Rabok legyünk vagy szabadok?- Teremtőképességünk csodái és korlátai

Amikor a vonzás törvényével találkozunk, megihlet bennünket a határtalan teremtési képesség és erő, amely az embernek születésétől fogva adatott. Csodálatos lelkiállapotba kerülünk, mert az isteni Énünk és a bennünk lévő Forrás tudása egy rezgésszintre tesz bennünket az Univerzum fényével.
Erre a tudásra és erre a működésre szükség van, és időről időre újra vissza tudunk kerülni az Ember varázslatos képességének megtapasztalásához, és az ehhez szükséges lelkiállapotokhoz.

De miért nem sikerül mégsem felemelkedni és boldoggá válni, egyszerűen csak a tudatos teremtés alkalmazásával, még ha kitartó alkalmazásával is?

Tényleg azt teremtek, amit csak akarok, vagy létezik determináció (eleve elrendeltség)?
A kérdés ma már nem vitás, hanem létezik olyan tudatosság, amely a kettőt fantasztikus harmóniában egyesíteni képes. A Megértés Táblázata, a magyar nyelvű lélektérkép ezért született.

Szabadság vagy korlátok? A Megértés Táblázata azt a feladatot vállalta, hogy beáll két erő közé. Beáll az idő és a tér kötöttségének és törvényeinek vasfüggönye és a szabadságvágy elemi erejű, határfeszegető tornádójának kereszttüzébe. Valószínűleg nem létezik még egy olyan rendszer, de pláne nem olyan magyar ajkú rendszer, ami ennyire hátborzongatóan precízen modellezi az ember szabadságának és kötöttségének folyamatos ellentmondását. És nem ismerek egyetlen olyan magyar rendszert, elméletet sem, amely ennek a szabadságnak és predesztinációnak a harmonikus együttműködését érthetően megtanítaná. A Táblázat korszakalkotó felfedezés. (Ha még nem ismered a Megértés Táblázatát: az alom végű magyar szavak a lelkiállapotainkat írják le - például vonzalom, nyugalom, bizalom, izgalom, aggodalom -, az elem végű magyar szavak pedig ezeket a lelkiállapotokat felépítő legkisebb egységek, építőelemek - mint ahogyan például a fegyelem, a türelem, a szerelem, gyötrelem, győzelem.) A szabadság és a megkötöttség dilemmája a hétköznapokban is létezik, s a tudomány is hatalmas elszántsággal kutatja a megfejtéseket. A relativitáselmélet és a kvantumelmélet együttműködésének kapujában, például. Ha azt hisszük: ez csak a tudósok dolga, akkor tévedünk. A (hétköznapi) élet nehézsége abban áll, hogy megpróbálok egyensúlyozni a szabadság és a kötöttségeim között. Aközött, hogy mit szabad nekem és miben van megkötve a kezem.

A nagy testek működését írja le Einstein két elmélete, melyeket a relativitás elméleteinek hívnak. Ezek az elméletek kimondják, hogy a nagy testek eleve meghatározott módon működnek. A részecskék világának működését pedig a kvantumelmélet hivatott kezelni. Eszerint pedig a részecskék nem működnek eleve meghatározott módon. Einstein úgy vélte, az univerzumban nem érvényesülhetnek különböző törvények ugyanarra a kérdésre. Az nem lehet, hogy valami a nagy testek esetében eleve elrendelt, míg a kis testek esetében csak valószínűsíthető. Kell egy egységes szabályrendszer – mondta Einstein. Ezzel kezdődött a kutatás. A relativitáselméletek arra az elvre épültek, hogy a világegyetem eleve meghatározó módon működik. De a dolog bonyolultabbá vált, amikor megjelent a kvantumelmélet, amely új szemléletet hozott az atomok világába. A nagy testek viselkedése meghatározott, a kicsiké nem meghatározott. A tudósok azt az elméletet kutatják, amely többek között egyesítené magában a relativitáselméletet és a kvantumelméletet, illetve megoldaná az univerzum predesztinált és nem predesztinált voltának problémáját. Fizikusok szerint egy részecske csak akkor dönti el, hogy hol van, amikor megjelenik egy megfigyelő. Ha beteszünk egy elektront egy kettéosztott dobozba, az elektron hullám formájában ott lesz mindkét oldalon. Ha nem nézünk oda. Ha odanézünk, és megpróbáljuk megfigyelni, hogy szabad mozgásából kiindulva a részecske a doboz mely fakkjában köt ki, akkor meglepetésben részesülünk. Az elemi részecske ugyanis mindig pont ott van, ahová nézünk. Tudományosan bizonyított tény.

„Kicsi a bors, de erős” – írja A Magyarázat című könyv a figyelemről. „Mindenhol ott van, ha akarom: önmagában teljesen semleges. Nem köti sem tér, sem idő; megfoghatatlan, talán ő a legkisebb egység az elemek világában. Minden létrehozás a figyelemmel kezdődik.” tovább: http://www.megertestablazata.hu/irfolyam/2013-09-19/elem-es-alom-szabad-...