Utópia vagy realitás?

Szóval az van, hogy a mostani idők kollektív feladata egy "kicsit" más, mint régen.
A temérdek információ miatt elsőre lehetetlen eldönteni, hogy mi igaz és mi nem.
(És akkor ezt úgy értsük, hogy az is vagy igaz vagy nem, hogy "többféle igazság van". Szerintem nem igaz,
szerintem csak egyféle igazság van. Tudom. Csak azért, mert senkinek nincs joga megmondani, hogy melyik az, attól még egyetlen igazság van.)
Szóval a helyzet az, hogy nem fog jönni a bemondó bácsi a fél 8-as híradóban, hogy kedves nézőink,
tudományosan is bebizonyították a lélek létezését. Nem, nem fog jönni, ne is várjuk. Például. Vagy a tudományos szaklapok legújabb számában sem fogjuk megtalálni a halhatatlanság tudományosan bizonyított tudományos bizonyítékát.
Miért nem?
Mert a mostani idők kollektív feladata a szabadon felvállalt döntés és a teljes önállóság - de mindenben. A tudatosodásban, a haladásban különösen. Minden itt van a szemünk előtt, csak szem kell a látásra és fül a hallásra. Akinek van, annak a lábai előtt hevernek a legújabb, korszakalkotó felfedezések és csúcs-szuper zsenialitások. Olyanok vannak már, emberek ... az élet jelenleg már egy sokkoló utópisztikus regény, ha elég merészek vagyunk ránézni úgy igazából. De mindez, vagyis az "Új Tudomány" senkinek sem lesz hajlandó a szájába rágni magát. A tudomány többé nem diktálható. Mégpedig azért nem, mert lényege a szabadon meghozott egyéni döntésből fakadó rátalálás. Továbbá a tudomány többé nem professzionális. Ez azt jelenti, hogy nincsenek papír által kinevezett emberek, szervek, akik megmondják, hogy ki mondhatja meg a megmondanivalót. Mert hiszen ez is ellenkezne a fentiekkel (mármint hogy neked magadnak kell eldönteni, hogy mit tartasz igaznak.) Bert Hellinger a jelenlegi kor legnagyobb pszichoterapeutája, vitathatatlan hatékonysággal - mégis vagy támadják, vagy nem ismerik. Mindenesetre senki sem kiáltotta ki, és nem is fogja, hogy Hellinger úr fogta magát, és leváltotta a hagyományos pszichoterápiát. És akkor még nem beszéltem a többiről. Vegyétek észre, ha akarjátok (mondja a korszellem).
Még valami. A forradalmi újítások fő területe nemcsak hogy a lélektan (pszichológia) és minden e köré csoportosul, hanem maga a lélektan sem szakma vagy tudományág többé - a hétköznapi ember sem nélkülözheti már. Ki előbb, ki utóbb veszi majd ezt észre. Hihetetlenül izgalmas időkben élünk....
forrás: megertestablazata.hu

Hozzászólások



:-)) Pipacska :-)) Vajon a

:-)) Pipacska :-))

Vajon a Harmatcseppek mit is hoznak ajándékba?

kisebb részlet a filmből:
http://www.youtube.com/watch?v=2m14azFCYzc



Mi a

Mi a csudát...

http://www.youtube.com/watch?v=G2tGpnh1sbI

ha valaki még nem látta

:-))

és a kétréses:

http://www.youtube.com/watch?v=LbubPpizIwg&list=PL753A191B90C62E01

és az alant ajánlott cikkből idézet:

A biológia, a pszichológia és a szoftver technológia sem tudott megnyugtató válaszokat adni az
emberi kreativitással kapcsolatos kérdésekre. Úgy tűnik, talán most a kvantumfizikusokon a sor, s
ehhez kiindulásul szolgálhat az un. Koppenhágai Modell.
A kvantumfizika Niels Bohr és Werner Heisenberg által kidolgozott koppenhágai értelmezése
szerint egy fizikai kísérlet eredménye a kísérleti objektum és a kísérletező
személy kölcsönhatása során jön létre. Ennek alapján jelentette ki annak idején Niels Bohr, hogy nem lehetünk képesek a kvantumelméletet megérteni, ha nem vesszük figyelembe az emberi tudat működését. Manapság
pedig ennek fordítottja látszik napirendre kerülni, nevezetesen, hogy nem lehetünk képesek
megérteni az emberi tudat működését, ha nem vesszük figyelembe a kvantumelméletet.

Mint tudjuk, a kvantumfizika egyik kulcsfontosságú problémája az anyagi részecskék kettős
természetével kapcsolatos. Az elektron pl. pontszerű részecskeként jelenik meg, amikor repülési
pályájának végén valahová becsapódik, „utazás” közben azonban hullámként viselkedik. Emiatt a
pontszerű elektronok képesek interferencia jelenségeket létrehozni.
Ennek elméleti magyarázata szerint a részecskével együtt utazik egy un. anyaghullám, amely
megmutatja, hogy egy adott helyen és időpillanatban a részecske mekkora valószínűséggel képes
kölcsönhatásba lépni.



Juj de érdekes téma

Mert mi a csudát tudunk a világról?
Schrödinger macskája.
Schrödinger kiscicái és a valóság keresése.

Mindegyikben jelen van a megfigyelés, a megfigyelő és a megfigyelt háromszöge.

És ott a tudományosan felfedezett HIggs bozon, az isteni részecske, ami tömeget ad az anyagnak, és a lélek, ami 21 gramm, és a kétréses kísérlet....: az atom, mint részecske, vagy mint hullám. Jön majd Hawkins és az idő rövid története, az időutazás és a relativitáselmélet... és aztán ... annyifelé ágazhat el, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Aztán valahol mindenhol van valami záradék, vagy lábjegyzet, ami lehetővé teszi a kivételeket és akkor az ember kicsit megérti, amit Bohr mondott: aki azt hiszi, hogy érti a kvantumfizikát, az nem mélyedt el benne rendesen.

:-)

S igen, közben meg elfelejtünk... élni, szeretni, boldognak lenni, apró dolgoknak örülni.

Azért ezt most elolvasom, az is lehet, hogy nem értem, az is lehet, hogy mást érdekel és érti,
mindenesetre köszönöm a posztot, régi emlékeket hozott vissza.

http://hollosy.hu/resources/documents/kvantumfizikaestudat.pdf



Így igaz.
Egyénileg, egyénenként kell felnőni a feladathoz, és felelősséget vállalni önMAGunkért.
S ha ez elindul... minden szépen az ember mellé rendeződik.
Mert ez a RENDje a dolgoknak.
És.... szerintem nincs is más út.
Max. hosszabb, vagy rövidebb.