Lélekbörtön

Lélekbörtön

Lélekbörtön az amikor a lelked fogságban van...
Többféle lélek börtön létezik.
Az egyik az amikor olyan emberrel vagy együtt,olyan emberrel élsz együtt,akivel nem vagy egy hullámhosszon és akivel nem vagy egy lelkületű....aki nem olyan mint te.

Nem olyan a lelkivilága mint neked,nincsen bennetek semmi közös csak egymás mellett éltek....Hogy mért? Mert ő a párod....őt választottad,tudatosan...

Te ezt tudod és érzed hogy a te lelkednek ez nem jó,de valmi miatt nem mersz kilépni a kapcsolatból...hogy mért? Lakás,ház,autó,vagyon...ezek amik ott tartanak téged de e lelked már menekülne..
És akkor mint derült égből a villám csapás megismersz valakit,aki pont olyan mint te,akivel érzitek egymást,akivel első perctől egy hullámhosszon vagytok,ugyanazt szeretitek zenében,táncban,kajában,hasonló az érdeklődési körötök,órákig tudtok beszélgetni,egymás támaszai vagytok,segítitek egymást,és egymás tükrei vagytok,de a lelketek börtönben van....RABOK vagytok a saját testetekben mert nem mertek ki lépni abból a rossz kapcsolatból. lépni,pedig a lelketek már üvőlt és nagyon szenvedtek..

Vajon meddig bírja a kicsi lelketek?

Vajon meddig bírod azt hogy nem figyelnek rád?
Meddig bírod ezt az állapotot?

Mikor fel kiált a lelked mér nyomod el?

A másik lélek börtön az az amikor valaki kajakra el rabolja a lelkedet...és magával viszi,magával visz téged,van ilyen átéltem....

Egyszerűen nem tudtam nélküle létezni,nem tudtam másra nézni,és gondolni,
Sokáig azt hittem ez valami szerelmi kötés vagy átok,de nem ez nem az.
Ez nagyon kegyetlen és brutális módja annak hogy valakit magadhoz láncolj....
És hogy mért nem tudom,de ezt én nem kívánom senkinek...

7-évig olyan kapcsolatban voltam hogy csak félig voltam ott...
A testem volt ott csak a lelkem nála volt,elvitte magával...
Elvitte a mosolyomat,évekig nem tudtam mosolyogni,szívből nevetni...
Azért ez nagyon durva úgy gondolom...

A látó azt mondta karmikus kapcsolat van közöttünk....előző életek,tartozunk egymással....stb,...lehet..
Mondani mindent lehet de amikor érzed hogy itt valami más van és azt csak te érzed és nem tudod mi lett veled mi történt az nagyon brutál..

Olyan hatással volt rám ez az ember hogy ha megláttam megzavarodtam,ha szólt hozzám rá tapadtam mint a mágnes...vonzott magához,és szinte elnyelt....

Úgy érzem van köztünk egy láthatatlan szál ami nem szakad el,bármit csinálok az nem gyengül,és nem szakad,pedig én már próbáltam tépni,el szakítani de nem tudom,nem ehet...mer nem szakad el,inkább megerősödött...

Mi lehet velünk kérdezem én?
Mit tett velem ez az ember?
Elvitte a lelkem magával de ő se boldog ezt tudom és érzem,mert az ő lelke meg nálam maradt,itt van velem....
Börtönben élünk és egymás foglyai vagyunk..
Van kiút ebből?
Nem tudom...
Talán...

El kell egymást engednünk ami 18-éves lelki kapcsolatnál elég meredek....
Én nem tudom mér ragaszkodunk így egymáshoz...
De én hiába is engedném őt el ha ő SZORÍT engem,fog és nem enged...
Egyedül ez nem megy nekem,ehhez ő is kell...
Mi nem kommunikálunk egymással de a lelkeink beszélgetnek...vele vagyok és ő velem van mindig azért ez nagyon brutál...
Egyszerre csodálatos és kegyetlen dolog ez...
Ki zsákmányolás...
Egyszer valaki azt mondta nekem hogy börtönben vagyok,igaza volt... Azt mondta a falakat kell le bontanom..
Be falaztam volna magam?
Nah de élve?
Lehetséges....

Picit most meglazultak a láncok a lelkemen,de még mindig rab vagyok...
Hogyan zárjam le?
Hogyan szabaduljak ki?-Ez itt a kérdés...

A lelkemet akarom vissza,újra szeretnék szívből nevetni...

Talán picit már sikerült is mert már tudok nevetni,de ez az ember még mindig ott van bennem,a gondolataimban,az agyamban,pedig ő csak a múltam,de a lelkem nála van...félig csak félig már vissza szereztem...

Nem tudom miért kellett ezt átélnem de ez nagyon kemény..
Többször majdnem bele haltam a bánatba,a hiányába,a fájdalom amit ő nekem okozott szavakkal ki fejezni nem tudom a szenvedésemet...
Ő csak nevetett talán fel sem fogta mit tett velem..

A szemével csinálta mindig,hogy tudatosan vagy tudat alatt én azt nem tudom...
de a nézésével szinte le blokkolt,meg állított,máskor meg meg fogott a szemével,szinte megzavarodtam tőle,nagyon nagy hatással volt rám....én nem tudom mért csinálta,és azt se hogy csak velem csinálta e ezt vagy más nővel is.

De most már nem akarom ezt,fel szeretnék szabadulni...
LÉLEKSZABADSÁG-és avval szeretnék lenni akinél a lelkem otthonra lel,akit az én lelkem választ..

A szeme olyan ennek az embernek mint az "ördögnek"
Nem hiszem hogy ezt a nézést tanulni lehet,Ő ilyen alapból....
"Szinte maga az ördög.....
Na de mit akart tőlem?
Mit akar tőlem?
Mér nem enged már el?

Irányított engem,a nézéséből tudtam mit akar,amit mondott azt csináltam mint egy báb vagy mint egy sakk figura,ő mondta én csináltam,nem is gondolkoztam,ha hallottam a hangját szinte megvesztem...olyan voltam mint egy élő halott...mint egy báb akit rakosgat kedve szerinte...csak lézengtem és ha nem volt velem szinte haldoklottam.....
Senki sem tudta mi van velem csak én...

Nagyon szerettem őt első perctől,jól éreztem magam vele,meg nevetetett,egy hullámhosszon voltunk,de amikor nem volt velem úgy szenvedtem mint a kutya,a kínok Kínját éltem át nélküle....

Fizikailag is szenvedtem és lelkileg is....

Amikor a hosszú évek alatt néha meg láttam a szívem ezerrel vert,és megzavarodtam megint,mindig csak a szemét láttam magam előtt,mindig azt kérdezte SZERETSZ MÉG?

Most 18-év után ott tartok hogy ha látom már nem ver a szívem ezerrel,már nem már nem zavarodom meg,de nagyon rossz,még mindig FÁJ és úgy érzem hatással van rám...a szemével beszél hozzám...
Nem tudom mit akar....

Történések
Megismertem valakit szinte derült égből villámcsapás volt....Éreztem őt,éreztük egymást,egymásra hangolódtunk,a lelkeink ismerték már egymást úgy éreztem,megijedtem,megzavarodtam,alig vártam hogy lássam hogy csak mellettem álljon hogy csak ott legyen velem egy térben...
A hangja el csábított,az egész lénye elvarázsolt...

Amikor köszönt zavarba jött,és már szaladt is tovább..
De történt valami...
Közben a "rablómat elfelejtettem,nem gondoltam rá
De Ő a másik ember ő magával ragadott,az álmaimba kúszott,és nem hagyott,a gondolataimban ott volt velem...
Szenvedtem...
Amikor láttam ellentétesen viselkedett....
MEGIJEDT azt gondolom

De én még jobban....ettől az egésztől..
Ki ez az ember aki az életembe lépett?
Ki ez az ember aki félig ki vette belőlem a "RABLÓMAT?
Egy lélekcsoportból valók vagyunk ez biztos....éreztem
Éreztem őt....
De elszaladt....
Nem végzett teljes munkát...
Megijedt ahogy én is...
És itt hagyott....
Tőlem mindenki megijed?
Ez fura....
Hogy ki volt ő?
A minden és a semmi a vég és a kezdett
Láttam benne a szivárvány összes színét..

Nem tudom
Én elnyomtam magamban....
Hogy mért?
Csak...ő elment én meg elnyomtam....
Aki nem végez teljes munkát az fél ember nem?
Csak félig akart engem vagy úgy se...
Vissza ment a kis életébe ahonnan elő jött....
Kicsit megbolygatott és azt gondolta á ez nem is olyan egyszerű....
hagyom
Hagyjál akkor....
Éljed a kis életedet....

Hogy mi lett velem nem tudom....először azt gondoltam szerelmese lettem....azt hittem a fel szabadítomba,de nem csak fellángoltam azt hiszem,de itt több történt,igazából semmi nem volt,de a lelke megérintett....a lelke tükröt tartott elém,......És ettől én is megijedtem,de ő is megijedt és T-lakot vett jó messzire elfutott....
Tudom furcsa de ő is csak a lelkemet akarta....

A szemével ugyanazt csinálta.....szenvedtem egész nyáron,de a lelkemet nem adtam neki...
El akarta vinni,rabolni....hogy csak az övé legyek....
De én ezt megéreztem és rá jöttem mindenre....védekeztem ellene....védtem magamat,kőkeményen.....

Erősebb vagyok,nem engedtem neki semmit.....vissza huppantam megint oda ahol voltam ahonnan elindultam,nem baj de másé már nem leszek....engem ne rabolgassanak a kedvük szerint....ronda rablók!
Most már megtudom magam védeni mert tudom hogy kivel,kikkel állok szemben....

Mér akarja mindenki a lelkem?

Csak el mondtam,ki írtam magamból....ilyen is van,létezik...aki nem hiszi járjon utána...és pont.

Ha a test rokkan, lélek is roppan,
kagylóhéj alatt a síkos sötét
- rongyos ruhában, szakadt világban -
úgy záródik rád, akár szemfödél.

Gyöngyszagú álmod óceán-ágyon
észre sem veszi a hajnal, ha kél,
viharos szélben tested megtépett,
csatába indulni kevés esély.

Apró pont vagy, 'kit homokból loptak,
a holnap hozott a múlt szekerén,
göcsörtös ágak - elnyomott vágyak -
kihajtanának, ha lenne remény.

Messzire futhatsz, magadba bújhatsz,
börtönön kívül is fogoly maradsz,
kagylóból vájhatsz utat a mába,
hol szűk a tegnap, ott bent hal a Nap.

Hozzászólások



Lélekbörtön - E-Könyv

Clara sikeres, fiatal nő, boldog házasságban él, gyermeket vár. A férje tragikus halála sokként éri, kicsúszik lába alól a talaj. Meg sem próbál kapaszkodni, egyre mélyebbre süllyed, egyetlen utat ismer, a menekülés útját. Menekül az emlékei elől, barátai elől, időközben megszületett kislánya elől, de főképpen önmaga elől. Ki lehet-e törni saját lelkünk börtönéből, vagy örökre befalazva marad az, aki nem mer szembenézni önmagával?

forrás: http://www.libri.hu/konyv/godhy_kathy.lelekborton.html

Egy biztos, az "önmagad elől nem menekülhetsz" törvényét még senkinek sem sikerült kijátszani, csak azoknak, akik öngyilkosok lettek, de egy másik síkon mégiscsak szembe kellett nézniük a tettükkel.