Az elfogadásig vezető út

Ha össze kéne foglalnom egy szóban, röpke 37 évem legnagyobb lelki küzdelmének tartalmát, akkor az "Elfogadás", ami ezt legjobban kifejezné.

Most még a tegnapi naplóbejegyzésem témájának az elfogadási folyamatában vagyok. Ez a szó ebben az értelemben, a fájdalmakon túl, a velem történt, visszafordíthatatlan, megváltoztathatatlan dolgok elfogadását jelenti.

Ebben az életkorban a legproduktívabb és legaktívabb az átlagember, hisz most teremti, teremtheti meg önmaga és családja jövőbeli alapjait. Én is ilyen szerettem volna lenni, és a főiskolán még hiperaktív is voltam, de ma, heti 20 órát vagyok képes dolgozni, a maradék időt pedig pihenésre és erőgyűjtésre kell töltenem, hogy ezt a 20 órát is képes legyek, mérnökként, felelősségteljesen ledolgozni.

15 évvel ezelőtt jó indulatú agydaganatot diagnosztizáltak nálam, amit abban az évben meg is műtöttek. Most csak egy aspektusát fejteném ki a következményeknek, a többit, későbbi bejegyzéseimre hagyom, mert egyszerre nagyon hosszú és talán lelkileg is túlterhelő lenne.

A műtét után pár hónappal, iszonyú erős elektromos ütésszerű, hasogató fájdalmak jelentkeztek a bal fülem belsejébe sugárzóan. Pár másodperc, és elmúlt, majd két-három hónap múlva ismét jelentkezett. Egyre csökkent a fájdalmak közötti időtartam, és kb 9 éve – ahogy azt már írtam - hogy ez a nyilalló hasogató égető fájdalom, életem minden napján velem van, naponta 50-150 alkalommal.

Az átlagos fájdalomcsillapítókra semmit nem reagál ez típusú fájdalom, ezért, az epilepszia és a depresszió ellenes szereket alkalmazzák. Ezeknek a szereknek csak a mellékhatása, ezen neurophátiás fájdalom típus csillapítása, így olyan dózisokban kellett szednem őket, hogy mire fájdalommentessé tettek, addigra már csak az alap életfunkciókat tudtam produkálni. Evés, ivás, alvás...

Újra és újra másik Orvoshoz mentem, hogy találjanak ki valamit, ami mellett élni, dolgozni, és egyáltalán ép elméjű emberként létezni lehet, de Senki nem tudott jobbat.

Kb. egy évvel ezelőtt kértem, hogy idegsebészeti beavatkozással is próbáljanak meg tenni valamit. Az első műtét után 4 napig nem voltak a korábbihoz hasonló fájdalmaim. Sírtam a kórházban a boldogságtól, hogy vége lesz a szenvedésnek. Kisebb területen, de apránként visszakúsztak a fájdalmak, és mikor kiengedtek, egy-két nap múlva újra ugyanazzal az intenzitással, alvászavarral és kínokkal minden fájdalom visszatért. A korábbi gyógyszerektől iszonyodtam már, és egy opiát tartalmú szert kezdtem el szedni, amivel el lehet érni csillapodást, de mellette nem kerülök életképtelen állapotba.

Három további műtét volt még és mindig egy kicsivel csökkent a fájdalmas terület, amivel az egy napon belüli fájdalom időtartama is zsugorodott. Ennél több lehetőségem azonban nincs.

Az a típusú ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, de el kell jutnom arra a bizonyosságra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és akkor a belátással is képes vagyok szóba állni, mert ha folyamatosan lázadok lelkileg, és nem vagyok képes az elfogadásra, akkor azzal ronthatok is a helyzetemen.
Ebben is ahogy mindenben természetesen fontosnak tartom az egyensúlyt. Amíg tudok teszek ellene, ha azonban már nem tudok, akkor meg kell állnom.

Éppen ezért jártam Magyarország minden nevesebb fájdalom ambulanciáján.

Elértem, hogy az országban egyedül Debrecenben lévő, Gamma késsel, egy nagy dózisú sugárral próbálják a fájdalmas ideget „kiiktatni”.

Láttam egy Hollywoodi produkciót, aminek a címe „Áldott kezek”. Egy valós történeten alapul, egy ténylegesen praktizáló kiváló Idegsebész életéről szól. Ezt az embert megkerestem, összeállítottam számára egy angol nyelvű diagnózist, a leleteim becsatolásával és elküldtem Neki egy nagy borítékban a levelemet Amerikába. 2 héttel később kaptam Tőle, egy e-mailt, amiben jelezte, hogy megkapta a levelemet, érti a problémámat, de az eddig alkalmazott gyógyszercsaládok kipróbálásánál Ő sem tudna jobbat, és mivel a világ minden részéről érkeznek Hozzá a nagyon súlyos problémákkal küzdő emberek megkeresései, plusz rendszeresen publikációkat ír és oktat, ezért teljes körűen nem tud foglalkozni az esetemmel.

Tovább kerestem és Washingtonban találtam a Neurológiai kutató intézetben egy Fájdalom Specialistát, Akivel fölvettem a kapcsolatot és skype-on többször is sikerült Vele konzultálnom. Ő is olyan gyógyszer kombinációkat javasolt, amelyek kipróbálásán már régen túl voltam.

Magyarországon egy Prima Primisszima jelölt Európai hírű, Idegsebész és Neurológus professzorral állítottuk fel a 4 beavatkozásból álló stratégiát, és ennek végeztével közölte, hogy nem lát további olyan beavatkozási lehetőséget, amivel ne lenne biztos a nagyobb károkozás, mint az eredményesség.

A keleti orvoslásból az akupunktúrából csináltam végig egy intenzív kezelést, amely megoldást nem hozott. Van még ezerféle csodaszer, ami elvileg mindenre jó, de legalább fél évig kell használni, hogy az eredményt értékelni lehessen. Ezek közül csak azt lettem volna hajlandó kipróbálni, amiről bizonyító erejű referenciát mutatnak, hogy erre a konkrét fájdalomra bevált. Több 10 ezer forintért havonta nem kívántam kísérletezésekbe bocsátkozni. Egytől-egyig azt mondták, hogy ki kell próbálni, mert ilyen tapasztalatuk nincs…

Ezen a ponton indultam hát el az elfogadás irányába
Opiát és nyugtató, amivel jelenleg élek, és minden nap van kisebb-nagyobb, hol több, hol kevesebb fájdalom rohamom. Beláttam, hogy most már el kell fogadnom, hogy az életem ebben a mederben zajlik. Az elmúlt 9 évben, folyamatosan dolgoztam, mert mindennél rosszabb hatással van rám a tétlenség, ami értéktelenséget, értelmetlenséget hív életre a gondolataimban. Amióta az elfogadás irányába engedtem a gondolataimat, azóta könnyebben élem meg a fájdalmakat. El kezdtem kondi terembe járni, próbálgatom magam a via ferrata típusú hegymászásban és vannak sikerélményeim. Lehet, hogy holnap egy rosszabb napom lesz, mint a mai, de ma tudok hálás lenni, azért ami már van és az apró sikerélmények felértékelődtek a szememben. Az a döntés hogy elfogadtam ezt az élethelyzetet, úgy érzem, hogy segít egyre jobban és könnyebben átvészelni a fájdalmaimat.

Hozzászólások



Értem is szoktál imádkozni?

Ó, ez nagyon kedves tőled! Régen nagy óhajom volt, hogy a teológus ismerősöm szóljon az érdekemben a legmagasabb szinteken, de nem nagyon erőltette meg magát, így aztán magamnak kellett a láthatatlan szférában „protekciót” szereznem. :)

A dicséretekkel tényleg csínján kell bánni, mert belemosódhat a szimpátia, de ez nem baj, hiszen emberi.



Tudod

hogy fűtök minden téren :))) ezt érzed biztos :))
Talán jobb is ha nem forgatom ki ezt a világot :))) Talán így kevesebb Női szem marad szárazon :)))



Aj aj

Én nem szeretem ha belelátnak a fejembe. És a Pszichonéni sem látott mindent szerintem.
Tudom, a dícsérettel az ember óvatos, én is :)
Azért imádkozom, hogy Isten akarata legyen meg mindig. Ezért sokat. (Meg manapság Érted is szoktam :)



Pszichológusnál még nem jártam

és picikét „félek” (félnék) is tőlük, mert belelátnának a fejembe. Bár ez pszichológus nélkül is megtörtént és nem is akármilyen szinten… A secretesek közül valaki túltesz mindenféle tudományos doktoron…



Én érzem benned az energiát

de nem hatvanasnak, hanem kétszer hatvanasnak! Áh, te tényleg kiforgatnád ezt a világot a sarkaiból, ha nem lennének problémáid... Kérd Istent, reggelente és este, és akkor is, amikor éjjel felébredsz, mert a „kapuk” főleg sötétben vannak nyitva. Miért gondolom ezt? Hm, nem tudom, de az energiák minősége, erőssége tényleg más éjszaka.



Egyáltalán nem egyhangú

és tényleg tetszik a mesélős, anekdotás stílusod. Azért haladok lassan a blogod olvasásában, mert napközben is, a munkahelyemen is, néha 100 oldalakat mozgatok és annyit írok, mint egy vérbeli íródeák. S a munkahelyi „betűmérgezésem” után a figyelmem már nem éles...

A dicséreteken mindig rágódom, mert nem tartozom a legtehetségesebbek közé, itt sem, máshol sem, de tőled elfogadom, mert az írásaid alapján: őszinte „gyerek” vagy!



Tudod

én hiszem, ha Isten akarná, meggyógyíthatna...valamiért engedi, hogy ez történjen.
Van egy olyan benyomásom, hogy az égés kevés volt, hogy visszafogjon, és kell még egy "kantár" mert olyan lennék, mint a szilaj Paripa és kiszaladnék az életből :)) Jelenleg a bennem lévő energiának kb a 60 %-án kegyegek...



és, köszönöm a türelmedet és nagylelkűségedet :)
Tegnap Pszichonéninél is voltam. Szerinte itt az ideje, hogy igazi Férfi legyek, mert ehhez minden megvan bennem.
Hm. Hogy ezt pontosan hogyan is csináljam, nem igazán tudom, de igyekszem :))
Annyira gáz, hogy Férfiminta nincs Akire felnézhetnék vagy tanulhatnék..
Ösztönösen....elég határozottan, céltudatosan, de csak nőttem bele a nagyvilágba. Az egyedüllétet kell Férfiasan viselnem...
A Balesetről, már olvastál, hogy mi történt velem gyerekkoromban?
Most pártatlanul, de nem nagyon leegyszerűsített és egyhangú irományok? Te nagyon olvasott és tapasztalt vagy a szememben :)



Földön mindennek van ellenpólusa

Én hiszek a test (a szervezet) öngyógyító képességében, illetve abban is, hogy mindenféle betegségnek létezik egy „ellenszere”, mert a Földön mindennek van ellenpólusa. Attól, hogy az orvostudomány még nem ismeri a betegséged „ellenszerének" nevét, módszerét, valahol létezhet egy olyasvalaki, aki képes "kiradírozni" a testből.



Várj, a neurofibromatozis betegségnek utána kell olvasnom

hogy pontosan értsem, amit írtál. Ez kábé 3-4 perc, mert úgy olvasok, mint a villám.

A késés megbocsájtva, :) de figyeltem ám az órát!



*

Kíváncsi vagy, hogy miből gondolom, hogy nem vagy egy elveszett ember hódítás téren? A sztoriból, amit olvastam.
A csajok csak nagyon ritkán vallanak elsőként szerelmet, hiszen a hagyományok és minden más, amit most nem sorolok fel, szinte megkövetelik, hogy a pasi nyilatkozzon először az érzelmeiről.

Ha a hajdani kedvesed eléd vágott, akkor valamivel nagyon levetted a lábáról.



Igen

ez már frusztrált, mert utálok késni :)) de vásárolnom kellett, és takarítanom kicsit, mert holnap almázás lesz :)) És ha ide leülök, akkor már csak az álommanó kalapácsa üt ki :))



A tegnapi

napról vegyes információim vannak....
A Neurofibromatozis betegségnek két főbb típusa van. Vannak altípusok is még ritkábban bár a II.-es típus 1:40.000 arányú itt is.
A pécsi genetikai laborban csak I.es típusra tudnak vizsgálatot végezni. Az a gyakoribb és az mindig jóindulatú.
Mivel a szövettanom erősen ezt a fajta betegséget igazolja, ezért a II-es típusra is meg kell vizsgálni.
Ezt viszont már csak külföldön csinálják.
Ez 1600 Euró, amit kérelmezni kell az OEP-től, hogy finanszírozzák, ha ez megvan, akkor küldik ki a mintát vizsgálatra.
Tekintve a súlyosságát, az enyémet nagy eséllyel engedélyezni fogják. Ez mindenestől kb 3-4 hónap az eredményig.
A II.es típus viszont rosszabb. 5 %-ban rosszindulatú is lehet, amit eddig nem tudtam...
És nekem csak a bal oldalon van, de az Orvos szerint nagyon ritka, hogy nem alakul ki párhuzamosan az elváltozás..
A Bal fülem hallása már ráment erre. Ha jobb oldalon is lesz, akkor.....belegondolni sem merek.
Viszont megbeszéltem Istennel, hogy ha elkezd nőni a másik oldalon is, akkor nem engedem meg a műtétet, addig amíg be nem ékelődik az agyállományba. Ha a bal oldalt nem műtetem meg, mai napig semmi tünetem nincs, mert 15 éve gyakorlatilag változatlan ami bent maradt, és "Csak" biztonságból műtötték meg, azóta viszont ettől szenvedek.. Ehhez képest az égés olyan a lelkemben, mint a szúnyogcsípés..



:)

Mosoly.
Én is olvaslak. Szia-mia! Majdnem pontos voltál, de egy kicsit késtél! :)



Erre

Kíváncsi lennék, miből gondolod, hogy nem vagyok elveszett ember ezen a téren ?:))))



Tényleg

olvasgatsz, igen szorgalmasan :) Nagyon jól esik :) és gondoltam, hogy így lesz :)
Így van, nem én egyedül értettem meg mindezt. Én "csak" érdeklődéssel és tele kérdéssel
nyitottam meg a Bibliát, és addig mentem míg olyan válaszokat nem kaptam, amelyek összhangban vannak a teljes szöveggel....ahogy haladtam a hitben egyre fontosabb volt, hogy olyan emberekkel is beszélgessek, Akik értik a gondolkodásomat...ezért jártam és járok Gyülekezetbe. Meg biztos tudod, hogy a közösségnek építő szerepe is van..

A Lányt? Akkor már úgy gondoltam, hogy "igazi, hozzám illő, segítőtársat, Aki a tízezer közül is kitetszik",
Ő fog nekem adni, mert ezt ígérte. Amelyik Lánynál pont az a feltétele a folytatásnak, hogy Isten ne legyen ott...arról be kellett látnom, hogy valószínűleg nem Ő a jövendőbelim.
Volt olyan Barátnőm is később, Aki jött utánam..... hajjajj, minden alkalomra, Nyári táborba Egyedül is elment, csak azért, hogy nekem tetszen. De nem jutottunk ketten túl messzire... Az nekem sem jó, ha csak miattam jön Valaki ..ez nem lehet kényszerpálya..szerintem.



Lenn a Sió

partján lakom, Hallgatom, hogy suttognak a habok....." :)))
Szia Pipacsvirág :)
Most elolvasom, amiket írtál:))))



Amikor választanod kellett

Isten és a kedvesed között, akkor Isten mellett döntöttél? Láthatod, hogy két epizódot ma is elolvastam az életregényedből, kedves Roberto!

Érdekes dolgok ezek… Ha évekkel ezelőtt úgy hozta volna a sors, hogy egy pasi kedvéért vakbuzgó istenhívővé kellett volna válnom, azon okból, hogy méltón megjelenhessek az oldalán, :) reá szégyent nem hozva, ó, akkor én úgy daloltam volna Isten nyelvén, mint egy csalogány! :) Isten azonban simán átlátott volna rajtam, mint egy ablaküvegen...



*

"Annyi biztos, hogyha egyszer kártyavárat építek,
Nálam is vasbetonból lesznek majd a jolly jokerek"

https://www.youtube.com/watch?v=KXXNtvUh7B0

Eszembe jutott az egyik kudarcom, azért hallgattam meg a fenti dalt...



A vasbetonszerkezetes romantika :)

amiről szintén a Naplódból értesültem, meggyőzött engem arról, hogy nem vagy Te egy elveszett ember, amikor csajozol!

**
Úgy látszik, hogy egy gesztenyebarna szempár bársonyos pillantásától már sokan megrészegedtünk, … például Te is, … áh, hogy félre ne értse mindezt valaki, gyorsan közlöm, hogy más-más személy tekintetétől.



Áh, a titok megfejtve! :)

Gyülekezetbe jártál szinte minden hétvégén és ott tanultál meg „beszélni” Isten szent nyelvén. Ismét beleolvastam a Naplódba, onnan tudtam meg…



Óracsörgés után visszaaludtam

csupáncsak 9 percre, mégis csodálkozom, mert ilyesmi régen fordult velem elő. Az álmos szürke Égnek és az álmos kedd reggelnek segítettem továbbszunyókálni… Szia-mia!



Szerdán itt!

Kikapcs! :)



.

.



Szerda

Lesz abból, mert elszámoltam magam :)
Az a kép keveset mutat...majd küldök másikat ha tudok :)
Köszönöm a szép szavaidat :)



Várlak csütörtökön este!

Jó éjt! És én is köszönöm!



Mindenki vonzó valaki számára!

Roberto, egyszer Budapesten én is rácsodálkoztam egy olyan párocskára, akiknek a külső jegyei az eget és a földet mintázták, és valószínűleg sokaknak elsőként a Szépség és a Szörnyeteg jutott róluk eszébe. Fürödtek egymás tekintetében és nagyon boldognak látszottak, vagyis egymás lelkét látták.

Értsd meg, hogy csúnya külső nem létezik, mert mindenki vonzó valaki számára! Erre millió példát tudnék neked hozni a világhálóról, de te is tudod. Én láttam a fotódat és nem láttam rajta semmi különöset, csak egy kedves srácot. És ez nem vigasz, hanem az igazság! Véleményem szerint: eltúlzod magaddal (a külsőddel) kapcsolatban a dolgokat. Nagyon kérlek, hogy higgy nekem és bízz magadban!



Én

is készülök, mert reggel szól a kakas, indulok a Fővárosba :)
Szép Álmokat, Kedves Pipacsvirág :) Köszönöm a mai napot. Holnap nem leszek, mert Pesten alszom és nem lesz netem.
Csütörtökön este 7 körül remélem már be tudok nézni:)
Jó éjt :)



*

várj! írok 2 ujjal



Drága Oroszlán Úr!

Nyugovóra tértem! Egy Bak.

Szépséges éjszakát kívánok neked!