Cukrász

Egyszer volt egy cukrász. Oda volt a süteményekért. Éjt nappallá téve gondolkodott, hogyan tudná még finomabbá, tökéletesebbé tenni süteményeit. Asszonya teljesen alárendelte életét a cukrászdának. Ahogy a férfi elvárta, úgy alakította életüket, mert ebből éltek. Ebből mehettek Ausztráliába is nyaralni. Aztán Puerto Ricóba, majd Hawaiira. Volt két gyerekük, egy fiú és egy leány.
A fiú volt az idősebb. A fiú nem akarta átvenni a cukrász üzemet. Bár fiatalon tanították, a fiú nem akart süteményeket készíteni.
A leány igen. Ő átvette az üzletet, és ugyanolyan, ha nem híresebb lett, mint az apja.
A fiú motorozott, zenélt és koncertezett. Egyszer egy koncertre motorozva balesetet szenvedett és meghalt 30 évesen.
A lány vitte tovább a cukrászda bizniszt. Hamar megházasodott, gyerekei lettek, és átadta tudását fiainak. Akik közül az egyik politikai karriert tűzött ki maga elé.
De ez semmit nem számított, mert 2050-ben a Föld felperzselődött. 7 milliárd ember meghalt. Néhány százezer próbált csak máról holnapra élni. A 7 milliárd halálakor nem számított a vallás, a meggyőződés, az értékekben való hit. Csak egy pillanat volt, hogy eldöntse az élet, hogy ki maradhat életben. 0,01 százaléka maradt életben az embereknek. Semmit nem számított, hogy kinek volt cukrászdája, és, hogy ki volt az Elnök.
Ezért nem veszíthetsz, ha megpróbálsz őszintén élni. Legalább igaz lesz életed, fájdalmakkal teli talán, de boldogságban, melyet te teremtettél, ezért senkitől sem függ. Még a világvégétől sem.

Címkék: