztelő érzés, ha pl eszedbe jutnak a gondolataim ?:))) Ez nagyon sok erőt ad.



Én is

így gondolom. Inkább lassabb léptekkel, kisebb nyitásokkal de tartósabban. Egy hosszú kapcsolatnak vagyok most a végén. Nagyon mély sebeket hagyott bennem és erről nyíltan már nem tudok írni többet.



Csak egy pasi volt? :)

Ó, én meg mindenfélét gondoltam már! :)

Könnyebb, simább napom volt, mint tegnap. Gyakran járt az eszemben az, amit te fogalmaztál meg:
„ … hinni, abban, hogy Istennek célja van az életemmel és nyitott a szívem, arra, hogy bármi legyen is az elfogadjam, akkor szerintem a földi keretek között elérhető boldogság közelében járok”.



Hölgyekkel

némiképpen másként működöm. Bár ott is vissza tudok húzódni, de általában akkor annak ott és akkor helye és jogosultsága is van, és figyelek arra, hogy ne legyek tolakodó, vagy megterhelő, nyomasztó egy nő számára sem.



Aha, ez tök logikus és világos!

" ... az igazi szangvinikus, ahogy kilép az ajtómon, máriis újabb intenzív kapcsolatba kerül Valakivel". Következtetés: egy másik típusú hölgy illik hozzád, ... egy olyan, aki felé lassabban nyitsz, ... és ő is, .... de tartósabb, szorosabb a "kötelék".



Nem

Egy Férfi Barát:)



Most

először újra nyitottam Felé, és engedtem, hogy találkozzunk, mert évekig nem akartam hiába keresett.
Fura egy jószág vagyok én.:)
Milyen napod volt?



Egy hölgy van a dologban? :)

Kezdesz egy kicsit kibújni a páncélod mögül vele kapcsolatban? Áh, ez jó hír!
Hölgy az illető, ha szabad tőled nyíltan megkérdeznem….