Az elfogadásig vezető út

Ha össze kéne foglalnom egy szóban, röpke 37 évem legnagyobb lelki küzdelmének tartalmát, akkor az "Elfogadás", ami ezt legjobban kifejezné.

Most még a tegnapi naplóbejegyzésem témájának az elfogadási folyamatában vagyok. Ez a szó ebben az értelemben, a fájdalmakon túl, a velem történt, visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan dolgok elfogadását jelenti.

Ebben az életkorban a legproduktívabb és legaktívabb az átlagember, hisz most teremti, teremtheti meg önmaga és családja jövőbeli alapjait. Én is ilyen szerettem volna lenni, és a főiskolán még hiperaktív is voltam, de ma, heti 20 órát vagyok képes dolgozni, a maradék időt pedig pihenésre és erőgyűjtésre kell töltenem, hogy ezt a 20 órát is képes legyek, mérnökként, felelősségteljesen ledolgozni.

15 évvel ezelőtt jó indulatú agydaganatot diagnosztizáltak nálam, amit abban az évben meg is műtöttek. Most csak egy aspektusát fejteném ki a következményeknek, a többit, későbbi bejegyzéseimre hagyom, mert egyszerre nagyon hosszú és talán lelkileg is túlterhelő lenne.

A műtét után pár hónappal, iszonyú erős elektromos ütésszerű, hasogató fájdalmak jelentkeztek a bal fülem belsejébe sugárzóan. Pár másodperc, és elmúlt, majd két-három hónap múlva ismét jelentkezett. Egyre csökkent a fájdalmak közötti időtartam, és kb 9 éve – ahogy azt már írtam - hogy ez a nyilalló hasogató égető fájdalom, életem minden napján velem van, naponta 50-150 alkalommal.

Az átlagos fájdalomcsillapítókra semmit nem reagál ez típusú fájdalom, ezért, az epilepszia és a depresszió ellenes szereket alkalmazzák. Ezeknek a szereknek csak a mellékhatása, ezen neurophátiás fájdalom típus csillapítása, így olyan dózisokban kellett szednem őket, hogy mire fájdalommentessé tettek, addigra már csak az alap életfunkciókat tudtam produkálni. Evés, ivás, alvás...

Újra és újra másik Orvoshoz mentem, hogy találjanak ki valamit, ami mellett élni, dolgozni, és egyáltalán ép elméjű emberként létezni lehet, de Senki nem tudott jobbat.

Kb. egy évvel ezelőtt kértem, hogy idegsebészeti beavatkozással is próbáljanak meg tenni valamit. Az első műtét után 4 napig nem voltak a korábbihoz hasonló fájdalmaim. Sírtam a kórházban a boldogságtól, hogy vége lesz a szenvedésnek. Kisebb területen, de apránként visszakúsztak a fájdalmak, és mikor kiengedtek, egy-két nap múlva újra ugyanazzal az intenzitással, alvászavarral és kínokkal minden fájdalom visszatért. A korábbi gyógyszerektől iszonyodtam már, és egy opiát tartalmú szert kezdtem el szedni, amivel el lehet érni csillapodást, de mellette nem kerülök életképtelen állapotba.

Három további műtét volt még és mindig egy kicsivel csökkent a fájdalmas terület, amivel az egy napon belüli fájdalom időtartama is zsugorodott. Ennél több lehetőségem azonban nincs.

Az a típusú ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, de el kell jutnom arra a bizonyosságra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és akkor a belátással is képes vagyok szóba állni, mert ha folyamatosan lázadok lelkileg, és nem vagyok képes az elfogadásra, akkor azzal ronthatok is a helyzetemen.
Ebben is ahogy mindenben természetesen fontosnak tartom az egyensúlyt. Amíg tudok teszek ellene, ha azonban már nem tudok, akkor meg kell állnom.

Éppen ezért jártam Magyarország minden nevesebb fájdalom ambulanciáján.

Elértem, hogy az országban egyedül Debrecenben lévő, Gamma késsel, egy nagy dózisú sugárral próbálják a fájdalmas ideget „kiiktatni”.

Láttam egy Hollywoodi produkciót, aminek a címe „Áldott kezek”. Egy valós történeten alapul, egy ténylegesen praktizáló kiváló Idegsebész életéről szól. Ezt az embert megkerestem, összeállítottam számára egy angol nyelvű diagnózist, a leleteim becsatolásával és elküldtem Neki egy nagy borítékban a levelemet Amerikába. 2 héttel később kaptam Tőle, egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megkapta a levelemet, érti a problémámat, de az eddig alkalmazott gyógyszercsaládok kipróbálásánál Ő sem tudna jobbat, és mivel a világ minden részéről érkeznek Hozzá a nagyon súlyos problémákkal küzdő emberek megkeresései, plusz rendszeresen publikációkat ír és oktat, ezért teljes körűen nem tud foglalkozni az esetemmel.

Tovább kerestem és Washingtonban találtam a Neurológiai kutató intézetben egy Fájdalom Specialistát, Akivel fölvettem a kapcsolatot és skype-on többször is sikerült Vele konzultálnom. Ő is olyan gyógyszer kombinációkat javasolt, amelyek kipróbálásán már régen túl voltam.

Magyarországon egy Prima Primisszima jelölt Európai hírű, Idegsebész és Neurológus professzorral állítottuk fel a 4 beavatkozásból álló stratégiát, és ennek végeztével közölte, hogy nem lát további olyan beavatkozási lehetőséget, amivel ne lenne biztos a nagyobb károkozás, mint az eredményesség.

A keleti orvoslásból az akupunktúrából csináltam végig egy intenzív kezelést, amely megoldást nem hozott. Van még ezerféle csodaszer, ami elvileg mindenre jó, de legalább fél évig kell használni, hogy az eredményt értékelni lehessen. Ezek közül csak azt lettem volna hajlandó kipróbálni, amiről bizonyító erejű referenciát mutatnak, hogy erre a konkrét fájdalomra bevált. Több 10 ezer forintért havonta nem kívántam kísérletezésekbe bocsátkozni. Egytől-egyig azt mondták, hogy ki kell próbálni, mert ilyen tapasztalatuk nincs…

Ezen a ponton indultam hát el az elfogadás irányába
Opiát és nyugtató, amivel jelenleg élek, és minden nap van kisebb-nagyobb, hol több, hol kevesebb fájdalom rohamom. Beláttam, hogy most már el kell fogadnom, hogy az életem ebben a mederben zajlik. Az elmúlt 9 évben, folyamatosan dolgoztam, mert mindennél rosszabb hatással van rám a tétlenség, ami értéktelenséget, értelmetlenséget hív életre a gondolataimban. Amióta az elfogadás irányába engedtem a gondolataimat, azóta könnyebben élem meg a fájdalmakat. El kezdtem kondi terembe járni, próbálgatom magam a via ferrata típusú hegymászásban és vannak sikerélményeim. Lehet, hogy holnap egy rosszabb napom lesz, mint a mai, de ma tudok hálás lenni, azért ami már van és az apró sikerélmények felértékelődtek a szememben. Az a döntés hogy elfogadtam ezt az élethelyzetet, úgy érzem, hogy segít egyre jobban és könnyebben átvészelni a fájdalmaimat.

Hozzászólások



Nagyon

Sokszor voltam már olyan szerelmes, hogy képes lettem volna kivödrözni a Balatont, ha ezzel örömet okozhatok és viszont szerelmet kapok :) Azt hiszem igazán viszonozva azonban ez sosem volt.... Voltak már belém többen szerelmesek, de valahogy ez nem találkozott még úgy igazán össze. Egyszer hittem azt hogy mégis talán, de véget ért az álom....A szívem szilánkokban hever szanaszét a földön és már kiástam az alapját, egy jó erős védőfal rendszernek, hogy mire egyszer újra érezni mer, addigra már ne jusson se ki - se be a szerelem...
Szenvedélyesen és Hősiesen szerelmes típus vagyok egyébként, és mindig csalódás ért ha egyáltalán napvilágra mertem hozni az érzéseimet.. Talán magas volt az elvárásom?? Lehet. Nem tudtam azon változtatni, hogy milyen Nők érintsenek meg lelkileg és milyenek ne. És így alakult. A "szerelem karrierem" egy szolgálati Garzonban végződik jelenleg.



?

Neked vannak gyerekeid? A munkádról már sokat beszéltél, de a magánéletedről szinte még semmit. Voltál már halálosan szerelmes?

A szerelem százszínű, olyan, mint egy festő palettáján a festékfoltok, mégis egyetlen szóba sűrítjük bele, nem téve különbséget a szalmalángok, a langyos lábvizek és az eget rengető érzelmi lángolások között.

Ó, a szerelmes sztorikra különösen vevő vagyok! Te melyik típusát tapasztaltad meg a saját bőrödön? Persze passzolhatsz is, nem kötelező kitárulkoznod, de ha bevállalod, Csernus Imrésen, :) akkor érdeklődéssel hallgatom.



Köszönöm

:) A válaszaidat :) Ha nem bánod én úgy tekintek Rád, mintha a korosztályomból való lennél:)
Márcsak azért is mert annyira vizuális típus vagyok, hogy furcsa azt képzelni, hogy egy Pipacs ül a képernyőn túl :)
Gyönge virágszál az inkább :)



Az Oroszlán csillagjegy jellemzőit ismerem

hiszen nekem is van egy Oroszlánom, a kisfiam.
A felnőttkor határon túl és innen, van ilyen is, meg olyan is… Ez a gyermekeim életkorára vonatkozik.



Tegnapi kérdéseid?

Hm, azt hittem, hogy kivétel nélkül mindegyikre reagáltam, de most ellenőrzöm.



Nem

szerettem volna követelőzni. Ma eszembe jutott időnként, hogy fogsz e majd válaszolni.... De teljesen elfogadom azt is ha nem.. Szeretem az Oroszlánt, van bennünk közös :)



Ezért

ilyen titokzatos ez az oldal?:)))



És

a tegnapi kérdéseim közül semmire nem válaszolsz??



Ó, egy Oroszlán vagy!?

De jól mutatunk együtt! :) Egy gyönge virágszál és egy Király...

A lelkem fiatal, kedves Roberto!
Ezzel az agyoncsépelt sablonmondattal bújok ki a konkrét válaszadás alól. :)



Ez

úgy hangzik, mintha olyan nagyon-nagyon öreg lennél :))) Valahogy nem egészen ez a benyomásom a stílusod alapján:))



Ó, régen, nagyon régen...

kertészlegényt "faragtam" a "kedvesemből" és elképzeltem, ahogy ültet, kapál, locsol, :) pedig egy könyvkukac volt! :)



Köszönöm az üdvözletet

és várom a híreket! Most elszaladok a boltba, utána pedig itt leszek... :)



Kaptam

Ígéretet, hogy a jövő héten egy napot próbára mehetek... Az tetszett neki, hogy voltam egy évig előkészítő mérnök egy olyan Cégnél, ami "Tündérországot" idéző kerteket épített. Meg a jogosítványomnak is örült. Majd kiderül.
Október végén ezeknek a dolgoknak vége, inkább én most a tavaszi kezdést szeretném megalapozni, mert akkor addig marad időm befejezni az írást.



Egy

stílusos tea mellől üdvözletemet küldöm :) Nem másolni akarlak ám, csak most eszembe jutott :)



.

Remélem, hogy kedvedre alakulnak a dolgok és SEGÉDERŐ lehetsz! Egy olyan segéderő, aki a lelkét is beleteszi abba, amit csinál. Szurkolok neked.



Tündérország tájait idézik

A kertépítéssel kapcsolatban viszont szorgalmasan gyújtóm a képeket, amit ez a webhely is bizonyít, mert érdekel! Imádom a kerti sétányokat, a szép parkokat, a csodaszép lugasokat, mert Tündérország tájait idézik!



Még sohasem éreztem a verejtékes illatát

A kertépítés engem is érdekel, de csak virtuálisan, mert az anyaföldnek nem bújtam még oly módon az ölébe, hogy érezzen a verejtékes illatát, vagyis a gyomlálással, kapálással, veteményezéssel és kertészkedéssel még nem sok munkaórát töltöttem.

A veteményeskertünket nagyanyám és anyukám mindig lelkesen, nagy odaadással gondozta, de a látott mintát nem követtem, és valamiért nem is várták el tőlem.

Kapálni persze tudok, csak nem akarok! :)

A pipacsemlékeid felidézését köszönöm!



A Pipacs

mező, gyermekkoromat idézi, mert sokat dolgoztam a határban, ahol szőlőnk volt, meg kukoricánk és amikor cseresznyézni kujtorogtunk a barátaimmal rengeteg pipacsot láttam :)) Pont ilyen gyönyörű pirosakat, mint ez :))
És még az Óz a Csodák Csodája is eszembe jut, ami a Főiskolás éveim egyik kedvenc filmje volt, jelezve, hogy a gyermeki lelkület egy kicsit megragadt bennem :)) De ott a sok pipacs kábító hatással volt Dorottyra :)) És itt?? :)
Nos, rejtelem az van benne kétség kívül :))
Ahogy írtam 4 órában dolgozom, de az az igazság, hogy felkutattam itt pár kertészeti Céget, mert a Sió Gyár miatt errefelé sok a gyümölcsös és szeretném az időmet egy kis fizikai munkával is lekötni. Dolgozni még bírok, és tényleg nem vetek meg semmilyen munkát, így a múlt héten már voltam egy délutánt, amikor egy kertépítő Cégnél folyamatosan földet lapátoltam, de nekem ez jól esett. Almaszedésre is jelezték, hogy talán hívnak, és most egy olyan Fickóval találkozok, Aki kert fenntartást csinál itt a sok nyaraló és mindenféle gazdag házak körül, és keres maga mellé, egy segéderőt. Ő ismerősön keresztül jött képbe, a többit hirdetésekben hajtottam föl, és most tárgyaljuk le a részleteket. Nem szokásom túlzottan beleélni magam semmibe, megyek teszem a dolgom és majd kiderül mi lesz az eredmény :)
De fura, hogy már október van.. Ma van pont 6 éve, hogy ezen a munkahelyen dolgozom, ez viszont jó érzés, mert szeretem amit csinálok:) Remélem jól telik a napod Pipacsvirág :) Én is érkezem ha végeztem :) Szia!



Szia-mia!

A fiúk a bányában dolgoznak, :) Pipacs meg a mezőn. :) Ezzel a faviccel, bárgyú poénnal köszönök most el. Elmentem dolgozni.... Szia-mia!



Október első reggelén

is ide szaladtam először. Ó, a tárgyalások néha dögunalmasak, felesleges szócséplő „partik”, amiknek semmiféle gyakorlati hasznuk sincs, bár lehet, hogy te olyan szférában dolgozol, ami ezt cáfolja!

Szép napot! Jövök, ahogy tudok!



Minden

szót köszönök én is, úgy gondolom értéket teremtenek a gondolataid.



Nem

szeretnék eltűnni, fontos nekem, hogy a dolgok ne szakadjanak csak úgy félbe....ez általánosságban jellemző rám.
Jó éjszakát:)
Holnap 4-től egy megbeszélésem lesz, kb egy óra és utána terveim szerint itt leszek.
Szia:)



Holnap mindenre válaszolok!

Remélem, hogy Te nem tűnsz el, mint ahogyan másoknak szokása! Jövök és várlak!



Nagy köszönet a mai napért!

Szia!



Én

teljes mértékben elhiszem, amit leírtál. Én is hiszem hogy van saját Őrangyalom, Aki mindig mellettem van. Most is :)
Fájdalmas volt a lelkemnek olvasni e kéréseidet, amikre "nem " volt a válasz. El tudtad ezeket fogadni?
Én csak úgy tudom elfogadni az ilyen dolgokat, hogy abból a szemszögből nézem az életemet, ahogyan szerintem Isten látja, és Neki a pillanat öröme mellett a földi lét utáni sorsunk is rendkívül fontos. Ezért úgy ad, vagy vesz el dolgokat, hogy minden szempontot figyelembe véve, összességében az örök élet legyen az elsődleges a folytatása az életünknek.... Én ezt gondolom. Hány évesek a gyermekeid? Szólj rám ha már nagyon személyeskedésnek érzed, de a megértéshez egy bizonyos fokú megismerés szükséges számomra..



Imádom ezt a lapot!

http://www.thesecret.hu/blogok/forditsd-meg-sorsod/kertem-istent-hogy-ve...

„Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem”. Sosem tartottam magamat büszkének, rátartinak, ezért ez nem fedi a valóságot.

„Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet”. A fogyatékos gyermekek mélyen megérintenek, de az enyémek épek.

„Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell” Itt már langyosodik…

Ez pedig már forró: „Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem”

„Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzá.” Vastag betűs, mert erre kértem legtöbbször. És láss csodát, betartotta az ígéretét, mert elküldte hozzám az egyik angyalát!

VELEM CSODA TÖRTÉNT, ha hiszed, ha nem, de remélem, hogy nem kételkedsz a szavaimban!



Ez most

egy esti stílusos tea volt ezek szerint:)) Szóval: Olvastam valahol itt a napokban, egy bejegyzést, ami Neked lett címezve, de bevallom őszintén, hogy a memóriám nem az igazi már a gyógyszerektől, viszont arról szólt, hogy Te kérsz Istentől dolgokat, és Ő élethelyzetekkel válaszol. Kérdésem: Azok a témakörök, amiket Istentől a Te megszemélyesítésedben írt a szerző, megfelelnek a valóságnak? Remélem nem gabalyodtam bele és érthető amit kérdezek:))



Az emberes hónapok embert próbálóak :)

Nem a tömeggel van bajom, hanem a kötelezőséggel, hiszen nem jó szántamból töltöm valahol és valakikkel az időmet, hanem muszájságból. Az emberes hónapok ( október, november, december) pedig mindig tele vannak ilyen eseményekkel és rendezvényekkel.

Ezért az emberes hónapok embert próbálóak számomra.



Kérdezzél nyugodtan

mert a tea felfrissített! :)

A "tényleg ilyen sokan olvasnak el egy-egy bejegyzést" kérdésedre pontos választ adni viszont nem tudok, mert csak azt látom, amit te, vagyis külső emberke vagyok, nem a TheSecret csapat tagja!



Itt

tényleg ilyen sokan olvasnak el egy-egy bejegyzést, ilyen rövid idő alatt? Reggel korán kell kelned, mert én holnap nem dolgozom és sokáig tudok aludni. Szóval nem akarlak feltartani :) De még csomó kérdés jön elő belőlem...