Az elfogadásig vezető út

Ha össze kéne foglalnom egy szóban, röpke 37 évem legnagyobb lelki küzdelmének tartalmát, akkor az "Elfogadás", ami ezt legjobban kifejezné.

Most még a tegnapi naplóbejegyzésem témájának az elfogadási folyamatában vagyok. Ez a szó ebben az értelemben, a fájdalmakon túl, a velem történt, visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan dolgok elfogadását jelenti.

Ebben az életkorban a legproduktívabb és legaktívabb az átlagember, hisz most teremti, teremtheti meg önmaga és családja jövőbeli alapjait. Én is ilyen szerettem volna lenni, és a főiskolán még hiperaktív is voltam, de ma, heti 20 órát vagyok képes dolgozni, a maradék időt pedig pihenésre és erőgyűjtésre kell töltenem, hogy ezt a 20 órát is képes legyek, mérnökként, felelősségteljesen ledolgozni.

15 évvel ezelőtt jó indulatú agydaganatot diagnosztizáltak nálam, amit abban az évben meg is műtöttek. Most csak egy aspektusát fejteném ki a következményeknek, a többit, későbbi bejegyzéseimre hagyom, mert egyszerre nagyon hosszú és talán lelkileg is túlterhelő lenne.

A műtét után pár hónappal, iszonyú erős elektromos ütésszerű, hasogató fájdalmak jelentkeztek a bal fülem belsejébe sugárzóan. Pár másodperc, és elmúlt, majd két-három hónap múlva ismét jelentkezett. Egyre csökkent a fájdalmak közötti időtartam, és kb 9 éve – ahogy azt már írtam - hogy ez a nyilalló hasogató égető fájdalom, életem minden napján velem van, naponta 50-150 alkalommal.

Az átlagos fájdalomcsillapítókra semmit nem reagál ez típusú fájdalom, ezért, az epilepszia és a depresszió ellenes szereket alkalmazzák. Ezeknek a szereknek csak a mellékhatása, ezen neurophátiás fájdalom típus csillapítása, így olyan dózisokban kellett szednem őket, hogy mire fájdalommentessé tettek, addigra már csak az alap életfunkciókat tudtam produkálni. Evés, ivás, alvás...

Újra és újra másik Orvoshoz mentem, hogy találjanak ki valamit, ami mellett élni, dolgozni, és egyáltalán ép elméjű emberként létezni lehet, de Senki nem tudott jobbat.

Kb. egy évvel ezelőtt kértem, hogy idegsebészeti beavatkozással is próbáljanak meg tenni valamit. Az első műtét után 4 napig nem voltak a korábbihoz hasonló fájdalmaim. Sírtam a kórházban a boldogságtól, hogy vége lesz a szenvedésnek. Kisebb területen, de apránként visszakúsztak a fájdalmak, és mikor kiengedtek, egy-két nap múlva újra ugyanazzal az intenzitással, alvászavarral és kínokkal minden fájdalom visszatért. A korábbi gyógyszerektől iszonyodtam már, és egy opiát tartalmú szert kezdtem el szedni, amivel el lehet érni csillapodást, de mellette nem kerülök életképtelen állapotba.

Három további műtét volt még és mindig egy kicsivel csökkent a fájdalmas terület, amivel az egy napon belüli fájdalom időtartama is zsugorodott. Ennél több lehetőségem azonban nincs.

Az a típusú ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, de el kell jutnom arra a bizonyosságra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és akkor a belátással is képes vagyok szóba állni, mert ha folyamatosan lázadok lelkileg, és nem vagyok képes az elfogadásra, akkor azzal ronthatok is a helyzetemen.
Ebben is ahogy mindenben természetesen fontosnak tartom az egyensúlyt. Amíg tudok teszek ellene, ha azonban már nem tudok, akkor meg kell állnom.

Éppen ezért jártam Magyarország minden nevesebb fájdalom ambulanciáján.

Elértem, hogy az országban egyedül Debrecenben lévő, Gamma késsel, egy nagy dózisú sugárral próbálják a fájdalmas ideget „kiiktatni”.

Láttam egy Hollywoodi produkciót, aminek a címe „Áldott kezek”. Egy valós történeten alapul, egy ténylegesen praktizáló kiváló Idegsebész életéről szól. Ezt az embert megkerestem, összeállítottam számára egy angol nyelvű diagnózist, a leleteim becsatolásával és elküldtem Neki egy nagy borítékban a levelemet Amerikába. 2 héttel később kaptam Tőle, egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megkapta a levelemet, érti a problémámat, de az eddig alkalmazott gyógyszercsaládok kipróbálásánál Ő sem tudna jobbat, és mivel a világ minden részéről érkeznek Hozzá a nagyon súlyos problémákkal küzdő emberek megkeresései, plusz rendszeresen publikációkat ír és oktat, ezért teljes körűen nem tud foglalkozni az esetemmel.

Tovább kerestem és Washingtonban találtam a Neurológiai kutató intézetben egy Fájdalom Specialistát, Akivel fölvettem a kapcsolatot és skype-on többször is sikerült Vele konzultálnom. Ő is olyan gyógyszer kombinációkat javasolt, amelyek kipróbálásán már régen túl voltam.

Magyarországon egy Prima Primisszima jelölt Európai hírű, Idegsebész és Neurológus professzorral állítottuk fel a 4 beavatkozásból álló stratégiát, és ennek végeztével közölte, hogy nem lát további olyan beavatkozási lehetőséget, amivel ne lenne biztos a nagyobb károkozás, mint az eredményesség.

A keleti orvoslásból az akupunktúrából csináltam végig egy intenzív kezelést, amely megoldást nem hozott. Van még ezerféle csodaszer, ami elvileg mindenre jó, de legalább fél évig kell használni, hogy az eredményt értékelni lehessen. Ezek közül csak azt lettem volna hajlandó kipróbálni, amiről bizonyító erejű referenciát mutatnak, hogy erre a konkrét fájdalomra bevált. Több 10 ezer forintért havonta nem kívántam kísérletezésekbe bocsátkozni. Egytől-egyig azt mondták, hogy ki kell próbálni, mert ilyen tapasztalatuk nincs…

Ezen a ponton indultam hát el az elfogadás irányába
Opiát és nyugtató, amivel jelenleg élek, és minden nap van kisebb-nagyobb, hol több, hol kevesebb fájdalom rohamom. Beláttam, hogy most már el kell fogadnom, hogy az életem ebben a mederben zajlik. Az elmúlt 9 évben, folyamatosan dolgoztam, mert mindennél rosszabb hatással van rám a tétlenség, ami értéktelenséget, értelmetlenséget hív életre a gondolataimban. Amióta az elfogadás irányába engedtem a gondolataimat, azóta könnyebben élem meg a fájdalmakat. El kezdtem kondi terembe járni, próbálgatom magam a via ferrata típusú hegymászásban és vannak sikerélményeim. Lehet, hogy holnap egy rosszabb napom lesz, mint a mai, de ma tudok hálás lenni, azért ami már van és az apró sikerélmények felértékelődtek a szememben. Az a döntés hogy elfogadtam ezt az élethelyzetet, úgy érzem, hogy segít egyre jobban és könnyebben átvészelni a fájdalmaimat.

Hozzászólások



Ezt

én teljesen elfogadom, véletlenül sem gondolom, hogy képzelődnél.. Sőt :)
A legmeglepőbb, hogy Személyedben egy Olyan Ember szólt hozzá az írományaimhoz, Akitől, nagyon olyan megértést tapasztalok, amire nagyon vágytam...A Blogjaid meg szoktak döbbenteni, és ahhoz is nagy bizalom kellett részemről, hogy a második versemet elküldjem,,,ezen meg is lepődtem, miért nyíltam meg ennyire könnyen a kérésedre...



A végén nem vagy visszafogott?

No, erre csak annyit mondok, hogy: minden jó, ha jó a vége!

Te tényleg nem tapasztaltál itt semmi különöset? A saját történeted még nem köszönt vissza egyetlen secret lapról sem?



...

Most nem szedem ki azokat a kulcsszavakat, mondattöredékeket, történetbe ágyazott szituációkat, amik egyértelműen mellétehetők az én életem eseményeinek, hiszen többnapos munka volna, de itt vannak, igen itt, ezen a portálon.

A megmentő Kisfiú – akiről meséltél, mint hajdani önmagadról - annak a novellának a főhősével is azonosítható, akiről éppen ma délután olvastam. De ha te sem tudod, hogyan lehetséges mindez, akkor nagyon úgy tűnhet számodra, hogy csak képzelődöm…



:))

Bárcsak tudnám :)) De mindenről azt írtam, ami eszembe jutott :)) Mi az a sok véletlen? Ez tuti komoly, nem is vicc.



Az

biztos, hogy nagyon sok lenne...főleg, amilyen visszafogott egy Fiú vagyok én Nők terén :)))) Báár végül is annyira nem vagyok annyira visszafogott, mint amennyire naív és bizalmat megelőlegező... csak egy kicsit



250 csaj még egy Oroszlánnak is sok lett volna :)

és akkor nemcsak a hátad és a vállad sajogna! :) Örülök, hogy nevettél!



:)

Roberto, vallj színt, mert ennyi véletlen már egyszerűen nem létezhet! Te tudod, hogy melyik novellát olvastam délután? Kérlek, nagyon őszintén válaszolj, mert amit leírtál, az a novellám tartalma!



:))

Hangosan felnevettem :)) "250 lába", akkor pedikűröztem volna az almás rekeszeken a kertvárosii, Lányok, Asszonyok, kecses lábait :)))



A zenét ismertem

de mindig ad valami újat!

Jézuskára is az állatok lehelték a meleget, mert nem volt más, ami melegíthette volna.



Tetszett

nagyon, mert felidézte, bennem, újra a "Hősszerelmes " típust, Aki már általános iskolában meg akarta menteni az Iskola Szépének életét, hogy Ő lehessen a "Hős", és karjaiba omoljon az elbűvölt Leány, mélyen a szemembe nézve, örök szerelemmel tekintve rám, mint testi - lelki megmentőjére ... :)) Egy Kisfiú vágyálmai voltak ezek csupán :)))



Nekem ez jobban tetszett! De meg ne sértődj! :)

" ... 250 lába megemelése után" Úristen - gondoltam- 250 csajnak megemelte a lábát!? :) Egyébként a régi hozzászólásaimban én is mindig felfedezek hibákat, elírásokat, mert hát :) én sem vagyok tökéletes!

Nyugtass meg, hogy nevettél!



De örülök

hogy tetszett a zene:))) Ismerted már?
A Fűtésre visszatérve, mennyivel jobb volt régen, amikor, Riska tehén a maga 800 kg-os 37 fokos testével, bent volt az első szobában és befűtötte az egész házat, már a leheletével:)) Aztán ebből mi igaz??:))) Mesélte Valaki mikor gyerek voltam, de az ilyesmit sosem fejeltem el :)))



A Tévé

című beírásomból idéztem, amit elírtam :)))



20:57 perces hozzászólásodat nem értem :)

elveszítettem a fonalat!



Ez ugyan nem Isauráról szól

de nagyon dallamos!

L.L. Junior - Rabszolgalány: https://www.youtube.com/watch?v=jvA1FXm27fY



이루마 zenéje

egyszerűen csodálatos volt! Nagy köszönet érte!



:D

Te pályát tévesztettél! Újságírónak kellene lenned valamelyik magazinnál! Engem ugyanis nem könnyű ám megnevettetni, mert halálosan komolyan veszem magam, de neked sikerült!



Nos ez már azért beszédes, az agyi állapotomra nézve :))

"pont az jutott eszembe, hogy eszembe, hogy pont":))))



Csak elfelejtettem bekapcsolni a fűtést

ennyi történt. Nagyon szeretsz fűteni? Még papírod is van róla? És egy eléggé intenzív "bioreaktor" vagy? :) Ó, te melletted tutira nem unatkozna (és fázna) egy nő, ugyanis a társalgási stílusod lehengerlő.

Na, megmerítkezem a zenében...



Tévé

nélkül egész jól megvagyok egyébként én is. Főleg, ha van "Kivel" írni pár sort :))
Filmet meg tudok a neten is nézni.
A Rádiót alapból nem szeretem, legalább is a Kossuthot, mert a Krónikát ott szerintem a Pszichiátrián, alap antidepresszáns kezelésnek felírja az orvos :)))
Most ki vagy éppen? Luselia Santos, magyar hangja Detre Annamária alias IZAURA ??:))
Ahogy ott álltunk a teraszon, amikor az Öreg kifizette a napszámot, akkor pont az jutott eszembe, hogy eszembe, hogy pont úgy érzem magam, mintha egy Amerikai gazdag ültetvényes farmján dolgoztam volna :)



Fűtetlen

lakás? Mivel tüzeltek egyébként? Gázzal, vagy Fával, vagy egyéb? (Most nem tudnám felsorolni, az összes hőenergia nyerési lehetőséget, de kíváncsi vagyok :))))
Nagyon szeretek fűteni:) Még papírom is van róla komolyan:))) Itt most meg fogok küzdeni a télen, hogy a konvektort 3,5-4-4,5-re állítsam..:) Ne már..nehezen viselem, ha egy Nő fázik.
Amúgy önmagam is elég intenzív "bioreaktor" vagyok, mert pl, ha tésztát, rizst, vagy magas szénhidrát tartalmú ételt eszem, akkor a kémiai reakció beindulása után, mindent le kell dobnom magamról és a könyököm, meg a térdem kipirosodik, rendesen, mint egy "hősugárzó" tolom a meleget :))) Na jó ez egy kedvenc zeném:

https://www.youtube.com/watch?v=7maJOI3QMu0
Ha ezt hallgatom, csukott szemmel, elképzelem, ahogy a Colorado folyó forrásánál egy vízcsepp vagyok, ami elindul lefelé és egyre csak sokasodik, nő, és egyszer csak már fölülről látom a kis patakot, ami egyre szélesebb, egyre dúsabb, és repülök fölötte, végig a Grand Kanyonon.....teljesen a Hoover gátig, ami életem legnagyobb álmai közé tartozik, hogy oda eljussak egyszer :)



Cipekedtél ma már eleget

a többit hagyd másra! :) Persze csak abban az esetben, ha van még olyan használati tárgyad, amely fél hűtőszekrény nagyságú!



Én nem tévézek

mert a szappanoperákat magam írom, :) a híradó rémhíreitől pedig irtózom. Most főzök egy forró teát, mert hosszú volt a hajfestés, hajmosás 1- 2 órácskája a fűtetlen lakásban. Utána jövök!

A zenét várom!



A humorod ma fantasztikus!

Mosolyogva olvaslak! Tetszik, ha egy pasi humorral fűszerezi a problémákat!



:)))

Ezek e kedvenc helyeim és Bora bora is közte van:))
Ez most nagyon jól esik:))
Különösen, hogy én -naiv, vidék, almaszedő ..és ÓDIVATÚ gyerek.. elhoztam magamnak egy tévét, amit még az első fizetésemből vettem, ennélfogva, örökösnek véltem. Színes tévé hurrá, annyira akartam gyerekkoromban színestévét, hogy a Híradóban a Bemondónéni száját képes voltam pirosnak látni, csakhogy megnyugodhassak, hogy színes :)) Lehet hogy jó egyébként csak mire most becipeltem egy "fél hűtőszekrénynek" megfelelő tévét és kiderült, hogy egyetlen csatlakozó sem jó akkor, és alig is fér el :))) Ez már sokkk:) Itt már csak a zuhany segít :)Közben futtatom újra a hullámos zenét, és én is küldök, egyet, ha el nem úszom a zuhanykabinnal Bora-Borára egy kicsit :))))



:)

És egy mosoly is jár az Oroszlánnak, mert az ígérteit mindig betartja.



Relax / Pihentető, nyugtató zene

https://www.youtube.com/watch?v=OM49ViekiYY

Tengerparti hullámok. / Relaxációs zene / https://www.youtube.com/watch?v=m35ZyXX3w0E
A tengerpart látványa, a hullámok mozgását visszaadó, kellemes zene tutira jót tesz. Ezt ígéri a készítője.



250 ládát emeltél?

Tutira belehaltam volna, :) de az is lehet, hogy nem! Keresek neked relaxálós zenét...



Te tényleg egy kis stréber vagy:)

tisztánlátás (vagy gondolatolvasás) területén, mert egy olyan érzés kerített a hatalmába, hogy már láttad a leckekönyvemet. :) Versfaragásra a fejemet magam sem merem adni és talán éppen a fránya poétika miatt, ami megmutatta, hogy a vers sokkal több, mint néhány rím és sorokat nem mindenki tudja csinos, méretre szabott „formaruhába” öltöztetni.

Sajog minden porcikád? Vegyél egy kellemes fürdőt és relaxálj! Utána pedig nyújtóztasd ki a fáradt testrészeidet az ágyban! Én a hajamat festettem: örök feketére! :) Köszönöm, hogy géphez ültél!



A dalokat

én is ismerem és szeretem is, de azon gondolkodtam amikor szedtem, hogy az alma is piros, meg a Pipacs is, és hogy lehetne ebből verset faragni? :) De az ihletet kényszeríteni nem lehet, no meg van még mit tanulnom poetikából :)