Újrakapcsolt kapcsolatok

Állok a bevásárlóközpont közepén, extrém módon tömeg van, egy hömpölygő áramlás vákuumában kényelmetlenül kezdem érezni magam. Elfelejtettem, hogy 20%-os vasárnap van, amely gombnyomásra ingereket kapcsol be tömegeknél, hogy akár valós igények hiányában is ott töltsék a napjukat. A tömeg megteremti a lehetőséget, hogy egészen közel kerüljünk egymáshoz, belehallhassak beszélgetésfoszlányokba. Elképedve hagyom, hogy az áramlat vigyen, egy idő után már el is felejtem, hogy mit akartam vásárolni, mert magával ragad ez a fantasztikus szociológiai tanulmány, amellyel ez a vasárnap ajándékozott meg.

Nézem az arcokat, figyelem a gesztusokat, hallgatom a beszélgetéseket. Ma újra bizonyosságot nyert bennem, hogy nem működnek a hagyományos értékrend szerinti párkapcsolatok. Lehet, hogy az elmúlt 30-50 év átrendeződése lefektetett bizonyos alapokat, de mára, így 2014 elejére egészen világos, hogy nem kapaszkodhatunk tovább a szüleink félig sem működő mintáiba.
Két önálló lény közös lét nélkül

Két önálló lény közös lét nélkül

Jól szituált 40-es pár, két kicsi gyerekkel. Fáradtak a tömegtől, a gyerekektől, egymástól. Férfi téblábol, valami papírt szorongat a kezében, ügyet kellene intézni, a nő türelmetlen. Rákiabál, nagyon agresszív arccal, látszik rajta, hogy elszakadt a cérna. Nem látunk bele, hogy a nő egy agyát vesztett picsa, vagy egyszerűen az utolsó csepp érkezett éppen abba a virtuális pohárba, amikor a férfi tökölődése már nehezen tolerálható. Érzékelhető a feszültség, talán mindketten máshol és mással lennének szívesebben. Néhány lépéssel továbbhaladva 30-as pár áll aránylag közel, egymással szemben. A fiú messzire néz, kezei a zsebébe simulnak. A lány zavartan kezét tördeli maga előtt, könnyeitől vörös a szeme. Elhaladok mellettük, hallom a mondatfoszlányt. Túldimenzionált a tegnapi történet, semmi jelentősége nem volt. Nem látunk bele az életükbe, fogalmunk sincs, hogy a gazfickó megdöntött-e valakit a mámoros éjszaka félreeső zugában vagy főhősnőnk birtoklási vágya kapcsolt be, amitől féltékenységi rohama a semmi ágán ücsörög és óriásira növeszti magát. A mozgólépcsőn ér a következő tapasztalás. Jól öltözött 50-es pasi szorongatja 20 körüli barátnője kezét, aki extrém rövid szoknyáját húzogatja. Úgy öltözöl, mint egy ribanc – mondja felé fordulva, szúrós szemekkel a férfi, amitől a lány még inkább szorongani kezd. Talán mindig is így öltözött, semmi új nincs benne, talán csak a férfi miatt váltott stílust, gesztusaiból árad a bizonytalanság, ahogy érzi, hogy férfi most mérges, talán úgy gondolja, hogy nem léphet át bizonyos határokat, mert akkor annak következményei lesznek. Nem látunk bele az életükbe, elképesztő mennyiségű játszmáink repertoárja annyira nagy, hogy még tippem sincs, hogy mit játszanak épp, de talán úgy jó, hogy nincs ezzel dolgom…

Szociológiai tanulmányomat el is engedem, mert pont ennyi szemlélődés elég volt. Újra beigazolódik, hogy mások dolga és Isten dolga kösse le azt, akire tartozik, nekem bőven elég az én dolgommal foglalkozni.
Két "fél", aki egymástól reméli a kerek egész létet

Két “fél”, aki egymástól reméli a kerek egész létet

Érzem, hallom, tapasztalom, hogy olyan sokan vágyják még a régi értékrendek szerinti kapcsolatokat, amelyeket a mesék világa, agymosós filmek és idős emberek idealisztikus elbeszélései ihlettek. Jók voltak ezek valamikor a szabados ’60-as évek után, jó volt ez a szüleinknek, jó volt ez a régi energiák közötti viszonyok esetén… de hiába minden, mára ez már tovaszállt. Bármennyire is kapaszkodnánk görcsösen, vágynánk vissza azt az idealizált élményt, már nem lehet. Mondhatnám, hogy a 3. dimenziós (régi) mintáink még belénk égve követnek bennünket, olykor-olykor felszínre bukkannak, egyik-másik szívet szaggatóan megtépáz bennünket, a padlóra lök vagy a teljes bizonytalanságba. Érzem én, hogy már nem kell a régi minta… vagy a világ nagy része normális, csak én vagyok képtelen beállni a sorba? – Ismerős a gondolat? Nyugodj meg, nincs baj a gondolkodásoddal! Együtt változol a körülötted lüktető energiákkal, reakcióid ösztönösen törnek a felszínre, egészségesen eltaszítasz magadtól már mindent, ami lehúz, amiről a szíved mélyén érzed, hogy ezt nem is Te akarod. Olykor még újra belesodródunk a félelmekkel teli mátrixba, ahol már senki sem mer vagy tud az lenni, aki szeretne lenni a szíve mélyén. Elfelejtünk szabadon és mégis kötődve élni, teljes odafordulással, őszintén vállalni a felelősséget önmagunkért, a másikért és így a kapcsolatainkért… amivel pont a változásra vagyunk képtelenek bólintani, igent mondani és belesimulni, hagyni, hogy az áramlat körbeöleljen és vigyen.
Két kerek egész, aki fél még a MI-re

Két kerek egész, aki “fél” még a MI-re

Ezért olyan nehéz hazamenni, a tükör előtt megállni... tovább: http://tobbvagy.hu/ujrakapcsolt-kapcsolatok/

Hozzászólások



és mire jutottál

Szilváncska22?



Ezen én nagyon elgondolkodtam



Örülök Pipacsvirág és Unique,

ha volt benne olyan rész, ami elgondolkodtatott vagy megerősített... vagy egyszerűen csak jól esett. :))



Jó kis olvasnivaló! Köszönöm!

Jó kis olvasnivaló! Köszönöm!



Értékes visszajelzésnek nem nevezhető :)

de az okos, jól megfogalmazott bejegyzések mellett sohasem megyek el szó nélkül, még akkor sem, ha okosat mondani, írni nem tudok!



köszönöm Pipacsvirág

a visszajelzésedet! :) Bízzunk benne, hogy eszmélnek az emberek, a párok és változtatnak sok ezer éves mintáikon...



Hasonló tapasztalataim vannak nekem is!

Saját környezetemből alig tudnék egy-két olyan párt említeni, akik kerek egészek együtt!
Elgondolkodtató az írásod! Köszönöm, hogy olvashattam!