Az ékszerek története

Egyes vélemények szerint, az ember belső értékeit a külseje határozza meg. A külső megtestesítője belsőnknek. Úgy a férfiak, mint a nők sokat foglalkoznak külsejükkel napjainkban. Nem volt ez másképp régen sem.
Az ékszerek mindig fontos szerepet játszottak az emberek életében. Már az őskorban is tudta az ősember, hogy mi az a „szép”, mivel tudja külsejét feltűnőbbé tenni. Az ékszerek viseléséről már az ókori Egyiptom feltárásain találtak nyomokat. Krisztus előtt kb. 3000 évvel már az ékszerviselés elterjedt dolognak számított.

Az ékszerek készítéséhez mindig különböző anyagokat használtak. Az ókorban az ősember az ékszereit általában a levadászott állatok csontjaiból készítette el. Ezek lehettek fülbevalók, karkötők nyakláncok. A nyakláncokon általában felfűzött fogak voltak, ami számukra totemként szerepelt. (megvédte őket a gonosz szellemektől).

Később, az ókorban az ékszerek alapanyaga az arany lett. Erről régészeti leletek tanúskodnak. Az arany használata több okkal is volt indokolt. Megmunkálása viszonylag könnyű volt és tartósan ragyogott nagyon sokáig. Nagyon sok régészeti lelettel gazdagította a múzeumokat az Egyiptomi ásatásokon feltárt ékszerkészletek. Itt megtalálható volt karkötő, nyaklánc, diadém, különböző fejdíszek, stb.
Az ékszerek napjainkban és régebbi időkben is a ruházat kiegészítői voltak, előnyösebb külsőt varázsoltak vele. Nagyon sok feltételezés szolgál alapul annak, hogy melyek voltak a legelső ékszerek a földön, s miből készültek. Erről a későbbiekben részletesebben szó lesz.

Egyesek szerint az ékszerek napjainkban is védelmet nyújtanak, magabiztosabbak vagyunk viselésük alatt. Ilyen ékszerek általában a hegyikristályból és ametisztből készült ékszerek.
Amint már említettük az ékszerek története egészen az ókorig nyúlik vissza, sőt annál is korábbra. Az ókorban már mindenki előszeretettel viselte az ékszereket a ruházat kiegészítőjeként. Nagyon népszerűek voltak már akkor is a fülbevalók, nyakláncok és gyűrűk, továbbá a különböző méretű és formájú fejdíszek. Pl. az ékszerek görögöknél való megjelenése a kereskedelemnek volt köszönhető. Ugyanúgy más ókori országokba is a kereskedelem útján jutottak el az új ékszerek, nyakláncok, stb.

Minden ókori népnek meg volt a saját motívuma, amelyet általában az ékszerkészítés során figyelembe vettek. Pl. a görögök gyakran használt motívumai közzé tartozott a különböző állatfigurák használata. Eleinte az ékszereket fizetőeszközként használták a kereskedelmi viszonyok kialakulása során. Később a drágakövekkel díszített ékszereket már csak díszítésre és viselésre használták. Az akkori időkben is több alapanyagot használtak az ékszerek elkészítéséhez. Közkedveltek voltak a kagylóból és természetesen a drágakövekből készült ékszerek is. De nagyon elterjedt alapanyagnak számított az almandinnak nevezett gránát, amelyet állítólag a keleti népeknek köszönhetünk, s a kereskedelem során jutott be Európa térségébe.

Tehát már Krisztus születése előtt elterjedt volt az ékszer készítése és viselése. De mindenkinek meg volt szabva, hogy milyen ékszert viselhetett. A későbbiekben erről is szó lesz bővebben.
Az arany ékszerek a legközkedveltebb ékszerek közzé tartozott már abban az időben is. De nem mindenki viselhette azokat. Csak a legelőkelőbb rétegnek volt ez megengedett. Az alsóbb néprétegek csak olcsóbb alapanyagú ékszereket viselhettek. Így különböztették meg őket egymástól. Később az ékszerkészítés technikája még fejlettebb és pontosabb lett. A köveket jobban megcsiszolták azok kecsesebbek, fényesebbek és mutatósabbak lettek. A Bizánci nép már ilyen technikát alkalmazott. Megjelennek az új formák és motívumok. De tudjuk azt, hogy ez a kereszténység megjelenésének volt köszönhető. Továbbá annak hogy az 5. században megindult Európában a nagy népvándorlás. A keletről jövő hunok maguk előtt tolták végig Európában a gótokat, vandálokat. A keleti népek magukkal hozták saját kultúrájukat és hagyományaikat. Ennek következtében megjelennek az új keleti motívumok az ékszerkészítésben.

De lássuk, mi jellemezte a középkort az ékszerkészítéssel és viseléssel kapcsolatban!

A középkorra jellemző volt az arany ékszer. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki. Nagy jelentőséggel bírt a gyűrűkészítés és viselés. A gyűrűkbe különböző drágaköveket raktak be díszítésként. Ekkor már megjelennek a különböző vallások, ezek mind külön motívumokat hoztak be az ékszerkésztésbe. Ahogy a későbbi századok során megjelennek az új stílusok (reneszánsz), úgy jelennek meg az új formájú és mintájú ékszerek.
Egyre gyakrabban alkalmazták a drágaköveket, gyémántokat. Már pontosabban megmunkálták őket, s meg is csiszolták.

Kéőbb a 19. századra még tovább fejlődik az ékszerkészítés. Erre az időszakra már az ékszerek luxuscikkeknek számítanak. Új technikákkal készülnek, egyre csinosabbak, kecsesebbek és sok drágakövet használnak fel hozzá. De már ebben az időben nem mindenki tehette meg azt, hogy ilyen ékszert viseljen. Csak a leggazdagabbak viselhettek arany ékszereket különböző kőberakásokkal, a szegényebbeknek erre már nem jutott.
De viszont az 1900-as évekre már a fejlődő technikának köszönhetően hamarabb és kevesebb időráfordítással lehetne megoldani az ékszerkészítést. Így nem került annyiba, ha valaki meg akartra venni. Így, már aki szegényebbnek számított annak is volt rá lehetősége, hogy szebbé varázsolja ruházatát és külsejét pl. egy gyönyörű nyaklánccal vagy fülbevalóval.

De az emberek nemcsak drágakövekből készült ékszereket viseltek. Mindenkinek nem volt lehetősége arra, hogy megvásárolja az alapanyagot hozzá, vagy magát az ékszert. Ilyen esetekben a nyakláncokat pl. készíthették gyöngyből, ezüstből (olcsóbb volt, mint az arany) vagy bőrből. Nagyon nagy választék áll rendelkezésünkre a bizsuk terén is. Akármilyet készíthetünk, vagy készíthetünk magunknak. Megválaszthatjuk a méretét és formáját, alapanyagát és típusát is. A bizsuviselés története szintén az ókorig vezethető vissza.

Napjaink leggyakoribb alapanyaga az ezüst és az arany. Továbbá nagyon közkedvelt ékszereknek számítanak a bizsu gyémántból készült ékszerek. A drágakövekből készültek a legdrágábbak.
Az ékszerek minél több karátosak, annál drágábbak.

Ha szeretjük az ékszereket, akkor vigyáznunk is kell rájuk. Megfelelő helyen kell őket tartani, s megfelelően tisztítani. A bizsu ékszereknél nagyon kell figyelnünk a tisztítás folyamtára. Ezek a nyakláncok és fülbevalók nagyon hamar lekopnak, ha nem megfelelő módon tisztítjuk őket.

A legjobb módszer a bizsu megtisztítására a szappanos víz. Fontos hogy az adott bizsut ne szappanozzuk be, csak a víz legyen szappanos. Ezek után nem kell várni, hogy magától megszáradjon, hanem egy nagyon puha törlőkendővel át kell törölni és megszárítani. Ha fürdünk, akkor sem kell a bizsu ékszereket magunkon hagyni, mivel a gyakran bevizezzük, az nagyon hamar elveszti a ragyogását. Fürdés és felöltözés után nyugodtan felvehetjük a bizsu ékszereket. Ha megfelelően ápoljuk őket, nagyon hálásak lesznek, s sokáig élvezhetjük ragyogásukat.

Ha sok bizsut tárolunk együtt, az sem jó, mivel egymást kikezdhetik, leverődhetnek vagy megkophatnak. Továbbá hűvös helyen kell tartani, nagy napfénynek nem szabad kitennünk.

Minden ékszernek meg vannak a sajátosságai. Különböző a készítési módjuk, más-más alakúak, sőt más motívumokat tartalmazhatnak. A halottakat régen általában ékszerekkel, s vagyontárgyaikkal együtt temették el.
Az ékszerek már nagyon régóta léteztek a Földön (erről a későbbiekben szó lesz), olyan régóta, szinte, mint az emberiség.
Régen az embereknek nem kellett a divat után menni. Sok esetben a túlzott ruhaviselet sem volt szükséges, mert az időjárás nem követelte ezt meg tőlük. Lehetséges, hogy pont ezért kezdték mással díszíteni testüket

Az ékszerkészítés egy nagyon fontos mesterségnek számít. Elkészítése szaktudást követel, szépészeti jellegű. Ezt azért állíthatjuk, mert más célja nincs az ékszereknek, csak az, hogy szebbé tegyük velük a külsőnket.

A legelterjedtebb egyiptomi motívumokat a szimmetrikus alakzatok, a sokszínűség jellemezte. Sokszor használtak színes üvegeket a díszítéseknél. Az egyiptomi birodalom fennállásának idején az ékszerkészítési technikák és a felhasznált motívumok semmit sem változtak. Ugyanazokat az ékszereket viselték, de mindenkinek meg volt szabva, hogy milyet viselhet.

De emellett más motívumokat is használtak. Legtöbbje a növény és állatvilágot ábrázolta a legtöbb ékszeren. Gyakran használtak még lótuszvirágokat, különböző kígyó és madármotívumokat az ékszereken. A leggyakrabban használt madármotívum a keselyűmadár volt.

Az ókori Görögországban a férfiak nem viselhettek ékszereket. Görögországban a legtöbb ékszer a gyűrű, fülbevaló és melltű volt. Ezek sokszor olyan nagyok voltak, hogy nehézséget okozott a viselésük is.

A görög ékszereket általában állatfejek, levelek és gyümölcsök díszítették. A görög ékszerek valóságos remekműveknek voltak tekinthetőek az akkori időkben.

A keleti népek ékszereit a gazdag gyöngyberakások, borostyándíszek jellemezték. Később a népvándorlás ideje alatt nem igazán foglalkoztaka pontos megmunkálással. Ebben az időben a gazdag aranyból készült ékszerek jelennek meg.

Nagyon sok ékszert használtak az akkori Bizánc területén is. Bizáncban kedveltek voltak a nagyon színes és drágakövekkel díszített ékszerek. Nagyon gyakran használták az ékszereket az emberek a ruhájuk kihangsúlyozására is. Ebben az időben már a keresztény motívumok is megjelennek az ékszerkészítés során. Elkezdik használni a keresztet motívumként. Leggyakrabban a nyakláncokon használták.

Magyarországon már 1000 után fejlődésnek indult az ékszerkészítés. Arany és ezüstékszereket is készítettek hazánkban. Már ebben az időben nagyon sok ékszerkészítő műhely volt.
Magyarországon is elterjedt volt a nyaklánc. Virágmotívumokkal, drágakövekkel díszítették azokat. A nyakláncok lehettek hosszúak és egészen a nyakra feszülők is.

A melltűket nagyon gyakran a haj feltűzésére is használták.
De készültek kizárólag hajba való díszek is. Ez volt a párta. Ennek a tartóját ezüstből készítették, majd a díszeket rá aranyból verték ki.

Magyarországon a férfiak nem igazán viseltek ékszereket. A fülbevalókat nagyon szívesen viselték a hölgyek. A legtöbb fülbevaló Magyarországon is aranyból és gyémántból készült. Hordtak gyöngyöket is a hajukban a nők. Ezeket felfűzték egyforma gyöngyökből és ruhájuk vagy hajuk díszítésére használták. Nagy népszerűségnek örvendett az ékszerek körében a karperec. A karpereceket szintén gyöngyből fűzték, s minden esetben mind a két kezükön egyformát viseltek a hölgyek.

Ennek valamilyen mágikus erőt tulajdonítottak, hittek abban, hogy a karperec megvédi őket a rossz erőktől.
Már ebben az időben is dominált a gyűrűviselet. Általában a gyűrűt a bal kézen hordták, a negyedik ujjon. (erre is volt magyarázat, a későbbiekben lesz szó róla). A jegy gyűrűket is használták már. A gyűrűnek itt is gyógyító hatást tulajdonítottak. Ismertek voltak a drágakő berakásos gyűrűk. Az előkelőbb rétegek viselete közzé tartozott. Továbbá hordtak már pecsétgyűrűket is, de ezt is csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak.

Most nézzük meg azt, melyek voltak a leggyakoribb motívumok az ókorban!

Az ókori Egyiptomban a legközkedveltebb motívumnak számított a skarabeusz.
Ennek több oka is volt. A skarabeusz bogarak az ókori egyiptomiak szerint mindenki számára szerencsét hoztak, sőt úgy tartották, hogy istentől származnak. Nagyon tisztelték az állatokat Egyiptomban, főleg ezt a bogarat. Nagyon szerették a skarabeuszrol megformálni az ékszereket, főleg a nyakláncokat.
Úgy tartották, hogy viselése szerencsét hoz. De a hiedelem szerint, egy igazi bogarat kell a nyakban hordani. Az megvéd a gonosz szellemektől.
Az ásatásokból és kutatásokból kiderült, hogy ezeket, a bogarakat régen szenteknek tartották, rituálékon szentelték fel őket. Ennek meg volt a pontos dátuma és ideje. Úgy vélték, hogy a bogár ekkor szerencsehozó és mumifikálták a bogarat.

Szem, mint motívum

Az ókori népek a szemnek nagyon nagy bölcsességet tulajdonítottak. Ez abból kifolyólag lehetne, hogy szerintük Isten mindent és mindenkit lát anélkül, hogy lenne szeme. Az egyiptomiaknál szintén nagy jelentősége volt a szemnek. Mind a jobb és mind a bal szemnek meg volt a maga tulajdonsága. Szerintük a jobb szem a Napot szimbolizálja, a bal szem pedig a Holdat jelképezi. Nagyon sok nyaklánc ábrázolt szemet az ókori népeknél. Ennek pedig az előbb felsoroltak lehettek az okozói. De nemcsak az egyiptomiak használtak szemet ábrázoló ékszereket. Ugyanúgy fellelhetőek voltak a perzsáknál, a görögöknél, az indiaiaknál.

A legrégebbi ékszernek a régészek egy kagylóból készült nyakláncot tekintettek. Ezt a nyakláncot több mint 80 ezer évesnek hitték ez idáig.
Egyes vélemények szerint viszont már sokkal korábban használtak ékszereket az ősemberek.

Ezeket, a kagylókat úgy használták fel, hogy kifúrták majd okkerrel vörösre festették és felfűzték. A kagylók gyöngyszemeit is ilyen célokra használták fel.

Az ékszerekkel ki tudjuk öltözetünket hangsúlyozni, szebb lesz külsőnk, kiemelhetjük egyes testrészeinket. Vagy akár el is rejthetjük vele azokat. Minden alkalomnak meg van a megfelelő ékszere. Külön csoportba tartoznak azok, amelyeket inkább csak az estélyeken és elegáns partikon kell viselni. A másik csoportba sorolhatjuk azokat, amelyek a hétköznapi viselet kiegészítőjeként szerepelhetnek. Így bármikor lehetünk elegánsak, vagy „trendi” viseletünk is lehet. Akár sportos külsőt is kaphatunk viseletükkel.

Hogy kiemeljük egy-két testrészünket, nem muszáj mindent magunkra aggatni. Sokszor már egy-két darabbal elérjük a kívánt eredményt.
Ékszerviselési törvények
Az ékszerviselési törtvényekről még nem esett szó. Az ókorban is mindenkinek meg volt a megfelelő helye a társadalomban. Ezt a külsejének is tükröznie kellet. Az ókori Rómában is az ékszerek a test szebbé tételét szorgalmazták. Nagyon sok gyöngyöt és kagylót használtak fel az ékszerek készítéséhez.
Az ékszerviselés az egész birodalom területén el volt terjedve. Ennek legfontosabb oka volt a már említett fejlett kereskedelem.

Az ékszereket az ókorban is egyaránt hordták a férfiak és a nők is. Természetesen a fülbevalókat csak a nők viselték, ahogyan a nyakláncokat is. Az ékszerviselési szokásokról és törvényekről nagyon sok forrás említést tesz.
Egyes birodalmakban elő volt írva, hogy az asszonyok mennyi gramm értékű nemesfémet birtokolhatnak. Régebben a feltűnő ékszerekkel az emberek saját magukat szerették kihangsúlyozni. Éppen ezért nem volt szabad a szegényebb népnek ugyanolyan ékszert viselnie, mint a gazdagabbnak.

Továbbá az is bizonyítást nyert, hogy a nyugati népek kevesebb ékszert viseltek, mint a keletiek. Az ásatásokon a legtöbb alkalommal sírfeltáráskor kerülnek elő ékszerek.Minden országban meg volt határozva az, hogy ki milyen alapanyagból készült ékszert viselhetett. A legelterjedtebb ékszerek voltak: a nyaklánc, fülbevaló, karkötő, gyűrű, kitűző, fejdíszek, stb. Napjainkra már ez a sorozat több ékszerfajtával is bővült. Értjük ez alatta bokaláncokat, percingeket, stb. A régi korok ékszerviselési divatjáról a régészeti leletek és ásatások alapján tudunk

A reneszánsz idejét a változás jellemezte. Ekkora már teljes mértékben kifejlődik az ékszerkészítés.

kifejlődik az ékszerkészítés.
A 18. századra az ékszerek már a külső viselet mindennapi részét képezik.

A 19. századra már egyre elterjedtebbek az ékszeres ládikák, parfümös üvegcsék, fésülködő tükrök.
A 20. századot az ékszerkészítés új korszaka.
http://www.ekszer-ezust.hu/