Az elfogadásig vezető út

Ha össze kéne foglalnom egy szóban, röpke 37 évem legnagyobb lelki küzdelmének tartalmát, akkor az "Elfogadás", ami ezt legjobban kifejezné.

Most még a tegnapi naplóbejegyzésem témájának az elfogadási folyamatában vagyok. Ez a szó ebben az értelemben, a fájdalmakon túl, a velem történt, visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan dolgok elfogadását jelenti.

Ebben az életkorban a legproduktívabb és legaktívabb az átlagember, hisz most teremti, teremtheti meg önmaga és családja jövőbeli alapjait. Én is ilyen szerettem volna lenni, és a főiskolán még hiperaktív is voltam, de ma, heti 20 órát vagyok képes dolgozni, a maradék időt pedig pihenésre és erőgyűjtésre kell töltenem, hogy ezt a 20 órát is képes legyek, mérnökként, felelősségteljesen ledolgozni.

15 évvel ezelőtt jó indulatú agydaganatot diagnosztizáltak nálam, amit abban az évben meg is műtöttek. Most csak egy aspektusát fejteném ki a következményeknek, a többit, későbbi bejegyzéseimre hagyom, mert egyszerre nagyon hosszú és talán lelkileg is túlterhelő lenne.

A műtét után pár hónappal, iszonyú erős elektromos ütésszerű, hasogató fájdalmak jelentkeztek a bal fülem belsejébe sugárzóan. Pár másodperc, és elmúlt, majd két-három hónap múlva ismét jelentkezett. Egyre csökkent a fájdalmak közötti időtartam, és kb 9 éve – ahogy azt már írtam - hogy ez a nyilalló hasogató égető fájdalom, életem minden napján velem van, naponta 50-150 alkalommal.

Az átlagos fájdalomcsillapítókra semmit nem reagál ez típusú fájdalom, ezért, az epilepszia és a depresszió ellenes szereket alkalmazzák. Ezeknek a szereknek csak a mellékhatása, ezen neurophátiás fájdalom típus csillapítása, így olyan dózisokban kellett szednem őket, hogy mire fájdalommentessé tettek, addigra már csak az alap életfunkciókat tudtam produkálni. Evés, ivás, alvás...

Újra és újra másik Orvoshoz mentem, hogy találjanak ki valamit, ami mellett élni, dolgozni, és egyáltalán ép elméjű emberként létezni lehet, de Senki nem tudott jobbat.

Kb. egy évvel ezelőtt kértem, hogy idegsebészeti beavatkozással is próbáljanak meg tenni valamit. Az első műtét után 4 napig nem voltak a korábbihoz hasonló fájdalmaim. Sírtam a kórházban a boldogságtól, hogy vége lesz a szenvedésnek. Kisebb területen, de apránként visszakúsztak a fájdalmak, és mikor kiengedtek, egy-két nap múlva újra ugyanazzal az intenzitással, alvászavarral és kínokkal minden fájdalom visszatért. A korábbi gyógyszerektől iszonyodtam már, és egy opiát tartalmú szert kezdtem el szedni, amivel el lehet érni csillapodást, de mellette nem kerülök életképtelen állapotba.

Három további műtét volt még és mindig egy kicsivel csökkent a fájdalmas terület, amivel az egy napon belüli fájdalom időtartama is zsugorodott. Ennél több lehetőségem azonban nincs.

Az a típusú ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, de el kell jutnom arra a bizonyosságra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és akkor a belátással is képes vagyok szóba állni, mert ha folyamatosan lázadok lelkileg, és nem vagyok képes az elfogadásra, akkor azzal ronthatok is a helyzetemen.
Ebben is ahogy mindenben természetesen fontosnak tartom az egyensúlyt. Amíg tudok teszek ellene, ha azonban már nem tudok, akkor meg kell állnom.

Éppen ezért jártam Magyarország minden nevesebb fájdalom ambulanciáján.

Elértem, hogy az országban egyedül Debrecenben lévő, Gamma késsel, egy nagy dózisú sugárral próbálják a fájdalmas ideget „kiiktatni”.

Láttam egy Hollywoodi produkciót, aminek a címe „Áldott kezek”. Egy valós történeten alapul, egy ténylegesen praktizáló kiváló Idegsebész életéről szól. Ezt az embert megkerestem, összeállítottam számára egy angol nyelvű diagnózist, a leleteim becsatolásával és elküldtem Neki egy nagy borítékban a levelemet Amerikába. 2 héttel később kaptam Tőle, egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megkapta a levelemet, érti a problémámat, de az eddig alkalmazott gyógyszercsaládok kipróbálásánál Ő sem tudna jobbat, és mivel a világ minden részéről érkeznek Hozzá a nagyon súlyos problémákkal küzdő emberek megkeresései, plusz rendszeresen publikációkat ír és oktat, ezért teljes körűen nem tud foglalkozni az esetemmel.

Tovább kerestem és Washingtonban találtam a Neurológiai kutató intézetben egy Fájdalom Specialistát, Akivel fölvettem a kapcsolatot és skype-on többször is sikerült Vele konzultálnom. Ő is olyan gyógyszer kombinációkat javasolt, amelyek kipróbálásán már régen túl voltam.

Magyarországon egy Prima Primisszima jelölt Európai hírű, Idegsebész és Neurológus professzorral állítottuk fel a 4 beavatkozásból álló stratégiát, és ennek végeztével közölte, hogy nem lát további olyan beavatkozási lehetőséget, amivel ne lenne biztos a nagyobb károkozás, mint az eredményesség.

A keleti orvoslásból az akupunktúrából csináltam végig egy intenzív kezelést, amely megoldást nem hozott. Van még ezerféle csodaszer, ami elvileg mindenre jó, de legalább fél évig kell használni, hogy az eredményt értékelni lehessen. Ezek közül csak azt lettem volna hajlandó kipróbálni, amiről bizonyító erejű referenciát mutatnak, hogy erre a konkrét fájdalomra bevált. Több 10 ezer forintért havonta nem kívántam kísérletezésekbe bocsátkozni. Egytől-egyig azt mondták, hogy ki kell próbálni, mert ilyen tapasztalatuk nincs…

Ezen a ponton indultam hát el az elfogadás irányába
Opiát és nyugtató, amivel jelenleg élek, és minden nap van kisebb-nagyobb, hol több, hol kevesebb fájdalom rohamom. Beláttam, hogy most már el kell fogadnom, hogy az életem ebben a mederben zajlik. Az elmúlt 9 évben, folyamatosan dolgoztam, mert mindennél rosszabb hatással van rám a tétlenség, ami értéktelenséget, értelmetlenséget hív életre a gondolataimban. Amióta az elfogadás irányába engedtem a gondolataimat, azóta könnyebben élem meg a fájdalmakat. El kezdtem kondi terembe járni, próbálgatom magam a via ferrata típusú hegymászásban és vannak sikerélményeim. Lehet, hogy holnap egy rosszabb napom lesz, mint a mai, de ma tudok hálás lenni, azért ami már van és az apró sikerélmények felértékelődtek a szememben. Az a döntés hogy elfogadtam ezt az élethelyzetet, úgy érzem, hogy segít egyre jobban és könnyebben átvészelni a fájdalmaimat.

Hozzászólások



Ebből

aztán igen kilógnának a Pösti legények :)) Azért bevallom, hogy az áll profilos cikked után, kevés dologban voltam biztosabb, minthogy a valóságot írtad magadról:) Óh, én milyen naiv kis vidéki fiúcska vagyok, mert a hazugságtól lelkiismeret furdalásom van. Pedig a Marcipán cukrászdába már gondoltam, hogy elhívlak egyszer egy süteményre, már ha eljöttél volna:)



Vadkeleti csaj vagyok :)

Mifelénk így járják, így cifrázzák a legények: https://www.youtube.com/watch?v=EUFllQ56sbU
Bizonyára fél a budapesti pasi, hogy kilógna a sorukból. :)



Szóval

Elképzelhető, hogy azért olvastam valahol arról, hogy "Szatmár" megyébe nem mennek le a Pasik, mert Pesten van bőven csaj ?:))) , mert arrafelé laksz ?:))



AHA :)

Ó, én mindig gondosan álcáztam magam, de tök feleslegesen, mert átláttak rajtam, mint a szitán! :) Ha sokáig nézelődöl itt, rájössz, hogy ezen a portálon nem léteznek titkok!

Ez az első időben megdöbbentő, de utána megszokod.



Amikor

Ezt megláttam a jobb alsó sarokban, akkor egy akkora "AHA" érzésem volt, hogy lehet hogy hallottad is, itt Siófokon :))



Secret egy igazi kincsesbánya

és a kincsei között ott az olajlámpás! Ha olvasgatás közben AHA- élményed lesz, azon se csodálkozz, mert több mint egy webhely!



*

Az IP címek rejtelmei tényleg izgalomban tartanak engem, de tudomásom szerint léteznek olyanok, akik "hamisítani" tudják, ezért nagy jelentőségük még sincs! Az információid ettől függetlenül értékesek, hiszen nem mindenki mágusa az informatikának! :)



Ki van itt? - pillanatnyi helyzetjelentés

2015. szeptember 29. (19 óra 10 perc)

Jelenleg 2 felhasználó és 158 vendég van a webhelyen.
Aktív felhasználók
Roberto37
Pipacsvirág

Alul, jobb sarok! :)



Örülök

hogy itt erről már többször volt szó, és igazából gondolhattam volna, mert egyre tartalmasabb bejegyzéseket és hozzászólásokat fedezek föl itt:)
Azonban a fölfedezéseim más téren igen csonka - bonkák, nem találom pl, hogy miként látom meg hogy kik vannak online :(
Az IP cím első 2 betűjéről ma faggatóztam egy kicsit, itt-ott. Pontos meghatározást az informatikusunk sem tudott mondani. Nálunk a helyet jelöli, ahová a gép tartozik pl Központ, vagy valamilyen Telephely stb. Egy magángépnél azonban nem tudta Ő sem megmondani.



Nagyon szeretem a szavakat

bár azok néha hazugok, megtévesztők és kétszínűek! A szeretetnyelvről itt, a thesecret.hu webhelyen is többen készítettek már bejegyzést, ezért a téma nem ismeretlen számomra. Az én sorrendem:

1. kedves szavak,
2. érintés,
3. minőségi idő, elfogadó figyelemmel
4. szívességek (... bár ezen nem tudom, hogy mit értsek?)
5. ajándékok ( ... ó, tárgyak nélkül simán megvagyok)



Ez most

megint egy meglepő gesztus számomra, mert nem tudom olvastál-e az 5 szeretetnyelvről, de az egyik ezek közül az érintés. Általában mindig jelen van mind az öt, de váltakozó sorrendben. Nálam mostanában az érintés került az első helyre valamiért....... A többi, az elismerő szavak, minőségi idő, szívességek és az ajándékok. Ez egyben az én sorrendemet is takarja. Ezek közül szerinted Neked, mi lenne a sorrended?



Néha a szavaktól

sokkal többet ér egy őszinte gesztus: egy biztató tekintet, egy mosoly, egy simogatás.

Az utóbbit választottam, mert érinteni akartalak, bár ez virtuálisan nem könnyű, … viszont hiszek abban, hogy a gesztusgondolatom rezgései megérkeztek hozzád!



Ezek szerint

ez miatt éreztem annyira, hogy jó lenne már belépni ide.



Gondolatban megsimogattam a hajadat

és a simogatásomba belesűrítettem mindent.