A bennünk lévő gyermek

Szeretet nélkül nincs élet. A szeret az a mindent átölelő pozitív energia mely nélkül mi magunk sem léteznénk.

Érdemes feltennie magában mindenkinek azt az egyszerű kérdést, mennyire is szereti önmagát.
Kitudod-e mondani - szeretem Magam. Belemered-e mondani a tükörbe önmagad képét látva – szeretlek, és jól érzem magam a testemben!

A szeretet önmagunk szeretetével kezdődik, mert aki nem tud szeretetet adni önmagának, az hogyan tudna igaz szeretet adni másoknak? Hogyan tudná elfogadni a szeretetet? – Ha a saját belső lénye iránt sem mer szeretetet érezni, és kapni tőle.

Ezek oka gyakran a belső gyermek sérülésére vezethetők vissza.

Néha elegendő a kertben, vagy egy szép parkban tett séta, ahol ki tudunk "kapcsolni" a mindennapi mókuskerékből.
Sokat segíthet a rendszeres meditáció, relaxálás - watsu terrápiával kiegészítve, vagy ha csak önmagunkkal foglalkozunk. Fodrászhoz megyünk, vagy kozmetikushoz, elolvassuk a rég áhított könyvet, főzünk valami finomat.

Lelkünk legmélyén mindannyian őrizzük a bennünk élő "belső gyermek" emlékképeit.

Vannak köztük jók és lehetnek rosszak, láthatatlan fonalaikkal irányítják az életünket.

Felnövünk, legalább is ez a látszat, a testünk felnőtté válik, de belül a gyermekkorban teljesítetlenül maradt vágyak, a bevégezetlenül maradt ügyek megkötik a lelket.

Nem engedik a felnőtt részt érvényesülni, ez pedig minden esetben megmutatkozik a viselkedésben.

Abban a pillantban amikor egy konfliktus helyzetben sértettséget, haragot, félelemet érzel, újra azzá a kisgyermekké válsz aki ezt valamikor már egyszer átélte.

Az a kisgyermek leszel újra, akit igazságtalanul durván megszidtak, mert összetörte az édesanyja kedvenc vázáját, akinek azt mondták inkább hozzá se fogj mert több kárt okozol mint hasznot.

Akire soha nem volt elég idő, aki mindíg útban volt, akinek azt mondták, jobb lett volna ha fiúnak illetve ha lánynak születsz, vagy talán azt, hogy jobb lett volna ha egyáltalán a világra sem jössz.

Gyakran azt a szeretetet, azt az odafigyelést, törődést keressük, várjuk amit úgy érezzük, nem kaptunk meg gyermekkorunkban.

Nagyon sok felnőtt emberben ott toporzékol, sír és segítségért kiált egy megbántott belső gyermek.

A hibás viselkedés kihathat a párkapcsolatra, a felek az édesanyjukat vagy az édesapjukat keresik egymásban. Olyan függőségekbe, játszmákba kényszerítik egymást ami egy idő után teherré válik, szétforgácsolják, tönkre teszik a kapcsolatot.

A felnőtté válásnak az egyik ismertető jegye, hogy felelősséget tudunk vállalni a tehetségünkért, az életünkért, a döntéseinkért.

Az a gyermek aki soha nem kapott bizalmat, bíztatást, lehetőséget, az felnőttként is azt várja, hogy majd jön valaki, aki megfogja a kezét és segít. Gyakran ezt a segítséget nem valakiben, hanem valamiben keresik, különböző pótcselekvéseket választanak, pl. dohányzás, evés, gyűjtögetés.

Minden szülő nagyon szereti a gyermekét, a maga módján a legjobbat akarja adni neki.

Sorsuk, saját életük fájdalmai, félelmei miatt mégis, a szeretet kinyilvánítása félre csúszik és a legmélyebb sebeket ők ejtik gyermekeiken.

Ez alól talán senki sem kivétel.

http://www.nlcafe.hu/noklapja/20120907/belso-gyermek/

Áss le mélyre,jó mélyre magadban,és válaszokat fogsz kapni akérdéseidre!

Játssz!!!
Csuzdáz!
Libikókázz!
Fess!
Rajzolj!
Légy gyerek!

A gyerekek őszinték,és nem rejtik el az érzelmeiket,ha örülnek,nevetnek,ha szomorúak sírnak,nem fogják vissza magukat,nem rejtik el az érzéseiket,és a pillanatban élnek,nem tervezgetnek.

Szép estét mindenkinek!

Címkék: