A ki nem mondott szavak

A ki nem mondott szavak...
Amelyeket gondolunk,érzünk de nem mondunk ki....vajon mi lesz velük?
Elfojtjuk de mért is?
Nem merjük ki mondani?
Nem merjük érezni?
Nem merjük fel vállalni?
Mi lesz az energiával ami a szóban van?
Meg mondom én
MEGSEMMISÜL....

És magunkat mérgezzük meg vele az elfojtással pontosabban..

Gondoljuk de nem mondjuk....miért?
Gondolod de nem mondod de miért?
Érzed de nem mondod miért?
Érzed de nem mutatod ki miért?

Számon leszünk kérve mindenért, amit kimondhattunk volna, de nem tettük,

a meg nem születettet valótlan szavakkal halálra kényeztettük.

Számon leszünk kérve, hogy érezzük és lássuk,

sírgödreinket serényen mi-magunknak ássuk.

A ki nem mondott szónak hatalmas a súlya,

mint gátat a víz, belülről a szív falait nyomja.

Beszélj hát, ha a jelen pillanata azt kéri, óhajtja,

Mit te kimondhatnál, nem lehet más szava, mondandója.

Ha nem akarunk szavainkkal vétkezni, akkor inkább hallgassunk!-VÉTKEZNI?----Ez hülyeség

A hallgatás ugyanis nem csupán az önfegyelem megnyilvánulása lehet, hanem a gyávaságé és a kényelmességé is.
Gondoljunk azokra a szavakra, amiket akkor hallgattunk el, amikor beszélnünk kellett volna! Amiket nem mondtunk ki, mert féltünk a következményektől! Azokra a társainkra, akiknek senki nem tudja, vagy nem meri megmondani, hogy nem jó úton járnak vagy tévedésben vannak

Az igazsággal való szembenézés persze mindig fájdalmas is, de ez egészséges fájdalom, amitől nem szabadna kímélnünk egymást.

Néha egy szó segítene, de nem kapom meg. Vagy azért, mert nem figyelnek rám, vagy azért, mert nem is sejtik, hogy hiányzik nekem, vagy azért, mert nem tudják, mi az a szó, ami feloldja a bajomat.

Ha kiderülne, hogy csupán öt percünk van elmondani mindazt, amit elakarnánk mondani, az összes telefonfülke foglalt lenne, és mindegyikből azt dadogná valaki valakinek, hogy szereti .

De mégis...ha azt mondta, hogy hívni fog...hívhatott volna, hogy közölje, hogy nem hív, és én megköszöntem volna, hogy hívott, hogy nem hív.

Lazán, csak kapaszkodj belém. Tartanod nincs mitől, mer' én azér vagyok, hogy óvjalak téged. Az életed tengerén.

Nem értetted meg, ki voltál nekem. Ne is értsd meg soha.

Vigyél színt az életembe, öntsd magad a 'bögrémbe..

Yah hogy nem mernek beszélni nem lusták csak gyávák van ilyen...
Ha az én babám olyan okos találja ki mire gondolok
Szép
gyönyörű...
Olyan találós kérdést adok én neked hogy meg zavarodsz te
Hát nem bírsz beszélni?
Vagy mi lett veled?
Régen tudtál beszélni

És a hallgatás...az is komoly,fel hív valaki telefonon és nem szól csak hallgat kérdezem én ez mire jó vajon?
Fel mert hívni de annyira már nem kemény gyerek hogy bele szóljon..
szép..
Sokan nem beszélnek nem bizony,azt hiszik így jó.

Pár embert be raknék egy telefon fülkébe és addig nem engedném ki amíg mindenkit fel nem hívott akivel beszélnie kellett volna,amíg nem képezne szavakat a szájával addig ott maradna bent..
Képeznék ők a szavakat elég hamar de legfőképp Ő
Menne a telefonálás neki
Nah de mért nem megy magától neki ez?
Mér kell rá segíteni?

Az a-b-c-t ismeritek igaz?
Akkor a szavak mennek....
Szó,szavak,ki kell mondani,nem csak gondolni kell hanem ki is kell mondani
Yah hogy nektek ez nem megy mert nehéz....mer féltek,és gyávák vagytok...igazatok van akkor meg se kell próbáljátok....MINEK?
Akkor írjátok le az is jó

Vagy küldjetek palack postát
Hajtogassatok repülőt és írjátok bele amit féltek ki mondani,és dobjatok vele fejbe....:)
Rajzoljátok le amit mondani akartok amit éreztek mást már nem tudok
Rajzolhatok szíveket,színes kis szíveket,vagy két szerelmes embert bármit le rajzolhatok,ha rajzoltok én megfejtem..

Fojtsátok akkor el ha nektek ez jó,és döntsétek el előre hogy mi hogy lesz mer ti így tanultátok és nektek ez nem megy másképp,de utána meg ne bánkódjatok már.....ami bennetek van és nem adjátok ki nem mondjátok ki,az megsemmisül,egy nagy semmi lesz,és magatoknak ártotok vele,mert belül meg titeket rág az a valami....

Mitől féltek,?
Mitől félsz?

Jó kérdés mi?
Ha nem beszélsz,nem beszéltek SOHA nem tudjátok meg mi lehetett volna.....
Yah hogy ti előre el döntitek,magatokban le játsszátok,nem kérdezem meg mer úgy is el utasít
Nah párbeszéd is van ügyesek vagytok....

De akkor én mondok nektek valamit
Soha nem fogjátok így meg tudni milyen ember vagyok
Soha nem fogtok engem érezni
Soha nem fogjátok érezni a csókom
És soha nem fogjátok érezni a bőröm
Soha nem bújhatok hozzám
Mert aki nem beszél annak ez nem jár....

Mer ti eldöntöttétek hogy úgy is el utasítás lesz....bravó

Lehet hogy nincs nektek mikrofonotok...ez a baj?
Szóljatok akkor adok én mikrofont hármat is....

Néma gyereknek anyja se érti a szavát--

Soha nem értettem azokat az embereket akik nem beszéltek nem mertek vagy nem akartak,elfojtották,elnyelték,nah de mér?
Nem bírom ezt megérteni....
Azt mondják a hallgatás is egyfajta beszéd....
Igen?
És vajon ha mind két ember hallgat akkor ők hogyan beszélgetnek erre lennék én kíváncsi....

Hozzászólások



:)

Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a zárt osztályon (a "börtönben") ilyen gondolatokkal kínozta magát Ádám:
https://www.youtube.com/watch?v=3sQcHiOHBxY



A lentieknek semmiféle valóságalapja sincs

de ha Ádám nem cáfolja, :) akkor így marad!



A hallgatás nagy önuralmat követel

s az igazi diadal azé, aki ezen a téren legyőzi magát. -- Baltasar Gracián

Ádámot sokáig gyógykezelték a zárt osztályon, és "megölték" benne azt a valakit, akit én szerettem, ezért történt meg az, ami megtörtént. S higgyétek el, hogy aki később megszólalt: az már NEM Ádám volt, hanem egy "ismeretlen".

S annak az "ismeretlennek" önuralma sem volt...

(Ádám úgy szájon nyomna engem ezért a zárt osztályos sztoriért, ha véletlenül erre járna, hogy magam is elfelejtenék beszélni)



Maga a hallgatás mestere, Watson, ezért olyan izgalmas magával..

beszélgetni. (Ez a Sherlock Holmes c. film egyik idézete) Én az egyirányú kommunikációt eléggé nehezen viselem, mert lehetetlenné teszi az információcserét.

Feltételezem, hogy Ádám jobban szenvedett, mint Krisztus Urunk a kereszten, :) és a fájdalom felőrölte az összes erejét, ezért szólni már nem bírt. Persze akart, :) de olyan mély depresszió társult a kínszenvedéseihez, hogy még a családtagjai sem tudták szóra bírni.

"A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál".

Miért szenvedett? Csakis miattam. :)
Hónapokig feküdt zárt osztályon, ezért még e-mailt sem tudott küldeni nekem.



Wow :)

Olyan nagy erővel fogalmaztad meg mindezt, hogy nagyon átjött minden mondata. Köszönöm!

A témához szólva pedig azt tudom csak mondani, hogy engem ezért ki akartak rúgni a középiskolából. Jó tanuló vagyok, a sulinak sok diplomát szereztem, mert ezzel tényleg csak ők dicsérik magukat, senkit sem bántottam, de mégis egy annyira végtelenül primitív környezetbe pottyantam bele, hogy amint eldöntöttem azt, hogy nincs szükségem arra, hogy jobbra-balra nyaljak, hanem békésen megmondom azt valamivel kapcsolatban, hogy nem érdekel, nem megyek bele, semmi értelme nincs ennek vagy annak, ezt nem kellett volna..., azonnal ellenem fordult minden diák, tanár, vezetőségi tag. Igyekeztem egyre kevesebbet beszélni, nem trágárul, és csak ha muszáj, mert az a düh, ami bennük felhalmozódott már annyira kezelhetetlen volt, hogy amint voltunk ketten, akik nem a komfort zónánkban/zónájukban tartozódtunk, ezt ránk tudták vetíteni, mivel eddig erre nem volt lehetőségük. Volt egy szívbeteg lány(jó tanuló, nagyon rendes, szép, épelméjű), akivel annyira rosszul bántak minden ok nélkül, hogy már kötelesnek éreztem magamat azonnal kiszállni abból a korrupt társaságból, és mellé állni. 2 év lelki terror, érzelmi manipuláció, zsarolások... felkészületlen létemre ki is fejlesztettem magamban egy neurózist, amit mára agykontrollal sikerült teljesen elmulasztanom. Tudom, hogy abban a pillanatban, amint önmagamat adom, azt a békés lényt, aki nem nyal, jól érzi magát a bőrében egyedül is, nem dől be a különböző játszmáknak, azonnal kitalálnak maguktól egy hamis sztorit, amire hivatkozva kedvük szerint bánhatnak velem. Természetesen hamarosan eljön majd az én időm is, és természetesen sokkal tágabb így az élet, mintha csak mindent elfojtanék.

Pontosan tudom azt, hogy a tanügy nem a gyerekek fejlődését szolgálja, hogy semmi értelme ennek az agymosásnak, hogy senkinek sincs hatalma felettem, amíg én lelkileg erős vagyok, de az egyetemig el szeretnék jutni, és ahhoz úgy kell színészkednem, mintha látszólag mindent beszopnék csak azért, hogy felnőttkoromra nagyobb lehetőségeim lehessenek. Le tudom vezetni a feszültséget meditációval, de vannak ilyen sakk-matt helyzetek is. :\

A beszédes embereket nem kedvelik, de tény, hogyha egyszerre kezdenénk el beszélni, akkor minden azonnal megjavulhatna úgy az emberben, mint körülötte. Úgyhogy hajrá mindenkinek, én is erre ösztönzök mindenkit. Sokkal jobb szabadnak lenni, mint szolgának, akinek meg van szabva az, hogy mit mondhat és mit nem. A szolgák csak a szolgáknak járó jutalmat érdemlik, de választani lehet ;)

Egyre jobban



Kedves Kunigunda!

?
Hmm..........