Aprócska Titkaim... :)

Az Embereknek fontos az, hogy higgyenek valamiben, ami erőt ad Nekik, és a kilátástalannak tűnő alagutak végén felvillantja a fényt.
Sokszor az is egy kéznyújtás, ha más szemszögből olvassuk a problémáinkat.

Tisztában vagyok benne, hogy nehéz úgy arra gondolni, hogy nagyon sok pénzünk van, ha a csekkek folyamatosan gyűlnek, hónapról-hónapra nő a tartozásunk, a felvett hitelünk sokkal több, mint volt, pedig évek óta fizetjük! Azt is tudom, hogy nem könnyű a fehér lovas hercegről álmodozni, miközben olyan egyedül érezzük magunkat, és egészségről ábrándozni, miközben fáj mindenünk! Nem könnyű egyik napról a másikra megváltoztatni gondolatainkat!

Általában, legalábbis a tapasztalatok alapján, mély lelki fájdalommal jár a felismerés, hogy rossz úton járunk! Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy már maga ennek a bevallása Önmagunk felé, az első győzelem az úton, amelyiken el kell indulnunk! Ha ezt már megtettük, még közel sem vagyunk túl a lelki sebeken, és nehézségeken, sőt csak ezután jönnek!
Azzal még semmit sem tettünk, hogy bevalottuk magunknak, hogy változtatni kell! Sőt még azzal sem, ha tudjuk, hogy mit fogunk tenni, és esetleg az első lépéseket meg is tettük! Bármilyen fájdalmasan is hangzik, ez még nem jelent semmit! Rengeteg olyan emberrel találkoztam, aki szentül hitt abban, hogy sikerre viszi céljait, és az első kudarcnál még mélyebbre zuhant, mint volt!
És itt el is hangzott a legnagyobb varázsszó! Túl kell élni a kudarcokat!

Engem is ért számtalan kudarc, nekem sem sikerült (még) minden álmom! Sőt az elsőnél én is zuhantam! Viszont a "becsapódásom" olyan mértékű volt, hogy azonnal észhez térített! Sajátos módszert dolgoztam ki ezek "túlélésére". Ha valami elsőre nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, mélyen magamba néztem, és megvizsgáltam, hogy tulajdonképpen mit is szerettem volna! Átgondoltam azokat a pontokat, ahol kisiklottam. Utána megvizsgáltam magamban, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem a kudarc, és hogy képes leszek-e mégegyszer átélni, ha megint úgy alakul? És ez volt a legfontosabb, ha itt az volt a válaszom legalább 3 napon keresztül, hogy IGEN, akkor tudtam, hogy az a vágyott dolog igazán fontos nekem, és tényleg szeretném, és ha kell tűzön-vizen keresztül viszem! Ha, viszont erre a kérdésre NEM-et mondtam, vagy az IGEN-ben minimum egyszer elbizonytalanodtam, azonnal tudtam, hogy akkor és ott arról le kell mondanom! Annak még nincs ideje, valamiért sem a Sors, sem én (mélyen magamba nézve) nem akarom! Mindannyian tudjuk, hogy a vágyaink és álmaink életkorunkkal változnak, de vannak olyanok, amik minden időt túlélnek! Ezek azok, amik egyszer biztos, hogy teljesülnek, ha nagyon hiszünk és bízunk bennük!

A kudarcok mellett a másik "lehúzó" tényező lehet a nehézség! Egyáltalán nem biztos, hogy egy hatalmas álmunk nehézségek nélkül megvalósul, csak azért mert hiszünk benne, és bízunk! Én ezt úgy fogalmaztam meg magamban, hogy az Univerzum folyamatosan próbára tesz, hogy tényleg nagyon szeretném-e, ha megvalósulna! Így könnyebb volt venni az akadályokat, mert ez hatalmas erőt adott! :)

Azt sem mondom, hogy most például egy könnyű fába vágtam a fejszémet, de örömmel jelentem, hogy ez is az álmaim egyike volt! Az írás már nagyon régóta, a Vonzás Törvénye egy ideje, a gyerekek pedig az utóbbi években kerültek a látóterembe, a három együtt pedig most ért egy egésszé!
Sokan óvtak attól, hogy ebbe belevágjak, de én mégis úgy éreztem, hogy valamiért ez nekem nagyon fontos!
Tudom, hogy sokszor még a szülő sem tudja pontosan meghatározni, hogy hisz, vagy nem hisz benne, annak ellenére, hogy hangoztatja, de a belső gondolatai, cselekedetei nem ezt mutatják!
Pedig fontos, hogy elhiggye, mert a gyerekek a Hozzájuk legközelebb állókat utánozzák! És amíg ez nem valósul meg, én tulajdonképpen árral szemben úszok! :(

De miről is írnék folyamatosan, ha nem hinnék benne? :) Szóval, igenis hiszek, és ebben megerősítenek naponta azok az e-mailek, amik arról szólnak, hogy igenis jó úton járok! Lassan-lassan a felnőttek fejében is rend lesz, kialakul mindenkiben a saját rendszere a belső hangja alapján, és el fogja hinni, hogy mennyit jelenthet az életében, ha valamit megvalósít, és álmait éli, nem "csak" az életét! :)
És, nem mellesleg tudni fogja, hogy ezt a saját csemetéjének, unokájának már csak készen kell átadnia! :)

Szóval, fel a fejjel, tartsunk egy mély önvizsgálatot, és merjünk rálépni az Útra, mert igenis "a hit minden reményt valóra vált"! :)

Hozzászólások



A kudarcok

nagyon fontosak.

Miért?

Mert a sikert bekönyveljük tudásnak, szerencsének és könnyedén továbblépünk. Jár nekünk :-) Amiből igazán tanulunk, ami által igazán fejlődünk, változunk, válunk jobbá, azok a kudarcok.

Örülök az írásodnak, a sorokon átjövő őszinteségnek. Az élet "szagának" :-)

Mikor rámeditáltam a kudarc lényegére ( mondanom sem kell nem éppen a sikereim csúcsán ) az első válasz, amit kaptam, az volt, erre nem a te utad vezet. Ha az önfejűséget, öntörvényűséget, indokolatlan, esztelen makacsságot kell a személyiségünkből megváltoztatni, akkor törvényszerű a kudarcok sorát átélni. Ilyenkor irányjelző.

Mire tanít még? Együttérzésre. A felsőbbrendűség elengedésére. Egyáltalán, elengedésre.

Sem hárítani, sem elfojtani a ránk zuhanó negatív életérzést nem szabad. Át kell élni, hiszen a fájdalom, a szégyen és társai nem mások, mint érzések, minél kevesebb akadályt állítunk az önhazugságainkkal a befogadásra, annál gyorsabban feldolgozzuk és léphetünk tovább.

Milyen önhazugságok lépnek ilyenkor működésbe? Például áááááááááhh nem is volt fontos, akkor jön a kivetítés, amikor mindenki más az ok, a válság, a szomszéd kutyája akár :-))

Az ok persze bennünk van, mindig mindenkor. Nincs olyan hogy ártatlanul szenvedek. De ha úgy állok hozzá, hogy megfigyelem és befogadom az érzést a szívembe, és amikor ellenállást érzek, még nyitok a szívemen, varázslatos átalakulásban lesz részem. A negatív életérzést feloldja és feldolgozza a szív energiája. Ez meditációban 15 perc körül van, ha az élet tanít bennünket, lehet hogy évekre egy krízis foglyai leszünk!

A legfontosabb törvény, ahogy bent úgy kint, neki kell hát állnunk magunkon változtatni és a világ megváltozik körülöttünk.