Van-e kikezdhetetlen önbizalom? – Az én helyem a világban

"Az önbizalom hagyományos értelemben: Hit magunkban, meggyőződés a saját képességeinkről, erőnkről, céljaink elérhetőségéről, amit nem feltétlenül tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk.

Számtalanszor előfordul azonban az, hogy meg vagyunk győződve mindenféle értékünkről, kívülről nézve azonban eltúlzott bizonygatása ez valami elveszettnek…

Kutatások szerint a nőknek mindössze 25%-a, míg a férfiaknak nagyjából 60%-a elégedett saját külsejével. Márpedig ma az önbizalom nagyrészt a külsőből táplálkozik vagy fogyatkozik. (Más kérdés, hogy ezeken a kutatásokon lélekből vallanak-e a kutatási alanyok. Az arány mindenesetre elgondolkodtató.)

A bizalom az életben (a rendben) még az önbizalomnál is fontosabb. Hiszen lehetek én biztos saját magamban, értékeimben, ha „az élet igazságtalan velem”. A bizalom az életben azt jelenti: helyem van a nagy egészben, valami egészen különleges helyem, és képes is vagyok ezt betölteni, képes vagyok építeni (kívül-belül) s közben jól érezni magam.

A valódi önbizalmat tehát magasabb forrásból szerzi az ember. A rendből, a világegyetem igazságosságából. Tulajdonképp nem is az önbizalom fontos, hanem a bizalom. De mondhatjuk így is: az ősbizalom nélkül az önbizalom csupán erőltetett kompenzálás.

De ki tudja megmondani, hol a határ az egészséges önbizalom és az öntelt önigazolás között?

Az ember lelkiállapotai törvényszerűen váltakoznak – a ’minden változik’- elv alapján. Minél alacsonyabb lelkiállapotban vagyok, annál messzebb vagyok attól, hogy (ön)bizalmam kielégítő legyen...." Tovább:
http://www.megertestablazata.hu/irfolyam/2013-07-18/van-e-kikezdhetetlen...

Hozzászólások



...

Vajon kíváncsian és merészen nézünk-e a sors szemébe, akkor ha "az élet igazságtalan velem"?



...

De ki tudja megmondani, hol a határ az egészséges önbizalom és az öntelt önigazolás között?



A külsőségek fontossága

A külsőségek fontossága mindig az önbizalom hiányának kompenzálása.

"Minden hit alapja az önmagunkban lévő hit."

És igen, van dolgunk, ezt kibogozni: mi is az a bizonyos határ az önelégültség és az elégedettség közt... az önhittség és a hinni magunkban és másban közt... az elbizakodottság és az önbizalom között...

A valódi önbizalmat a csendek, a háborúk, a félelemeinkkel való szembenézésünk adja.

Semmi és senki más nem fogja megadni nekünk. Csak mi, magunknak. ÖNbizalom, ÖNbecsület. A nevében is benne van, rajtunk múlik.

Igaz, ehhez kellenek mások. Elrettentő vagy követendő példának, aztán végre magunkra, a belső hangunkra is hallgatunk majd egyszer.