A nyakláncok története

A nyaklánc története nagyon messzire nyúlik vissza. Afrikában most is vannak olyan törzsek, akik ruhát nem hordanak, de nyakláncot igen!

Az hogy a nyaklánc az önkifejezésnek és a divatnak milyen alapvető és ősi eszköze, ez nem is lehet kérdés. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy sok afrikai kultúrában nem volt ritka, hogy ruhát nem is viseltek csak nyakláncot, sőt ilyen ősi törzsek a fekete kontinens területén még a mai napig találni.

Azonban olyan nyaklánc fajtákat is találunk, amit különböző kövekkel díszítenek. Itt már legyünk körültekintőek a kiválasztásnál, hogy önmagunkhoz, vagy akit épp meg akarunk ajándékozni, illjen az ékszer, kövesse személyiségét.
De mikor is kezdődött ezen ékszerek története és, hogy hosszú évezredek alatt milyen fejlődésen mentek át?

Kezdetben a nyakláncok, más ékszerekkel és testdíszekkel egyetemben valószínűleg rituális, szakrális szereppel bírtak. Egyes területek a különböző törzseken és csoportokon belül státusszimblumként is szolgáltak. Másfajta nyaklánc díszítette a törsz sámánját, a legjobb vadászt, vagy éppen a törzs vezetőjét. Mert igen nyakláncokat, mint ahogy ma, úgy évezredekkel ezelőtt is, nem csak a nők, hanem a férfiak is előszeretettel hordtak. Ekkor a nyakláncok még főleg a legértékesebb és legnehezebben fellelhető nemesfémekből, vagyis aranyból és ezüstből készültek. Ezen korai nyakláncokat is előszeretettel díszítették különböző drága vagy féldrága kövekkel, mint az ametiszt, zafír, rubin, különböző hegyi kristályok, vagy éppen a sokáig igazi ritkaságnak számító igazgyöngy.

Egyes mezopotámiai és egyiptomi ásatásokról előkerült lelehetek alapján arra következtethetünk, hogy az ókorban ezeken a területeken főleg a laposabb és szélesebb nyakláncokat részesítették előnyben. A férfiak nyakláncviselési szokásai a későbbi időkben is megmaradtak és az ókori görögöknél, valamint rómaiaknál szintén hétköznapi volt, hogy mind a nők, mind a férfiak viseltek nyakláncokat. Bár a nyakláncok viselése szinte minden kultúrára jellemző volt, de ezek formája és persze alapanyag civilizációnként eltért. Sok helyen a nyakláncok nem is nemesfémekből, hanem a természetben könnyedén fellelhető anyagokból készültek. Az észak-amerikai őslakosok például előszeretettel díszítették magukat csontokból és különböző tollakból készült nyakláncokkal.

Európában a férfiak nyakláncviselési szokásai a késő-középkorra azonban szinte teljesen eltűntek és csak a leggazdagabbak, uralkodók és nemesek hordtak nyakláncokat, melyek olyan értékesnek számítottak akkoriban alapanyaguknak és a díszítésüket szolgáló drágakövek miatt, hogy egy-egy ilyen nyaklánc ára vetekedett egy nagyobb kastély és hozzá tartozó földbirtok árával. Persze a nők a középkornak ezen szakaszában is viseltek nyakláncokat, de az ős esetükben is főleg a gazdagabb rétegek tagjai engedhették meg maguknak, hogy nyakukban egy értékesebb ékszer lógjon, így a nyakláncok újfent inkább státusz szimblóumként funkcionáltak, mintsem divatos kiegészítőként.

A férfiak esetében a nyakláncok hordása a 20. században kezdet el megint terjedni és a drágább nemesfémekből készül ékszerek is egyre több ember nyakán jelentek meg, mely főleg annak volt köszönhető, hogy az ipari forradalom során, valamint az után a nemesfémek kitermelésének technikája olyan szintű fejlődésen ment át, hogy például aranyból csak az elmúlt 50 évben akkora mennyiséget hoztak a felszínre, amennyit előtte az emberiség egész története során termelt ki. Ennek köszönhetően az arany és ezüst ékszerek ára sokkal megfizethetőbbé vált nem is beszélve az igazgyöngy nyakláncoké, melyek a gyöngyök tenyésztésének köszönhetően szintén a megfizethető luxus kategóriájába kerültek át.

Mára már annyi különböző formájú, színű, alapanyagú és persze árfekvésű nyaklánc közül választhatunk, hogy biztos mindenki könnyedén talál ízléséhez igazán passzolót és nem is kell földesúrnak, vagy fáraónak lennie ahhoz, hogy megengedhessen magának egy csodás nyakláncot.

Az arany már nem luxus, elérhető áron beszerezhetjük. A 21.- században nem is a sárga, hanem a fehérarany jött divatba. Az arany nemhogy sosem megy ki a divatból, de értéket is képvisel, egy nyaklánc is, így remek ajándékötlet is. Legyen szó akár bérmálkozásról, ballagásról, diplomaosztóról, esküvőről.
http://szepseg.blogolj.net/2013/02/26/a-nyaklancok-tortenete/

Régen kislány koromban nagyon szerettem gyöngyöket fűzni cérnára és karkötőt,nyakláncot készítettem saját kezűleg és azt ajándékoztam,én is kaptam ilyen ajándékot.

A kagylóból készült nyakláncok a kedvenceimhez tartoznak,különlegesek és egyediek.

Az arany ékszereket nem szeretem,és nem is hordok ilyet,a bőröm ki üt tőle,azt gondolom ez nem véletlen.
Az ezüst ékszereket szeretem de nem agatok magamra egy tucattal,nem vagyok én karácsonyfa....

Az ékszer pont attól szép hogy egyszerű......

Egy nyakláncnak nem a súlya a lényeg szerintem hanem hogy milyen az a nyaklánc.

A nyaklánc mindig legyen egyedi,egyszerű és egyszerre különleges,és illjen hozzánk,legyen a mi stílusunk.

Ritkán hordok nyakláncokat mert úgy érzem hogy le zárja az energia áramlását,engem az fojt....

De ennek ellenére egy nő ha szépen,csinosan fel öltözik,el engedhetetlen kellék az ékszer,egy vékony szép lánc,ami ki hangsúlyozza a nőiességét,és fülbevaló mindenképp kell!-szerintem

Szép napot mindenkinek!