Az elfogadásig vezető út

Ha össze kéne foglalnom egy szóban, röpke 37 évem legnagyobb lelki küzdelmének tartalmát, akkor az "Elfogadás", ami ezt legjobban kifejezné.

Most még a tegnapi naplóbejegyzésem témájának az elfogadási folyamatában vagyok. Ez a szó ebben az értelemben, a fájdalmakon túl, a velem történt, visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan dolgok elfogadását jelenti.

Ebben az életkorban a legproduktívabb és legaktívabb az átlagember, hisz most teremti, teremtheti meg önmaga és családja jövőbeli alapjait. Én is ilyen szerettem volna lenni, és a főiskolán még hiperaktív is voltam, de ma, heti 20 órát vagyok képes dolgozni, a maradék időt pedig pihenésre és erőgyűjtésre kell töltenem, hogy ezt a 20 órát is képes legyek, mérnökként, felelősségteljesen ledolgozni.

15 évvel ezelőtt jó indulatú agydaganatot diagnosztizáltak nálam, amit abban az évben meg is műtöttek. Most csak egy aspektusát fejteném ki a következményeknek, a többit, későbbi bejegyzéseimre hagyom, mert egyszerre nagyon hosszú és talán lelkileg is túlterhelő lenne.

A műtét után pár hónappal, iszonyú erős elektromos ütésszerű, hasogató fájdalmak jelentkeztek a bal fülem belsejébe sugárzóan. Pár másodperc, és elmúlt, majd két-három hónap múlva ismét jelentkezett. Egyre csökkent a fájdalmak közötti időtartam, és kb 9 éve – ahogy azt már írtam - hogy ez a nyilalló hasogató égető fájdalom, életem minden napján velem van, naponta 50-150 alkalommal.

Az átlagos fájdalomcsillapítókra semmit nem reagál ez típusú fájdalom, ezért, az epilepszia és a depresszió ellenes szereket alkalmazzák. Ezeknek a szereknek csak a mellékhatása, ezen neurophátiás fájdalom típus csillapítása, így olyan dózisokban kellett szednem őket, hogy mire fájdalommentessé tettek, addigra már csak az alap életfunkciókat tudtam produkálni. Evés, ivás, alvás...

Újra és újra másik Orvoshoz mentem, hogy találjanak ki valamit, ami mellett élni, dolgozni, és egyáltalán ép elméjű emberként létezni lehet, de Senki nem tudott jobbat.

Kb. egy évvel ezelőtt kértem, hogy idegsebészeti beavatkozással is próbáljanak meg tenni valamit. Az első műtét után 4 napig nem voltak a korábbihoz hasonló fájdalmaim. Sírtam a kórházban a boldogságtól, hogy vége lesz a szenvedésnek. Kisebb területen, de apránként visszakúsztak a fájdalmak, és mikor kiengedtek, egy-két nap múlva újra ugyanazzal az intenzitással, alvászavarral és kínokkal minden fájdalom visszatért. A korábbi gyógyszerektől iszonyodtam már, és egy opiát tartalmú szert kezdtem el szedni, amivel el lehet érni csillapodást, de mellette nem kerülök életképtelen állapotba.

Három további műtét volt még és mindig egy kicsivel csökkent a fájdalmas terület, amivel az egy napon belüli fájdalom időtartama is zsugorodott. Ennél több lehetőségem azonban nincs.

Az a típusú ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, de el kell jutnom arra a bizonyosságra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és akkor a belátással is képes vagyok szóba állni, mert ha folyamatosan lázadok lelkileg, és nem vagyok képes az elfogadásra, akkor azzal ronthatok is a helyzetemen.
Ebben is ahogy mindenben természetesen fontosnak tartom az egyensúlyt. Amíg tudok teszek ellene, ha azonban már nem tudok, akkor meg kell állnom.

Éppen ezért jártam Magyarország minden nevesebb fájdalom ambulanciáján.

Elértem, hogy az országban egyedül Debrecenben lévő, Gamma késsel, egy nagy dózisú sugárral próbálják a fájdalmas ideget „kiiktatni”.

Láttam egy Hollywoodi produkciót, aminek a címe „Áldott kezek”. Egy valós történeten alapul, egy ténylegesen praktizáló kiváló Idegsebész életéről szól. Ezt az embert megkerestem, összeállítottam számára egy angol nyelvű diagnózist, a leleteim becsatolásával és elküldtem Neki egy nagy borítékban a levelemet Amerikába. 2 héttel később kaptam Tőle, egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megkapta a levelemet, érti a problémámat, de az eddig alkalmazott gyógyszercsaládok kipróbálásánál Ő sem tudna jobbat, és mivel a világ minden részéről érkeznek Hozzá a nagyon súlyos problémákkal küzdő emberek megkeresései, plusz rendszeresen publikációkat ír és oktat, ezért teljes körűen nem tud foglalkozni az esetemmel.

Tovább kerestem és Washingtonban találtam a Neurológiai kutató intézetben egy Fájdalom Specialistát, Akivel fölvettem a kapcsolatot és skype-on többször is sikerült Vele konzultálnom. Ő is olyan gyógyszer kombinációkat javasolt, amelyek kipróbálásán már régen túl voltam.

Magyarországon egy Prima Primisszima jelölt Európai hírű, Idegsebész és Neurológus professzorral állítottuk fel a 4 beavatkozásból álló stratégiát, és ennek végeztével közölte, hogy nem lát további olyan beavatkozási lehetőséget, amivel ne lenne biztos a nagyobb károkozás, mint az eredményesség.

A keleti orvoslásból az akupunktúrából csináltam végig egy intenzív kezelést, amely megoldást nem hozott. Van még ezerféle csodaszer, ami elvileg mindenre jó, de legalább fél évig kell használni, hogy az eredményt értékelni lehessen. Ezek közül csak azt lettem volna hajlandó kipróbálni, amiről bizonyító erejű referenciát mutatnak, hogy erre a konkrét fájdalomra bevált. Több 10 ezer forintért havonta nem kívántam kísérletezésekbe bocsátkozni. Egytől-egyig azt mondták, hogy ki kell próbálni, mert ilyen tapasztalatuk nincs…

Ezen a ponton indultam hát el az elfogadás irányába
Opiát és nyugtató, amivel jelenleg élek, és minden nap van kisebb-nagyobb, hol több, hol kevesebb fájdalom rohamom. Beláttam, hogy most már el kell fogadnom, hogy az életem ebben a mederben zajlik. Az elmúlt 9 évben, folyamatosan dolgoztam, mert mindennél rosszabb hatással van rám a tétlenség, ami értéktelenséget, értelmetlenséget hív életre a gondolataimban. Amióta az elfogadás irányába engedtem a gondolataimat, azóta könnyebben élem meg a fájdalmakat. El kezdtem kondi terembe járni, próbálgatom magam a via ferrata típusú hegymászásban és vannak sikerélményeim. Lehet, hogy holnap egy rosszabb napom lesz, mint a mai, de ma tudok hálás lenni, azért ami már van és az apró sikerélmények felértékelődtek a szememben. Az a döntés hogy elfogadtam ezt az élethelyzetet, úgy érzem, hogy segít egyre jobban és könnyebben átvészelni a fájdalmaimat.

Hozzászólások



A tömegtől

nekem is szokott szorongásom van már előre... Bocsánat egy másik blogomat kellett lektorálnom még



Egy rövid ízelítő

Előre agyalok és szorongok olyasmiktől, hogy vajon milyen lesz a karácsonyom, … miért kell nekem olyan protokoll rendezvényeken megjelennem, amiktől kiráz a hideg, mégis muszáj, … ezért a naptáramat már jól előre szokásom telerajzolni fekete színű „jaj”- jelekkel.

Ez egy rövid ízelítő a szorongásaimból.



A Titok című könyvet nem olvastam :)

és a Titok című filmet is csak félig néztem meg, amit itt bevallani szakállas hiba! :) Kakukktojásnak tűnök itt, de ha a Vonzás Törvénye működik - és miért ne működne- akkor az ittlétem mégsem lehet véletlen!

A gondolatolvasás remekül rávilágít a rejtély lényegére, de felfoghatatlan számomra, hogy valaki miért volt kíváncsi az én gondolataimra, titkaimra?

Hány ember is él a Földön? 7- 10 milliárd.
Ha csak számokat nézem, elég kicsi az esélye annak, hogy éppen engem szúr ki egy gondolatolvasó magának! :)



Kedves Pipacsvirág

Most azt gondolom, nagyon kifejező ez a profil név Rólad. Nem találtam itt olyan lehetőséget, ahol lehet úgy üzenetet váltani, hogy ne legyen kint a közös hozzászólásokban. Mert nagyon szívesen megkérdezném, hogy mi az oka annak, hogy szorongás fog el a jövőtől?



Az írásaidon

kívül, mást egyáltalán nem :)) Azon viszont már többször volt olyan érzésem, mintha olvasnál a gondolataimban:)
És miben találtad meg, a bejegyzésekben, hozzászólásokban, cikkekben vagy a filmben? Egyébként én nem ismerem ennek a Titok című könyvnek a lényegét. Gondolom Te igen. Miről szól? Nem vagyok lusta olvasni, csak az időmet a blogjaim írása meg a munka elveszi:)



Megmagyarázhatatlan, rejtélyes dologba keveredtem

de ezt senki sem szokta elhinni nekem! Az összes titkomat megtaláltam itt, a thesecret.hu webhelyen, szépen leírva, ahogyan illik. Te nem tapasztaltál semmi különöset?



Szeretem, aki sokat beszél

ezért a ne fogd vissza magad, amikor hangulatodban vagy!



:))

Ó, egy betűcsere igazán szóra sem érdemes! Szeretnék fiatalabb, szebb és okosabb lenni, de abból kell főznöm, amim van!



Nem kell mindig fennkölten fogalmazni

ezért ami a szíveden, az legyen a szádon! :) Kedves Roberto, a "megfigyelő rendszerről" regényt tudnék neked írni és hosszú órákat mesélni, mert ami velem történt, az túlmutat minden képzeleten!

A legvadabb tartalmú hozzászólásaimat soha nem 2 konyak után írtam, hanem színjózanon, hiszen alkoholt csak nagyon ritkán, ünnepnapokon fogyasztok.



:))))

Ott egy "D" betűnek kellene lennie:)))))
Önmagad elfogadásának kérdésével kapcsolatban. :)))
Pedig a "d" elég messze esik az "m"-től a klaviatúrán. Agyban még nem értem utol a kezemet :)))



Köszönöm

a kedves fogadtatást, egy kicsit tovább beszélgettem a tervezettnél.....:) Vigyáznom kell, mert ha olyan hangulatban vagyok, igen tudok beszélni :)
Hirtelen olyan érzésem volt, hogy látod amit írok, mert először leírtam, hogy összefutott a szájamban a nyál, amikor a túrótortára gondoltam, de aztán kitöröltem, és inkább másképpen fejeztem ki magam:)) Erre Te leírtad, és ezzel mintha csak azt mondtad volna nekem, hogy "nyugodtan leírhattad volna, hogy összefutott a nyál a szádban" :)) Nagyon új még ez a lakás, talán van itt valami megfigyelő rendszer?? :))) Most szétnézek :))))



Az ábrándozás kifejezést

én mindig pozitív értelemben használom, ezért nem lehet a jövőben való "röpködésem" kulcsszava. Könnyű kitalálni, hogy miért!? Azért, mert legtöbbször szorongás tölt el, amikor az időben előre szárnyalok.



Kedves Roberto!

„Most kezdek oda eljutni, hogy mindenestől - szőröstül, bőröstül -) elfogadom SAJÁT MAGAM, és az egész ÉLETEM, úgy ahogyan van”- írtad.

Ó, ez hatalmas előrelépés, hiszen csak nagyon kevesen tudják megvalósítani! A protokoll helyzetek kötelező álarcai számomra is ismerősek, mert az alá- fölérendelt világunkban még mindig létezik az a „piramis”, ami a történelemkönyvek jól ismert illusztrációja. Hierarchia, szintek, rangok, társadalmi státuszok és mindenkinek illik tudnia, hogy hol a helye! :)

Nekem van egy olyan álarcom, ami mögött határozottnak és magabiztosnak tűnök.
Oly annyira élethű, hogy néha még önmagamat is sikerül megtévesztenem vele, éppen úgy, mint másokat, pedig csak az önvédelem rajzolta.

Nem pontosan értem a kérdésed: „Önmagam elfogadásának kérdésével kapcsolatban érdeklődhetek?” Persze, hogy érdeklődhetsz, de miről is!?



Citromos túrótorta? Jegyeztem! :)

Amíg a másik hozzászólásodra válaszolok, hadd fusson össze a szádban a nyál! :)
http://pctrs.network.hu/clubpicture/4/8/_/citromos_turotorta-001_408434_...

Örülök, hogy megérkeztél!



Azon

az eseményágon éneklő kismadárnak a neve, lehet akár az: ábrándozás is?



Szeretem

a csokisat is, de a kedvencem a citromos túrótorta hmmmm, de megennék most egyet :))



Akkor

a sörétes puskát, lehet jobb, ha távol tartod Magadtól, nehogy aztán egyszer tényleg elsüljön:), ha a madárra gondolok, akkor sok mindent cserélni kéne utána a szobában :) csillárt, ablakot, számítógépet :))))

Amikor olvastam igen jót nevettem:)

Az elfogadással kapcsolatban, szinte minden cselekedetről eszembe jutott egy-egy élethelyzetem, amiben úgy viselkedtem, ahogy felsoroltad. Ennek azonban nagyon durva személyiség romboló hatása lehet és az önértékelésem, totál le tudott redukálódni. Itt is fontos az igeidő - amire tudom, hogy mindig jól figyelsz - ), mert javarészt ez már a múlt. Most kezdek oda eljutni, hogy mindenestől - szőröstül, bőröstül -) elfogadom SAJÁT MAGAM, és az egész ÉLETEM, úgy ahogyan van.
Amióta ezt érzem, azóta gyakorlatilag, csak kikerülhetetlen protokoll helyzetekben teszek olyan dolgokat, hogy elfogadjanak, ami már súrolja az egészséges mértéket. Pl. Meghunyászkodok egy Polgármester előtt, Akinek komoly befolyása van....
Sok embernek nagyon komoly küzdelem, akár csak az adottságainak is az elfogadása, ami ellen gyakorlatilag tehetetlen.
Önmagam elfogadásának kérdésével kapcsolatban érdeklődhetek? Nem szeretnék tolakodó lenni.....Csak amellett, hogy vidéki naiv fiúcska vagyok, még van bennem egy jó egészségben lévő kíváncsiság is. :)



A jövőnek

persze csak elképzelt eseményágai vannak, de az én gondolatmadaram mégis megveti rajta a lábát.



:)

Hátha vizuális alkat vagy, s így jobban az eszedbe vésed!

http://pctrs.network.hu/picture/4/8/3/_/csokitorta_483877_97985.JPG

Te szereted a csokisat?



Nekem néha őrültmódon cikáznak a gondolataim

Egy olyan megkergült madárként, ami hol a múlt, hol a jelen, hol meg a jövő eseményágain röpköd, de megpihenni igazán sehol sem tud, ezért néha szeretném lelőni, hogy nyugton maradjon végre! :)

Minden ember vágyik rá, hogy elfogadják.
Elfogadásunk érdekében pedig szinte mindenre hajlandóak vagyunk: alkalmazkodunk, meghunyászkodunk, bólogatunk, „álruhákat” öltünk, álarcokat készítünk, de az élet legcsodálatosabb élménye, ajándéka mégis az, amikor a színtiszta önmagunkért szeret (vagy fogad el) bennünket valaki.



Megérkeztem

de még van egy kis dolgom. Utána itt!



A Csokitortát

Följegyeztem :))))



Megejteni?

Nem volt ez igazán célom, azonban megérteni szerintem megtudlak és a kettő nem ugyanaz Nekem. Megfejteni akkor akarnálak, ha utána meg akarnálak változtatni, de ezt balgaságnak tartom :) Ha látnád a lelkemet, tapasztalnád, hogy jómagam is igen bonyolult szerkezet vagyok és én sem értem néha mit, miért teszek, vagy nem teszek :) De a lelki okok, ha felderíthetőek, márpedig magamban azok, akkor sokat számít, már az is ha valaki elfogadja a kuszaságomat :) Mivel magammal szemben ezt érzem, ezért merem feltételezni, hogy számodra hasonló örömet, okoz, ha úgy vagy elfogadva, ahogyan vagy. Mindenestől! A beszélgetésekben ezt szeretném nyújtani számodra, ha folytatódik, vagy máskor újra előjön:)



Drága Roberto!

Én követhetetlen vagyok néha még önmagamnak is, úgyhogy ne akarj megfejteni! :) Köszönöm a beszélgetést! A csokis tortát szeretem, amit alkalomadtán be is bizonyítok neked! Aludj jól, álmodj csodaszépeket!



Jó éjszakát!:)

Jó éjt Pipacsvirág!



Miből

Ne haragudj :) lehet hogy már este van az agyamnak, de min törted a fejed?:) Szóval eljönnél egy cukrászdába, egy sütire velem, ha egyszer lenne rá alkalom?:) Azt gondolom a beszélgetéssel nem lenne problémánk :)



Nyugi, az igeidőket én mindig figyelem! :)

Törtem is rajta a fejemet, hogy mit rakjak össze belőle... Mivel régebben sok hülye feltételezésbe beleszaladtam, csak nagyon óvatosan kérdezem: az igeidőn kívül még melyik kulcsszóra figyeljek?



Igen

Marcipán Cukrászda és kávézó Siófok! Azon a téren, ahol a Víztorony is van. És a Garzon lakáson, a Balaton Sió Zsilipje mellett lévő szürke tetős házikóban van :)) A google maps megmutatja :)) De azért sütiztünk volna?:)



Pipacsvirág!

Még vissza jövök :)



Nem szeretem a hazugságot

és nagyon nehezen áll rá a szám, amikor az élet rákényszerít. No, itt senki nem kényszerített rá, de nem akartam, hogy a sztorim beazonosítható, felismerhető legyen, ezért néhány adatot megváltoztattam.

Te egy naiv, vidéki fiúcska vagy? Áruld el nekem, kérlek, hogy a garzonlakásod merrefelé található!? Megelégszem megyével is! :)

A google első találatai:

- Marcipán cukrászda Szolnok
- Marcipán Cukrászda Kávézó Siófok
- A pesti belvárosban, a Párisi utcában nyílt meg 1987-ben az első Szamos Marcipán bolt, amely ma is a környék egyik legvonzóbb kis cukrászdája
- Marcipán Cukrászda - Ajka

Közte van az, ahol sütizhetnék veled?