Hogyan tovább??

Minden jól alakul az életemben, jövő héttől hivatalosan is elvált leszek, úgy néz ki munkám is lesz, a lányom is jól van és bennem mégis rossz érzések vannak. Talán mert tudom, hogy ezeket az eredményeket én magam vonzottam be, amikor még volt kivel megosztanom a sikereket. De most ő eltünt, azt sem tudom, hogy egy időre vagy végleg. És én is tudom, hogy nem másoktól függünk, én irányítok, csak rajtam múlik minden. Ezt nem csak úgy mondom, hanem tapasztaltam is, de most nem megy. Félek, hogy eljutottam valahová a megkezdett úton és most jön egy nagy nagy szélvihar és visszavisz az elejére. Mégsem vagyok annyira független, mint hittem, igenis kell valaki, aki őszintén tud szeretni engem, nem egy elképzelt ideált keres bennem. Próbálom valahogy kompenzálni a hiányt, a sértettséget, a fájdalmat amit érzek. Minden napban megtalálom a szépet, a jót, az élményt, de folyton rám törnek a negatív érzések. Ha legalább biztosat tudnék, akkor átadnám magam egy időre a fájdalomnak és elkezdhetnék tovább lépni. A bizonytalanság őrjít meg, egyik percben gyászolom, mert úgy érzem végleg elveszítem, a másikban reménykedem, hogy ez csak ideiglenes állapot és minden jóra fordul. Tudom, hogy a megoldás az én kezemben van, de még nem látom mi az. Annyira félek, hogy megint beigazolódik a naivitásom, és a bizalmamat megint eljátsza valaki. Elsőzör adtam át magam, az igazi énem valakinek, félek, hogy ezután ehhez nem lesz bátorságm, de akkor, hogy szerethet valaki engem, azt aki én vagyok? Azért van jó oldala is az egésznek. Megbékéltem magammal, ráébredtem az értékeimre és megtaláltam az önbizalmam. Már csak erőt kellene felfedeznem magamban, hogy egyedül is tudjak haladni, lehetőleg előre.

Hozzászólások



Lollipop! A feltétel nélküli

Lollipop!

A feltétel nélküli bizalom, az feltétel nélküli.

Nagyon félreérted te ezt itt nem?

Egyszer elnyerni? Hát nem ezért feltétel nélküli? Nincs feltétele. Bízok és kész. Amiről te beszélsz, az a feltételekhez kötött bizalom. Bízok a másikban, ha ezt és ezt teszed. Hát ez nem feltétel nélküli. És a feltétel nélküli nem mennyiséghez kötött, mert akkor az is feltételes.



...

A feltétel nélküli bizalmat csak egyszer lehet elnyerni, és ha visszaélnek vele, akkor már egy sokkal gyengébb, vékonyabb valami veheti át csak a helyét, amiben állandóan ott van a kétely, amit csak akarattal lehet elnyomni.



...hát...

...én nagyon bedühödtem tegnap..és írtam egy trágár és szenvedélyes szerelmeslevelet...kb. olyan stílusban, hogy "elmész te a büdös francba, de annyira bírlak"
Ojjan sikere volt, hogy ma azonnal együtt motoroztunk... :D
Mer én ráébredtem, hogy nekem ki kell.



Még nem, valahogy mindig meg

Még nem, valahogy mindig meg tudom magyarázni, hogy mit miért tesz, mindig megértem, pedig adott már rá okot, nem is keveset, volt hogy elküldtem volna a p..-ba legszívesebben, de jött a megértő énem és lefújta.



Te...

vótál már rá marha dühös?



"valami olyanban akarunk

"valami olyanban akarunk hinni, ami nem igaz." Ez az amitől tartok és ami egyre nyilvánvalóbb, érzelmileg még nagyon kötődöm és hinni akarok, de azért tudom, hogy sok nehézségtől megkímél, ha nem válik valóra. Vagy nem, nem is tudom. Ha racionális akarok lenni, ami soha nem voltam, akkor látom, hogy hosszú távon talán jobb, ha kilép az életemből, végleg. De a szívem mást mond és fáj, idő kell, hogy enyhüljön, de azt már tudom, hogy megéri - bármi is történjék ezután - a tapasztalatok és a fejlődés miatt.



Köszi May, remélem így lesz!

Köszi May, remélem így lesz! :))))))))



Minden kellemetlen, vagy

Minden kellemetlen, vagy szorongás érzését kiváltó gondolat figyelmeztetés, hogy valami olyanban akarunk hinni, ami nem igaz.



bátorság, kitartás

Kedves Sterkeni!

Nagyon is helyénvaló - ebben a helyzetben - az, ahogyan most érzel.
A kérdéseid is arra mutatnak rá, hogy már sokkal óvatosabb, sokkal megfontoltabb vagy, tehát félned nem kell és jó lenne, ha azt a félelmet, ami Benned van, azt is inkább átélnéd és elengednéd, hogy ne a félelmed tárgyát vonzd magadhoz.

Húúú, az nagyon-nagyon jó, ha megbékéltél magaddal, ráébredtél az értékeidre és megtaláltad az önbizalmadat.

Én a válásomkor elvesztettem a kevéske önbizalmamat is, s máig (18 év után) sem szereztem vissza teljesen. Szóval tudd, hogy nagyon ügyes vagy, jól csinálod.

Az erőd akkor fog megjönni, ha minden aktuálisan felmerülő érzést őszintén megélsz, átélsz és elengeded.

Most egy kicsi pihenőt kapsz valószínűleg, amire nem az erő jellemző, de ez természetes, mert most gyógyul a lelked, de sebaj, mert majd az erőd is megjön lassan (sőt, a lányodból meg a rá való figyelésből majd erőt merítesz egyre inkább. S ez így van jól).

Bátorság, kitartás, nincs mitől félned, mert eddig nagyon jól csináltad::))