Az elfogadásig vezető út

Ha össze kéne foglalnom egy szóban, röpke 37 évem legnagyobb lelki küzdelmének tartalmát, akkor az "Elfogadás", ami ezt legjobban kifejezné.

Most még a tegnapi naplóbejegyzésem témájának az elfogadási folyamatában vagyok. Ez a szó ebben az értelemben, a fájdalmakon túl, a velem történt, visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan dolgok elfogadását jelenti.

Ebben az életkorban a legproduktívabb és legaktívabb az átlagember, hisz most teremti, teremtheti meg önmaga és családja jövőbeli alapjait. Én is ilyen szerettem volna lenni, és a főiskolán még hiperaktív is voltam, de ma, heti 20 órát vagyok képes dolgozni, a maradék időt pedig pihenésre és erőgyűjtésre kell töltenem, hogy ezt a 20 órát is képes legyek, mérnökként, felelősségteljesen ledolgozni.

15 évvel ezelőtt jó indulatú agydaganatot diagnosztizáltak nálam, amit abban az évben meg is műtöttek. Most csak egy aspektusát fejteném ki a következményeknek, a többit, későbbi bejegyzéseimre hagyom, mert egyszerre nagyon hosszú és talán lelkileg is túlterhelő lenne.

A műtét után pár hónappal, iszonyú erős elektromos ütésszerű, hasogató fájdalmak jelentkeztek a bal fülem belsejébe sugárzóan. Pár másodperc, és elmúlt, majd két-három hónap múlva ismét jelentkezett. Egyre csökkent a fájdalmak közötti időtartam, és kb 9 éve – ahogy azt már írtam - hogy ez a nyilalló hasogató égető fájdalom, életem minden napján velem van, naponta 50-150 alkalommal.

Az átlagos fájdalomcsillapítókra semmit nem reagál ez típusú fájdalom, ezért, az epilepszia és a depresszió ellenes szereket alkalmazzák. Ezeknek a szereknek csak a mellékhatása, ezen neurophátiás fájdalom típus csillapítása, így olyan dózisokban kellett szednem őket, hogy mire fájdalommentessé tettek, addigra már csak az alap életfunkciókat tudtam produkálni. Evés, ivás, alvás...

Újra és újra másik Orvoshoz mentem, hogy találjanak ki valamit, ami mellett élni, dolgozni, és egyáltalán ép elméjű emberként létezni lehet, de Senki nem tudott jobbat.

Kb. egy évvel ezelőtt kértem, hogy idegsebészeti beavatkozással is próbáljanak meg tenni valamit. Az első műtét után 4 napig nem voltak a korábbihoz hasonló fájdalmaim. Sírtam a kórházban a boldogságtól, hogy vége lesz a szenvedésnek. Kisebb területen, de apránként visszakúsztak a fájdalmak, és mikor kiengedtek, egy-két nap múlva újra ugyanazzal az intenzitással, alvászavarral és kínokkal minden fájdalom visszatért. A korábbi gyógyszerektől iszonyodtam már, és egy opiát tartalmú szert kezdtem el szedni, amivel el lehet érni csillapodást, de mellette nem kerülök életképtelen állapotba.

Három további műtét volt még és mindig egy kicsivel csökkent a fájdalmas terület, amivel az egy napon belüli fájdalom időtartama is zsugorodott. Ennél több lehetőségem azonban nincs.

Az a típusú ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, de el kell jutnom arra a bizonyosságra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és akkor a belátással is képes vagyok szóba állni, mert ha folyamatosan lázadok lelkileg, és nem vagyok képes az elfogadásra, akkor azzal ronthatok is a helyzetemen.
Ebben is ahogy mindenben természetesen fontosnak tartom az egyensúlyt. Amíg tudok teszek ellene, ha azonban már nem tudok, akkor meg kell állnom.

Éppen ezért jártam Magyarország minden nevesebb fájdalom ambulanciáján.

Elértem, hogy az országban egyedül Debrecenben lévő, Gamma késsel, egy nagy dózisú sugárral próbálják a fájdalmas ideget „kiiktatni”.

Láttam egy Hollywoodi produkciót, aminek a címe „Áldott kezek”. Egy valós történeten alapul, egy ténylegesen praktizáló kiváló Idegsebész életéről szól. Ezt az embert megkerestem, összeállítottam számára egy angol nyelvű diagnózist, a leleteim becsatolásával és elküldtem Neki egy nagy borítékban a levelemet Amerikába. 2 héttel később kaptam Tőle, egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megkapta a levelemet, érti a problémámat, de az eddig alkalmazott gyógyszercsaládok kipróbálásánál Ő sem tudna jobbat, és mivel a világ minden részéről érkeznek Hozzá a nagyon súlyos problémákkal küzdő emberek megkeresései, plusz rendszeresen publikációkat ír és oktat, ezért teljes körűen nem tud foglalkozni az esetemmel.

Tovább kerestem és Washingtonban találtam a Neurológiai kutató intézetben egy Fájdalom Specialistát, Akivel fölvettem a kapcsolatot és skype-on többször is sikerült Vele konzultálnom. Ő is olyan gyógyszer kombinációkat javasolt, amelyek kipróbálásán már régen túl voltam.

Magyarországon egy Prima Primisszima jelölt Európai hírű, Idegsebész és Neurológus professzorral állítottuk fel a 4 beavatkozásból álló stratégiát, és ennek végeztével közölte, hogy nem lát további olyan beavatkozási lehetőséget, amivel ne lenne biztos a nagyobb károkozás, mint az eredményesség.

A keleti orvoslásból az akupunktúrából csináltam végig egy intenzív kezelést, amely megoldást nem hozott. Van még ezerféle csodaszer, ami elvileg mindenre jó, de legalább fél évig kell használni, hogy az eredményt értékelni lehessen. Ezek közül csak azt lettem volna hajlandó kipróbálni, amiről bizonyító erejű referenciát mutatnak, hogy erre a konkrét fájdalomra bevált. Több 10 ezer forintért havonta nem kívántam kísérletezésekbe bocsátkozni. Egytől-egyig azt mondták, hogy ki kell próbálni, mert ilyen tapasztalatuk nincs…

Ezen a ponton indultam hát el az elfogadás irányába
Opiát és nyugtató, amivel jelenleg élek, és minden nap van kisebb-nagyobb, hol több, hol kevesebb fájdalom rohamom. Beláttam, hogy most már el kell fogadnom, hogy az életem ebben a mederben zajlik. Az elmúlt 9 évben, folyamatosan dolgoztam, mert mindennél rosszabb hatással van rám a tétlenség, ami értéktelenséget, értelmetlenséget hív életre a gondolataimban. Amióta az elfogadás irányába engedtem a gondolataimat, azóta könnyebben élem meg a fájdalmakat. El kezdtem kondi terembe járni, próbálgatom magam a via ferrata típusú hegymászásban és vannak sikerélményeim. Lehet, hogy holnap egy rosszabb napom lesz, mint a mai, de ma tudok hálás lenni, azért ami már van és az apró sikerélmények felértékelődtek a szememben. Az a döntés hogy elfogadtam ezt az élethelyzetet, úgy érzem, hogy segít egyre jobban és könnyebben átvészelni a fájdalmaimat.

Hozzászólások



Igazságtalannak tartom az élettől.

Tegnap is olvasgattam az írásaidat, de a gyógykezelésesek mindig elszomorítanak és olyankor szeretném csöndesen simogatni a hajadat, valamiféle vigaszt nyújtva, mert igazságtalannak tartom az élettől.



*

„A régi időkből, pedig volt egy két hely, ami megmozgatott.. De Már Férjnél van és két kislányuk van:)”

Áh, véletlenül nem futottál vele össze?
Ilyen szitukról mindig ez a dal jut eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=UFs8Ve3_d6M

Ismered?

"Láttam néhány nappal ezelőtt,
Ő rajta is fogtak az idők,
Kócos fejű srácot vezetett,
Rám nézett és gyorsan elsietett!"



Kérlek, várj meg!

Ilyen tájban szoktam beszélni a kisfiammal. Utána válaszolok neked. Pár perc. Előre is köszi!



A

Motiváció a lényeg :))) Én sem leszek nyertes egy Euroviziós Dalfesztiválon :)))
Az akkori Kedvesem, ott lakott és ugyanott tanult, ahol én. Baján. Ő Építőmérnök lett.
A Várossal kapcsolatban nagyon vegyes érzéseim voltak. Tavaly nyáron egy komoly műtétem is volt Kecskeméten.
A régi időkből, pedig volt egy két hely, ami megmozgatott..De Már Férjnél van és két kislányuk van:) Örülök neki őszintén. A kapcsolatunkról már írtam a blogomban. Őhozzá mentem ki Hollandiába :)



Végülis

igazad van:) Vegye, saláta :)) Hm. Ez elég sokatmondó kifejezés:) Jól esik, hogy olvasgatod az írásaimat :).
Lelkileg egy kicsit padlóra kerültem a hétvégén, de mostanra helyrerázódtam. Az esős idő emellett nagyon meg tud gyötörni. Ilyenkor olyan fájdalmaim vannak, hogy alig hat a gyógyszer:( Péntek éjjel vergődtem, meg kicsit szorongtam is, hogy kialvatlanul kell vezetnem egy kisbuszt 9 emberrel Kecskemétre. De tartalmas nap volt az biztos, és engem is egy kicsit alaposabb önvizsgálatra motivált. Önmagunkkal szemben igazán őszintének lenni, nem egy könnyű dolog.
Igen itt terveztem az estémet egy kicsit a Secreten :))



Visszaugrás a dalra :)

Csak az átfedéseknél vagy enyhén zavarban? Én sajnos nem tudok segíteni neked, mert az énekhangom nem olyan tökéletes, mint én! :))



Milyen volt Kecskeméten?

Sok élménnyel tértél haza?

Meglepetés: https://www.youtube.com/watch?v=XAQXknKjJnE
(Ott jártad emlékére...)

Mit tanult ott a Kedvesed?



:)

Vegyes, saláta ízű hétvégém volt, de a ma délutáni alvás helyrebillentett. A rajzfilmfigurák aranyosak, ezért bármelyik életkorban szabad velük barátkozni! Gondolj csak bele, hogy azokat olyan felnőtt emberek készítették, akikre felnézünk, s egyáltalán nem minősítjük őket „gógyisnak”!

Cukik: http://image.hotdog.hu/user/reni556/disney-magazin/miki.jpg



Olyasmit

csináltam, most egy kicsit bizonytalanná tett, hogy valóban érett férfi vagyok már, vagy még némileg infantilis is tudok lenni:)) Most érzem ezt, miután, kicsit "feldíszítettem" a szobámat:) A lényeg azon van, hogy mivel.
Elraktam emlékbe, a Főiskola első sikeres féléve után készített rajzaimat, amivel a kollégiumi szobát szerettem volna kicsit otthonosabbá, melegebbé tenni :)). Akkor 21 éves voltam. Ezeken a rajzokon, Walt Disney Figurák vannak :))) Pluto kutya épp itt robog a fejemnél a Barátjával, egy oldalkocsis motorkerékpáron:))
37 fölött, kicsit fura érzés, de mégis meg mosolyogtatnak most is, mennyire élvezik a motorozást, és velem szemben, meg Tapsi Hapsi kémleli a messzi távolt a tengeren, ahol Dodó kacsával ragadt egy kis tákolt uszályon:))) Kipihented magad a hétvégén?



Szép vasárnapot neked is!

Remélem, hogy van időd egy picikét beszélgetni! Mindjárt jövök!



Ez aztán a pontosság

19 óra előtt 1 perccel megérkeztél! Én 3 percet késtem, mert belemerültem a munkámba, de vártalak! Szia-mia!

Még 5 perc és bezárom az aktáimat!



Igen

én a duettként szoktam énekelni, helyettesítvén Giorgia-t, csak az átfedéseknél vagyok enyhén zavarban :))))
Szép Vasárnap estét, Pipacsvirág :)



Ez duettként az igazi!

https://www.youtube.com/watch?v=N3WOVnTz-Yo

Igen, már mélyen aludtam, amikor a fenti dalt a figyelmembe ajánlottad, és reggel, az ébredésem után: nagyon kellemesen érintett a figyelmességed.

Ha a figyelem kifejezés szócsaládjába tartozó szavak gyakran tiszteletüket teszik egy szövegtérben – mint például itt – ott az ember megérzi a kedvességet. Köszönöm!

De én is figyelek ám Reád! Tegnap ismét olvastalak, nem itt, … hanem ott, azon másik portálon, ahol "házad" van.



.

Semmivel nem vagyok befolyásolható!



Akkor

még csak az 50. láb...ládánál tartottam, de fél 7-ig 300 lett belőle :))
Olyan vállam és mellkasom lett estére, mint David Hasselhoffnak, amikor szökdécsel az Óceán parton, fürdőnadrágban :)))
200 láda fölött jött az eufória, amikor már énekelnem kell :)) "Lenn a Duna partján lakom....." :))
Rázendítettem egy kicsit. Valahogy ez fűnyírás közben is megérkezik ez a késztetés, és ráadásul akkor azt hittem a legelső alkalommal, hogy a zajtól úgysem hallja senki :)) Mire végeztem, már kint ült a fél utca a kerítés előtti padokon és hallgatták a repertoárt :)) Ahogy a torkomon kifért, a mulatóstól, az angol musicalekig, Andrea Bocellivel az élen, mindent nyomtam :)) Ajánlon Neked a Vivo Per Lei című dalát. Ez annyira tetszett, hogy megtanultam olaszul elénekelni. :)
No de elég a fecsegésből :) Be kellett néznem, hogy letegyem a tiszteletemet, az üdítően kedves egyéniségednek :)
Remélem már mélyen alszol és holnap egy kis Meglepetésként találod meg a hozzászólásomat :)
Szia Pipacsvirág :)) Roberto



Szép napot neked is

és kitartást! Vajon hányadik ládánál tartasz? Dallammal, ritmussal segítek.

Almadal az Alma együttestől https://www.youtube.com/watch?v=WuUCzOHm6HU



Szép

Napot! Kedves Pipacsvirág :)
Beugrottam, tiszteletemet tenni. Szia!



Kellemes pihenést neked is!

És holnap öltözz melegen! Mosoly. Szia.



Nagyon szeretem

a jó illatú kényelmes ágyneműt :)) Nekem is az van mindig :)
Az illatokra érzékeny vagyok :)
Kellemes pihenést! Szia Pipacsvirág :))



A Teremtő előtt van minden ügyem?

Hiszek neked! Köszönöm! És ennek a hitével térek nyugovóra... Szióka!



Vasárnap várlak!

Ágyneműt is mostam, úgyhogy virágillatú párnára hajtom ma este a fejem. Mivel a frissen mosott huzatok még a radiátoron vannak, elbúcsúzom most tőled, ágyazok és készülődöm a lefekvéshez!

Vigyázz magadra! Vasárnap várlak! Szia-mia!



Ha jól

Emlékszem az, mert én nagyon sokszor láttam, mivel Oda jártam Udvarolni a volt Kedvesemnek, két és fél évig.
Még a Főiskolás időszakban.
Köszönöm a támogató és bátorító szavaidat. Rám ezek mindig hatásosak, Tőled!
Most azonban köszönnöm kell, elnézésedet kérem.:(
"Ezermester" :)) Jól esett :)) Pedig ahogy mondtam ennyire elég a 60 %-os teljesítő képességem. Rengeteg potenciál, lenne még bennem... Elfogadom, hogy ennyi van és kész.
Szép álmokat, és jó éjszakát! Ahogy tegnap, úgy ma is tudd, hogy, a Neved, mint egy tömjén illat, fog felszállni a Menny udvaraiba, egyszerű szavaim által :) Ezt soha nem és véletlenül sem azért írom, hogy bármit is megköszönj. Kérlek szépen, hogy ne köszönd meg. Csak azért írom, hogy tudjál róla, hogy a Teremtő előtt van, minden ügyed, az életed és boldogságod, amit szívből kívánok Neked :)



Ó, te egy "ezermester" vagy

hiszen sok mindenhez értesz és közben pörögsz ezerrel! Majd nézd meg a "Cifrapalotát", mert én még nem láttam! :)

Vajon tényleg zöld az ablaka? https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c4/Cifrapalota_Kecskem%...

Helyeslem, támogatom, megszavazom: "Igyekszem kevés teret hagyni az elmagányosodásnak... mert hajlamos vagyok rá". Érezd nagyon- nagyon jól magad!

Közben megnéztem okával a fenti képet, :) ezért a fenti kérdés már nem kérdés, mert tényleg zöld!



Azért

maradok végül tovább egy kicsit, mert legközelebb esélyes, hogy csak Vasárnap leszek itt aktívan :(
Holnap munka után hazamegyek, mert Szombat reggelre indulok Kecskemétre, ugyanis megkértek egy intézményből
, hogy kisbusszal vigyek el 8 embert egy Találkozóra.. Nehezen mondok nemet, de most nem is akartam, mert ismerem jól az intézményt és dolgoztam ott másodállásban segítőként egy ideig. Egy kis szociális véna is van bennem a műszaki mellett :))
És a Találkozó engem is érdekel személyesen, úgyhogy nem volt nehéz elvállalni.
Igyekszem kevés teret hagyni az elmagányosodásnak... mert hajlamos vagyok rá.



Áh, nem értettem én félre semmit

hiszen nem vagyok egy naiv liba! Ez pedig egy igazi úriemberes mondat: "Tisztán emberi tisztelettel és örömszerzési, beszélgetési, kirándulási kimozdulási céllal gondoltam erre a meghívásra, amit komolyan gondolok", amire mindig csettintek, hogy: "hm, ez igen"...

... és a példázatot is értem.



Fantasztikus előadó (színész)

mert tényleg minden mozdulatában ott bujkált a boldogság, az a bizonyos 3 méterrel a föld fölött…



Az Úr

Akkor nyitotta ketté a tengert Mózes előtt, amikor már belelépett a tengerbe, azzal a hittel, hogy Isten szét fogja nyitni a tengert. Az Úr akkor lép közbe, ha szabad akaratunkból döntést hozunk, hogy valamit megteszünk, és annak érdekében ami tőlünk telik meg is cselekedjük. A tenger szétnyitásához képest, bokáig beleállni az semmi, de mégis enélkül nem történt volna meg... A keretek tisztázása már részünkről megtörtént azt gondolom, így nem tartom ezt olyan dolognak, ami bármilyen félreérthető szándékkal lenne fűszerezve. Tisztán emberi tisztelettel és örömszerzési, beszélgetési, kirándulási kimozdulási céllal gondoltam erre a meghívásra, amit komolyan gondolok :))



*

Volt itt egy pasi, egy bizonyos Enti, aki szintén meghívott egy balatoni hajókirándulásra, de utána belebújt az ördög és állandóan mocskolt. Ez csak egy zárójeles információ, vagyis teljesen lényegtelen, ezért hagyd figyelmen kívül!



Ez hihetetlen

Megint lábat írtam :)))))))) Ez már tudat alatti lábak iránti erős érdeklődés :)))

https://www.youtube.com/watch?v=D1ZYhVpdXbQ

Az én kedvencem a filmből ez. Szerelmes és azt énekli , hogy "boldog vagyok újra".......:))
És válasz a soraimra, formálódott Benned, vagy lehetetlen kategória ?:)



Istenem, csak legyen igaz

váljon valóra! Ennyit mondok a kedves meghívásodra, a részleteit pedig az Úrra bíztam.