Kötéltánc

Szerettem volna csak jó hangulatról, pozitív eseményekről, eredményekről írni elkövetkezendő naplóbejegyzéseimben, de megint írhatnékom van. A mostani hangulatomat nem tudom kategorizálni, hogy jó vagy rossz, nem is történt az utóbbi időben semmi eget rengető dolog. Élem az életem, ami külső szemlélőnek unalmasnak tünhet (bár ez érdekel a legkevésbé), de belül egymást váltja vihar és napsütés. Tele vagyok kérdésekkel, olyan szinten körülbelül, mint a 6 éves kislányom. Ő a világot szeretné megismerni, én pedig saját magamat. Az ő kérdéseit könnyen megválaszolom, de az enyémekkel nehéz dolgom van. Elhatároztam, hogy nem keresek mások által adott válaszokat, saját magam akarom megfejteni, hogy mit? Hát még azt sem tudom.

Elengedni vagy bevonzani?

Pozitív gondolatokkal semlegesítnei a negatív érzéseket vagy átélni őket?

Érzéseim szerint élni vagy néha szükség van a racionális látásmódra?

Segítséget nyújtani vagy messzire elkerülni a sérült embert?

Szóval zsong a fejemben a sok gondolat, egyik a másik után, nem tudom megállítani őket. Tudom, hogy jó úton vagyok, érzem magamban az erőt, csak attól tartok, megint a legnagyobb hibámat fogom elkövetni, túlbonyolítok mindent. Érzem a késztetést, hogy éljek csak úgy bele a világba, de félek a sérüléstől, és attól is, hogy mást bántok meg, még ha nem is szándékosan.

Úgy érzem magam, mint egy kötéltáncos. A biztonsági hálót sikeresen felszereltem, halálos veszély nem fenyeget, de néhány lépés után jön a zuhanás, újra fel kell másznom a létrán és újból elindulni. Meg kell tanulnom még egyensúlyozni. Újra és újra előről kell kezdenem, de onnan fentről körültekinteni és látni a célt, mindent megér. Feladni nem fogom, nem akarom életem hátralévő részét a hálóban fekve tölteni sem másnak szurkolni a nézőtérről. Ez az én számom és végigcsinálom, nem a tapsért, nem a sikerért, hanem a magam boldogságáért.

Hozzászólások



Köszönöm

Letöltöm a filmet, ha megnéztem, megírom, milyen volt, adddig is kösz szépen!
Szép napot neked!



kedves Sterkeni! olyan

kedves Sterkeni!
olyan sokszor láttál el engem kedves szavakkal,mondatokkal,vigasszal.Én ugyanígy érzek,mint te.keresem a válaszokat,keresem magam.Hol több,de inkább kevesebb sikerrel.Miután ma olvastalak,letöltöttem az ízek,imák szerelmek című filmet.megnéztem.ha tudod nézd meg te is.jópofa,tanulságos és szép történet,hátha segít neked is?!
szép napot kívánok,és írd majd meg milyen volt?
szeretettel nefretiti



örülök

Tudod, szoldzsi, szerintem még mindig jobb a zürzavar, mint a megjátszott nyugalom és béke. Számomra már ennek is megvan a maga tanúlsága. Rájöttem, hiába erőlködök, a bevonzás müködött, de csak ideiglenesen, nem tudtam hosszabbb ideig fenntartani, az elengedés túl sok energiába került, azt, pedig, hogy semmit ne tegyek egyszerüen nem bírtam. Most az érzelmeim áramlataira bízom magam, nincs jobb ötletem, azt teszem, ami pillanatnyi jó érzést okoz vagy amitől éppen megkönnyebbülök. Hogy ennek mi lesz a vége, nem tudom, most túlélősdit játszok, feszegetem a saját határaimat. Lehet épp ezért történik minden????? De tényleg, ha jobban belegondolok, nem is tudtam, hogy ilyen jól elboldogulok egyedül és azt sem, hogy képes vagyok magamat (és esetenként másokat is ) kirángatni a gödörből. Míg másoktól vártam a megoldást, sokkal nehezebb volt, éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam, hol a gond, folyton azon erőlködtem, hogy azt lássák rajtam, hogy egy kiegyesúlyozott, boldog nő vagyok. Mióta nem játszok szerepet, mindenki csodálkozik a magabiztosságomon. Szóval nem tudom hogyan tovább, de majd csak lesz valahogy.
Szép estét neked is



köszönöm

Szívemből szóltál. Én is gondolkodtam már, hogy nekem ez nem fog menni. Elengedni - bevonzani. Nem megy. Óriási a zűrzavar bennem. Magam sem tudok rendet tenni, eligazodni magamon. De várom, hogy kialakuljon, rend legyen,lecsillapodjon a tenger. Szép estét.



Köszönöm

Kösz a válaszokat, lényegretörő és érthető, jó lenne átültetni a gyakorlatba is, remélem sikerül.



...

Elengedéssel bevonzani.
Átélni a nega érzéseket, elengedni őket, és pozitív jövőképet kialakítani.
Objektív és szubjektív egyaránt megférnek egymással.
Annak tudsz segíteni aki elfogadja.
Akit megbántasz az is dönthet, arról, hogy megbántódik e.
Ne vedd magadra a másik felelősségét.
Elég a tiéd is.
Néha túlbonyolítjuk a dolgokat, de az nem jelent rosszat feltétlenül, viszont érdemes lassan beépíteni az új gondolatokat, felismeréseket.