Karácsony a világban

A karácsonyi ünnepek évszázadokig a Húsvét árnyékában álltak. Csak a XIX. századra vált Európa-szerte a karácsony az első számú keresztény ünneppé és vált fokozatosan családi eseménnyé. A szeretet ünnepének szokáskörében a nemzeti sajátosságokat hordozó étkezési hagyományok mellett lassanként kialakult az ajándékozás rítusa is. A karácsonyi ajándékozási tradíciók ugyan szinte országokként és nyelvterületenként mások, azért nem nehéz észrevenni a hasonlóságokat.

Hogyan ünnepelnek a világ népei?

Az európai országokban mindenütt állítanak a német hagyományok szerint elterjedt szokásként karácsonyfát. Ennek, illetve az otthonok, valamint az utcák, közterek díszítésének azonban nincs mindenütt olyan nagy kultusza, mint a német nyelvterületen, avagy az északi országokban.
A gyerekek természetesen mindenütt azért is várják a karácsonyt, mert ilyenkor ajándékokat kapnak. A magyar családokban általában a Jézuska, vagy a Télapó hozza a meglepetéseket.

A gyerekek természetesen mindenütt azért is várják a karácsonyt, mert ilyenkor ajándékokat kapnak. A magyar családokban általában a Jézuska, vagy a Télapó hozza a meglepetéseket.

A velünk szomszédos Ausztriában Christkindl, vagyis karácsony szülötte az ajándékhozó.

Németországban Weihnachtsmann, vagyis Télapó (szó szerinti fordításban Karácsonyapó) a "felelős" a csomagok fenyőfa alá "csempészéséért". Az angoloknál Father Christmasra (szó szerint szintén Karácsonyapónak fordítható) várnak a gyerekek.

Nagy Britanniában Christmas, azaz karácsony az év legfontosabb ünnepe. Már októberben pirosba és zöldbe öltöztetik az utcákat és a házakat (az angoloktól ered a karácsonyi fagyöngy szokása). A Trafalgar Square-en álló hatalmas karácsonyfa hagyományosan a norvég nép ajándéka a briteknek II. világháborús segítségükért.

A Christmas Eve (24-e) munkanap, de rövidebb, általában ilyenkor tartják a munkahelyi évbúcsúztató partikat. Szenteste a család együtt díszíti fel a fát, otthon barátokat fogadnak, citromlikőrt, sherryt isznak.

A gyerekek Father Christmast (Karácsony Apót) várják süteménnyel, aki a kéményen keresztül érkezik a kandallóba, és telerakja ajándékkal a a zoknira emlékeztető stockingot. A gyerekek ajándékkérő leveleket írnak neki, amit a kandalló tüzébe dobnak, hogy így jusson el az Északi-sarkra. Az éjféli mise katolikus hatásra Angliában is elterjedt, de az igazán vallásos anglikánok inkább a másnap reggeli protestáns istentiszteletet látogatják.
December 25-én reggel bontják ki az ajándékokat, ez a Christmas Day, ilyenkor jön össze a család is, és ekkor eszik a hagyományos karácsonyi ebédet, a Christmas Dinner-t. A karácsonyi ebéd sült, töltött pulykából vagy valamilyen szárnyasból sült krumplival, kelbimbóval, karácsonyi pudingból, aprósüteményből áll. Ezen a napon minden televízió és rádió közvetíti a királynő hagyományos karácsonyi beszédét, amely az angolok szerint meglehetősen unalmas, mégis mindenki megnézi, meghallgatja. December 26-a a Boxing Day, ekkor hagyományosan a személyzetet ajándékozták meg. Neve arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, hogy tartalmát szétosszák a szegények között.

Az utcák, terek fényárban úsznak, turistalátványosság a több ezer világított gömbbel díszített Harrods áruház kirakata.
A családi körben eltöltött karácsony, illetve a faállítás szokása Viktória királynő idején, a 19. század közepén terjedt el Angliában német mintára.
Angliában a mi szokásainktól eltérően az angol gyerekek nem Szenteste (Christmas Eve), hanem december 25-én reggel kapják meg a csomagokat. A brit mesék szerint a Télapó a kéményen keresztül érkezik és a kandallóból bújik elő, az ajándékokat pedig egy hosszú, vastag zokniba rejti el. A fenyőállítás tradíciója az angoloknál is Németországból érkezett, míg a Londonban felállított legnagyobb karácsonyfát hagyományosan Norvégiából hozzák.

Svédországban Szenteste a családi vacsora után a hagyomány szerint mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat. Ezeket egyébként a Jultomten, vagyis egy manó hozza. A szomszédos Finnországban (ne feledjük, az igazi Télapó ezen a vidéken, Lappföldön lakik) a Télapó nem akkor látogatja meg a gyerekeket, amikor õk alszanak. A finneknél a Télapó a házba lépve hangosan megkérdezi: "lakik itt jó gyerek?". Az igenlő válasz után a szakállas kosarából kiosztja az ajándékokat.

Az északi országokkal ellentétben Dél-Európában nem alakult ki jelentős Télapó-kultusz.
Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem Szenteste, avagy karácsony napja, hanem Vízkereszt napja, vagy annak előestéje januárban. A gyerekek arrafelé a karácsonyi ünnepkört lezáró Vízkeresztkor várják az ajándékhozót. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza az ajándékokat. Olaszországban újabban, talán a külföldi hatásoknak is engedve, divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával.

Spanyolországban Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik és abba kapják (a magyar Mikulás szokáshoz hasonlóan) az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Három Királyok) várják az ajándékot.
Különösen Baltasar, vagyis Boldizsár örvend nagy népszerűségnek. Portugáliában is a cipők kerülnek a kandallók mellé (némiképp a brit mintát követve), hogy a kéményen keresztül érkező O Pai Natal (vagyis Télapó, Karácsonyapó) titokban abba rejthesse az ajándékokat. Az angol hatást mutatja az is, hogy a portugál gyerekek is csak karácsony első napjának reggelén találhatják meg az ajándékokat. A kisebbik ibériai országban a gyerkőcök egy része a Télapótól, míg másik része Jézustól várja a meglepetést.

Az Amerikai Egyesült Államokban a Karácsony fényét kicsit elhomályosítja a november végi Hálaadás ünnepe. Az amerikai gyerekek azért nem járnak rosszul, hiszen alig egy hónap leforgása alatt két családi ünnepen lehet ajándékot kapni.

USA
Az Amerikai Egyesült Államokban karácsony ünnepét a november utolsó hétvégéjén lévő Hálaadás ünnepe harangozza be. Santa Claus december 25-én reggel érkezik repülve, 8 rénszarvas húzta szánján az Északi-sarkról, hogy karácsonyi ajándékait szétossza a gyermekek közt. Táltos, Táncos, Pompás, Csillag, Üstökös, Íjas, Ágas, és Villám kíséri útján december 24. éjszakáján, amikor az Amerikai Egyesült Államok összes gyermekét meglátogatja. A kéményen át lopózik be hatalmas zsákjával és a meglepetéseket a kandallóhoz tűzött zoknikba rejti. Legkedvesebb ajándéka a candy canes, azaz a cukor rudacska, amellyel a gyermekek számára évről-évre újra örömet szerez.

Olaszország
Olaszországban a karácsonyi szokások számos különbséget rejtenek a hagyományos tradíciókkal szemben. Az ajándékokat Befana, a seprűnyélen érkező csúnya, de jólelkű boszorkány hozza Vízkeresztkor, azaz január 6-án. Az olasz hagyományok szerint Befana nem akart elindulni szenteste a pásztorokkal Jézus keresésére, csak később ért oda, amikor már csak az üres jászolt találta. Azóta bolyong, házról-házra jár, keresi a gyermekekben a kis Jézust, ajándékait osztogatva. Érkezésének alkalmából a gyermekek tejeskávéval és süteménnyel várják, ezzel segítvén hosszú és kitartó egész estés munkáját. A jó gyerekek ajándékokat kapnak, a rossz gyermekek pedig széndarabot a jóságos boszorkánytól. Január 6. tehát az ajándékozás napja az olasz tradíciók szerint, amelynek estéjén asztalra kerül az ünnepi vacsora is. Legkedvesebb tradicionális édességként Olaszországban a milánói specialitást, a panettonét, illetve a mandulás Roccocco-kekszet tartják számon.

Ausztrália Földünk azon országai közé tartozik, ahol a karácsony központi szimbóluma nem a fenyőfa és a hóesés, hanem a nyári hőség, valamint a műfenyő. A déli félteke lakói az ünnepi ebéd helyszínének, gyakran egy kellemes piknik keretében, a tengerpartot választják. A vacsorát, amit szintén jellemzően a szabad ég alatt fogyasztanak el, tradicionálisan a pulyka, a sonka, és a sertésszelet teszi ki, édességként lángoló szilvapudinggal.

Ausztráliában, ezen a távoli földrészen is megünnepli a karácsonyt a keresztény hagyománnyal rendelkező lakosság, még ha az a nyár kellős közepére esik. Az ausztrálok is állítanak fenyőfát, igaz ez többnyire műfenyő. Náluk is van esténként szentmise és ajándékozás. Az ünnepi ebédet vagy vacsorát a szabadban töltik, a családok közös pikniket szerveznek. Ausztráliában a Mikulás kengurun érkezik.

Dániában a mennyezetre akasztják az adventi koszorút. A karácsonyfát saját készítésű díszekkel ékesítik: dán zászlókból álló füzérrel és piros-fehér szívekkel. Az ünnepi vacsora hat órakor kezdődik, melynek fő jellegzetessége a desszert. A tejberizsbe mandulaszemet rejtenek, és aki megtalálja, az egy szerencsemalacot kap ajándékba.

Dél-Afrika
Az afrikai kontinens déli részén Ausztráliához hasonlóan ugyancsak nyári időben köszönt be a karácsony ünnepe. Dél-Afrikában a hiedelem szerint a fekete hajú és bőrű, piros ruhát viselő Fekete Péter hozza az ajándékokat december 24-én. A karácsonyi ebéd elfogyasztása után a családok házról-házra járnak ismerőseiket meglátogatva, ahol díszes dobozokba csomagolt ételekkel és italokkal lepik meg egymást. Érdekesség, hogy Dél-Afrikában a karácsonyi misét hagyományosan reggel tartják, ami így nem szakítja félbe a gyakran szabad ég alatt zajló ünnepi vacsorát.

Karácsony skandináv módra

A szenteste Svédországban és Dániában tréfálkozással, csipkelődéssel telik el. A tomténak vagy nissének nevezett szakállas koboldok ilyenkor előbújnak rejtekükből, és apró csínytevésekkel bosszantják a ház lakóit. Van azonban ellenük egy kiváló védekezési mód, ha ugyanis egy tál rizskását helyeznek el a padláson, azzal a manók csillapítani tudják az éhségüket, és máris barátságosabbak lesznek az emberekkel.

A skandináv országokban a fenyő kivágásában általában az egész család részt vesz, majd az ünnepi vacsora után vidáman körbetáncolják a karácsonyfát, és egyszerre bontják ki az alá rejtett ajándékokat. Ilyenkor sem maradhat el a kellemes szaunázás, de sokan mennek templomba, illetve szeretteik sírját is felkeresik ilyenkor az emberek

A Mikulás érkezése előtt a finnek szaunáznak egyet. Finnországban a Télapó, "Joulu Pukki” Rovaniemi városában él. Saját irodával és postabélyegzővel rendelkezik, hiszen a gyerekek ilyenkor levelekkel halmozzák el. A karácsonyi menü lazac, sajtleves, sült rénszarvas, majd desszertként tejszínes szilvakrémet fogyasztanak. Este a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához.

Franciaországban az ünnepi vacsora az éjféli mise után következik, melyen libamájat, halat, gesztenyés libát és szarvasgombát fogyasztanak. Franciaország déli részén némileg eltérnek a szokások. Az éjféli mise után a halászok hallal teli kosarat helyeznek az oltár elé; így fejezik ki a tiszteletüket.

Az íreknél a karácsonyi ünnep két hétig tart. December 13-tól egészen karácsony reggeléig tart az első rész, a "Little Christmas”. Írországban mielőtt misére indulnának, érdekes szokásuk, hogy a Télapónak sört vagy whiskyt és rétest, a rénszarvasoknak pedig egy csokor sárgarépát készítenek ki az ajtó elé. December 25-én bontják ki az ajándékokat, 26-án pedig az emberek többsége lóversenyre megy.

A karácsony izlandi nyelven Jol, ami a Jolasveinar-nak nevezett manóktól ered. Izlandon egy legenda szerint 13 manócska rendszeresen megtréfálta és bosszantotta az embereket, leginkább a gyerekeket. De amióta megjelent a Télapó, azóta megszelídültek és ajándékokat készítenek a gyerekeknek. December elején már kiteszik a gyerekek a cipőiket az ablakba, és majd karácsonykor nézhetik meg, milyen ajándékot kaptak. Aki rossz volt, az csak krumplit kapott.

A lengyelek ragaszkodnak hagyományaikhoz, így szentestén – ami Lengyelországban az év legnagyobb ünnepének számít – sem feledkeznek meg ezekről. Természetesen hozzánk hasonlóan a lengyeleknél is a legfontosabb az ünnepi asztal, és az, ami rákerül.
Krisztus jászolban való születésére a hófehér abrosz alá tett szalma emlékeztet. Az étkek száma a hagyomány szerint tizenkettő, akárcsak az apostoloké. Az asztal közepére ostya kerül, amiből a család minden tagja tör egy darabot, majd a másiknak kínálva minden jót kíván. Az asztalon mindig eggyel több terítéket tálalnak, arra az esetre, ha egy váratlan látogató betérne, vagy emlékeztetőül a már eltávozottakra.
Az ételek hagyományosak. Tájegységenként lehetnek eltérések, de egy biztos: december 24-én, szenteste Lengyelországban senki nem eszik húst. A leves általában cékla vagy gomba, a hal ponty. Akad egy káposztából készült étel is az asztalon, ez lehet böjti bigos, gombás káposzta vagy káposztás tészta, az édesség pedig mákos tészta. Desszertként még aszalt gyümölcsökből készült kompótot is fogyasztanak a lengyelek. Az ország keleti részén az ún. kutia a fő fogás karácsonykor. Ez mákból és búzából készülő édesség, amelynek régen mágikus erőt tulajdonítottak Lengyelországban.

Európában, az amerikai és ausztrál kontinensen is a karácsony a legszentebb, legmeghittebb ünnep. Az ajándékozási és az étkezési szokások azonban országról országra különbözőek.
A ma is továbbélő szokások szerint a karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint dió és a család összetartását szimbolizáló kerek alma nélkül. Sok helyen vacsora után ma is annyi szeletre vágnak egy almát, ahányan ülnek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőbe.