Áprilisi tréfa komolyan?

Ha figyeljük az Égi képet, ha értelmezzük a világban zajló eseményeket, az időjárás változásait, embertársaink reakcióit, akkor nem lepődünk meg azon, hogy minden-mindennel összefügg, és anélkül, hogy állandóan okokat vagy üzeneteket akarnánk keresni, mégis olykor megállunk, hogy értelmezzük a bennünk zajló változásokat, amelyek “kint” is megjelennek. Jó esetben.

Kérlek, állj meg most egy kicsit és néhány mély lélegzetvétel után figyelj befelé, keresd magadban a választ: Akarod érteni a magadnak küldött üzeneteket?

Durva, ugye?!

Elképesztő energiák közepette érkezett el életünkbe az idei április. Hosszú, szürke tél (ami csak félig volt tél) után itt a tavasz, ami csak félig akar tavasz lenni. Olyan, mintha az a bizonyos bebábozódás elindult volna, aztán szépen meg is akadt. Ilyenkor a legnehezebb várni, hogy megtörténjen a csoda, és abból a bizonyos bábból kirepüljön a pillangó. Mindannyian tudjuk, hogy ilyenkor ha feszegetjük, ha erőszakkal akarjuk kikényszeríteni a bábozódás végét, akkor mi történik. Semmi. Halál. Elég jelképesen, lelki szinten érteni, hiszen sokszor ezerszer fájdalmasabb, mint a fizikai halál.

Talán nem kerülte el a figyelmedet az a véletlen (hmmm van olyan?) egybeesés, amely a mostani időszakunkat jellemzi. Volt itt tavaszi Napforduló, ráadásul Újholdkor és még a Napfogyatkozás is kísérte, most meg itt a Telihold, amit Holdfogyatkozás egészít ki, amit a Húsvét valódi ünnepe tesz teljessé. Hűha, túl sok? Azt már eddig is tudtuk, hogy Telihold után indul a leépítés, elengedés, fogyatkozás, ahogy fogy a Hold is, ráadásul most még itt van az Égi képernyőn hozzá ez a Holdfogyatkozás is. Lehet, hogy az a bizonyos bebábozódás folyamata itt ér véget és mindaz, amit eddig tettünk magunkért, amit beépítettünk, amit értelmeztünk, amilyen szinten csináltuk a rendet magunkban és magunk körül, most fog megmutatkozni? Nincs kétségem. Neked?

Újabb megállásra biztatlak. Ismét mély lélegzet, figyelés befelé, aztán lassú, határozott válasz magadnak a következő kérdésemre: Megtettél minden tőled telhetőt azért, hogy jobb állapotba kerülj?

Olyan szeszélyes az április, olyan nehéz várni, olyan jó lenne elengedni a télikabátot, már annyira zavaró a szekrényből kifolyó sok nehéz pulóver és meleg csizma. Ugye?! Kerülgetjük, tologatjuk a rendrakást, a szelektálást, az elajándékozást, a kidobálást – jelképesen és valóságosan is.

Valamelyik nap álltam a Bazilika előtti hatalmas téren, néztem a félelmetes felhőket, ahogy a fekete átvált hihetetlen világoskékbe, fehérrel kísérve. Megmelengette arcomat a nap utolsó napsugara, de csak egyetlen pillanatra, mert utána olyan orkán erejű szél jött, hogy erősen kapaszkodnom kellett a kabátomba, nehogy kifújjon belőle. Azon gondolkodtam, hogy micsoda leképezése az Égi világnak a bennünk zajló változások. Napok óta igazi böjti szelek fújnak. Húsvét körül szokott, az Univerzum óramű pontossággal hozza el az aktuális feladataink kellékeit. Észrevetted már? Itt van ez a szél, szélvihar dolog. Mindent elfúj, amire már nincs szükségünk, ha csak mi jó erősen ragaszkodva, nem kapaszkodunk bele. Nos? Hogy csinálod?

Közhelyes, de amíg nem csinálunk helyet az újnak, mert a régi erők, energiák birtokolnak mindent, addig sehogy sem engedjük be azokat az annyira várt új dolgokat. Ugye?!

Elgondolkodtál azon, hogy az Égi erők miért nem hatnak ugyanúgy mindenkire?

Tovább: http://tobbvagy.hu/aprilisi-trefa-komolyan

Hozzászólások



köszönöm a gondolataidat,

jó az összegzés számomra... talán még +1 hozzá a végére, meg azoknak, akik ELDÖNTIK, hogy elég a langyos mocsárból és saját kézbe veszik a sorsukat, mert bármi jobb, mint mondjuk a mocsár.

Szép napokat Neked



... még az Égi erők sem

„Elgondolkodtál azon, hogy az Égi erők miért nem hatnak ugyanúgy mindenkire?”

A részválaszt megfogalmaztad a bejegyzésed végén:
„ … a megszokás, a kiszámíthatóság, az ismerős terep illúziója bent tarthat a “báb-állapotban” … „

( Járt utat járatlanért el ne hagyd bölcsessége és a változással, változtatással járó kiszámíthatatlanság félelme gyakran okoz olyan állapotot, hogy az ember inkább összehúzza magán a kényelmetlen bábruhájában, hiába szorít, hiába feszít és foszlik mindenhol, mert fél, hogy a szárnyai mégsem olyan erősek, hogy a magasba röpítsék).

De a megszokásért és a félelemért az a társadalmi közeg is hibás, amiben élünk, élni kényszerülünk, mert új munkahelyet találni, új fészket rakni, új alapokról indulni, mindent újratervezni: nem könnyű!

Hajánál fogva önmagát kihúzni pedig csak az képes a langyos mocsárból:

- akinek már nincsen vesztenivalója,
- nincsen más választása,
- vagy pedig piszkosul merész, mer kockáztatni.

Sokaknak sikerült, … és sokaknak nem, hiszen garanciát senki sem ad, senki sem vállal, … még az Égi erők sem.



Mire jutottam?

Holnap lesz a napja, hogy megmondom neked, mert szeretem rendszerezni, többször átszűrni, amit egy-egy témáról gondolok.

Egyébként az előbb még dicsérni akartalak, de visszakoztam, pedig érdemtelenül sohasem dobálom a szavakat.
Miért? Áh, a jó ég tudja, talán azért, mert féltem, hogy hízelgésnek kódolod, ... amihez viszont semmilyen érdekem nem fűződik.

Jó éjt!
( ... az ígéretemet pedig nem felejtem)



kíváncsi

lennék Pipacsirág, hogy mire jutottál a gondolatoddal!

köszi a visszajelzést :)



"Az Égi erők miért nem hatnak ugyanúgy mindenkire?

Kedves Erika, éppen ezen törtem a fejemet egy másik lapon, de csak a magam módján, mert nem tudtam olyan szépen szavakba önteni, mint te!

Gratulálok az írásodhoz, a videóidhoz és ahhoz, ahogy a világot látod!