A csodálatos Sors - Erőss Zsolt születésnapjára

Ma van Erőss Zsolt születésnapja.

Ismertem egy rövid ideig, hatott rám, ahogyan ő működött: magától értetődő bizonyosság volt számára, hogy főszerepe a Hegymászó. Amikor elkezdték ismerni, megütközést keltett a név és a teljesítmény összecsengése. Erőss. Véletlen volna?

Jó dolog az élet, tisztelem, szeretek élni. Ez a kiindulópontom.

Egyszer azonban az enyém is véget fog érni. Nem tudom, hány éves leszek és hogyan történik majd. Vajon kudarc lesz? Mindamellett, amit elértem és még el fogok érni, a végén elbukom, mert „csak” valahány évet sikerült élnem. Vagy leszek egy kilencvenéves sikertörténet, széles családom körében, békésen távozom, esetleg álmomban, mert úgy még kegyesebb. És akkor azt mondják: szép halála volt.

Amit ezzel a eksztatikusan magas hőfokú életimádattal ma művelünk, gyakran nem más, mint a sors elkerülése. Élünk, mindenáron. Nem számít, hogy belül mi van, hogy régen utálom az egészet és mennék máshová, ha tehetném. Maradok, mert „nincs lehetőségem változtatni”. És heti egy estébe zsúfolom bele mindazt, amit hétközben nem sikerült megélnem. Sokáig akarunk élni, mert a minőséget mennyiséggel reméljük kiváltani.

Az életszeretet csak addig van rendben, amíg nem a Rend érvényét tagadja. Azét a Rendét, ami nem ítél felettem, hanem Lát és Ad. Nincs jó vagy rossz, igazságos vagy igazságtalan vég. Ha halál van, az már időszerű.

Ki mondja, hogy a hosszabb élet értékesebb a rövidebbnél? Miért? Miért ne szerződhetnék a kevesebbre? tovább:
http://www.megertestablazata.hu/irfolyam/2014-03-06/miert-volt-nekunk-er...

Hozzászólások



Szeretet...

Kedves Szilvácska22!
Egészen biztos, hogy nem fogunk egyetérteni ebben a kérdésben, mert nyilvánvalóan más az értékrendünk.
De ha már beszélgetünk, szerintem nem ártana tisztázni néhány fogalmat.
Azt írtad, hogy a szeretet elfogy.
Szerinted mi a szeretet? Hogyan definiálnád? Mik a jellemzői?
Kíváncsi vagyok, Te, hogyan látod ezt a nagyon fontos dolgot!



Csodálatos sors, vagy önzőség?

Tiszteltem Erőss Zsoltot, mint sportolót és mint emberi lényt, de az életfilozófiájával sosem értettem egyet.
A halála természetesen megrendített, hiszen azonnal a családjára gondoltam. A feleségére és a két kisgyermekére, akik nélküle kénytelenek felnőni.
Volt egy apjuk, akinek fontosabbak voltak a saját álmai, fontosabbak voltak a hegyek és talán a siker is, mint ők.
Ha eltekintünk a jól hangzó "ez volt a sorsa" közhelytől, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy Erőss Zsolt önzően viselkedett és senki másra nem volt tekintettel, csak önmagára.
Ez nem az ő személyének, csupán a cselekedeteinek a megítélése.
Lehet ezt szépíteni, romantikus köntösbe bújtatni, de a valóság ettől még nem változik. Itt hagyott egy özvegyet és két árvát.
Nem kellett volna így történnie, ha ő egy felelősen gondolkodó, szerető és törődő családapa.
Ez az érem másik oldala...



Nemes halála volt. Magához

Nemes halála volt. Magához fogadta a hegy.
Legyen néki könnyű a föld.



A gyerekeidben öröklődsz a

A gyerekeidben öröklődsz a leghatékonyabban, nekik adhatod, azt, amit magadból leginkább tudsz adni.
Amit magadon felül tudsz adni.
A magad vágyain, a feladatodon felül.... szeretni őket.

Na ez ám a nehéz.
Önmagunkat ÉS azon túl... mást szeretni.

*************

"Azt hiszed, az ember
megváltoztathatja a sorsát?

Az ember tegye meg, amit tud,
és majd kiderül, mi a sorsa."

Az utolsó szamuráj c. film