Önismeret - de minek?

Mit értünk önismeret alatt? Hogy ismerem-e a saját tulajdonságaimat? Hogy tudom-e, mit szeretek és mit nem? Tisztában vagyok-e saját reakcióimmal és viselkedésmintáimmal? Önismeret talán az, hogy képes vagyok megmondani, milyennek látszom kívülről? Vagy azt, hogy hol a helyem a világban?

Bonyolultnak tűnik ez… Mindaddig nem tudjuk meghatározni egy fogalom lényegét, míg fogalmunk sincs arról, hogy MIÉRT létezik. Hogy mire jó az önismeret. Ha nem értjük az önismeret alapvető szerepét, akkor nem is leszünk képesek elsajátítani – semmilyen önismeretet nem fogunk tudni elsajátítani – legfeljebb csak véletlenszerűen, szinte beletrafálunk.

Mire jó tehát az önismeret? Szinte kivétel nélkül mindenki azért szeretné magát (jobban) megismerni, hogy boldogabb legyen. Ezt a választ fogod legtöbbször kapni, ha az önismereti motivációt firtatod...tovább: http://www.megertestablazata.hu/irfolyam/onismeret/blog

Hozzászólások



Szép éjszakát!

"Figyelj rájuk, Téged, Neked, Rólad súgnak!"
Megnézem őket még egyszer, aztán lefekszem!

Szép éjszakát! Szia-mia!



Jó éjt, szép álmokat! Figyelj

Jó éjt, szép álmokat!

Figyelj rájuk, Téged, Neked, Rólad súgnak!

:-)



Köszönöm a fordítást!

Így már tökéletesen értető!

Marina Abramovic és Ulay szerették egymást, pár voltak a ’70-es években ...

..... 2010-ben Marina a MoMa-n A művész jelen van c. előadásában minden ismeretlen résztvevővel egy perc csendet osztott meg, egymás szemeibe nézve. Majd – Marina tudta nélkül – jött Ulay ….

Köszönöm a fordítást!
Hidd el, akik csak magyarul tudnak, mint én, azoknak nem érthető 100 százalékosan a videó képi anyaga önmagában.

ui.: Következő életemben, remélem, hogy valamilyen idegen nyelvet is hajlandó leszek elsajátítani!



:-))))

hihi, de jó!!!!

Ölellek!



"De miért kellett ehhez

"De miért kellett ehhez közönség? Kamera? Tömeg?
Példát akart mutatni? "

Tömegben, mások előtt, megfigyelve, tudnál te így JELEN lenni? Adni?

Nem mindenki vette az adást... mert ugye ehhez is vevő kell... ez az, ami nem tanítható... van és kész...

itt a felvezető szövege a videónak, köszönöm Szmörcsinek, mélyen megérintett... megosztom:

Marina Abramovic és Ulay szerették egymást, pár voltak a ’70-es években.
Amikor azt érezték, kiüresedett a kapcsolatuk, úgy döntöttek: Végigmennek a Kínai Nagy Falon, a két végéből indulva, egyikük innen, másikuk onnan. Majd, ahol összetalálkoznak, nagyjából középen, megölelik egymást még egyszer, utoljára. Aztán nem találkoznak soha többé.
2010-ben Marina a MoMa-n A művész jelen van c. előadásában minden ismeretlen résztvevővel egy perc csendet osztott meg, egymás szemeibe nézve. Majd – Marina tudta nélkül – jött Ulay ….



:-)

Értem. Gyémánttá csiszolom magam!



Olyan jó, hogy vagy!

"No de nem veszem el a posztíró kenyerét, szerintem érted így."

Pedig megérne egy "misét"!
Értem-e, amit írtál? Ajjaj, elméletben én szinte mindent értek, csak a gyakorlatban való átültetése okoz gondot.

Témaváltás:

Uni, ölellek!
Olyan jó, hogy vagy!



:-)

na, ez picit félreérthető lett

... mármint nem téged csiszolgatunk, hanem mindenki magát...



:-)

... én is így látom, csiszolgatunk, szépen haladunk... :-)



hmm

hát én így érzem:

ha megismerjük a negatív oldalunkat és csiszolgatjuk, majd elfogadjuk magadban, vagyis nem használjuk fel mentségként vagy kibújásként a felelősség alól (én ilyen vagyok, tessék így elfogadni), vagyis tudatosan megismerjük gyenge és erős önmagunk... , akkor egyszer csak megszeretjük magunk! Ez energia! Munka! Félelmekkel való szembeszállás... stb... van, akinem egész életen át tartó munka, és nem tud tovább lépni... mert lehet!

Mert aztán ha ezt a korszakod rendesen (mint tegyük fel az ovit, ha kijárod)... megéled, megérzed és megérted... valami nagyobb dolog is várhat rád, valami más is felébred benned:
túllépsz önmagadon: mást is tudsz megszeretni ítélkezés, vádolás és birtoklás nélkül, ... engedni repülni, ... ha esik, ott lenni és megfogni, s hagyni menni, elengedni, ha ő ezt akarja...

Emlékszel a nyitott szívvel szeretni írásra, ott is ezekről beszélgettünk.. meg sok mindenhol ... :-)))

Az a szeretet, ami a párban egy őszinte kapcsolatban megszületett, soha nem szűnik meg, még akkor sem, ha a kapcsolat a végéhez ért... és elválunk emberi okok miatt... egy idő után természetessé szelidül bennünk, és örülünk annak, hogy ő volt nekünk és nem merülünk önsajnálatba vagy mások hibáztatásába.

Egyszerűen csak hála ébred a szívünkben. :-) Elérhető! Nekem erről szól a videó.

A haragot csak magunkban tároljuk, vagy tápláljuk, abból semmi jó nem sül ki. Ha szorongunk vagy elfojtjuk, akkor sem.

Van-e bennünk harag? Maradt-e bennünk....?

Na ez mind önismeret.

No de nem veszem el a posztíró kenyerét, szerintem érted így.

:-)



:-))

"És ha úgy találod, hogy hoppá, ebben tényleg kicsit elszaladt velem a ló, akkor jobbíthatod, csiszolgathatod azt a tulajdonságod."

Ez bizony előfordul néha! :)
De régebben még többször előfordult, ... így azt gondolom: fejlődtem.



Miről is volt szó pontosan?

"Ez mekkora szeretet, nem semmi... nézd az arcokat!" https://www.youtube.com/watch?v=OS0Tg0IjCp4

Miről is volt szó pontosan? Megpróbáltam lefordítani a hozzászólásokat is, hogy megértsem.

A hosszú ruhás nő találkozott életének régebbi (korábbi) szereplőivel?
Persze azt azonnal láttam, hogy a férfi személye, jelenléte sokkal jobban megérintette, felkavarta, mint azoké, akikkel azelőtt nézett farkasszemet.

De miért kellett ehhez közönség? Kamera? Tömeg?
Példát akart mutatni?

Uni, nem akartam azt füllenteni neked, hogy 100 százalékosan megértettem a videó üzenetét, ... és bocsi eme kódolási zavarért!



Ha kevesebb sértett, sérült

Ha kevesebb sértett, sérült ember lenne a családokban, az ország is jobb jövő elé nézne.

Az indulatos, haragos, mérges, irigy, bosszús... stb ember kegyetlen lesz másokhoz.

Ha csak a magánéleti válságokat megoldanánk, már hatalmas lépést tennénk egy élhetőbb ország, világ alakításán.

Igen. Emberek vagyunk. Hibázunk.

De ha figyelsz magadra és tanulsz a hülye, fájó helyzetekből, jobbá teheted magad és ezzel másokat.

Mert nézd csak meg milyen akkor a világ, amikor épp szerelmes vagy (a Secretbe akár). Csak úgy ragyog körülötted minden! Csodálatos beszélgetéseket vonzol be és egyre biztosabb vagy magadban és egyre közelebb kerülsz ebben a jól-létben a célod felé, úgy, hogy nem direkt a cél érdekel, hanem az út maga!

Az énképedet mások szeme formálja, de magad építed meg! Mások mondanak dolgokat, te meg megvizsgálod... tényleg így van, tényleg ilyen vagyok? És ha úgy találod, hogy hoppá, ebben tényleg kicsit elszaladt velem a ló, akkor jobbíthatod, csiszolgathatod azt a tulajdonságod.

:-))



Igen. vegyünk egy egyszerű

Igen. vegyünk egy egyszerű helyzetet. Haragos, indulatos voltál egy szituban.

Mit értél el vele? Komolyan vett a másik fél? Jól megagyabugyáltad a lelkét? Elégtételt vettél?

Lehetett volna ügyesebben, hatékonyabban elrendezni, kevesebb sértettség, sérülés nélkül, amiből tanulni is lehet és vigyázni arra, tudatosan, hogy ne kövessük el azt a hibát?

Nem lehetne a párkapcsolatoknak úgy végét vetni, hogy szeretettel, mosollyal engedni a másikat útjára, mert együtt nem megy, nem építik egymást a felek, mert ennyit kellett megtanítania a helyzetnek, a másiknak - valamit neked?

Küldök egy videót. Szmörcsi adta közre.

Ez mekkora szeretet, nem semmi... nézd az arcokat!:

https://www.youtube.com/watch?v=OS0Tg0IjCp4



?

"Az Önbizalom és az Önismeret rendkívül szoros kapcsolatban van egymással. Lényegében az egyik alapja a másiknak és fordítva. Önismeret nélkül ugyanis nincs valódi önbizalom, minimális önbizalom nélkül viszont nincs bátorság az önmegismeréshez. " Ez így van!

"Az önismeret ugyanis nem egyéb, mint folyamatos tanulás és fejlődés az által, hogy életünk minden pillanatában megfigyeljük önmagunkat: hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben, milyen gondolatok jelennek meg az elménkben, milyen érzéseink vannak, hogyan érezzük magunkat stb."

Uni, szerintem én ritkán figyelem önmagamat. Helyette a külvilág reakcióit pásztázom.
Úgy gondolod, hogy a tudatos önmegfigyelés sokat segíthet?



Ezt most találtam, minden

Ezt most találtam, minden benne van, amiket mi is tapasztaltunk s amiről mi is beszélgettünk: szeretettel megosztom:

"Hogyan tehetsz szert nagyobb önbizalomra és hogyan ismerheted meg jobban önmagad?
Hogyan tehetsz szert nagyobb önbizalomra és hogyan ismerheted meg jobban önmagad

Az Önbizalom és az Önismeret rendkívül szoros kapcsolatban van egymással. Lényegében az egyik alapja a másiknak és fordítva. Önismeret nélkül ugyanis nincs valódi önbizalom, minimális önbizalom nélkül viszont nincs bátorság az önmegismeréshez. Az önismeret ugyanis nem egyéb, mint folyamatos tanulás és fejlődés az által, hogy életünk minden pillanatában megfigyeljük önmagunkat: hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben, milyen gondolatok jelennek meg az elménkben, milyen érzéseink vannak, hogyan érezzük magunkat stb.

Minden pillanatban, amikor így tudatosan megfigyeljük önmagunkat, megtudhatunk magunkról valami olyat, amiről azelőtt még fogalmunk sem volt. Egy új ismeret megszerzése pedig nem más, mint tanulás. Tanulni viszont csak úgy vagyunk képesek, ha van elég önbizalmunk ahhoz, hogy szembenézzünk az ismeretlennel. Hogy bízzunk abban, hogy képesek vagyunk megismerni és megérteni azt, ami új és számunkra még nem ismert, akkor is, ha elsőre nem feltétlenül kellemes az, amit éppen megtudtunk. Ugyanakkor a túlzott önbizalom is gátja lehet ennek a tanulási, fejlődési, önmegismerési folyamatnak, hiszen ha túl magabiztosak vagyunk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy már nem is kell tanulnunk, hiszen már mindent tudunk és ismerünk.

Csakhogy, soha nem fog eljönni az a pillanat, hogy valóban mindent tudnánk és ismernénk. Az Univerzum, amiben élünk nem csak, hogy végtelen, de folyamatosan tágul is, mindig keletkezik benne valami új, valami addig ismeretlen, ezt a folytonos változást pedig képtelenség „utolérni”. De az önmegismerés során nem is ez a dolgunk. A mi dolgunk az, hogy azt a kis részét az egésznek, melyek mi vagyunk, minél jobban megismerjük és megértsük, és amit megismertünk és megértettünk, engedjük szabadon megnyilvánulni.

Ehhez semmi más dolgunk nincs, mint őszintén, mindenféle – akár általunk alkotott vagy másoktól átvett – előítélet és bírálat nélkül folyamatosan megfigyelni önmagunkat. Ha úgy véljük hibáztunk valamiben, vagy elrontottunk valamit, akár a múltban, akár itt a jelenben, ne ítéljük el önmagunkat. Inkább örüljünk, hogy legközelebb alkalmunk lesz másképp és jobban csinálni.
Ehhez kell már eleve egy kis önbizalom, mert nem mindig könnyű és kellemes a saját hibáinkkal szembenézni. De talán segít ennek a kezdeti önbizalomnak a megteremtésében az, ha arra gondolsz, hogy minden elkövetett hibád, amivel szembe nézel, közelebb visz ahhoz, aki valójában vagy és egyben ahhoz az élethez is, amit igazán élni szeretnél."

Címkék: Személyes fejlődés és Önismeret rovat, Teljesség, Önazonosság, Összhang, Egység, Tudás, Önismeret, és Bölcsesség, Spiritualitás, Fejlődés, Magabiztosság, Önbizalom, Önismeret, Önmegismerés, Tanulás

http://www.szabadszellem.com/?q=onbizalom_onismeret



Rendben, írjunk róla!

"A tudás hatalom. És önbizalmat ad. :-))"

Rendben, írjunk róla! Holnap én is visszatérek erre a témára!

(Közeledünk éjfélhez, de én most kezdem visszanyerni az erőmet. Érdekes.

Azt mondják, éjszaka másabbak az energiák. Vajon ilyesmivel lehet összefüggésben?
Mindezt csak zárójelesen jegyeztem meg. )



Ez is, az is... Az áldozat

Ez is, az is...

Az áldozat bevonzza, ami vele történik?

Vagy karmikus seb?

TÖK mindegy, ne hagyjuk.

Írni kell erről. Soha nem volt nagyobb szükség ön- és emberismeretre, mint most a szabadfolyású lélek"gyógyító"mesterségek világában.

És világismeretre.

A tudás hatalom. És önbizalmat ad. :-))



?

Én annak néztem utána, hogy lehetnek-e a nemi erőszaknak karmikus okai, de még nem rendszereztem az információkat.

Van egy ismerősöm, akit többen megerőszakoltak. Érdekes volt a közvélemény reakciója. Nem is érdekes, hanem inkább megdöbbentő, mert legtöbben úgy gondolták, hogy magának köszönheti/ magának köszönhette, ami vele történt.

A férfiakat sokan felmentik, a nőket meg elítélik.
Milyen (miféle) világ ez?



Elfojtással az erőszak

Elfojtással az erőszak ellen?

Társaságban egy tv műsor kapcsán szóba került, hogy a zaklatott, megerőszakolt nők hogyan élik tovább az életüket, és képesek-e boldog szexuális életre? A társaság egyik hölgy tagja – nevezzük Évának - nagy beleéléssel és beleborzongással gondolkodott az elhangzott történeteken. „Még jó, hogy velem sosem történt ilyen” – mondta olyan indulattal, hogy abból azonnal sejteni lehetett, hogy valamilyen módon érintett a témában. A beszélgetés folytatódott, ő pedig elgondolkodó arccal, egyre hallgatagabbá vált. Éppen ott tartottunk, hogy az elhárító mechanizmusok közül milyen sokan az elfojtással élnek tovább, amikor is Éva döbbenten megszólalt:

- „Basszus, engem is zaklattak. 11 évvel volt idősebb a fiú, a szomszédunk volt…” és feltörtek az emlékek, amelyeket ezzel zárt: „Totálisan megfeledkeztem erről. Vajon bennem milyen nyomot hagyott ez az élmény?”

Érdemben nem segíthettem, hiszen közeli ismerős, csak a négyszemközt feltett kérdéseire annyit válaszolhattam, hogy mindenképpen itt az ideje, hogy beszéljen egy pszichológussal, és helyre kerüljön, hogy miért is aludt 29 éves koráig egy ágyban az anyukájával, és miért is történhetett, hogy a szüzességének az elvesztése csak a 30. születésnapja előtt pár nappal történt meg.

Mi az elfojtás? Tudattalan lelki működés, az elhárító mechanizmusaink egyike. A funkciója az, hogy megakadályozza a személyünket érintő emlékképek felszínen tartását, vagy az olyan mozzanatok felismerését, amelyek az „Én”-t fenyegetően érintik, szorongást, stresszt és önértékelési zavarokat okoznak. Anna Freud szerint az összes elhárító mechanizmus az elfojtásból, elfelejtésből fakad. A kínzó, szégyenletes, fájdalmas, vagy veszélyes gondolatainkat a tudattalanba száműzzük, az elfojtás segítségével megküzdhetünk a negatív érzelmeinkkel. Aki elfojtásokkal működik, gyakran én-központúvá válik, kevés feszültséget bír elviselni, az érdeklődési területe beszűkül, és gyakran felejt.

A zaklatott, megerőszakolt nők hallgatnak. A legtöbben némán hallgatnak. Akiket zaklattak, de nincs befejezett erőszak, ők hamarabb beszélnek, jobban merik, tudják vállalni a velük történteket. De minden zaklatás és erőszak után kivédhetetlenül érkezik a szégyen, a bűntudat, az üresség, a minden mindegy érzés, a sivárság, a nem tudom hova tenni, a miért pont velem történt érzése.
És ösztönösen megkapaszkodnak az elhárító, én-védő mechanizmusokba, elfojtják, tagadják, meg nem történtté teszik az erőszakot. Mert élni kell az életet tovább.

Az önismereti munkában gyakran találkozunk szembe a szexuális abúzus (zaklatás) valamelyik formájával. Meghökkentően magas a szám, akiket zaklatás ért. A nők erős többségben vannak, de egyre több férfiról is kiderül, hogy gyermekkorában zaklatták. Az abúzusok tekintetében is az egyenjogúság felé tartunk…

Csehák Hajnalka