A múlt rabjai

A múlt rabja

Néma a könny, mely égeti arcát.
Sötét démonok mérgezik álmát.
Szüntelen vágyik, vágyna szeretni,
de fél, hogy nem tudja a múltat feledni.

Mély a szakadék, melybe csapdába esett.
S csak úgy szabadulhat, hogyha feled.
De egyedül nem megy, nem tud kijutni.
S mit ér a fény, ha már nincs kit szeretni.

Hideg s félelem járja át egész testét.
Magány mardossa megsebzett szívét.
Egy csillag neki ragyog fenn az égbolton.
A sötét mélyből csak azt kémleli folyton.

Fátyolos tekintetét felemeli az égre,
szüntelen keresi a választ a miértekre.
Kiált, de hangját a mély nyeli el,
Kérdéseire senki nem felel.

Hangja már néma, könnyei elfogytak.
Feje felett az évek elsuhantak.
Múltban ragadt szív sötétségbe vész.
Jelene, jövője mind elenyész.

Címkék: