Mit is jelent a siker?

Amit általában az emberek gondolnak róla, az a kapzsiság, a hiúság, szenvedély, jellemtorzító tévedés. A valódi siker a pozitív kisugárzás, a fejlődés, a kudarcot is nemesítő tartós öröm. S ez kizárja azt, hogy mások boldogtalansága és szenvedése árán érezzük magunkat sikeresnek. Hatalmi sikereket érünk el, az Univerzum gondoskodik arról, hogy pont ott ér minket kudarc, ahol a legnagyobb sikerességet várjuk, a családban.

Megcsalnak, elhagynak, elhalnak mellőlünk, s mi a sértődöttség csapdájába menekülünk ahelyett, hogy megtanulnánk a feladott leckét s a valódi sikert valósítanánk meg.
Partnerünket a szeretet nevében zsaroljuk, hiszen félelmet akarunk benne kelteni (ha ezt vagy azt nem így teszed, elválok tőled). Rá akarjuk erőszakolni helyesnek vélt döntéseinket, akaratunkat. Elvesszük tőle a tanulás jogát, azt a jogot, hogy saját tévedéseiből tanulhasson.
S mi harcolunk! Hiszen a nő is és a férfi is meg akarja élni és valósítani a saját elképzelését szabadságról, életről. S mindkettő kész arra, hogy ezért a másikat áldozza fel!

Meg kell tanulnunk nemcsak nézni, látni is. Hiszen ha érteni akarjuk környezetünket meg kell látni a másik valós lényét, be kell látnunk gyengeségeinket, át kell látnunk saját igényeinket és rá kell látnunk a legfelsőbb lényegre. S mindaz, amit most elmondtam, az a cél. Ezt kellene megvalósítanunk, erre kellene törekednünk. Az emberek nagy része ellenben az anyagi lét felszínén topog, s nem veszi kézbe saját sorsának irányítását. Azt hisszük, hogy a SZERELEM kábulata az, amire kamaszkorunktól fogva halálunkig vágyunk. Pedig a szerelem egy megváltozott tudatállapot, olyan mint az alkohol vagy a kábítószer. Felrakjuk a rózsaszín szemüveget és azzal azt látjuk és úgy látjuk, ahogy mi látni szeretnénk. Felruházzuk szerelmünk tárgyát azokkal a tulajdonságokkal, amik belőlünk hiányoznak és szükségünk van rá. Azt hisszük, hogy ő olyan, pedig csak a saját vágyaink működtetnek! S a szerelem jön és megy még akkor is, amikor függőek vagyunk ettől az érzéstől. Tot Isten (Hermesz Triszmegisztosz ) már tudta, hogy " ami múlandó, az nem igaz.". S mi az állandó? A szeretet, az elfogadás, a tolerancia, a barátság. S mi nem vagyunk Adeptusok, s még csak tanuljuk az alázatot. A házasság a szeretet alázatával való tanulás magasiskolája, nagy erőfeszítéseket, sok áldozatot, alkalmazkodást, tanulást kíván. Feltételezi az önismeretet és egymás működésének ismeretét. Aki szeret, úgy érzékeli a szeretete tárgyát, mint saját magát. A szeretetben az ellentétek egyesülnek és feloldódnak

"A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek." (Anthony Robbins)

Hozzászólások



Milyen igazak megállapításaid :)

Amit a segítőkről írsz!!!!!!!!!!!!!! Eccerűen IGAZ.
Eljutottam egy eredményes pontig már, bár a Célom magasabbra helyeztem. És elért eredményeimet külsős embereknek, idegeneknek mondhatnám, köszönhetem, mivel családom majd akkor bízik bennem, ha már eredményes vagyok!!!!!!!!!!!!!! Égbekiálltó, mégis így van. Miért, kérdem én???????

A bizalom, vagy mi a szösz hiányzik gyerekeimből? Olyan életérzéseket hoz életemben a Szeretem munkám, amit soha, sehol, más nem ad meg nekem, és ezt árasztom ki magamból, és ismeretlen emberek hisznek nekem, a szeretett családom tagjai meg nem.
Köszönöm, hogy olvashatlak!