thesecret.hu

Lehet nem arra mentem, amerre kellett volna. Lehet, nem szerettem. Lehet, anyámat szerethettem volna jobban, és apámat, testvéreimet. Lehet, hogy megbocsáthatatlanok bűneim a szeretet miatt. Lehet, nincsenek is bűneim. Lehet, rég megbocsátottak nekem. Lehet, hogy szükségtelen a bűntudat. Lehet, nem kéne itt lennem. Lehet, hogy jó helyen vagyok. Tovább »

Ha túl nőttem a Földet, ha minden dal csak dal. Az Univerzum csak egy karnyújtásnyira van. Ezért minden küzdés megengedett. Ha a világ a lábaink előtt hever, ha minden élet csak nekem dalol. Minden haladás.
Ne tartsatok fel! Tovább »

Álmaink elkergetnek. Elkergetnek oda, ahova menni szeretnénk. Nincs megállás, választás. Csak a nő, szabadság, küzdés, férfias kemény harc van. Álmaink nem kegyelmeznek. Csapj oda, vállald, a szerelmet, magad, örült mivoltodat.
Nem létezik más. Nem létezik idő. Csak jelen létezik, a többi kivetülés. Képzelet. Ábránd, álom. Tovább »

Világunkban ahol élünk nem tudunk hátrafelé menni. Csak előre. Nem tudunk fiatalabbnak lenni, csak idősebbnek, tapasztaltabbnak. Egyre otthonosabban járkálunk a mindennapi életben, egyre komfortosabbá tesszük saját életünket. Magunknak, és szűk körünknek kik velünk élnek. Milliárdnyi információt gyűjtünk nap, mint nap, és ebben egyre jobbak vagyunk az információ feldolgozásában, megértésében. Tovább »

Lassan feldereng. Magam választottam. Szabadságom, túlélésem, boldogságom? Lassan felragyog. Magam választottam. Mit választottam?
Lehetett választani? Néha nem hiszem. Csak haladni lehet az ösvényen. Néha kitekintve, hogy máshogyan milyen, máshol milyen. Lassan bandukolva. Tétovázva, máskor bátran, őrülten. Tovább »

Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
Hányszor mondtuk. Hányszor hallottuk. És mindig önmagunk hálójában kapálódzunk. Szabadságunk talán ott kint van. Tovább »

A minap, talán tegnap megláttam valamit. Egy irodaház harmadik emeletéről kémleltem a bejárat udvarát, ami egy kisebb füves területre néz. Egy kis park. Láttam, ahogy a szellő végig hullámzott a fűszállakon. Látszott, hogy mennyire nem homogén, hogy a fűszállak úgy ringatóztak, mint a tenger, arra hajolva arra amerre a szél fújta, majd vissza emelkedve a másodperc töredéke alatt. Tovább »

27 ezer nap. Sacc per kábé ennyi juthat egy átlagon felüli élethez. Ebből kb 10 ezer, ami fiatalon, „következményektől” mentesen telhet el, mint egy hozadékként a családi nevelés programjaként, egonk tombolásaként. 10 ezer nap után már talán fel kellene ismernünk a programot, a mókuskerekeink mozgatórúgóit, az ismétlődő csapdákat életünkben. Tovább »

Egy vándor megy az úton, és letekint a patakra.- De gyönyörű a patakban úszkáló aranyhal! - Egy hittudós jön vele szembe.- A végtelen méretű és formájú Univerzumban egy adott pont egyedisége az egyediség elkülönült valódiságát, fontosságát hangsúlyozza, mint a változás egy lehetséges irányát, mozgató rugóját, holott a végtelenben a végtelen lehetőség a végtelen lehetséges megjelenését erősíti. Tovább »

Mi a legfőbb kérdés?

Van élet a halál után?

Létezik Isten?

Van értelme a szeretetnek? És a szerelemnek?

Úgy tűnik egyetlen dolog ami mérvadó: Betöltöttük-e azt a teljességet, amit nekünk szántak? Végig vittük azt a következetességet ami mi vagyunk? Nem a meg nem alkuvó ego harcáról beszélek. Arról beszélek ami legbelül tudja merre haladjunk. Tovább »

Valahol a rendnek van valami értelme. Az élőlények világában a rend megszokás, ugyanazok körök ismételt futtatása. A macska kimondottan a szokásainak rabja, de a kutya is hajlamos rá. Persze ez akkor igaz, ha én a napi ismétlődő folyamatokat nevezem rendnek. Azt értem alatta, hogy szükséges egy valamilyen mederben tartani a dolgokat. Tovább »

A vallások háborúja nem ért véget. Mindig van Isten egy új megfejtése, felmagasztalása. A közösség felmagasztalása, felsőbbrendűvé tétele. Tovább »

Volt pár pillanat, mikor Isten megmutatta ki Ő. Olyan csodás volt, hogy megrészegültek az emberek. Majd mikor kijózanodtak rögtön megtagadták, és áskálódni kezdtek ellene. Tovább »

2 sör. A barátom kibont egy pick szerű felvágottas tasakot, borsos a széle. Finom. Egy mini légy hol az én korsóm szélén, hol az övén. Rá se hederít a szalámira. Röpdös egyik korsóról a másikra. Én az ablakkal háttal ülök. Egyszer csak látok elhaladni hátulról egy egyberuhás miniszoknyás, fekete, (hátulról ruhája keresztbe fel-fel hasított) költeményt a barátnőjével, hasonló jellemzőkkel: Tovább »

Egy óriási kiáltás. Üvöltés ki a világból, Univerzumon át a sötétségbe. Visszanézve, nem bánom. Másképpen is így kéne lennie, mert minden csak megerősített, és elgyengített. Már megbocsátok. Tovább »