De ja vu, amit már átéltem – járjuk ezt körbe ezúttal lélektudatosan!

Mi lenne, ha a de ja vu-érzés magyarázatát nem az agyban, nem a memóriában keresnénk, hanem a pszichében, a lelkivilágunkban?
Most, hogy már igen pontosan feltérképeztük az ember lelkivilágát, több lehetséges úton indulhatunk a de ja vu okát illetően.

Különböző elméletek láttak napvilágot a jelenséggel kapcsolatban, és számtalan kutatás lezajlott már. A kutatók egyébként abból indulnak ki, hogy a de ja vu („már láttam”) jelenség nem más, mint egy zavar, diszfunkció az agyi működésben.
A zavar azonban sohasem tud egymagában a kiinduló ok lenni. A zavarnak van oka – tehát a kérdés nincs lezárva. A lélek szabályszerűségei (ahogyan tudatosan nézve a testi elváltozások is!) természetes működéseket produkálnak. Ráadásul: ha a megértés (azaz a magyarázat) nem jár felszabadító, inspiráló érzéssel, akkor az nem volt igazi megértés. Csak lezárás. „A de ja vu-jelenség egy diszfunkció a memóriában”, illetve „páros érzékszervek egyikébe hamarabb érkezik az információ”, és a többi ilyen magyarázatra ezt mondja az ember: ó, de kár…!
A csudát. Diszfunkció helyett válasszuk inkább a korlátokon túli gondolkodást.
Most lelki megélések alapjait tekintve gondolkodjunk egy kicsit. Mindegyik lelki magyarázat feltölt és felszabadít, inspirál, gondolkodtat, lelkesít – inkább, mint a fizikai-biológiai-neurológiai magyarázatok bármelyike…

1. A lélek nem az időben él. Megélésünk a lélekben esemény nélkül is van, sőt! (Gondoljunk arra, hogy a szerelmi találka előtt is és utána is éljük a találkát és az összekapcsolódást lélekben, nem kell hozzá ott lenni helyileg!) Elképzelhető tehát, hogy a de ja vu élmény átélése alatt igen erősen bekerülünk egy lelki vagy Én-beli megélésbe, majd hirtelen vissza a valódi történésbe, és megint a lélekmegélésbe... tovább:
http://www.megertestablazata.hu/irfolyam/2013-12-10/de-ja-vu-amit-mar-at...