Az öngondoskodás lehet a kiút a Mátrixból

Idén újra megrendezésre került az Öngondoskodás Expo (kilépni a Mátrixból alcímmel) a Milton szervezésében. Amikor először hallottam róla, már akkor gondoltam, hogy ott a helyem, ma végül ott is voltam. Nagy élmény volt. Mivel fogtak meg? Nos, megkérdezték tőlem, hogy meddig vagyok még partner a saját magam kizsákmányolásában… És a válasz? Csak addig tart markában a Rendszer, amíg elhiszed a hazugságait.

Nem volt kérdésem… pontosabban azzal kapcsolatban, hogy végre valami olyan szerveződés részese lehetek, ahol ha mást nem, újabb kérdéseket kapok, de csak olyanokat, amelyekre szükségem is van fejlődésemhez.

A program elképesztő volt. Az Euro Center 3 süppedő székes mozitermében zajlottak párhuzamosan a szekció ülések. Gondban is voltam, hiszen legszívesebben ugyanabban az időben mindhárom előadást meghallgattam volna, de jelen képességeimmel még erre képtelen vagyok. Az előadók egész nap váltották egymást, minden órában újabb és újabb érdekes téma, nagyszerű és felkészült előadó vette át a terepet és több száz lelkes hallgatót kötött le egész napra. Jól átgondoltan igyekeztem dönteni, mert a kettészakadás nem ment, így végül egyszerűen csak a megérzéseimre hagyatkoztam és így hallgattam végig 6 előadást.

Kezdem a megnyitóval, ahol már jó adag gondolatot kaptam. Tudod, hogy ma Magyarországon minden – rendkívül költséges eljárással előállított – 100 liter ivóvízéből mennyit fogyasztunk el ivásra, főzésre? Meglepődtem. Mindössze 4 litert! A többi ezer más célra megy el. Az előadásban szó volt Japánról (mondhatod, hogy hülye párhuzam, nekem mégis tetszett), hogy ott valahogyan egészen másképp kezdik az energiákkal való gazdálkodást. Az előadó mesélt arról, hogy az építészek első évfolyamát már arra tanítják, hogy hogyan tervezzenek olyan házakat, ahol kettős vízvezetékrendszer üzemel, hogy takarékosan bánjanak az ivóvízzel. Az alapok. Valahogy ez ott alap. Tűnődtem… mennyi idő kell még ahhoz, hogy valahol az alapoknál elinduljanak a reformok, amelyek végigsöpörhetnének egész Európán. Válasz nélkül maradtam.

Milyen előadásokat választottam? Nagyszerűeket!

Józsi bácsit szerintem sokaknak nem kell bemutatni. Iván fantasztikusan érez rá témákra, vesz elő, vizsgál meg ezer irányból gondolatokat és nagyon alaposan, hivatkozásokkal megerősítve írja meg cikkeit, amelyek nagyon nagy tömegeknek ad sok-sok értékes gondolatot. Régóta olvasom a blogot, sok inspirációt kaptam, hogy én magam is továbbgondoljam, kialakítsam a saját elképzelésimet, esetleg továbbnyomozzak. Ma arról tartott nagyon érdekes előadást, hogy hogyan kell saját márkát építeni blogolással. Megerősített abban, amit régóta hiszek: tűz, szenvedély nélkül nehéz blogolni. Azért nem szabad írni, mert már régen írtam, meg minden nap kell valamit produkálni stb. Az olvasó nagyon jól leveszi, hogy az íráson keresztül átjön-e az energia, hogy van-e áramlás vagy sem. Arról is beszélt, hogy nem érdemes másnak látszani, mint aki vagyok, mert egy idő után nagyon fárasztóvá válhat az örökös szerepjáték, hiszen a hamisságra állandóan oda kell figyelni, nehogy szereptévesztés történjen. Benne kell annak is lenni a cikkekben, aki ír, ettől lesz személyes, és persze nagyok kitartóan kell csinálni az egészet. Az egész adás-kapás… ami az adással kezdődik, először kifelé kell áramoltatni. Itt tartok kb. én is. Elraktároztam az üzenetet és igyekezni fogok erre emlékezni, amikor kicsit alacsonyabb energiákkal kezdek rendelkezni. ♡

Dobay Róbert, a Menedzsmentor képviseletében arról beszélt, hogy ha kiváló akar valaki lenni, akkor annak minden szabályt meg kell szegnie. Jó téma volt és nagyszerűen sikerült átadni. Elgondolkodtatott, amikor azt mondta, hogy amikor csak én érzem sikeresnek magamat és nem érdekel a világ visszacsatolása, akkor az a hobbi. Gyengeségeket (onnan lehet felismerni őket, hogy megyünk a feladat felé, el is végezzük azokat, de baromira leszívják az energiáinkat) teljesen felesleges fejleszteni, az erősségeinkre kell fókuszálni. Úgy lesz… :)

folytatás itt: tobbvagy.hu